SZILÁGYI GYÖRGY
SZILÁGYI GYÖRGY
SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr, akkor ezek szerint megfogadtam Szalay képviselőtársam tanácsát, és a rendes felszólalásomra tértem rá. Nagyon sok mindenről lehetne itt beszélni ezzel kapcsolatban, és fogunk is még, ezért, ha megengedi Szalay képviselő úr, akkor még nyomok majd kétpercest is, hogyha arra éppen lehetőség lesz.
A fülkeforradalmárok törvénymódosító és törvényalkotó maratonjában elérkeztünk végre ahhoz az állomáshoz, amit nemzetünk megmentéséért a sportban tevékenykedők a leginkább vártak, ez nem más, mint a 2004. évi, a sportról szóló törvény innovációja és jobbá tétele. Sajnos azt kell hogy mondjuk, az önök idevonatkozó törvénymódosítójában a mennyiség ismét a minőség rovására ment, javaslataik sok helyen pontatlanok és kidolgozatlanok, és kijelenthetjük, hogy egyes részei a magyar nemzet sportjának elárulását és kirablását tartalmazzák, de nézzük meg részletesen, hogy miről is van szó.
Először tekintsük át azokat a dolgokat, amik csak pontosításra vagy kiegészítésre szorulnak. Az Stv. bevezetőjében leírtak jól megfogalmazzák a sport általános feladatait, céljait, szerepét, de két dologra nem térnek ki, mégpedig a sportnak a nemzeti közösségi identitás kialakításában, a különböző társadalmi rétegek szórakoztatásában és közösségformálásában betöltött szerepére, valamint a sport elengedhetetlen részére, a szurkolókra, pedig a szurkolók igazán megérdemelnék, hogy ne csak kriminalizálják őket a sporttörvényben, hanem kifejezzük azt a tényt, hogy a sport egyik legfontosabb része a szurkoló. Szükségesnek látnánk a bevezetőben a fent említettek megjelenítését, de mivel önök az ehhez kapcsolódó pontot nem nyitották meg, így nem lehet módosítót sem benyújtani ebben a kérdésben, önálló indítványként meg kár próbálkozni, hiszen önök egy, azaz egy ellenzéki törvényt fogadtak el az elmúlt másfél évben, pedig azt hiszem, a szurkolók igazán megérdemelnék, hogy belekerüljenek ebbe a preambulumba.
A törvénymódosító javaslatuk 1. §-ában leírtakkal alapvetően egyetértünk, azonban kiegészítésre szorul. A doppingellenes küzdelemre valóban nagy hangsúlyt kell fektetni, azonban nem elég a törvényben csak feltüntetni ezt a szándékot, hanem szabályozni kell a kontroll szintjét is. Ezenfelül elengedhetetlenül ítéljük a sportorvosi rendszer törvényben való szerepeltetését, szükséges tehát Magyarországnak is megfelelnie a nemzetközi elvárásoknak, a nemzetközi irányelvek jogszabályban történő szerepeltetése mind a doppingellenőrzési, mind a sportorvosi ellátás tekintetében véleményem szerint elengedhetetlen. A sportbiztosítás kérdése szintén fontos dolog, a biztosítások között azonban óriási eltérések vannak. Szerintünk a szakszövetségeknek kellene egységesen auditálniuk a sportbiztosítás szintjét.
Kitérnek a sportoló zavartalan igazolhatóságára azokban az esetekben, amikor a versenyző sportszervezete nem indulhat versenyrendszerben, bajnokságban, illetve abból utóbb kizárják. Azonban a sportoló új szervezethez való átigazolása nem minden esetben járhat a sportolói tevékenység akadálymentes folytatásával, ehhez ugyanis a játékengedély kiadása szükséges. Előfordulhat olyan eset, amikor egy sportoló már elhasználta az az évre felhasználható játékengedély-kvótáját - mondjuk, már kétszer átigazolt -, és az az egyesület, ahol jelen pillanatban van, csődbe megy, vagy kizárják, vagy megszűnik, akkor ez a sportoló a törvény szerint átigazolhat, de játékengedélyt már nem kaphat, hiszen a versenyző abban az évben már hiába igazolhat át jogilag új egyesülethez, a játékengedély hiányában nem folytathatja akadálymentesen sportolói tevékenységét, ezért a törvényben szabályozni kell azt, hogy az illetékes szakszövetségek a versenyszabályzatukat, illetve versenykiírásukat úgy legyenek kötelesek elkészíteni, hogy az ilyen esetekben a sportolót a játékengedélyek számának limitálása ne akadályozza sportolói tevékenységének végzésében.
