CZERVÁN GYÖRGY
CZERVÁN GYÖRGY
CZERVÁN GYÖRGY vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt talán nem ígértem az általános vita végén, hogy minden módosító javaslatot támogatni is fogunk… (Varga Géza: Legalább a nyelvhelyességi hibákat!) - így van! -, de azt, hogy érdemben megvizsgáljuk, azt ígértem, és ki is fogok térni rájuk. Sőt, azokat a módosító indítványokat is megvizsgáltuk, amelyeket be se nyújtottak, csak az általános vitában utaltak rá, illetve most is.
A mezőgazdaságban a munkánkhoz, mindennapjainkhoz szinte természetes módon hozzátartozik az állandósult bizonytalanság. Bizonytalanságot okoznak a mezőgazdasági termékek piaci viszonyainak egyre hektikusabb változásai, a termeléshez szükséges inputanyagok, így többek között növényi tápanyagok, növényvédő szerek árainak ingadozása, az energiaárak hullámokban jelentkező hirtelen emelkedése, a kórokozók, kártevők megjelenéséből adódó veszteség, a terménypiaci áringadozások, és hosszasan sorolhatnánk még azon tényezőket, melyek a kiszámíthatóság ellenében hatnak. Ezen kockázatok egy része kellő szakmai felkészültséggel, a kormányzat és a gazdálkodók együttműködésével sok esetben tompíthatók, mások külső adottságok lévén kevésbé.
Az időjárási szélsőségekből adódó kockázatokat elkerülni nem tudjuk, viszont a gazdálkodásra gyakorolt negatív hatásuk mérsékelhető, az egyes szereplők között teherbíró képességükre is figyelemmel teríthető. A már öt éve működő és e cél érdekében létrehozott kárenyhítési rendszer tapasztalatait kiértékelve arra jutottunk, hogy ennél több kell. Elhatároztuk, hogy az eddigi kockázatkezelés rendszerét új alapokra helyezzük, és az eddig még feltáratlan, az üzleti biztosításban rejlő tartalékokat is hatékony kockázatkezelés szolgálatába állítjuk.
Tisztelt Képviselőtársaim! A közel másfél éves előkészítés és egyeztetés után összeállt az új kockázatkezelési rendszer koncepciója, amit az elmúlt napokban önök megismerhettek és megvitathattak. Örömmel tapasztaltam, hogy a benyújtott törvényjavaslat a vitában való aktív részvételre késztette a mezőgazdaság és a vidék jövője iránt elkötelezett képviselőtársainkat, és ezáltal igen fontos és érdekes gondolatok kerültek felszínre.
A törvényjavaslat általános vitájának kezdetén részletes ismertetésre kerültek a rendszer kialakítását megalapozó kormányzati célok, mint ahogyan az is, hogy ezek a célok miként jutnak érvényre a törvényjavaslat mentén kialakításra kerülő kockázatkezelési intézkedéscsomagban. A vita során minden párt hozzászólója elismerte, hogy a kormány által benyújtott javaslat egy jelentős előrelépés az eddigiekhez képest, és megfelel azoknak az elvárásoknak, amelyet a szakma joggal támaszt egy ilyen új, átfogó szabályozással szemben. A módosító javaslatok sem a letett anyag fogyatékosságait hangsúlyozták, hanem további új elemekkel javasolták kiegészíteni az amúgy működőképesnek ítélt koncepciót.
Az észrevételeket számba véve kiemelhetjük, többen sürgették, hogy az állattartókat is vonjuk be a kockázatközösségbe, számukra is teremtsük meg a lehetőséget időjárási kockázataik csökkentésére. Igazuk van azoknak, akik az állattartó ágazatok helyzetének stabilizálása irányába ható lépéseket, döntően támogatásokat szorgalmaznak, nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy az agrárkormányzat jelenleg is minden lehetséges eszközt megragad, hogy az állattartást segítse. A nemzeti támogatások - beleértve a top-up támogatásokat is - túlnyomó többsége az állattartó ágazatokban kerül felhasználásra. A nemzeti SAPS-borítékból elkülöníthető, 10 százalékot kitevő támogatási források is döntően az állattartókhoz kerülnek, különleges tejtámogatások és a jövő évtől kérődző-szerkezetátalakítási támogatások formájában. Ezek az állattartókat kedvezményező jogcímek az elkülönített források csaknem 70 százalékát kötik le. Mindemellett az ÚMVP kereteiből a juhok jelölését, az európai gazdaságélénkítő csomagból pedig a tejtermelőket támogatjuk. Az Unió adta keretek között nemzeti forrásból támogatjuk a tenyésztést, az állatbetegségek megelőzését és az állatjóléti intézkedéseket. Az állami földek bérbeadásánál is az állattartóké az elsőbbség. Látható tehát, hogy nem hagyjuk magukra az állattartókat.
