DR. VARGA LÁSZLÓ
DR. VARGA LÁSZLÓ
DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én nem hagyományos módon kezdeném ezt a hozzászólást, merthogy másfél éve dolgozunk együtt a sportbizottságban, és a mai napon egy frakciónkon belüli átszervezés miatt átkerültem egy másik bizottságba, úgyhogy valószínűleg az ebbéli minőségemben ez az utolsó ilyen típusú általános vita önökkel. De nyilvánvalóan az érdeklődésem változatlan, úgyhogy valószínűleg itt leszek majd a hasonló törvénymódosítások kapcsán. Bár igaz, hogy most már elérkeztünk ahhoz a sporttörvény-módosításhoz, amiről sokat beszéltünk, hiszen többször módosult már a sporttörvény apróbb ügyek kapcsán, de az az átfogó módosítás, amit sokszor önök beharangoztak, most érkezett el.
Sokan elmondták, én is csak megerősítem, annak, hogy nem kormány-előterjesztésre jött be a javaslat, én nem örülök, már csak a hivatalos jogszabály-előkészítési utak végig nem járása miatt sem. Bár, hogy igazságos legyek, voltam én önökkel együtt a felsőházi teremben egyébként közös fórumon, amikor erről beszéltünk, és egyébként meghívták a köztestületek vezetőit. Nyilván őket is érték akkor is meglepetések, meg amennyire én tájékozódtam, most is érik természetesen őket.
Nagyon picit, mielőtt még belemennék a törvénybe, elhangzottak kitételek arra is - talán ezt a vitát sem először vívjuk meg -, hogy a nyolc év szocialista kormányzása vagy koalíciós kormányzása mennyire mélypont volt a magyar sport életében. Nyilván ez is nézőpont kérdése, sokféleképpen meg lehet ezt közelíteni. Én úgy ítélem meg vidéki emberként, hogy a sport-infrastruktúrába soha nem látott források érkeztek. Lehet, hogy a forráselosztásban nem értünk egyet - ezt a vitát ma már nem fogjuk megvívni, nyilván döntöttek egy struktúra mellett, és ezt következetesen végig fogják vinni -, de ugyanakkor én azt gondolom, például miskolci emberként mondhatom, hogy versenyuszoda, sportcsarnok, jégcsarnok épült, több mint egymilliárdot tudtunk költeni például a DVTK stadionfejlesztésére, amit nagyon fontosnak tartottunk.
(22.30)
Azt hiszem, hogy az önkormányzatok megtalálhatták azokat a lehetőségeket vagy európai uniós forrásokból, vagy még eleinte a ciklusok elején cél-, címzett támogatásokból, aminek a keretében fejleszthették a sport-infrastruktúrájukat. Az persze, hogy a működés struktúrája milyen volt, végül is megközelítés kérdése is lehet, bár azt kell mondjam, hogy az egy csatornával sem értettünk első körben egyet, de az, amit meg már Szilágyi képviselőtársam mondott, itt már nemcsak a szakmai felügyeletről, a szakmai irányításról van szó, hanem nagyon komoly gazdálkodási kérdésekről, vagyoni kérdésekről is, amelyeknek az ilyen típusú átadása minimum elgondolkodtató ebben a tekintetben.
Egy kicsit összefoglalva talán itt az elmúlt másfél évet, ha már ez egy ilyen hozzászólás, én inkább azokat mondanám el első körben, amilyen irányokat vitattunk ebben a folyamatban, és ebben nem kezelném külön ezt a módosítást, mert ez egy másfél éves folyamatnak talán a végállomása. Az első folyamat - amely nyilván nem része ennek az előterjesztésnek -, a taokedvezmény kapcsán örültem annak, hogy végül is épültek be építő jellegű javaslatok, volt olyan direktben ellenzéki módosító indítvány is, amit elfogadtak, illetve a másodjára behozott javaslatuk már alsóbb osztályú csapatsportágak támogatását is lehetővé teszi. Nem független ez egyébként ettől a javaslattól sem ilyen szempontból, hiszen nagyon komoly források is beérkezhetnek utánpótlás-egyesületekhez. Nyilván túl nagy is első körben az igény, elnök úrral beszéltünk is erről, nyilván ő az MLSZ frontjáról látja az egyik látvány-csapatsportág helyzetét ebben. Nyilván az igények mindig nagyobbak általában, mint a lehetőségek, de azt hiszem, az, hogy alsóbb osztályban is lehet ezt igénybe venni, mindenképpen előremutató.
