VOLNER JÁNOS
VOLNER JÁNOS
VOLNER JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Remélem, elnézik a képviselőtársaim, én elsősorban a törvényjavaslat gazdasági aspektusait fogom majd vizsgálni gazdaságpolitikusként, és ezen keresztül szeretnék rávilágítani az erényeire és a hibáira egyaránt.
Először is arra szeretném felhívni a figyelmet, amit Szűcs Lajos úr mondott, hogy sok vita nem volt az előterjesztéssel kapcsolatban, hiszen alapvetően technikai átvezetése volt az eddigi törekvéseknek. Egyetértek képviselőtársammal, sok vita nem lehetett róla, hiszen a kormány kétharmados többséggel gyakorlatilag mostanra kész tények elé állította Magyarországot, hiszen az eddigi út, amit a kormány eddig bejárt, mostanra olyan helyzetet eredményezett, hogy ezeket a lépéseket muszáj megtenni, ha nem akarjuk azt, hogy az önkormányzati alrendszer egyes részei ellehetetlenüljenek.
Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy egyetértünk a törvényjavaslattal, korántsem jelenti azt, hogy ezeket a célokat teljesen egyértelműen támogatjuk. Gondoljunk csak arra, hogy milyen élénk és heves vitákat szült itt az Országgyűlésben a közelmúltban a megyei önkormányzatok vagyonának átadása. Csak utalni szeretnék rá, hogy tízszer akkora vagyont adott át vagy ad át a megyei önkormányzat az állam részére, mint amekkora adóssággal rendelkezik. Az önkormányzatiságot ez a javaslat is meggyőződésünk szerint sérti.
Akit viszont végképp nem értek - mert Szűcs úr érvelését meg lehetett érteni, hogy miért mondja ezt -, az a Szocialista Párt. Bevallom őszintén, képviselőtársaim, hogy nekem volt egy olyan érzésem, hogy ez a “van rajta sapka vagy nincs rajta sapka” című alapeset. Képviselőtársunk a szocialisták részéről ugyanis azt kifogásolta, hogy most mégis megmaradnak a megyei közgyűlések, megmaradnak a hivatalok, csak azért, hogy az embereknek munkahelyük legyen, korábban pedig, amikor arról volt szó, hogy a megyék hatásköre esetleg csökken, a megyék szerepe meg fog változni, akkor az volt a probléma, hogy mi lesz ezekkel a szegény emberekkel, meg úgy egyáltalán mi történik a megyékkel.
Bevallom őszintén, nem tudok kiigazodni azon, hogy most melyik megoldást preferálja a Szocialista Párt. Ezúton is arra szeretném felkérni a képviselőket a Szocialista Párt részéről, hogy ezt majd fejtsék ki bővebben, hogy ország-világ megérthesse a világos elképzeléseiket ezzel kapcsolatban, mert úgy látom, hogy a fideszes képviselők ugyanúgy nem értik, mint ahogy egyelőre én sem.
(15.30)
Szűcs Lajos képviselőtársam utalt arra, hogy jövőre készül el egy komplett területfejlesztési törvény; nyilván ennek a törvénynek, ami jelenleg előttünk fekszik, és a tárgyalását most kezdjük meg, átmenetiek a rendelkezései. Amit én, bevallom őszintén, nem értek, képviselőtársaim, az az, hogy miért kellett erre ilyen sokáig várni. Félreértés ne essék, nekem nem volt olyan illúzióm, hogy elkezdődik a kormányzás, és megérkezik egy fél kamionnyi irattal a kormány, és hirtelen benyújtanak akkora mennyiségű törvénymódosítást, hogy letudják egyszerre a négyéves ciklust. Azt azonban feltételeztem volna, hogy nem több mint másfél évvel a Fidesz kétharmados választási győzelme után terjesztenek be majd erre vonatkozóan egy átmeneti szabályt azzal az ígérettel, hogy majd egyébként jönni fog jövőre egy területfejlesztési törvény. Ugyanis akkor már a ciklusnak a felénél fogunk járni.
Amire utalni szeretnék, hogy ez a fajta átalakítás, ami most előttünk fekszik, és ami az eddigi kormányzati törekvésekből az önkormányzati alrendszert érintő törvények kapcsán kirajzolódott, meggyőződésem szerint veszélyezteti az önkormányzati rendszer eredményes működését, veszélyezteti egyes esetekben az európai uniós források lehívását, és veszélyezteti azt az eredményszintet is - most abba ne menjünk bele, hogy ez sok vagy kevés, vagy mennyire volt elég -, amit a regionális operatív programok működtetése eddig jelentett.
