ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Kolber Istvánnal, de azt hiszem, jó pár képviselővel azok közé tartozunk, akik tényleg a ’94-es évtől fogva nyomon tudtuk követni magának a területfejlesztési tanácsnak, a térségi társulásoknak, a régióknak a megalakulását, de ha visszaemlékezik, Baráth Etele is, aki tényleg próbálta a regionális kérdéseket az Európai Unióban is kellőképpen képviselni.
Amikor Magyarország társult az Európai Unióhoz, vagyis tagjává vált, akkor nagy kérdés volt az, hogy Magyarországon hány darab régió is kellene. Az akkori fogalmazás szerint az volt az álláspont, hogy Magyarország önmagában egy régió. Azt hiszem, visszaemlékezünk rá, mert a terület és a lakosságszám alapján ez volt az Európai Unió álláspontja. Tehát nincs olyan álláspontja az Európai Uniónak, hogy hét, három, öt, vagy mennyi, hanem önmagában egy régió.
Akkor polémia volt, vita volt ebben a kérdésben, hogy hét vagy három legyen. Visszaemlékezünk arra is, hogy mely megyéket próbálták meg beleerőszakolni egy-egy régióba. Amikor az uniós források megnyíltak Magyarország számára is, akkor is fölvetődött ez a kérdés, hogy a hét helyett csináljunk három régiót, csak akkor nem volt meg a politikai akarat meg az egyezség abba az irányba, hogy mi lenne az az egészséges három régió, amely Magyarországot teljes egészében le tudná fedni, és úgy tudná lefedni, hogy valóban a regionális szintek akár társadalmi-gazdasági kérdésekben is tudnak egymáshoz kapcsolódni. Akkor ez volt a legnagyobb probléma, és valóban ’97 környékén, amikor a regionális tanácsok alakultak sorra, hisz először a megyei területfejlesztési tanácsok alakultak meg, és amikor a regionális tanácsok alakultak meg ’97 környékén, akkor kőkeményen bele lett vive a politika, és ez fertőzte meg tulajdonképpen akkor magát az egész rendszert.
