SESZTÁK OSZKÁR
SESZTÁK OSZKÁR
SESZTÁK OSZKÁR, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Egy nagyon nagy jelentőségű törvény tárgyalásánál lehetünk jelen, hiszen területfejlesztés, területpolitika a világon mindenhol létezik, de különösképpen az Európai Unió intézményrendszerében, az uniós politikák tekintetében a területi kiegyenlítés, a területi hátrányok csökkentése nagyon fontos uniós politikai alapelv volt, és reméljük, hogy 2014-től, a 2014-2020-as fejlesztési ciklusban is így lesz, és az Unió későbbi politikáiban is kiemelt szerepet fog vinni a területi hátrányok csökkentése. Azt mondtam, hogy a világon mindenhol működnek területpolitikák és területi kiegyenlítő politikák; ez igaz még az Egyesült Államokra is, a szabad piac őshazájára. 2007-ben éppen egy régiós fejlesztési tanácsi út keretében az amerikai kormányzat meghívására módunk volt az Egyesült Államok ilyen jellegű politikáit is tanulmányozni, és megdöbbenve vagy meglepetéssel tapasztaltuk: még az Egyesült Államokban is létezik területpolitika, területi kiegyenlítési politika.
(15.10)
Államtitkár úr az expozéjában is beszélt arról, hogy valóban, ez az intézményrendszer nagyon túlburjánzott, hihetetlen ágai-bogai alakultak ki az elmúlt 15 évben. Nem szabad elfeledkezni arról az eredőről sem, ahonnan kiindult. Ez az eredő az 1996-os területfejlesztési törvény, amelynek most gyakorlatilag az egész szövegét, szellemiségét újraírja még ez az átmenetinek mondott törvény is, hiszen az akkori törvénykezés egy olyan helyzetben határozta meg a szervezetrendszert, amikor még Magyarország nem volt az Európai Unió tagja.
De ha még az eredőt keressük, akkor visszamehetünk 1994-ig, hiszen Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében alakult meg az első megyei fejlesztési tanács, amelynek létrejötténél legalábbis szemlélő voltam. 1998-tól pedig a megyei fejlesztési tanács munkájában és a többi fejlesztési tanácsi szervezetrendszer munkájában is alaposabb és személyes közreműködőként is szerepem lehetett.
1994-ben alapvetően az akkori struktúrák, uniós fejlesztési, előcsatlakozási alapok lehívására, illetve országos vagy hazai forrású pályázatok révén fejlesztési pénzek becsatornázására jöttek létre ezek a tanácsok, mint ahogy az eddigi életükben, eddigi működésükben is ezeket a célokat szolgálták.
Nem sokat kockáztatunk ugyanakkor, ha azt is kimondjuk itt, hogy ezek a fejlesztési intézményrendszerek sok esetben a változásokat politikai motivációkkal és a politikai hatalmi viszonyoknak megfelelően képezték le. Ebben az előterjesztésben azt láthatjuk, hogy valódi és hiteles az a kormányzati és parlamenti szándék, hogy erről az intézményrendszerről ezt a politikai logikát lemetsszük, lecsupaszítsuk, és valóban olyanfajta területi logikával építkezzen az intézményrendszer, ami támaszkodik a magyar közjogi hagyományokra, és azt kell hogy mondjam, a választói, az állampolgári nézetekre és praxisra is.
Megyei önkormányzati elnökként, megyei közgyűlési elnökként leginkább az állampolgárok még 2006-ot követően is, ha kapcsolatot kerestek a megyei önkormányzattal, akkor alapvetően fejlesztéspolitikai célok tekintetében, fejlesztési elképzelések, a területi hátrányok leküzdésének a vágyával vagy szándékával keresték a közvetlen kapcsolatot a megyei önkormányzatisággal, és nem annyira abból az intézményrendszeri logikából következően, amelyet ellenzéki képviselőtársaink olyan sokszor kárhoztatólag mondanak a mostani változtatásokra, illetve elsiratják ezt a fajta intézményrendszert.