A második, amit mindig kifogásoltunk, és ez a javaslat nem változtat ezen alapvetően, az állami források igazságtalan elosztása. Azt hiszem, az, ahogy egyik napról a másikra éppen melyik fideszes vezető melyik csapat, labdarúgócsapat élére tud odaállni, ahhoz képest építenek stadiont vagy jelentenek be nagy stadionberuházásokat, semmiképpen nem előremutató. Én azok közé a képviselők közé tartozom, akik nem fogják azt mondani, hogy nem kellenek ilyen típusú beruházások, bár elgondolkodtató egy ilyen gazdasági helyzetben, szerintem szükség van a magyar stadionok fejlesztésére biztonságtechnikai szempontból is, tehát a beléptető rendszerek miatt, ebben is látjuk a törekvésüket. De azt hiszem, hogy sokkal igazságosabban el lehetne osztani ezeket a forrásokat úgy, hogy több helyre jusson, és ezáltal több megfelelő, szakmai színvonalnak megfelelő stadion legyen például Magyarországon.
A harmadik, amit kifogásoltunk ebben a másfél éves időszakban, nyilván a MOB-nak ez a fajta kizárólagos szerepe. Mondjuk, az utolsó vitákon ezt már nem is annyira mondtuk, eldöntötték, rendben van, ebbe az irányba mennek. Azt azért elmondanám, hogy azon a bizonyos felsőházi teremben lefolytatott tanácskozáson, ha jól emlékszem, Monspart Sarolta is igen meglepett volt azért az irányokon, ő a Szabadidősport Szövetség elnöke. Egyáltalán szabadidősport, tömegsport vonatkozásában felmerült ebben a vitában, én ezt akkor hangsúlyoztam, hogy egy csatorna helyett lehetne két csatorna; ha ez egyébként a nem versenysportágakat favorizáló szakembereknek, sportolóknak, tömegsportolóknak megnyugtató, akkor el lehetne menni egy ilyen irányba. Ez egyelőre nem sikerült, de nem mondok még ítéletet, van még itt néhány év, hogy lássuk, mi történik ebben a dologban.
Az az aggály persze változatlanul benne van a történetben, és kódolt konfliktus, hogy a versenysportágak közül az olimpiai sportágak és nem olimpiai sportágak konfliktusa fennállhat a rendszerben, de még egyszer mondom: megnézzük, hogy mi történik ebben. Abban, amit meg - még egyszer mondom - Szilágyi képviselőtársam már hangsúlyozott, és nem akarom megint idecitálni, itt már persze lényegesen többről van szó. Egész egyszerűen azt látom, hogy a kormányzati oldalon gyakorlatilag ilyen módon beleszólás nem nagyon marad. Az államtitkárság szerepe is nyilván megkérdőjeleződik, hogy egyáltalán mi tud lenni akkor ezután, most minden bántás nélkül mondom, csak kérdőjel ez bennem. Egyfajta kiszervezése történik ilyen módon egy állami feladatnak, aminek a demokratikus kontrolljára persze hosszú távon nyilván kérdőjelek merülhetnek föl.