Magyarország nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy kettős intézményi rendszert tartson fönt, nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy párhuzamosságok legyenek az intézményi rendszeren belül, ezekben az elvi megfogalmazásokban, szerintem itt nincs vita a parlament pártjai között. Azonban ha a gyakorlati részekbe belemegyünk mélyebben, akkor azt láthatjuk, hogy sajnos mégiscsak erről van szó.
A megyei önkormányzatok feladatainál területrendezési terv elkészítését nevesítik, hiszen egy ilyen szintű közigazgatási egységhez, egy ilyen szintű önkormányzati egységhez szeretnék ezt a funkciót telepíteni, és van még egy fontos funkciója, amely bár közvetlen anyagi hatással nem bír, de nagyon fontos lehet: a Központi Statisztikai Hivatallal és más adatgyűjtő szervekkel együttműködve állítják fel és működtetik az önkormányzati információs rendszert. Ez különböző gazdasági indikátorokat fog majd mérni, különböző szociológiai kutatások adatait fogja majd közvetíteni, és ennek alapján leszűrhetőek bizonyos tanulságok, és átrajzolható lesz majd a térségi térkép.
Amiért ezt nagyon fontosnak tartjuk: nőni fog ugyan a megyei önkormányzatok apparátusa, de ezzel együtt sajnos azt kell mondjam, hogy az önkormányzati rendszer átalakításával nőni fog az a távolság is, ami a helyi ismeretekkel rendelkező eddigi önkormányzati vezetők és az emberek között volt. Ehhez képest egy jóval nagyobb távolság lesz az, ami az önkormányzati rendszer átalakítása után a helyi sajátosságokat ismerő emberek és a döntéshozók között fog feszülni.
A szabad vállalkozási zónákról szeretnék néhány szót ejteni. Az eddigi vállalkozási övezet helyett vezeti be a kormány ezt a fogalmat. A kormány által kijelölt térség lesz ebbe a kategóriába sorolva. Ami a problémánk ezzel, képviselőtársaim, az, hogy nincs egyértelmű mutatószámok alapján, kellő szakmai alapokon definiálva az, hogy ezeket a térségeket, ezeket a vállalkozási zónákat hogyan hozzuk létre.
Amiért én ezt fontosnak tartanám: jellemzően hasonló adottságú települések, hasonló adottságú térségek kerülnek általában azonos elbírálás, azonos régió alá, és ennek alapján lehet pályázni az Európai Unió pályázati rendszerében, ennek alapján az Európai Unió pályázati rendszeréhez igazodó módon rendezik be az önkormányzati pályázatok rendszerét az Európai Unió tagállamai is, és ily módon juthatnak forráshoz az önkormányzatok.
Most egyelőre ugyanaz a helyzet, mint amit például az energetikai törvények vagy más törvények kapcsán láthatunk, a kormány közvetlenül saját hatáskörbe vonja ezeknek a területi határoknak a felállítását, saját maga szeretne erről dönteni. De nem látunk emellett kellő szakmai kontrollt, és tartunk tőle, hogy ez a fajta elvonása a demokratikus intézményrendszertől közvetlenül a kormány felé a döntési jogköröknek azt fogja eredményezni, hogy egyes lobbiérdekek fognak majd érvényesülni, vagy legalábbis az elvi lehetősége ennek meglesz.
Fontosnak tartom elmondani, hogy tartósan nem tudott Magyarország reagálni és ezen belül az önkormányzati intézményrendszer sem reagálni Magyarországon a növekedési pólusok problémájára, és egyelőre - beleértve ezt a jelenleg előttünk fekvő előterjesztést is - nem látok olyan önkormányzati rendszert érintő törvényt, ami ezt a növekedési problémát kezelné.
A növekedési pólusokban jellemzően olyan vállalkozások telepednek meg, amelyek magas hozzáadott értékű tevékenységet folytatnak, egymással is kooperálnak, nemritkán kutatás-fejlesztési tevékenységet végeznek, éppen ez adja az erejüket, éppen ezért kell őket más régióba sorolni. Erre különböző országok nemcsak az Európai Unióban, hanem szerte a világon kísérletet is tettek. Kínában például annak idején még kiemelt gazdasági övezetként indítottak el régiókat (Dr. Fónagy János: Sencsen.), aztán ide központilag ösztönzött módon irányították a befektetőket, csoportosították át a fejlesztési forrásokat. Nem mindenhol ez a nivelláló, kiegyenlítő hozzáállás ugyanis a célravezető, hanem egyes térségekben meg kell hogy legyen az a kritikus tőkeméret, meg kell hogy legyen az a kellően inspiratív beruházói környezet, ami egyébként a későbbiek folyamán kiterjedhet más régiókra is, és amely képes az ország motorjaként az egész ország ügyét, a közjót növelni.