Nagyon sokszor hallhattuk megyei önkormányzati képviselő-testületi üléseken, közgyűléseken, igazából a megyei önkormányzatiság ilyen tekintetben egy nagy intézményfenntartó társulás volt. Ha messzebbről és valóban a napi politikai küzdelmekből kiszakadva vizsgáljuk ezt a változtatási szándékot, akkor üdvözölnünk kell, hiszen nem erre a szerepre kárhoztatja a jövőben a törvényjavaslat a megyei önkormányzatokat, hanem azt az intézményrendszert, amely ezer éve a magyar közjogi hagyománynak része, tehát ezt az intézményrendszert megújítva és ennek az intézményrendszernek, ennek a területi egységnek új küldetést, új távlatot nyitva fogalmazza újra a megyei önkormányzatok, a megyei közgyűlések szerepét, szorosan kapcsolódva egyébként az állampolgári, a választópolgári igényekhez. Azt gondolom, ez olyan interakciókat eredményezhet a fejlesztéspolitikában is, ami igencsak kreatívan és megtermékenyítőleg hathat a megyei fejlesztési elképzelések megfogalmazására, az alulról jövő és a területi adottságokból fakadó fejlesztési elképzelések megfogalmazására.
Erre a logikára épít ez a törvényjavaslat, és tisztázza azokat a helyzeteket, amelyeket, mint mondtunk, burjánzó módon hozott létre ez az intézményrendszer, ’96-ban a megyei fejlesztési tanácsok megalakulásával, 1999-ben a régiós fejlesztési tanácsok megalakulásával. Ez az akkori helyzetben egy kényszer szülte lépés volt, hiszen, mint emlékezetes, ’96-ban a nagy szintek meghatározásával az akkori felelős miniszter, Baja Ferenc olyan pályára tette ezt az intézményrendszert, amelyből csak most tudunk - éppen egyébként a kétharmados többség birtokában - kikecmeregni és a megyei szintre újra visszavinni mind a közigazgatási szintet, mind az állami szintet, mind pedig az önkormányzatiságot. Azt gondolom, egy nagyon régi, legalább ’96-tól élő törekvése a megyei önkormányzatoknak, a megyei közgyűléseknek, hogy a régiós logikát, mind a fejlesztéspolitikában, mind pedig az államigazgatásban, amely zsákutcának bizonyult, és a szocialista kormányoknak ’96-tól rögeszméje és átvivendő politikai akarata volt, megszüntetjük, és visszamehetünk mind a fejlesztéspolitikában, mind az államigazgatásban a megyei szintre, amely közelebb van az állampolgárokhoz, ezért polgárbarát. Nem kell egy fejlesztéspolitikai ügy miatt messze, a megyehatáron túlmenően elmenni, esetleg ott tanácsot kérni, hanem az emberekhez, a választópolgárokhoz közel tudjuk ezeket a fejlesztéspolitikai ügyeket intézni.
Nagyon fontos változás a ’96 óta eltelt időszakhoz képest, hogy a döntések legitim és demokratikusan választott testületek kezébe kerülnek. Itt kénytelen vagyok vitatkozni még a vezérszónoki körben is Varga képviselőtársammal: kiviláglik, kiderül a napnál világosabban az a hatalompolitikai logika, ami az MSZP-t most is mozgatja ebben a dologban. Állandóan azért kárhoztatják a kormányzatot, hogy centralizál, kormányzati szereplők kezébe tesz le fontos döntéseket. Most éppen hogy autonóm, választott testületek kezébe adná a döntéseket, most pedig az a baj? Ne haragudjanak meg, erről az a régi vicc jut eszembe, hogy ha van sapka rajta azért, ha nincs sapka rajta, azért rossz egy kormányzati intézkedés. Messzemenően üdvözölniük kellene, hogy ilyenfajta autonóm, választott testületek kezébe kerülnek már ebben a törvényhozási ciklusban döntések, hiszen, ahogy Varga képviselőtársam mondta, ha pusztán csak hatalmi logika vezetné a törvényhozást és a döntéshozókat, akkor talán helyeselhető is lenne az, amit mond. De nem erről van szó, nem pillanatnyi politikai célok követéséről van szó, hanem a fejlesztéspolitikának az eredeti küldetésébe, eredeti intézményrendszerébe való visszakerüléséről.