Rendkívül sok előremutató javaslat van ebben a törvényjavaslatban. Ezeket most nem citálnám ide, nyilván önök kormányoldalon beszéltek erről. Nyilván az, hogy a javaslat erősíti a versenyzői kötelezettségeket, dopping ellen fellép, a gyógyszertörvény módosítása is megtörténik… - ma is volt őrizetbe vétel egyébként bundabotrányok kapcsán, tehát azt hiszem, hogy elég aktuális az ilyen típusú jelenségek elleni fellépés is. Hogy egységes sportolói igazolvány van, vagy hogy rendezni próbálják a hivatásos sportolók fizetését, a sportszakember fogalmát bevezetik, a csődtörvény módosítása, ezek a részek, ezek a dolgok nyilván szerintem működnek, és jó irányoknak is lehet őket tartani. Ezeknek a részleteit önök elmondták. Tehát vannak előremutató javaslatok, több is, meg vannak technikai értelmű javaslatok is. Azt hiszem, azt elmondtam, hogy mik azok a nagy dolgok, amikben nem értünk egyet, de az irányokat önök eldöntötték.
Van viszont javaslatom nem csak ezen a törvényen belül, részint a költségvetési törvényhez is nyújtottam be módosító javaslatot, arról mindjárt beszélek. Nagyon megfogta a fantáziámat a játékadó újraelosztása, amelyre nyilván eddig is voltak törekvések. A totó játékadóját a labdarúgásra kell fordítani, ha jól értem a javaslat egy részét. Ez egy érdekes dolog egyébként, nyilván a labdarúgást szerető emberek tulajdonképpen ilyen módon, ezeknek az embereknek a piaca egyfajta bevételt generál a labdarúgásba. Ez rendben is van, csak pont az az aggályom, hogy ez milyen módon kerül elosztásra. Illő tisztelettel, ne haragudjanak meg, de nem nyugtat engem meg az, például ahogy a stadionokra szánt fejlesztési forrásokat osztogatják. Jó volna itt valami objektív forráselosztási alapot találni ebben.
Teszek kísérletet egy módosító indítványra, aztán nézzük meg, lehet, hogy nem a legideálisabb a szöveg, csak a szándékot figyeljék. Tehát adott esetben lehetne egy olyan módosítást elfogadniuk, hogy az ebből befolyó bevételeket, amit a labdarúgásra kell költeni, az MLSZ ossza szét az NB-I-es és NB-II-es labdarúgó-csapatok között nézőszám alapján. Ezzel párhuzamosan egyébként megtilthatnánk azt, hogy többségi állami tulajdonú cégek klubokat támogassanak. Szerintem ez egy fontos kérdés, hiszen arra, hogy szakszövetségeket támogatnak többségi állami tulajdonú cégek, még azt is mondhatjuk, hogy rendben van egyébként. Nyilván ez egy eszköz arra, hogy eredményesebben szerepeljenek az adott sportágakban a sportolók, de szerintem az végképp nem a sportéletben való rendszerváltás irányába mutat, hogy politikai befolyástól, a klubelnök személyétől függően jutnak egyes csapatok nagyon komoly állami bevételhez. Ez szerintem komoly ellenérzéseket szül. Szerintem önök is tudják, hogy miről beszélek.
Nyilván megvannak azok a belső erővonalak az önök képviselőcsoportjában is, amelyek ez ellen mutatnak, mert mindenkinek vannak kedvenc csapatai meg kívánatos beruházásai a világon. De azt hiszem, hogy jó lenne egy olyan keretet adni ennek a dolognak, ami hosszú távon a semlegesség irányába mutat, a versenysemlegesség irányába. Annál objektívebb mérőszámot, hogy mennyien mennek el egy csapat meccsére, nagyon nehéz találni, szerintem ez is egy ilyen javaslat.