Hiányoljuk azt, hogy a beruházások esetén nincs kellően modellezve a közvetett és közvetlen gazdasági hatások vizsgálata, nincs többéves kitekintésben megvizsgálva az sem, hogy egy-egy új beruházás milyen környezeti és gazdasági hatásokkal jár. Csak utalni szeretnék rá, képviselőtársaim, hogy amikor nemrég múlt hét péntekén a Malév Fehér könyvét például Fellegi Tamás exminiszter úr - most már gyakorlatilag hívhatjuk annak - elkészítette, akkor szerepel a Fehér könyvben egy olyan kitétel, hogy 70 milliárd forint költségvetési bevételt hoz Magyarország számára közvetett és közvetlen módon a Malév. Viszont jellemzően az ellenoldali sajtó, a szociálliberális sajtó ezt a problémát alapvetően a Malév vesztesége felől szereti megközelíteni, hogy éves szinten veszít az állam a rossz menedzselés szempontjából, illetve annak következtében 10-20 milliárd forint közötti nagyságrendet a Malév üzemeltetésében. Igen, de a költségvetési egyenlege még így is nagyon vastagon pozitív a nemzeti légitársaságnak.
Ugyanezt, ezt a szemléletet szeretnénk nagyban átültetni, hogy az összköltségvetési hatását nézzük, vizsgáljuk a közjóhoz történő hozzájárulás arányát. Ezt a szemléletet szeretnénk átültetni az önkormányzati rendszeren belül a fejlesztéspolitikai elképzelések közé is. Mert meggyőződésünk szerint ebben az esetben lehetne azt garantálni, hogy olyan döntések szülessenek, amelyek a szűkebb és tágabb közösségek érdekeit egyaránt szolgálják, nemcsak az ország érdekét, hanem a helyi érdekeket is figyelembe veszik, és ennek megfelelően meg tudják hozni a szükséges intézkedéseket.
Ennek egy része lehet az, hogy például a környezeti hatások szempontjából, mondjuk, a kamionforgalom hatását, ennek a munkahelyteremtő hatását is vizsgálják; monitorozzák, megnézik azt, hogy ez helyben milyen tehertételt okoz, illetve mennyivel járul hozzá és milyen módon a közjó növekedéséhez. Ennek az együttes vizsgálatából lehet egy olyan mérleget fölállítani, amikor Magyarország azt mondja, hogy ezt a beruházást szeretnénk megvalósítani itt, ebben a térségben, vagy nem szeretnénk esetleg megvalósítani, és ezért nem állunk le a befektetővel tárgyalni arról, hogy ez a beruházás idekerüljön. Ugyanis válogatni muszáj, tárgyalni nemzeti érdekeket képviselni pedig kötelező.
(15.40)
Fontosnak tartom megemlíteni a felzárkóztatás kérdését is, ugyanis megszűnnek a szerkezetátalakítás térségei.
Ez megint csak egy meglehetősen veszélyes irány, ez pont a növekedési probléma ellentettje, ugyanis vannak olyan térségek az országon belül, amelyeket egyértelmű gazdasági indikátorok alapján felül lehet rajzolni, ezeknek a felzárkóztatását valamilyen módon biztosítani kell.
Teljesen mások a kihívások, mások a megoldandó feladatok, mások a célok ebben az esetben, mint a növekedési pólusoknál, de ez is ugyanolyan fontos. Ha erre nem összpontosítunk elegendő figyelmet, most kiiktatunk egy nagyon fontos elemet az önkormányzati rendszerből, akkor elérjük azt, hogy Magyarországon belül gazdasági és szociális zárványok fognak keletkezni, olyan területek, amelyeknek a leszakadása lassan véglegessé és visszafordíthatatlanná válik.
Annak érdekében, hogy ezt megakadályozzuk, én azt kérem a kormánytól, gondolja át, mivel jár, ha kiiktatjuk a rendszerből a szerkezetátalakítás térségeit, hogyha nem lesz egyértelmű gazdasági indikátorok alapján körülírva az, hogy kik tartoznak ide, ugyanis ennek lehet egy olyan gazdasági hatása is, sőt én biztos vagyok benne, hogy lesz is, hogy ha ezeket a térségeket nem önállóan egy övezetbe, egy régióba soroljuk be, és nem tud önállóan fellépni egy-egy ilyen térség közigazgatási vezetője az Európai Uniónál különböző pályázati források lehívásának érdekében, akkor ezeknél a térségeknél nem lesz biztosítható a későbbiekben az sem, hogy a jelenlegi nehéz helyzetükből kilábaljanak.