Egybecseng ez a változtatási szándék azzal is, hogy tisztázzuk az intézményrendszereket és a kettősségeket szüntessük meg. A megyei fejlesztési tanács, mint már mondtam, nem autonóm és nem állampolgári döntésen, hanem egy korporatív, szervezeti munkán alapuló testület, és átfedést mutat a megyei önkormányzattal, amely választott képviselőkből áll. Helyes, ha ezeket a párhuzamosságokat megszüntetjük a korporatív testületek kárára, és ehelyett a választott testületekre bízunk döntéseket fejlesztéspolitikai ügyekben is. Ugyanez igaz a régiós fejlesztési tanácsra és a kistérségi fejlesztési tanácsokra is. Üdvözlendő, hogy ezek a szervezetek megszűnnek.
Persze, ez a törvényjavaslat magán viseli az átmenetiség jeleit, hiszen az uniós fejlesztési ciklusok más időterminusokban dolgoznak, mint a hazai választási ciklusok. Ezért olyan átmeneti elemeket tartalmaz a törvényjavaslat, mint a régiós fejlesztési ügynökségek, amelyek Unió által akkreditált szervezetek. Nyilvánvalóan ez a szervezeti változás nem vihető keresztül ezzel a törvénnyel, ezzel a szervezeti változással egybefüggően, ezért átmenetileg, átmeneti rendelkezésként a régiós fejlesztési ügynökségeket megtartja.
(15.20)
Ugyancsak fontos tapasztalat számomra - és itt is kénytelen vagyok Varga Zoltán képviselő úrral polemizálni - régiós fejlesztési tanácsi tagként, de azt gondolom, hogy ez sokunk tapasztalata, akik régiós fejlesztési tanácsi munkában vettünk részt, sokszor úgy éreztem, egyébként MSZP-s régiós fejlesztési tanácsi elnökkel és MSZP-s régiós fejlesztési tanácsi tagokkal együtt is, hogy a régiós fejlesztési tanácsok igazából csak a stempli szerepét töltik be az országos fejlesztési programok úgymond demokratikus legitimációjára. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból.) De igen, így volt, s nagyon sokunkat ez zavar - MSZP-s képviselőtársaimat is, régiós tanácsokban működő MSZP-seket is -, hogy nem helyben születtek a döntések, hanem nagyon is centralizálva voltak a döntéshozatalok. Egyébként ezt az egyik mondatában Varga képviselő úr is elismerte, hogy a tervezés, a stratégiaalkotás igenis központi szinten dolgozott, és nem lehetett a helyi kezdeményezéseket, a helyi fejlesztéspolitikai elképzeléseket beépíteni ezekbe a tervekbe, főleg nem a konkrét döntésekbe, hiszen azt minden esetben Budapesten hozták, nem pedig a régiós fejlesztési tanácsokban. Ha most a törvény szelleméből és szövegéből indulunk ki, akkor amennyire lehetséges, ezek a fejlesztéspolitikai döntések már 2014-ig is közel az emberekhez, demokratikus testületekben születhetnek meg.
Fontos hangsúlyozni még ebben a körben is, hogy a törvény valóban a Nemzetgazdasági Minisztérium, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium és a Belügyminisztérium együttműködését és közös munkálkodását feltételezi, hiszen ezeknek a struktúráknak az összehangolása, a közigazgatási és a fejlesztési politikai struktúráknak az összehangolása ilyen szempontból nagyon fontos cél, és ugyancsak a párhuzamosságok kiküszöbölését célozza meg.
