SZABÓ REBEKA
SZABÓ REBEKA
SZABÓ REBEKA (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Az általam beadott módosítókhoz szeretnék elsősorban hozzászólni, ez a 4., 8. és a 9. pont, és röviden majd Gőgös Zoltánra is fogok reagálni.
Elsősorban nagyon örülök, és tényleg örömmel hallom, hogy azt mondja: a réteket és a legelőket, tehát általában a hasznosított gyepterületeket is valamilyen módon jó lenne bevonni a kárenyhítés hatálya alá. Én ugyan azt javasoltam, hogy ezek 50 hektár fölött ugyanúgy kötelezően kerüljenek be, mint a szántók, de ha esetleg a kormány képviselői, illetve a többi képviselő is hasznosabbnak vagy jobbnak gondolják az önkéntes bekerülést, természetesen annak is nagyon örülök. A lényeg az, hogy valamilyen formában gondoljunk ezekre. Mindjárt elmondom, hogy miért.
Önök persze biztosan tudják, de hátha van olyan képviselőtársam, aki nem, hogy 2011-ben a KSH adatai szerint Magyarországon 4 millió 300 ezer hektár szántót tartottak körülbelül nyilván, és majdnem 759 ezer hektár gyepet, ami azért egy elég jelentős mennyiség. Tudnunk kell azt is, hogy ezek a gyepek, amiket ilyen extenzív legeltetéses állattartással vagy adott esetben kaszálással tudnak hasznosítani, ez az a gazdálkodási forma, ami a tájat az egyik leginkább környezetkímélő módon hasznosítja.
Egy helyesen legeltetett, természet közeli gyep nagyon sok védett növény- és állatfajnak ad otthont. Talán mindenkinek ismerős például a túzok nevű nagy madarunk, ami szintén ilyen nyílt területeken él. De gondolhatunk a pacsirtára, az ugartyúkra, az ürgére, ami számos nagy ragadozó madarunknak táplálékállata. Gondolhatunk védett orchideafajokra és különböző más növényekre. Ezeket most nem sorolom tovább (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Kár.), csak szeretném hangsúlyozni, hogy mennyire jelentősek ezek biodiverzitás szempontjából, és mégis jövedelmet biztosítanak a gazdálkodóknak.
Az is nagyon fontos feladata a gyepeknek, hogy a talajeróziót megakadályozzák, egyes kifejezetten domboldali részeken például alattuk folyik a talaj kialakulása. Az egyik legjobb mezőgazdasági talaj: a csernozjom is gyepek, löszgyepek alatt alakul ki. Ezek fenntartják a talajéletet, otthont adnak azoknak a pollinátoroknak, azoknak a rovaroknak, amik beporozzák a virágokat, és utána ezek beporozzák a mi termesztett növényeinket is. Gazdag ízeltlábú-faunájuk van, ami táplálékul szolgál a madaraknak, és ezek azok a madarak, amelyek utána megeszik a mezőgazdasági kártevők lárváit is. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) És még számos ilyen dolgot tudnék említeni, ezeket ökoszisztéma-szolgáltatásnak is hívhatjuk.
A lényeg az, hogy nagyon fontos funkciót látnak el az egész tájban. Tulajdonképpen hozzájárulnak ahhoz, hogy a szántóföldekkel taglalt táj ne egy agrársivatag legyen, hanem egy élő, funkcionáló táj, ahol ezeknek nagyon fontos szerepük van. Márpedig ahhoz, hogy ezek a gyepek a jelenlegi formájukban fennmaradhassanak, szükségünk van az extenzív legeltető állattartásra, tehát azokat a gazdálkodókat, akik a jelenlegi nehéz gazdasági körülmények között is még ilyennel próbálkoznak, mindenképpen támogatnunk kell mindenféle formában. Ez a mezőgazdasági kárenyhítésről szóló törvény is egy nagyon jó alkalom arra, hogy gondoljunk az állattartókra, és valamilyen módon megpróbáljuk őket is bevonni ebbe a közös kockázatviselésbe.
Még egy érvem van erre egyébként: elég gyakori, hogy amikor belvizes, árvizes időszakok vannak, a szántókról nagyon gyorsan le kell vezetni a vizet, és ezt nagyon gyakran a gyepekre vezetjük, mivel azok persze sokkal jobban bírják az elöntést. Tulajdonképpen ezek a gazdálkodók egyfajta ilyen szolgáltatást bedobnak a közösbe, hogy a gyepeiken állhat a víz. Azt gondolom, korrekt lenne, hogy ha ők emiatt olyan mértékben károsodnak, hogy a széna beltartalmi értéke romlik, akkor ezt valamilyen módon visszatérítsük nekik.
Egyébként elhangzott az az érv, hogy nem lehet kiszámolni azt, hogy a gyepeknek milyen a hozamcsökkenése. Van egy ’93-as könyv, a Legelő- és gyepgazdálkodás, szerkesztette: Vinczeffy Imre. (Felmutatja.) Ezt önök közül biztosan sokan ismerik, mert ez egy mezőgazdasági tankönyv. (Babák Mihály: Persze. Ezzel szoktam elaludni. - Derültség.) Ebben nagyon pontos táblázatok vannak arról, hogy a gyepek, füvek ásványianyag-tartalma, beltartalmi értéke milyen, meg van határozva különböző periódusokra, megmérték az év különböző időszakában. Nagyon hosszú adatsorok állnak rendelkezésünkre, és ez egy ’93-as könyv, tehát azóta nyilvánvalóan sokkal többet fejlődött a tudomány, és egészen biztos vagyok benne, hogy pontos számítások és modellek állnak arra vonatkozólag rendelkezésünkre, hogy megbecsüljük azt, hogy ha mondjuk, egy gyepen július végéig áll a víz, és csak utána lehet éppenhogy ráhajtani az állatokat, akkor az addig kimaradó legeltetés miatt milyen kár éri a gazdákat. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból.)
Egyébként gondolom, hogy amikor a kukoricát elönti a víz, vagy egyéb gyümölcsösök károsodnak, azért akkor is van egyfajta becslés, ami alapján megállapítják a kárt, mert nyilván nem állnak neki megszámolni, hogy pontosan hány őszibarackvirág fagyott el tavasszal. Nyilván ez egy becslés folyamata. Egyébiránt még annyit mondanék: támogatjuk azt az ötletet, hogy a kárenyhítésre legyen valamiféle garantált mérték, a százalékon lehet vitatkozni.
Felhívnám a figyelmet még arra a módosító javaslatunkra, ami azt mondja, hogy a kárenyhítési hozzájárulás mértéke valamilyen módon csökkenthető legyen akkor, ha a gazdálkodó egy olyan felelős, tájba illő gazdálkodást folytat, olyan diverz termésszerkezetet hoz létre, ami által saját maga tudatosan egy fenntartható mezőgazdasági termeléssel csökkenti a károk kialakulásának valószínűségét. Valószínűleg ezen is el lehetne gondolkodni, hogy hogyan lehet ezt a legjobban megragadni, de mint elképzelést, mint koncepciót, nagyon fontosnak tartanám, hogy erre is gondoljunk, a károk megelőzésére.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)