Emlékeztetni szeretnék arra, képviselőtársaim, hogy ezekben a térségekben több kétségbeesett kísérletet tettek már arra, hogy a felzárkóztatási problémáján segítsen egy-egy település. Ilyen volt például az úgynevezett belföldi off-shore lehetőség is, az, hogy egyes területeken, egyes településeken az önkormányzat azzal igyekezett vállalkozásokat magához csábítani, jellemzően fuvarozási vállalkozásokat, hogy iparűzési adókedvezményt ígért a vállalkozások számára akkor, ha a vállalkozás a cég székhelyét az adott településre teszi, ott egy-két embert foglalkoztat, ugyanis egy-egy ilyen kistelepülés életében már néhány ilyen cég odaköltözése, autóflottájának üzemeltetése és az ebből adódó adóbevételek olyan mérvű gazdasági fellendülést okoztak, amely a település problémáján, még ha tűzoltó jelleggel is, de legalább tudott segíteni. Megakadályozta egy-egy ilyen település csődjét, végleges tönkremenetelét, megakadályozta azt, hogy be kelljen zárni a helyben levő óvodát vagy iskolát.
Ha nem figyelünk oda arra, hogy valamilyen módon, miután kiiktatják ezt a belföldi off-shore lehetőséget, az iparűzési adókedvezmények rendszerét a magyar adójogból, ha nem figyelünk oda arra, hogy ezt valamilyen módon a települések részére kompenzáljuk, akkor ezeknek a településeknek nem lesz lehetőségük arra, hogy bármilyen költségvetési többletbevételre tegyenek szert, ugyanis ezeken a településeken olyan hátrányos helyzetben van a lakosság, oly mértékben elszegényedett, hogy nem lesz rá lehetőség, hiába adja meg a kormány az adókivetési jogát az adott települési önkormányzatok részére, nem lesz arra lehetőség, hogy ezek az önkormányzatok adót vessenek ki, mert a lakosságnak semmilyen teherviselő képessége nincs, nemritkán olyan településekről beszélünk, ahol 70-80 vagy akár 90 százalékos a munkanélküliség, az embereknek nincs jövedelmük, jellemzően szociális segélyből élnek, tovább már nem terhelhetőek.
Fontosnak tartom még azt elmondani, mielőtt lejár az időkeretem, hogy a régió meghatározását mindenképpen a nemzeti érdekek mentén kell elvégezni, és nem szabad a kormányzati önkényre bízni. Én azt tartanám jónak, ha egy összpárti parlamenti egyeztetés folyna le ezekről, ugyanis ha ezeket a NUTS- egységeket a nemzeti érdekeknek megfelelően határoznák meg, és ezeket a nemzeti érdekeknek megfelelően összpárti konszenzussal állapítanánk meg, akkor a későbbiek folyamán egy kormányváltás után nem kellene attól tartani, hogy majd egy következő kormány fel fogja borogatni az eddigi elképzeléseket, újrarajzolja a térképet, ez minden esetben hatáskörromlással jár, és minden esetben jelentős többletkiesést eredményez a közös kasszából.
Amit szeretnék még elmondani, ez tipikus példája annak, hogy miért fontos ez. Szűcs képviselőtársam beszélt Budapestről, Pest megyéről, hogy miért lenne fontos különválasztani ezt a kettőt. Pest megye most ezzel az együttműködéssel vastagon rosszabbul jár, hiszen feljebb van gazdaságilag sorolva ezáltal, hogy összevonták egy régióba Budapesttel, lényegesen nagyobb fejlesztési források érkezhetnének Pest megyébe, ha ez a kényszerű összevonás nem lenne.
Fontosnak tartom elmondani azt, amit megindokolt a kormány a Balaton Kiemelt Üdülőkörzettel kapcsolatban, ugyanis azt mondta a kormány, hogy biztosítani kell a specialitásai miatt továbbra is ennek a megőrzését, Budapest esetén azonban ezt már nem tartja indokoltnak, és meg is szeretné szüntetni a budapesti agglomerációs fejlesztési tanácsot. Na most, képviselőtársaim, ha valaki az idegenforgalmi statisztikákat megnézi, akkor azt láthatja, hogy 1100 milliárd forint költségvetési és egyéb bevétele származik Magyarországnak az idegenforgalomból. Ez jelentős részben Budapesten koncentrálódik, nem kis részben olyan utasoktól, akik point-to-point utaznak ide, tehát nem átutazók, hanem közvetlenül budapesti úti céllal érkeznek hozzánk. Ha Budapestet nem kezeljük önálló egységként, nem adjuk meg a kellő súlyát, akkor ennek az 1100 milliárd forintos, külföldiek által itt hagyott bevételnek, a külső jövedelmek Magyarországra történő becsatornázásának mi magunk vagyunk a gátjai.
Azt kérem a kormánytól, hogy lássa be, hogy Budapest kérdését önmagában így piszkálgatni, így megváltoztatni veszélyes pálya. Több száz milliárd forint költségvetési bevétel sorsával játszunk jelenleg már csak az idegenforgalmi bevételek szempontjából is, és akkor a többi nemzetgazdasági ágra még nem tértem ki.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