Végezetül fontos újfent hangsúlyoznom, hogy mindenféleképpen üdvözlendő a törvényjavaslat megalkotása. Óvakodnék az olyanfajta kijelentésektől, hogy azért kell ezt a törvényjavaslatot megalkotni, mert valamilyen feladatot kell szabni a megyei önkormányzatoknak. Ha önök szerint a területfejlesztés, a területpolitika, a területrendezési feladatok pusztán csak valamilyen feladatot jelentenének ilyen “futottak még” kategóriában, azt gondolom, azt meg kellene védeniük a széles közvélemény előtt. Ez nem így van, hiszen azokban a térségekben - mint akár Békés megye vagy akár Szabolcs-Szatmár-Bereg megye - ezek a kérdések az emberek életlehetőségét, életminőségét minden szempontból húsbavágóan érintő kérdések.
Ilyen szempontból különösképpen üdvözlendő, hogy visszaköszön ebben a törvényben is… - azt gondolom, megerősítve akár a korábbi törvényben szereplő módon túlmenően is azt a különleges gazdasági térségi övezetet, illetve fejlesztési térséget, amely ugyancsak olyan eszköze lehet a fejlesztéspolitikának, a területi kiegyenlítésnek, amelyre vannak példák a múltból. A megyénkből például a záhonyi különleges gazdasági térséget vagy övezetet említhetném, amelynek ez a törvényi passzus ugyancsak perspektívát és fejlődési, fejlesztési lehetőséget nyit a jövőben.
Még egy gondolatot engedjenek meg: nagyon fontos az is, hogy a törvényjavaslat lehetővé teszi megyehatáron túlnyúlóan is fejlesztési tanácsok, fejlesztési társulások létrehozását. A törvényjavaslat ugyan a Balaton Fejlesztési Tanácsot nevesíti kiemelten, ugyanakkor fontosnak tartanám itt is elmondani, és államtitkár úr figyelmét is felhívni arra, hogy a Tisza-völgyben is létezik egy olyan fejlesztési elképzelés már 2001-től, ami az ottani önkormányzatok együttműködését célozza meg. Talán nem a valóságtól elrugaszkodott annak kijelentése, hogy a Tisza völgyére is lehetne egy olyanfajta fejlesztési elképzelést alakítani, kimunkálni a jövőben, mint ami a Balaton esetében megvan, és olyan státusra is emelni ezt a fejlesztési elképzelést, ha az idő és a törvényalkotói szándék is megengedi, hiszen ennek a térségnek is van olyanfajta egységes fejlesztési elképzelése, amely a Balaton esetében indokolttá tette a Balaton Fejlesztési Tanács megmaradását és a létét.
Még egyszer mondom, feltétlenül üdvözlendőnek tartom a törvényjavaslat beterjesztését: megújítja azt az intézményrendszert, új feladatot szab annak az intézményrendszernek, amely a magyar közigazgatásban, a magyar önkormányzatiságban is majd’ ezeréves vagy ezeréves múltra tekint vissza, megszünteti a párhuzamosságokat az intézményfenntartásban települési és megyei szintek között, amely oly sok vitára adott lehetőséget területi és települési önkormányzatok között, és találkozik az állampolgári, választópolgári igényekkel, hiszen mint mondtam, a választópolgárok elsősorban ezt a feladatot, ezt a küldetést várták el az eddigiekben is a megyei önkormányzatoktól.
A megyei fejlesztési tanácsok révén volt erre némi lehetőségünk, szerepünk, de ettől a szerepünktől és lehetőségünktől 2006-ban - mint már oly sokszor mondtam -, politikai logika mentén megfosztották a megyei önkormányzatokat és a megyei fejlesztési tanácsokat. Bízom benne, hogy ez a törvényjavaslat a politikai logikától függetlenül, a magyar közigazgatási hagyományhoz híven hosszú távra rögzíti megyei szinten ezt a fontos intézményrendszert.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
