DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Ékes képviselő úrnak van igaza, mi beszűkülünk, és folyton arról beszélünk, hogy honnan jön a pénz, meg azt hogyan lehet elosztani. A területfejlesztésnek megvan a logikája, és a világon, ahol jó példákat látunk magunk előtt, akár Közép-Angliát nézem vagy a Ruhr-vidéket, azt bizonyítja, hogy a területfejlesztés arról szól, hogy először ki kell tűzni, hogy mit lehet csinálni, mit kell és mit lehet csinálni. Oda kellenek a kistelepülések, oda kellenek a legkisebb lehetőségek is, oda kell az a nagy társadalmi ötletösszeszedés, az összes lehetőség felmérése.
Utána ezt valaki összefogja, összegereblyézi, és utána nézi meg, hogy ez egyáltalában mibe kerül. Amikor megnézi, hogy mibe kerül, akkor azt, hogy mi erre a lehetőség, és azt milyen forrásból lehet megszerezni: uniós, hazai, ilyenből, olyanból. És csak utána jön az, hogy a közösen kialakított céloknál a megfelelő számítások után elvégzett célokra rendelkezésre álló pénzeket milyen feltételek mellett és milyen úton-módon, pályázat, költségvetés, et cetera, lehet elosztani.
Azért mondom, hogy ennek ez a logikája, és itt az a kérdés, hogy melyik az a legmegfelelőbb egység, amelyik részben az összes alulról jövő indítványt, véleményt, kezdeményezést, egyéni, kistelepülési, nagytelepülési szándékot összegezni tudja, és melyik az, amikor ez az egész végigfut, visszafelé ennek az egész finanszírozási rendszerét meg tudja oldani.
Tisztelt Képviselő Úr! Ez Angliában is végső soron a grófságokra, a mi fogalmaink szerint a megyékre maradt, mert az az a közbenső szervezet, ami nem túl kicsi ahhoz, hogy elvigye a partikuláris érdek, és elég nagy ahhoz, hogy a térség érdekérvényesítő képessége megmaradjon. (Taps a kormánypártok soraiban.)