DR. CZOMBA SÁNDOR
DR. CZOMBA SÁNDOR
DR. CZOMBA SÁNDOR nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelettel köszöntöm én is képviselőtársaimat ezen a kora reggeli órán, és számos kérdés fogalmazódott meg a mai napon is és az elmúlt napokban az általános vita kapcsán, ezért engedjék meg, hogy néhány dologra érdemben próbáljak reagálni.
Először is szeretném tisztázni, hogy a szakképzési hozzájárulásról szóló törvénytervezet fő célja, hogy a hozzájárulás szakképzési célokat szolgáljon. Ez ma nincs így. Ez egy nagyon-nagyon fontos kérdés, és addig, ameddig arról beszélünk, itt a képviselő urak jelezték, hogy nagyon jó lenne, ha egyébként az így befizetett hozzájárulás, ami nagyságrendileg 51 milliárd forint, az teljes egészében a szakképzést szolgálná. Remek dolog lenne, csak sajnos ez hosszú évek, évtizedek óta nem így van, mert a helyzet az, hogy a költségvetés mindig szűk keretet szab.
Nagyon jó lenne, ha a rehabilitációs hozzájárulásnak a 64 milliárd forintja is rehabilitációs célokat szolgálna, és mehetnénk sorban ezen a vonalon. Sajnos, a költségvetés ezt nem teszi lehetővé, sőt a magyar kormány egyik legfontosabb feladata az államadósság csökkentése, és a Széll Kálmán-tervben egyértelműen rögzítve van az, hogy a Munkaerő-piaci Alap ezen során mi az, amit megtakarításként a következő időszakban el kell érni, tehát érdemes ebből az alapvetésből kiindulnunk.
(2.00)
Ami a konkrét kérdéseket illeti: itt az általános vitában elhangzott néhány dologra szeretnék reagálni. Gúr képviselőtársam azt vetette fel annak idején, hogy jó lenne, ha rögzítenénk, hogy a decentralizált források mértéke egy adott százalékot érjen el, és az ne csökkenjen, sőt lehetőleg növekedjen évről évre. Szeretném jelezni, hogy a nemzeti foglalkoztatási alap képzési alaprész kiadási előirányzatában ezt az előírt támogatások levonását követően a fennmaradó összeg 75 százalékában határozza meg. Ez lényeges kérdés. A másik, ami nagyon fontos, hogy a decentralizált keret kettős célokat szolgál. Az egyik cél - s itt megint jön egy fontos üzenet - az intézményekben, iskolákban, tiszkekben fenntartott tanműhelyek személyi és dologi feltételeinek a javítása. Ilyen még sose volt, ez egy kvázi normatív támogatás. A másik része pedig a tiszkekben és egyéb más helyeken vagy vállalatoknál a gyakorlati képzés feltételeinek a javítását szolgálja. A következő évi 23,5 milliárd forintból ez 6-7 milliárd forint, de a következő évben, 2013-ban ez már 13 milliárd forint lesz. Ez egy átmeneti év, ami sajnos szűkebb keresztmetszetet tesz lehetővé, de ha beáll a rendszer, akkor ez egy nagyon komoly forrás lesz. Egyébként éves szinten átlagban 13 milliárd forintot adtak át a vállalkozások a gyakorlati képzőhelyeknek képzési, illetve fejlesztési támogatásként.
Az is felmerült, hogy jó lenne, ha a hiányszakmák tekintetében az ösztöndíjrendszer bővülne. Tervezzük a bővítését. 2012-ben erre még nem látunk lehetőséget financiális okok miatt, de tervezzük a bővítését, és itt a megyei fejlesztési-képzési bizottságoknak fontos szerepük lesz.
A saját dolgozók képzésének a kérdése többször is előkerült. Módosító indítvány is van, hogy 20 százalék, 10 százalék, 50 százalék, valahány százalék. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy bármekkora százalékot is állapítunk meg, abban a pillanatban a mostani rendszer anomáliáit fogjuk visszahozni a rendszerbe. Talán emlékeznek rá, az expozémban elmondtam, hogy nagyon komoly problémák vannak. A 30 milliárd forintos átadott összegből 8 milliárd forint jogosulatlanul lett igénybe véve a képzési támogatások átadásánál. Önök is tudják, képviselőtársaim, hogy az átadott eszközök, mivel olyan állapotban voltak a tiszkek meg az iskolák, amilyenben, nagyon sok esetben működési költségeket finanszíroztak belőle, holott ezt nem lehetett volna megtenni.
