DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az alaptörvény, illetve a tavalyi alkotmánybírósági törvény módosítása után is még lett volna arra lehetőség, hogy ne történjen meg az Alkotmánybíróság teljes jogfosztása, egész pontosan az Alkotmánybíróság mint jogállami intézmény kiüresítése. Az előttünk fekvő törvényjavaslat tökéletesen légiesíti az Alkotmánybíróságot, szinte feleslegessé teszi. Pontosan az a fék és ellensúly funkciója vész el az Alkotmánybíróságnak, amely miatt múlhatatlanul fontos szerepet játszott az elmúlt húsz évben.
Három dolgot szeretnék csak felemlíteni. Az egyik, amiről már ellenzéki képviselőtársaim is beszéltek, az a roppant sunyi megoldás, hogy a bent lévő, folyamatban lévő indítványok egész egyszerűen el fognak veszni úgy, hogy január 1-jétől sem az egyedi parlamenti képviselők, sem az egyszerű emberek nem kereshetnek végső menedéket a kétharmados többséggel szemben az Alkotmánybíróságnál. Miről van szó? Szó van a 120 órán át tartó őrizetbe vételről, szó van a médiatörvényről, a nyilvánosság leigázásáról, szó van az egyházügyi törvényről, szó van a legfőbb ügyész mandátumhosszabbításáról, a magán-nyugdíjpénztári törvényről, az önkormányzati adósságrendezési eljárásról, és sorolhatnám tovább. Itt van jogvédő szervezetek által beterjesztett indítvány a tényleges életfogytig tartó büntetés eltörlésével kapcsolatban. Egész egyszerűen nincs ok - főként, hogy növekedett az Alkotmánybíróság létszáma -, hogy ezek az indítványok elmenjenek a kukába és az enyészeté legyenek.
Ráadásul ez a megoldás dogmatikailag is hibás. Húsz éven keresztül a tantuszelv érvényesült. Onnantól kezdve, hogy valaki beadott egy indítványt, nem volt az ügy ura. Tehát logikailag sem helyes, hogy önök egész egyszerűen nem létezőnek tekintik azokat az ügyeket, amiket az akkor hatályos jogszabályok alapján jogszerűen terjesztett valaki az Alkotmánybíróság elé. Az Alkotmánybíróság fék és ellensúly funkciója akkor is érvényesülhetne, ha elfogadták volna a javaslatunkat a többcsatornás alkotmánybíró-jelölésre. Magyarul, hogy ne az alkotmánybírósági testület teljes egésze legyen kiszolgáltatva egy mindenkori kétharmados parlamenti többségnek, hanem az alkotmánybírák egyharmadát jelöljék a korábbi alkotmánybírák, a másik egyharmadát pedig a Kúria elnöke. Magyarul: az Alkotmánybíróság összetételénél is egy osztott hatalmi pozíció érvényesüljön. Ez önöknek nem állt érdekükben, hiszen alapvetően abba az irányba mozdulnak el, hogy a mindenkori parlamenti többség, illetve az önök jelenlegi kétharmados többsége totális uralmat tudjon gyakorolni.
Harmadrészt: igazodva az önök azon alkotmánybírósági koncepciójához, hogy az alkotmányjogi panasz kiszélesítésével próbálják kiváltani a mindenki által indítható alkotmánybírósági eljárások, tehát az actio popularis körét, javaslatokat tettünk arra, hogy az alkotmányjogi panasz lehetőségét bővítsük. Olyan javaslattal éltünk, hogy ne csak közvetlen alapjogi sérelem esetén, hanem például ha valakinek a helyzetét a jogbiztonság szempontjából sérti egy alkalmazásra kerülő norma, akkor is élhessen alkotmányjogi panasszal. Illetve indítványoztuk, hogy például az egészséges környezethez való jog sérelme esetén környezetvédő szervezetek is fordulhassanak az Alkotmánybírósághoz.
Ez különösen fontos lett volna azt követően, hogy egész egyszerűen beszántották a jövő nemzedékek ombudsmanja intézményét. Ezeket a javaslatokat azonban lesöpörték az asztalról, és innentől kezdve az Alkotmánybíróság január 1-jétől érdemi ellensúlyt az önök önkényuralmi törekvéseivel szemben nem tud tartani.
Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)