A sportszakember jogállásáról szóló részben kitérnek a gyúróra, de más résztvevőkre nem, például a szertárosra, a biztonsági igazgatóra, és mondhatnánk, és nemes egyszerűséggel a szakszövetségek hatáskörébe utalják ennek meghatározását, amelyhez ködös korlátokat adnak. A törvénynek tisztáznia kellene ezeket a fogalmakat is, és utalni kellene rá, hogy a sportolók, sportszakemberek, szurkolók, az összes civil résztvevő - amennyire fontos a civil, egyébként - érdekképviseleteinek bevonása szükséges a sportág életének alakításában.
Belevették a javaslatukba a fegyelmi büntetéseket, tehát a dopping vagy a rendbontások szankcionálását, azonban a büntethetőség szempontjából nem tettek különbséget gyenge és erős doppingvétség között, csak a fegyelmi bizottságok mérlegelési jogkörén múlik, hogy egy orrspray használata miatt örökre eltiltja-e a sportolót, vagy csak hat hónapra.
Ugyanez a helyzet a sportrendezvények rendjéhez vonatkozóan, ahol volt olyan eset, hogy egy sportegyesület tíz görögtűz miatt hárommillió forintot fizetett, annyira büntették meg, és ugyanezért a vétségért egy másik sportszervezet kétszázezer forint büntetést kapott, ezért a büntetések kategorizálásának, súlyozásának iránymutatása szükséges lenne a törvényen belül, és a kialakított tételeket megfelelően súlyozni kellene.
Önök kiegészítenék az Stv. szakszövetségekhez kapcsolódó részét is, ezt támogatjuk, hiszen az Stv. eddig nem fogalmazott pontosan, és egy sportágban akár több szövetség is működhetett, még annak ellenére is, hogy többet ezek közül az adott sportág nemzetközi szövetsége nem ismert el. Ez a helyzet a nemzetközi versenyek rendezése, illetve a MOB felől érkező támogatási pénzek elosztásánál is jelentős visszásságokat okozott, meghatározva azt, hogy egy sportágban csak egy sportági szövetség működhet, úgy lehet a gyakorlatban is hasznos, ha meghatározzuk azt is, hogy az adott sportági szövetségnek az adott sportág nemzetközi sportági szakszövetség részeként kell működnie. Ezzel mindenféleképpen kiegészítenénk ezt a javaslatot, nyújtottunk is be rá törvénymódosító javaslatot.
Törvénymódosító javaslatunk 29. §-ával és 31. §-ával ebben a formában nem tudunk egyetérteni. Ha a törvényjavaslatot ebben a formában fogadjuk el, akkor egy sportszervezet versenyrendszerben történő szereplése már akkor is bizonytalanná válna, ha az ügyész vádat emel ellene. Jogerős bírósági határozat nélkül, csupán ügyészi indítványra aggályos egy sportegyesületet, sportszövetséget kizárni a versenyrendszerből, a bajnokságból. Azt a javaslatukat, miszerint a sport állandó választottbírósága a MOB keretein belül működjön, pedig kimondottan aggályosnak találjuk és ellenezzük. Ennek a bíróságnak döntenie kell abban az esetben, ha valamelyik sportszervezet vagy sportoló, mondjuk, a MOB-bal kerül jogi vitába. Ha a sport állandó választottbírósága a MOB fennhatósága alatt működik, hogyan várható el tőle, hogy ilyen esetekben objektív döntést hozzon? Így a sport állandó választottbíróság döntései és a MOB keretein belül való működése véleményünk szerint nem legitim.
Az életjáradékkal kapcsolatos javaslatukat is hibásnak találjuk. Ezen törvénymódosítójuk 43. § (10) és (11) bekezdését úgy, ahogy van, ki kell törölni véleményünk szerint, ezek értelmében ugyanis fel kellene függeszteni a járadék folyósítását azon érintett személyek részére, akik büntetőeljárás hatálya alatt állnak. Ez a rendelkezés azonban ellentétes az alkotmánnyal, hiszen az 57. § (2) bekezdés kimondja: a Magyar Köztársaságban senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozattal nem állapította meg. Tehát kérem, hogy ezt vegyék ki. Azért, mert valaki ellen eljárást kezdeményeztek, még nem bűnös; akkor lesz bűnös, amikor a bíróság jogerősen elítéli, és onnantól vonják meg tőlük az életjáradékot.
Ugyanezen paragrafus további részei is kiegészítést kívánnak, mégpedig szigorítást. Tehát itt lehetne szigorítani, szerintünk ugyanis, ha egy sportoló vagy sportszakember a pályafutása során tiszta eszközökkel megszerzi a járadékra a jogosultságot, de azt követően bármikor, bármilyen más eseményen, hazai, nemzetközi versenyen, s a többi, mondjuk, tiltott szer használatán érik, vagy bizonyíthatóan tiltott szer használatára buzdít valakit, vagy tiltott szer behozatalával, kereskedésével foglalkozik - és még sorolhatnánk az eseteket -, akkor az ügy súlyosságától függően a MOB dönthessen az életjáradék visszavonásáról.