A másik, ami nagyon lényeges a saját dolgozók képzésénél: a 440 millió forintból több mint 200 millió forint visszakövetelés van jogosulatlan igénybevétel miatt. Mi tehát nem azt mondjuk, hogy a nyelvi képzésre, az informatikára - és sorolhatnám a szakmákat - nincs szükség. Szükség van, csak irányított, koordinált és meghatározott szerepkörben. S arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez a 23,5 milliárd forint, amiről az előbb beszéltem, ami a költségvetés során megjelenik, egy dolog, ezenkívül egy csomó olyan uniós forráslehetőség is lesz, ami kifejezetten a felnőttképzésben - tehát nem a nappali rendszerű szakképzésben - informatikai, nyelvi és egyéb más képzési lehetőségeket tesz lehetővé. Éves szinten nagyjából 6-7 milliárd forint volt az az összeg, amit eddig saját dolgozó képzésére fordítottak. Jövő évben uniós forrásokból ez az összeg rendelkezésre áll. Az tény és való, hogy van vele macera, pályázat és egyéb dolog. Próbáljuk minél egyszerűbben, az uniós lehetőségeket figyelembe véve, de az adminisztrációt a lehető legegyszerűbbre csökkentve megoldani ezt a problémát, de az a lényeg, nem arról van szó, hogy nem tartjuk fontosnak az ilyenfajta képzéseket, csak szeretnénk, ha az a forrás, ami erre szól, valóban ott hasznosulna és hatékony lenne.
Jó lett volna, ha a szakképzési törvény és a köznevelési törvény egyszerre jön. Jeleztem az expozémban és a múltkor is, mi is ezt szerettük volna. És ha figyelik, a szakképzési törvény már megtalálható a parlament honlapján és hamarosan érkezni fog. Az egyhetes csúszás gyakorlatilag annak köszönhető, hogy ha a szakképzési hozzájárulásról szóló törvényt 2012. január 1-jén hatályosnak akarjuk tudni, akkor ezt november végével ki kell hirdetni. Az eltérés a kettő között gyakorlatilag ebből adódik.
(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Itt válaszolnék arra is, hogy jó lenne, ha a tanévhez igazodna 2012. szeptember 1-jével. Azt kell látnunk, hogy a hozzájárulás, a járulékbefizetés egyértelműen költségvetési évhez köthető. Több problémát vetne fel a 2012. szeptember 1-jei indítás, mint a 2012. január 1-jei. Ennek is vannak hátrányai, főleg az áthúzódó képzésekkel kapcsolatban vethetnek fel problémákat, de összességében azt látjuk, hogy 2012. január 1-je az, ami ebből a szempontból fogadható és támogatható.
A NAF felé történő bevallás nem jelent-e majd bürokrácianövekedést? Egyértelműen tudom mondani, hogy nem fog bürokrácianövekedést jelenteni. Havonta egy rubrikát kell kitöltenie a könyvelőnek, de ilyen részletekbe nem akarok belemenni. A lényeg az, hogy nem fogja növelni, nem is szeretnénk, ha növelné a bürokráciát az ilyenfajta tevékenység. Az előbb előjött az 50 fős létszámhatár is. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy azoknak a vállalkozásoknak, amelyek 50 fő feletti munkahelyet teremtenek, természetesen lehetőségük lesz arra, akkor is, ha egyébként nem nagyvállalat, hanem kis- vagy középvállalkozás, megvan a lehetőség, persze ehhez az kell, hogy 50 fő fölötti munkahelyteremtést valósítson meg. Egyébként ez a szabály 2004 óta hatályos. Tehát ez a mostani hatályos jogszabályban is így szerepel.
Elhangzott, hogy az EU-s forrás bizonytalan és nagy terhet jelent. Szeretném jelezni, hogy az európai uniós források, főként a TÁMOP-os források egy jelentős része, az 1-es és a 2-es prioritás kifejezetten a hátrányos helyzetű munkavállalók mielőbbi munkába jutására, a 2-es pedig a felkészítésére szolgál. Itt jelentős források vannak, és tervezzük a 2014-20 közötti időszakban is. Bátran merem mondani, és ez az uniós Bizottsággal is abszolút szinkronban van, hogy ezeken a lábakon lesz lehetőség a későbbiekben is, és ha hazai forrást tudunk megtakarítani, akkor mindenképpen fontos ezeket a forrásokat is igénybe venni.