Az állattartók kockázatainak mérséklésére vonatkozó igény jogos felvetés. A két fő ágazat sajátosságainak markáns különbsége, a növénytermesztésre vonatkozóan kialakított uniós kárenyhítési alapelvek ugyanakkor nem teszik lehetővé az állattartók automatikus bevonását a jelenleg kialakításra kerülő rendszerbe, különösen, ha az állattartást fenyegető betegségek miatti veszteségeket is kezelni óhajtjuk.
A gyep-legelő témáról néhány szót. Többen említették, hogy a gyepek által lehetőség nyílhat az állattartók kockázatainak terület alapra vetített kezelésére. Ez az első látásra kézenfekvő gondolat azonban már bizonytalanná válik, ha figyelembe vesszük a gyepgazdálkodás országrészenként eltérő sajátosságait és eredményességét. De mindezeken túlmenően a legelő- és gyepgazdálkodásban a növénytermesztéshez viszonyítva is kisebb mértékű és kisebb gyakoriságú károk enyhítése nehézkes és némiképp erőltetett a növénytermesztésben alkalmazott hozamcsökkenések elve alapján.
(21.40)
Az állattenyésztés és a gyepgazdálkodás kérdésköre a jelen szabályozástól eltérő megközelítést igényel, ezért feltett szándékunk, hogy az új kockázatkezelési rendszer eleve eltervezett továbbfejlesztésének egyik alapvető feladata lesz ezen kérdések még alaposabb áttekintése.
Felmerült a tűzkárok első pillérben történő kezelésének igénye is. Látni kell azonban, hogy a tűz csak igen erős megkötések mellett tekinthető az uniós jogszabályok szerinti kedvezőtlen éghajlati jelenségnek. Ebből következően a tűz által okozott kár is csak ezen kivételes esetekben téríthető a kárenyhítési rendszerben. Az, hogy a tűz természeti jelenségből adódóan keletkezett, a rendszer eljárásrendjében nagy biztonsággal nem igazolható. A rendszerbe történő beemelése visszaélésekre adna lehetőséget, így a javaslatot nem támogatjuk. Az iméntiekre tekintettel a tűzkárok kezelésének lehetőségét a kettes pillérben kialakított biztosítási csomagon keresztül kívánjuk kialakítani. A természeti esemény miatt keletkezett tűzkárokat épp ezért beemeltük a támogatott biztosítási csomag kárnemei közé, így ezen kockázati elem is kezelhető az új rendszerben.
Több képviselőtársunk is felhívta a figyelmünket a halastavak időjárási kockázataira. Igaz, erről módosító indítvány nem született, de foglalkoztunk a kérdéssel. Tény, hogy a viharkár vagy épp a jégeső nehezen értelmezhető egy halastó esetében, az aszály azonban komoly nehézségeket és ezzel együtt érdemi hozamcsökkentést okozhat. A problémát már korábban is vizsgáltuk, de több ponton szembesülnünk kellett azzal, hogy a kialakítás alatt álló rendszerben a halastavi gazdálkodás - ugyancsak a növénytermesztési gazdálkodástól eltérő sajátosságai miatt - nem illeszthető be. Az eljárásrendi és a szakmai nehézségek mellett látni kell, hogy a közösségi jogszabályok az ágazat kárkompenzációjára is csupán a halászati de minimis támogatásokként adnak korlátozott lehetőséget. Ki kell emelni azt is, hogy a halgazdálkodási fejlesztések a mezőgazdasági körtől elkülönített európai uniós Európai Halászati Alap illetékességébe tartoznak. A nemzeti támogatásokra is teljesen külön uniós szabályokat kell alkalmazni, a kárenyhítési források ezért szabadon nem keverhetők.