(22.10)
Az ezzel kapcsolatos kiegészítéseinket természetesen, mint említettem, módosítók formájában szintén benyújtjuk.
Azt a javaslatukat, miszerint az önkormányzat az ingyenesen vagy kedvezményesen tulajdonba kapott vagy a tulajdonátruházás időpontjában az ingatlan-nyilvántartásban sportterületként nyilvántartott ingatlant a tulajdonszerzést illetően meghatározott évig köteles elsődlegesen sportcélokra használni, támogatni tudjuk. Továbbá azzal is egyetértünk, hogy az ingyenesen vagy kedvezményesen történt tulajdonszerzést követően meghatározott évig az önkormányzat az ingatlant csak a sportpolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium egyetértésével idegenítheti el, illetve terhelheti meg, azzal is egyetértünk. A hiba csak az, hogy az önök által rögzített időkorlát véleményünk szerint kevés. Tehát a sportcélú ingatlanok hosszú távú sportcélú működését biztosítani kell, ezért célszerű a változtatási tilalom idejének meghosszabbítása, tehát 15 évről minimum 25 évre, erre is benyújtottunk módosítót, és javasolni szeretnénk. Tehát ennyivel szerettem volna pontosítani, illetve kiegészíteni az önök által benyújtott, sportról szóló 2004. évi I. törvény, valamint az egyes további törvények sporttal kapcsolatos módosításáról szóló javaslatait.
Most térjünk át, és beszéljünk egy kicsit a törvény megváltoztatásának igazi céljáról, a MOB egyeduralmának megalapozásáról a sporttársadalomban, amiről már beszéltem. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A magyar kormány arra készül, hogy egy civil irányítás alatt álló szervezetet - itt a civilt azért majd idézőjelbe kell tenni -, a Magyar Olimpiai Bizottságot olyan jogokkal ruházzon fel, amely alapvetően a magyar kormány feladata kellene hogy legyen. Privatizálni próbálják többek között a sportlétesítmények vagyonkezelési jogát és a sporttámogatási rendszer teljes felügyeletét. A sportbizottság ülésén azt a választ kaptuk, hogy itt az ideje a sportirányítást civil kontroll alá helyezni. Aki valamennyire ismeri a sportszövetségeket, illetve a Magyar Olimpiai Bizottság jelenlegi vezetését, annak fejében azonnal felmerül a kérdés, hogy mitől lenne a magyar sport civil irányítás alatt akkor, amikor a sportszövetségek nagy részének - a Jobbik egyébként már korábban követelte, hogy változtassunk ezen - politikus a vezetője. A Magyar Olimpiai Bizottságnak is egy fideszes országgyűlési képviselő az elnöke Borkai Zsolt személyében, a főtitkára pedig a Népstadion és Intézményeinek utolsó párttitkára. Az utóbbi személy vezeti majd 2012-ben a magyar olimpiai csapatot a londoni olimpiára, ő vezette egyébként az elmúlt két olimpiára is a csapatot. Ez több mint szégyen országunkra nézve véleményem szerint. A felsorolásból látszik, hogy az Olimpiai Bizottságunk minden, csak nem politikasemleges civil szervezet.
Felmerül bennünk az a kérdés, hogy a sporttal foglalkozó szakminisztérium a törvény hatálybalépése után mivel fog foglalkozni. Tehát a sportot felügyelő szakminisztérium egyetlen feladata állítólag a MOB - mint a sportot teljesen felügyelő köztestület - pénzügyi kontrollja lesz. A Jobbik Magyarországért Mozgalom reméli, hogy ha ez megvalósul, akkor a Nefmi sportért felelős államtitkára, helyettes államtitkárai azonnal lemondanak, mivel saját munkahelyüket szüntették meg ennek a törvénynek a megalkotásával. Reménykedhetnek persze abban, a jó kapcsolatra tekintettel, hogy a MOB esetleg igényt tart a munkájukra, meghívják önöket egy állásinterjúra, és dolgozhatnak a MOB égisze alatt.
