FARKAS GERGELY
FARKAS GERGELY
FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Egy olyan problémáról szeretnék beszélni az interpellációmban, ami tabunak számít hazánkban. Értem ez alatt azt, hogy bár rengeteg embert érint, sem a közbeszédben nem kezeljük a helyén, sem a kormányzati munkában nem vélem felfedezni nyomát annak, hogy a kormány bármiféle lépést tett volna ezen súlyos kérdés megoldása érdekében. Ez a súlyos ügy pedig nem más, mint a gyógyszerfüggőség, ami hatalmas tömegeket érint hazánkban.
Jellemző az elanyagiasodott világunkra, hogy mindent pénzben mérünk, pedig az anyagi nehézségeken túl, részben azokkal összefüggésben, több olyan lelki eredetű probléma is jelen van a társadalomban, amivel nem foglalkozunk eléggé. Ezek közé sorolható a szenvedélybetegségek ezen egyik legelhallgatottabb fajtája.
Mit is takar a gyógyszerfüggőség? A jelenség jellemzően akkor alakul ki, ha valamilyen megoldhatatlannak tűnő probléma tartósan fennáll az egyén életében, és az ezzel járó feszültséget nem tudja elviselni. Ilyenkor fordul a tablettákhoz, amelyek a problémát ugyan nem oldják meg, de abban segítik az illetőt, hogy legalább egy időre szabaduljon a szorongástól. Aztán ha múlik a gyógyszer hatása, és a feszültség visszatér, beveszi a következő tablettát, és így alakul ki végül lépésről lépésre a függőség.
Ez a fajta szenvedélybetegség annyiban más, mint például az alkoholizmus, hogy az érintettekről gyakran még a közvetlen környezetük sem tudja, hogy függők, hiszen titkolják, nem nyilvánosan szedik be a pirulákat. Ha aztán az ember rendszeresen szedi ezeket az altatókat, nyugtatókat, szorongásoldó szereket, akkor előbb-utóbb kialakul a tolerancia, vagyis a hozzászokás. A betegnek egyre több nyugtatóra van szüksége, az orvos pedig már nem mindig írja fel a kívánt adagot. Ilyenkor más megoldáshoz folyamodnak az érintettek, megpróbálnak többször felíratni gyógyszereket, vagy a gyógyszer-feketepiacról szerzik be a készítményeket.
Tisztelt Államtitkár Úr! Engedje meg, hogy egy statisztikai adattal támasszam alá az ügy fontosságát. A Tárki egy néhány évvel ezelőtti vizsgálata alapján a valamilyen gyógyszert rendszeresen szedő magyarok aránya jóval magasabb, mint az európai országokban tapasztalható átlag. 24 ország összehasonlításában Magyarország a harmadik helyet foglalja el a rendszeres gyógyszerszedés rangsorában. Pontosan nem tudjuk, hogy közülük hányan függők, mert sajnos statisztikai felméréseket nem lehet készíteni a probléma sajátossága miatt, de szakemberek mégis egybehangzóan állítják, hogy több tízezer emberről van szó, egyesek szerint a százezres szám sem túlzó.
A probléma tehát súlyos, ezért egyértelmű, hogy lépni kell az ügyben. Természetesen a fennálló helyzet nem az önök hibája, de egy felelősségteljes kormánynak nem lett volna szabad, hogy szó nélkül elmenjen a probléma mellett, hanem véleményem szerint legalább két dolgot kellett volna tenni ebben a helyzetben. Egyrészt a megelőzés érdekében elengedhetetlen lett volna egy felvilágosító kampány, amely a gyógyszerfüggőség veszélyeire hívja fel a figyelmet, ezáltal a közbeszéd részévé válik a probléma.
(14.30)
Másrészt konkrét, az egészségügyet érintő intézkedésekben is meg kellett volna nyilvánulnia a probléma kezelésének. Mindkettő elmaradt, ezért úgy gondolom, jogos a kérdésem, hogy miért nem lépett semmit a kormány a gyógyszerfüggőség veszélyeire való felhívás ügyében és ezáltal annak csökkentése érdekében.
Várom a megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)