Javaslatként felmerült a 60 százalékos garantált kárenyhítési szint törvényi rögzítése is. Való igaz, hogy ez stabilabb alapot jelentene a gazdálkodáshoz, azonban komoly kiszámíthatatlanságot okozna a költségvetés minden más területén. A kérdést felelősségünk tudatában vizsgálva kijelenthetjük, hogy nem várhatjuk el a költségvetéstől egy ilyen felülről nyitott pénzügyi hozzájárulás megadását. A minden körülmények között adott mértékű, garantált kárenyhítési szint a költségvetési tervezés törvényszerűségei miatt sem kivitelezhető, nem lehet egy későbbi időpontban bekövetkező esetleges természeti katasztrófa vagy egyéb károk nagyságától függővé tenni a költségvetés kiadási oldalát. Kárenyhítés céljára is csak annyi forrást lehet biztosítani, amennyit a mindenkori költségvetési törvény meghatároz, és amit nem mellékesen Brüsszel előzetesen jóváhagyott.
Az agrárágazati termelés időjárási kitettségét és kockázatvállalását a társadalom már azzal is elismeri, hogy a mezőgazdasági termelést a többi gazdasági tevékenységtől eltérően jelentős, esetünkben pedig a két pillér vonatkozásában több mint 160 százalékkal megemelt támogatásban részesíti. A törvény ezen felül megteremti annak is a lehetőségét, hogy rendkívüli esetekben a kormány egyedi döntése alapján többletforrást tegyünk az alapba.
Mindemellett hangsúlyozni kell, hogy az új kockázatkezelési törvény legnagyobb érdeme az lesz, hogy a kárenyhítési rendszer - az első pillér - és a díjtámogatással segített üzleti biztosítási konstrukció - a második pillér - együttes hatása a termelők szintjén megfelelő, akár még 60 százalékos mértéknél is nagyobb arányú kompenzációt tud biztosítani.
A jobbító szándékú észrevételek közül ki kell még emelni a kármegelőzés ösztönzésére vonatkozó javaslatokat is. Ezek a jövőben hangsúlyosabb részei lehetnek a kockázatkezelési rendszer továbbfejlesztésének. Ezen megközelítés első elemei - például az évről évre ismétlődő belvízkár enyhítésének korlátozásán keresztül - már most is megjelennek az anyagban. Egy gazdálkodónak sokszor egy életen át kell művelnie ugyanazt a földet, hogy végül többé-kevésbé magabiztosan tudja, hogy az adott táblán mi is a legmegfelelőbb művelési mód vagy épp növényfajta. A hatósági jogkör ebben a kérdésben sajnos nem elég. Fontos azt is látni, hogy a közös agrárpolitika a WTO belső támogatásokra vonatkozó szabályait követve jelentős korlátokat állít a támogatási rendszeren keresztüli termelésösztönzés vagy termelési irány meghatározása útjába. Mindezekkel együtt kijelenthetjük, hogy a rendszer sikeres életbe léptetését követően az egyik fontos fejlesztési irány a kockázatmegelőző innovatív gazdálkodási formák elterjesztésének ösztönzése lehet.
Tisztelt Képviselőtársaim! A konstruktív javaslatokon, felvetéseken túl köszönöm az elismerő szavakat is. Értékes visszajelzés volt számunkra, hogy az esetleges kritikai észrevételek mellett is fontosnak tartották hangsúlyozni a rendszer erényeit. Ezek a vélemények megerősítettek bennünket abban, hogy az irány, amelyen elindultunk, helyes, s fontos lépéseket sikerült megtennünk ezen az úton, még ha a közel tökéletes rendszert csak hosszú évek alatt lehet elérni. Eddigi segítségüket, biztatásukat, konstruktív észrevételeiket, jobbító szándékú kritikáikat köszönöm, és arra kérem önöket, hogy amikor döntésre kerül sor, szavazatukkal is erősítsék meg támogatásukat annak érdekében, hogy 2012. január 1-jén új korszakot nyithassunk az időjárási eredetű mezőgazdasági kockázatok kezelésének történetében.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