Fontos kérdés, hogy ha a szakminisztérium alól kikerül a sportirányítás, akkor ki fogja képviselni a sportot a magyar kormányban, vagy ki lesz az a felelős személy, aki legfelsőbb szinten részt vehet majd a kormányüléseken, és képviseli majd hazai és nemzetközi szinten a magyar sportirányítást. A sport-szakállamtitkár volt eddig ez a személy, de az Stv. módosításával egy, a MOB nélkül tulajdonképpen tehetetlen személlyé vált ez a kormányzati pozíció.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kétségtelen, hogy jelentős hatalmat kíván a kormány a MOB-nak adni. Problémásnak tartjuk, hogy ez a hatalom társadalmi kontroll nélkül kerül át teljesen egy civil szervezet alá. Az országgyűlési választások során az emberek véleményt mondhatnak a kormány tevékenységéről, azon honfitársaink, akik a sportban dolgoznak, és életüket ebben a közegben élik, természetesen a sportirányításról alkotott véleményüket az országgyűlési választások alatt szavazatukkal fejezik ki. Ennek ezek után vége. A Magyar Olimpiai Bizottságról egy választópolgár sem tud majd szavazni, a Magyar Olimpiai Bizottság kormányoktól függetlenül, de politikusok irányításával fog dönteni a magyar sportot érintő mindennemű kérdést illetően. Ez a demokrácia megkerülése és egy lépés az oligarchikus társadalom kialakításához. A sport világában mégis a MOB állami sportvagyon-kezelői joga aratta a legnagyobb érdeklődést, a MOB-on keresztül a sportági szakszövetségek, az olimpiai központok legnagyobb felhasználói. A piaci viszonyokkal teljes mértékben ellentétesen az üzemeltetés jogát a kormány a felhasználó számára tehát a Magyar Olimpiai Bizottság tagszervezetei számára akarja átadni.
Ha pénzügyileg átláthatóan és eredményesen szeretnénk üzemeltetni az olimpiai központokat, akkor a lehető legrosszabb megoldás az, ha a felhasználók kapják az üzemeltetési jogot, ismerve az elmúlt évtizedek visszaéléseit a sportlétesítmények területén. Tudhatjuk, hogy bizonyos sportvezetők kisebb vagyonokra tettek szert az állami sportlétesítmények jogtalan értékesítéséből. Kérdezzék meg, mondjuk esetleg, ha netán nekem nem hisznek, az önök képviselőtársát, Kósa Lajost. Biztos hisznek neki, hiszen ő lett a Korcsolyázó Szövetség elnöke. Kósa Lajos azzal szembesült, hogy míg az államtól a Korcsolyázó Szövetség 3 ezer forintért kapja például a jeget óránként, addig ők 12 ezer forintért adják tovább, és ez nemcsak a Korcsolyázó Szövetségnél van így, hanem nagyon sok helyen így van. Kósa Lajos, amikor ezzel szembesült, akkor - nagyon helyesen egyébként - természetesen azt mondta, jó, akkor innentől kezdve 12 ezer forintot kell fizetniük az állam felé azoknak a sportszervezeteknek, amelyek eddig 3 ezer forintért kapták. És ez nemcsak ebben a sportágban van így, hanem nagyon-nagyon sok sportágban így lehet. Tehát magyarán jogilag jogosan, de erkölcsileg elítélendő módon mutyiztak, és a magyar állam vagyonát felhasználva az állam helyett sokszor nem is a sportra fordítódtak ezek az összegek, hanem magánzsebekbe vándoroltak. Félő, hogy a módosított Stv. szerint ez a régi világ térne vissza.
A legfelháborítóbb viszont az, hogy a törvénytervezet nemcsak a MOB számára, hanem bármely nonprofit gazdasági társaságnak megadja a jogot, az állam részére a sportlétesítmények vagyonkezelői jogát térítésmentesen átadja. Ha ez adott esetben nem állami tulajdonú nonprofit gazdasági társaság, akkor ebben az esetben szintén felmerül a gyanú, hogy az állami vagyon feletti rendelkezés azért kerülhet térítésmentesen nonprofit gazdasági társaságok kezelésébe, hogy jelentős jövedelmeket tudjanak kiszedni (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) - kérnék szépen egy percet, elnök úr - a gazdaságilag még sikeres sportlétesítményekből.
Akkor a végén térjünk vissza a kiindulóponthoz, a szurkolókhoz. Tudják, szurkolói berkekben van egy mondás: a hazámhoz és a csapatomhoz mindig hű leszek. Lenne mit tanulniuk a szurkolóktól. Hiszen ha csak Orbán Viktor csapatokhoz való hűségét vesszük figyelembe, akkor azt kell látnunk, hogy volt már Vasas-szurkoló, azután 1998-ban vérmes Újpest-szurkoló, most meg a Videotonért él-hal, tehát ennyit a csapathűségről. Ha a hazához való hűséget vesszük figyelembe, akkor pedig nincs más dolgunk, mint megnézni az önök elmúlt másfél éves ténykedését, és megállapíthatjuk, hogy ezen a téren sem állnak jobban, mint a csapathűség terén.
Köszönöm szépen az egy percet, majd még olyan törvénymódosítókról, amelyeket nem tudtunk változtatni, mert még nem nyitották meg, még egy hozzászólásom lesz.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