RFKB helyett MFKB, azaz regionális fejlesztési-képzési bizottság helyett megyei legyen. Mi úgy ítéljük meg, hogy a megyei szinten lehet a legjobban megítélni, hogy egy-egy megye adottságait tekintve milyen hiányszakmák és túlképzések jelentkeznek. Ez egyébként létszám- vagy bürokrácianövekedést nem fog okozni a következő időszakban, mert a megyei bizottságok létszáma lényegesen szűkebb lesz, mint a mostani regionális fejlesztési-képzési bizottságoké.
A vállalkozásoknak megéri-e részt venni a képzésben? Ez is egy nagyon lényeges kérdés. Arra szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét, hogy ezért nyúltunk a törvényhez. Jelen pillanatban a kis- és középvállalkozók döntő többsége nem foglalkoztat tanulót, mégpedig azért nem foglalkoztat tanulót, mert a könyvelője azt üzeni neki, hogy hagyd a fenébe az egészet, mert a másfél százalékot sokkal egyszerűbb befizetni, és kevesebb adminisztráció meg bürokrácia van mögötte, mintha elkezdesz tanulót foglalkoztatni, és vagy megkapod a pénzed, vagy nem, év végéig a saját pénzedet használod. Pontosan ez a lényeg. Azért szeretnénk a rendszert egyszerűbbé, átláthatóbbá, világosabbá tenni, hogy érje meg a kis- és középvállalkozóknak is, mert csak a nagyvállalatok részvételével képtelenek lennénk a duplájára növelni néhány éven belül a tanulólétszámot. Ez egészen biztos, és nem is ez a cél. Mert manapság egy jó cipész, egy jó cukrászt vagy egy hűtőgépszerelőt igen nehéz találni.
(2.10)
És hogyha ezek a kis- és középvállalkozások nem vállalják fel, nem tudjuk őket behúzni a gyakorlati képzésbe, akkor nem is lesznek ilyen szakmák. Tehát ez nagyon lényeges kérdés, hogy őket próbáljuk a későbbiekben is igénybe venni, illetve a segítségüket kérni a képzések kapcsán. Ugye, itt a mai napon - tényleg csak néhány dolgot említve - Ferenczi Gábor jelezte, hogy a tiszkekkel voltak problémák. Hát hogyne, nem is kicsik. Vannak, amik egész jól működnek, meg vannak, amik egész rosszul működnek. Csak ugye, a tiszkrendszer átalakítása nem a szakképzési hozzájárulásról szóló törvénynek, hanem a szakképzési törvénynek lesz majd az egyik gerince. Ott szívesen állok majd rendelkezésre, és vitassuk is meg ezt a dolgot, mert nagyon lényeges kérdés az, hogy a szakképzés a kabát, de azért a hozzájárulásról szóló törvény meg mondjuk, a tiszk átalakítása nagyon fontos elemei lesznek ennek a kabátnak, hogy ez úgy működjön valóban, ahogy azt mi szeretnénk.
Sós Tamás képviselőtársam több mindent jelzett, hogy a felnőttképzésben kevesen fognak részt venni. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, válasszuk külön a felnőttképzést és a szakképzési hozzájárulásról szóló törvényt. Ennek az a lába igaz csak, amikor a saját dolgozó képzéséről volt szó. A saját dolgozók képzésére uniós források állnak majd rendelkezésre, nagyságrendileg ugyanazok, mint amit most egyébként fölhasználnak. Ezenkívül a munkaügyi központokon keresztül és más intézményeken keresztül - mint ahogy eddig is volt - ezután is lesz lehetőség, de a felnőttképzések tekintetében a magánképzők mellett nagyon szívesen szeretnénk látni a tiszkeket is megjelenni ebben a rendszerben. Mert eddig - hogy finoman szóljak - nem nagyon voltak érdekeltek abban, hogy ők ilyet csináljanak, mert számos esetben előfordult, hogy miután ők intenzíven beszálltak ebbe, a következő évben esetleg a fenntartója azt az összeget már nem adta oda, mert úgy gondolta, hogy azt úgyis meg tudják szerezni maguknak.
