JUHÁSZ FERENC
JUHÁSZ FERENC
JUHÁSZ FERENC (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Van bennem némi keserűség e vita tárgyalása kapcsán, mindenekelőtt maga az az egyszerű tény, hogy a magyar kormány honvédelmi minisztere a Fidesz-frakcióból egyedül vesz részt ennek a törvénynek a vitáján. Elnézést, még Czomba államtitkár úr is jelen van. (Dr. Hende Csaba: Meg a jegyző.) Köszönöm. Mindenféleképpen komoly jelzés a katonáknak, a biztonságpolitikával foglalkozó szakembereknek (Dr. Hende Csaba: És szocialista is van három.), hogy a kormányzó pártok érdeklődése a téma iránt bizony-bizony nem föltétlenül kielégítő.
Valahogy az az érzése az embernek, nemcsak e vita kapcsán, hanem másképpen is, hogy lemondtak a honvédelemről, a honvédelem ügyéről, nem foglalkoznak vele érdemben, pedig néhány éve még ez a terület a politika központjában állt, néhány éve még számos hivatkozás fogalmazódott meg arra vonatkozóan, hogy mit és hogyan kellene csinálni. És ím, mikor helyzet és lehetőség adódik, akkor elfogy a lendület, elfogy a kezdeményezés, no és persze teljesen természetesen elfogy a pénz. Az a pénz, ami mindenféleképpen szükséges ahhoz, hogy a Magyar Köztársaság biztonságát garantálni lehessen.
Ennek az oka, a jelenlegi költségvetési helyzet, egy olyan dolog, ami nyilvánvalóan más lapra tartozik, de ennek következménye (Dr. Hende Csaba: Elnök úr, a lényegre!) - mondom pontosan, miniszter úr -, ennek következménye az a fajta kezdeményezés, amivel itt találkozunk, nevezetesen két szolgálat összevonása. Két szolgálat összevonása, amelynek alapvetően mégiscsak költségvetési indoka van, mert hiszen szakmait nem sokat hallottunk. Két olyan szolgálatot vonunk össze, amelyek eddigi tevékenységével probléma nem akadt. Két olyan szolgálat összevonására teszünk kísérletet, amely számos nemzetközi példa alapján - és akkor pontosítom az általános vitában elmondott kijelentésemet - más országokban is külön nagyon hatékonyan, sikeresen és eredményesen működik. (Dr. Hende Csaba: Kisebbségben.)
(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Nyilvánvalóan - számos, mondom - nem Albániával, nem Észtországgal, és még csak nem is Lettországgal akarnám a magyar hadsereg működését, szervezését összevetni, éppen ezért az ottani példákat kevésbé tartom relevánsnak, ellentétben, mondjuk, a némettel, franciával vagy brittel.
(0.00)
Tisztelt Képviselőtársaim! A szolgálatok összevonására vonatkozó törvényjavaslat majdhogynem technikainak is tűnhet, hiszen a két szolgálat feladatrendszerét rakja egybe a törvényjavaslat, mellé még kitűz egy új célt, az információvédelmet és általában az ezzel kapcsolatos kérdéskört. Ennek ellenére indokolt három pontban is a módosítás, amelyet én személyesen is jegyzek.
Az első az, amikor azt javasoljuk, hogy az új szervezet ne egyszerűen csak információkat gyűjtsön a Magyar Köztársaság érdekeit veszélyeztető tevékenységről, hanem lépjen is fel ellene. Magukat a szervezeteket egyébként erre hozták létre, érthetetlen az, hogy miért nem kerülhet bele egy törvényjavaslatba a szolgálatok feladataként maga a fellépés, azaz aktív tevékenység a bennünket veszélyeztető tevékenység elhárítására. Önmagában az információgyűjtés, azt kell mondanom, hogy nagyon kevés, és nem feltétlenül elegendő, no pláne aktív nemzetbiztonsági szolgálatoktól. Éppen ezért tisztelettel kérem - noha a honvédelmi bizottság nem támogatta -, hogy azok a parlamenti képviselők, akik most itt nincsenek jelen, fontolják meg, hogy ezt a módosító javaslatot mégis átengedik.
A következő, amit módosítani javasoltunk, hogy a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok feladatául tűzték ki a terrorelhárításban való közreműködést anélkül, hogy egyébként megjelölnénk a terrorelhárítás legfőbb magyarországi szervét, a Terrorelhárítási Központot. Azt javasoltuk, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok, a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok működjenek együtt a Terrorelhárítási Központtal. Nem tetszik nekünk magának a Terrorelhárítási Központnak a létrehozása, a funkciója, a feladatrendszere, ugyanakkor, ha már van, akkor egészen bizonyosan kellene a szervezeteket abba az irányba ösztökélni, hogy legyenek kedvesek együttműködni.
A harmadik - és hogy benn maradjak a 6 perces időmben - pedig az, hogy a Honvédelmi Minisztérium ebben a törvényjavaslatban és egyébként a bizottsági vitában sem tudta egyértelműen meghatározni azt, hogy a kifogástalan életvitel ellenőrzése kire és miképpen vonatkozik. Általában az a véleményünk, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok emberei egy szigorúbb, úgynevezett “C” típusú ellenőrzésen esnek át, éppen ezért azok életvitelének ellenőrzése indokolatlan (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ezért a módosító javaslatban ennek elhagyását javasoltuk.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
