DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN
DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN
DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ön címnek a bóvlit adta, ezért azt javaslom, tisztelt képviselő úr, hogy valóban olvassa el mind a két hitelminősítő intézet indoklását.
Magyarországon most nagyon sokat vitatkozunk erről, nagyon sok szó esik róla, de az a benyomásom, mintha kevesen olvasnák szó szerint, mit is mondanak, mivel indokolják lépéseiket. Az alapvető indok: az eurózóna gazdasági növekedésének lassulása. Mind a két hitelminősítő intézet a külső gazdasági környezetet helyezi első helyre, ezekkel a mondatokkal indítják az értékelést. Tehát magyarul: a világgazdaságban, még közelebb az európai gazdaságban játszódik le egy nagyon jelentős változás, nevezetesen a gazdaság lassulása, és egy olyan országon, mint Magyarország, amelyik ezer szállal kötődik az európai gazdasághoz, nyilvánvalóan megvan ennek a gazdasági következménye. Ezenkívül utalnak még a végtörlesztésre és a válságadókra is.
Ugyanakkor hadd idézzem azt az egy szót, ami talán a leginkább kifejezi azt, hogy mi minden üzenete van még ennek az értékelésnek, amit a Standard and Poor’s és a Fitch tett közzé, a következő évi növekedéssel kapcsolatban van egy kifejezés: reformfáradtság. Picit magasabbra teszik - 3,3-ra - az államháztartás hiányát, mi 2,5 százalékkal számolunk, ahogy említettem, az Európai Unió 2,8 százalékkal számol, belekalkulálva azt, hogy egy reformfáradtság lehet.
Innen biztosíthatnám, hogy a magyar kormányban nincs reformfáradtság. Nagyon szeretném, hogyha az ellenzék is egyébként támogatná azokat a reformokat, amelyek a magyar gazdasági növekedést elősegítik. Ha a munka törvénykönyvéről beszélünk, akkor nem rabszolgatartó társadalom lenne, amin vitatkoznánk itt az ellenzékkel, ha az oktatási törvényről és a hozzá kapcsolódó törvényekről beszélünk, akkor lehetőség szerint az ellenzék oldaláról ne az legyen, hogy most teszem azt, külföldre szeretné üldözni a fiatalokat a magyar kormány. Tehát ha picit konstruktívabb hozzáállás lenne, akkor, úgy gondolom, hogy a reformokat még erősebben tudnánk előrevinni.
Az üzenete ennek a két értékelésnek az, hogy tovább kell lépni mindazon reformok során, amit egyébként a magyar kormány elindított. Hozzátenném, hogy kicsit kérném azt is, hogy tessenek egy picit konzekvensek - vagy ha úgy tetszik, következetesek - lenni, ami a Fitchet illeti, július 6-án fölminősíti Magyarországot BB/stabilra, alapvetően a Széll Kálmán-tervnek köszönhetően. (Tóbiás József: Ami nincs, elfújta a szél.) A Széll Kálmán-tervnek, amit egyébként a Jobbik széllel bélelt IMF-szagú diktátumnak idéz, az LMP reformként eladott megszorításként, a Szocialista Párt Orbán-csomagként, és állandó jelzőként mondják hozzá, hogy megszorítás, megszorítás, mert ez olyan jól hangzik.
Ugyanakkor a másik oldalról most, amikor egy BB/stabilról BBB/mínuszra változtatja a Fitch a besorolást, akkor pedig mindenfajta rémhírterjesztés következik azon, hogy most bóvli kategória határán van-e az ország, vagy sem. (Tóbiás József: Azon a határon van.) Na most, ha ezt tetszett mondani, hogy a bóvli kategória határán van, akkor hadd idézzek néhány adatsort, mert szerintem érdemes visszamenni picit a történelembe, és megnézni a Moody’st, a Standard and Poor’st és a Fitch Ratingset. 1998. május 9-én, amikor az első Fidesz-kormány átveszi a kormányzást, akkor a Moody’snál BAA/2-n vagyunk, a Standard and Poor’snál BBB/mínuszban vagyunk, a Fitchnél pedig BBB-ben vagyunk. Vagyis… (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Itt van. (Az MSZP sorai felé mutat egy iratot.) BBB/mínuszban a Standard and Poor’snál, és a Fitch Ratingsnél pedig BB.
Négy év alatt, hadd tegyem hozzá, 2002-re sikeresen feltornásztuk az országot a Moody’s szerint A/1-re, a Standard and Poor’snál A/mínuszra és a Fitchnél A/mínuszra, magyarul: a jó adósok középkategóriájába. Utána pedig sorolhatnám itt: 2005-től kezdődően folyamatosan értékelik le Magyarországot - csak a Moody’st említve - 2006-ban A/2-re, 2008-ban A/3-ra, 2009-ben BAA/1-re. Vagy ugyanez vonatkozik már a Fitchre, amelyik már 2005-ben észhez kapott, és BBB/pluszra minősíti le. Vagyis sorozatos leminősítés van. Most én kérdeznék, tisztelt képviselő úr és frakcióvezető úr, hogyan történhetett meg az, hogy Magyarország 2002-ben a jó adósok középkategóriájában volt, és 2010-re maguk sikeresen letornászták a még éppen adósok alsó kategóriájához. (Tóbiás József: És 2011-re?) Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