Vagy az az igazságtalanság, amely az elmúlt időszakban jellemző volt - és ezt is jeleztem -, hogy míg egy jó helyzetben lévő régióban a másfél százalékra egy tiszk vagy egy tiszk tagintézménye viszonylag könnyűszerrel tudott forrásokat szerezni, próbálta volna meg ezt egy rossz helyzetben lévő régióban. Tehát ott egy iskola számára 1-2 millió forintot szakképzési hozzájárulás címén megszerezni ezerszer nehezebb volt, mint egyébként egy jó helyzetben lévő régióban. Nem szeretnénk ezeket a régiós különbségeket a továbbiakban is növelni, azt szeretnénk, hogyha ezek a különbségek csökkennének, és a rossz, hátrányos helyzetben lévő régiók egyik legfontosabb kitörési lehetősége az, hogyha ott megfelelő számban jó szakember áll rendelkezésre. Ahhoz pedig az ottani intézményrendszert is fejleszteni kell, ahhoz pedig forrásokat kell teremteni.
A tanműhely támogatása - lehet, ezt az előbb már említettem, hogy erre van lehetőség. Gúr képviselő úr: a szakképzésről plusz a törvényről beszéltem, hogy utoléri most magát a 20 százalék, erről is volt szó. Azt látom, összességében arra szeretném a képviselőtársaim figyelmét felhívni, hogy tudjuk, komoly érdeksérelemmel jár, a mostani rendszerhez képest ez az átalakítás, főleg a vállalkozásoknak… - azoknak a vállalkozásoknak egyébként, amelyeknek az elmúlt időszakban a másfél százalék jelentős hozzájárulási összeg, és mondjuk, ehhez képest tanulót nem vagy alig foglalkoztattak, ott ez nagyon érzékeny téma, ez egészen biztos. De a helyzet az, hogy a célunk a törvény átalakításával pontosan az, hogy mindenkit arra ösztönözzünk, hogy szálljon be a tanulóképzésbe.
Ez nagyon-nagyon lényeges kérdés, és az, hogy hogyan jött ki a metodikája ennek, hogy most a gépész szakmacsoportban a szorzó ennyi, a másik szakmacsoportban annyi… - sőt, meg kell mondanom őszintén, a kollégáim voltak annyira szorgalmasak, hogy nemcsak szakmacsoportonként, hanem szakmánként az összes OKJ-s szakmára meghatározták a szorzót, csak a több mint 400 szakma esetében ez igen jelentős problémákat vetne fel a későbbi időszakban. Ezért próbáltuk úgy, hogy szakmacsoportokra koncentráltunk, mert azt láttuk, hogy mondjuk, egy gépész szakmacsoport estében egy villanyszerelő meg egy géplakatos közötti különbség nem akkora, hogy emiatt érdemes lenne a négyszáznegyven-egynéhány szakmát külön-külön kezelni. De a képviselő úr többször jelezte, hogy szeretné látni, a kormányrendelet melléklete lesz ez a fajta számítási metodika, és a metódushoz behívtuk a szakmát is természetesen, mert ahhoz kellett, hogy lássuk. És jó lenne, ha az 500 ezer forint lenne valóban, ami fölött meg alatt tudnánk szelektálni, de jelen pillanatban a költségvetés a 440 ezer forint/fő/éves gondolkodásmódot teszi számunkra lehetővé.
Tehát összességében azt tudom önöknek mondani, és azért tudom jó szívvel ajánlani a jogszabályt, mert hogyha a jogszabály jó és célok egyértelműek, a jogszabály ezeket a célokat segíti, és a költségvetés lehetőséget biztosít arra, hogy az a 440 ezer 480, vagy 520, vagy 550 ezer legyen, akkor mindazokat a problémákat - vagy azok jelentős részét -, amelyekről itt ma beszéltünk, meg fogja tudni a jogszabály oldani, és olyan szakképzési hozzájárulásról szóló törvény fog élni, amely hosszú távon megelégedésre szolgálhat mind a vállalkozások, mind a tanulók, mind pedig az adófizetők részére.
Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket.