A költségvetési törvényhez nyújtottam be egy javaslatot - lassan már jár le az időm, de még ezt elmondanám, ha már itt vagyok. Ez a javaslat arról szól, és ennek a szellemiségében, amit a totóbevételekhez nyújtottam be, hogy 1,3 milliárd forintot - igaz, csak átmenetileg egy évre - vegyünk el a debreceni stadionberuházástól, és azt tegyük át a DVTK stadionjának megújítására. Első körben nyilván egy nagyon elfogult javaslatnak hangzik, de megindokolnám önöknek röviden, hiszen itt, azt hiszem, egy kicsit jobb lehetőségem van, meg szakmaibb körökben, mint mondjuk, a költségvetés részletes vitájánál.
Kelet-Magyarország létesítményfronton még rosszabbul áll talán, mint az ország nyugati része. Nyugaton több létesítmény is megfelel egyébként az UEFA-szabályoknak. Kelet-Magyarországon nagyon rossz a helyzet, még a sokszoros bajnok Debrecen esetében is. Nyilván ez is motiválta részben önöket arra, hogy állami beruházásként valósítsák meg a beruházásukat. De az látszik, hogy ugyan sok létesítménybe vágnak bele, soká lesz ezekből valami. A debreceni stadion megépítése is ’14-nél előbb nem tud megtörténni, ’15-re mondják a Puskás Stadiont, és az Albert Stadionnak még nagyon céldátuma sincsen.
(22.40)
Ha ez így van, akkor például a várhatóan nemzetközi mérkőzéseket játszó Debrecen sem tud sem a Puskásban játszani, ahol eddig játszott, sem otthon, mert ez nem felel meg ennek az előírásnak.
Azt ajánlanám önöknek - és ebben, komolyan mondom, minden szakmai támogatásom, szakmai meg minden egyéb segítségemet szívesen adnám -, azt Diósgyőrben bebizonyítottuk már, hogy fél év alatt mindenféle UEFA-szabálynak megfelelő lelátószakasz megépíthető. Fél év alatt ez kivitelezhető könnyűszerkezetes betonelemekből.
Ha a költségvetési törvénnyel ezt az 1,3 milliárdos módosítást megszavazzuk, majd a ’13-as költségvetéssel visszapótoljuk a debreceni stadion esetében, akkor július közepére-végére Diósgyőrben a jelenleg meglévő alapokkal együtt egy 12-13 ezres, nemzetközi meccsek lebonyolítására alkalmas stadion létrehozható, megfelelő talajjal, megfelelő kiszolgálólétesítményekkel, nyilván nem a legnagyobb csúcstechnológiával, de a szabványoknak megfelelően. Itt játszhatnak egyébként adott esetben a Debreceni VSC is, meg én hiszek benne, hogy a Diósgyőr is itt játszhatná nemzetközi kupameccseit - ennyi elfogultságot azért engedjenek meg nekem itt ezen a késői órán.
Azt hiszem, hogy ez a beruházás fontos lenne Kelet-Magyarországnak, egy olyan térségbe érkezhetne ilyen típusú forrás, ahol ráadásul szinte állandó teltházzal tudna működni a létesítmény. Szerintem ez a kihasználtság szempontjából nagyon üdvözítő dolog lenne. És nem épül meg ’13-ra sem várhatóan a debreceni stadion, tehát ennek visszapótlására lenne lehetőség a következő költségvetésekben.
Elnézést, hogy itt mondtam el, csak fontosnak tartottam annak a szellemében, amit hosszú távon a versenysemlegesség meg a totóbevételek ilyen elosztása jelenthetne. Még egyszer mondom: vannak előremutató javaslatok benne, vannak technikai jellegű módosítások, de összességében véve elmondtam azt a 3-4 alapirányt, amiben vitánk volt egymással, úgyhogy a politikai felelősség nyilván a kétharmadé ebben a dologban.
Egyébként őszintén mondom, még azt is remélem, hogy sikerülni fog sok céljukat elérni, hiszen azt hiszem, közös célunk, hogy Magyarország sportélete fejlődjön, és egészségesebb nemzet legyünk.
Köszönöm szépen. (Taps.)
