PÁL TIBOR
PÁL TIBOR
PÁL TIBOR, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Az önkormányzati bizottság, amikor a köznevelésről szóló törvényt tárgyalta, akkor kétségtelenül úgy volt, ahogy az előttem szóló képviselőtársam mondta: elsősorban az önkormányzat fenntartói oldaláról kritizáltuk a törvényt, és erről az oldalról hangzottak el különböző kérdések és kritikák a törvénnyel kapcsolatban. Természetesen a kételyeink is az iskolák működésével és a finanszírozásával kapcsolatban fogalmazódtak meg.
A legnagyobb vitát az ingatlan- és az épületállomány jelenlegi helyzete és annak a jövőbeni sorsa váltotta ki a bizottsági ülésen. Azt a kérdést nem tudta megválaszolni a kormány részéről ott lévő, hogy az elmúlt tíz évben az önkormányzatok mekkora összegű fejlesztést fordítottak az iskolákra, az iskolák épületeire, a felújításokra. Sajnos, az derült ki, hogy ilyen típusú nyilvántartással nem rendelkezik a kormány, nincs ilyen felmérés.
Azért fontos ez a kérdés, mert amikor az oktatás majd állami feladat lesz, tehát elkerül az önkormányzatoktól, akkor az a kérdés ott lesz, hogy de mi lesz az ingatlanvagyonnal. A fenntartás marad-e az önkormányzatoknál, az épület, a karbantartás, vagy azt is viszi, úgy, mint ahogy az egészségügynél az állam mindent elvisz az önkormányzatoktól? Mekkora vagyonról van valójában szó, ezt nem sikerült a bizottsági ülésen tisztázni. Ezt a kérdést igazából a jelen lévő előterjesztő a kormány részéről hárította, és azt mondta, hogy ez a kérdés nem ebbe a törvénybe, hanem majd az önkormányzati törvénybe kell hogy belekerüljön, és ott kell majd szabályozni, hárította ezt a kérdést.
A fenntartói jog átadása és visszaigénylése kapcsán azt kell mondanom, hogy még a kormánypárti képviselőknek sem sikerült tisztázniuk, hogy milyen lesz ez a menetrend, hogyan is kell ezt majd végigvinni, milyen nyilvántartás, milyen leltár, milyen adminisztráció kell majd ahhoz, hogy esetleg átadják az intézményeket az államnak. Sőt, az volt a javaslat, hogy sokkal egyszerűbb lenne, hogy ahol meg akarják tartani az oktatást, ott ne kelljen átadni, tehát ne kelljen utána visszaigényelni, hanem hadd maradjon már az önkormányzatoknál. Az a helyzet, hogy erre a kérdésre sem kaptunk megnyugtató választ, sem az ellenzéki, sem pedig a kormánypárti képviselők, polgármesterek a bizottsági ülésen. Az épület és a fenntartás pedig elválaszthatatlan egymástól.
Az épület után pedig a bizottsági ülésen kérdés volt a pénz, a források tekintetében. Az hangzott el, és ezt mindenki tudja, hogy ma az önkormányzatok közel 50 százalékkal egészítik ki a működési kiadásokat. Ha az oktatás elkerül az önkormányzatoktól, akkor az a kérdés, hogy ki és honnan fogja majd finanszírozni ezt a pluszösszeget. Erre sem kaptunk megnyugtató választ a bizottsági ülésen. Az előterjesztő ezt a kérdést is hárította. Ugyan elismerte, hogy közel 500-600 milliárd forintos kiesésről van szó, amit a költségvetésnek kell majd biztosítania, de az a válasz hangzott el, hogy ez nem ennek a törvénynek a része, hanem majd a költségvetésből kell biztosítani ezt a forrást. Tehát ezt is elhárította az előterjesztő. Pedig az elmúlt években nagyon jól látjuk, hogy az önkormányzatok komoly felelősséget éreztek arra, hogy a helyi közösségek számára jó minőségű oktatást biztosítsanak, és komoly forrásokat tettek a feladatba.
A 16 éves korhatár az önkormányzati bizottsági ülésen is előkerült, de nem a nevelési kérdésben, hanem más szempontból. Úgy került elő, és az volt a vita tárgya, hogy mi lesz a 16 éves kor után kikerülő gyerekekkel. A munkaerőpiac felvevőképessége mit mutat, van-e igény 16 éves, végzettséggel vagy szakmai végzettséggel nem rendelkezőkre a munkaerőpiacon? Ha nem tud elhelyezkedni, akkor vélhetően az ő ellátásának, az ő foglalkoztatásának a problémája szintén az önkormányzatoknál marad. Ezt a problémát az előterjesztő - mint ahogy korábban is - elhárította, és azt mondta, hogy ez a feladat a munkaerőpiacra hárul.
Ugyanígy gond volt a mindennapos testneveléssel, hogy annak a feltételei biztosítottak-e. Itt is egy hárítás történt, az előterjesztő azt mondta, hogy majd európai uniós forrásokból megteremtik a feltételeket.
Összességében azt lehet mondani, hogy azzal a szemlélettel, ami a törvényben van, ami azt mondja, hogy a közoktatás nem helyi közügy az előterjesztők szerint, ezzel igazából az ellenzéki képviselők nem értettek egyet.
Az a fontos alapelv, hogy a dolgok az érintettekhez legközelebb dőljenek el, ezt ez a törvényjavaslat megváltoztatja. Azt mondja, hogy a helyi közösségeknek nincs lehetőségük arra, hogy a saját ügyeik formálásába beleszóljanak, nem tekinti őket partnernek, nem tekinti őket együttműködő félnek. Az önkormányzatnál majd megjelennek a problémák, de nagyon nehéz lesz rá választ adni. Ott is csak a hárítás marad, hiszen majd mutogatni lehet, hogy a kormányhivatal az, aki fenntartja az intézményeket.
Tartalmi kérdésben ez a rendszer a középszerűséget fogja erősíteni, elveszti a rugalmasságát (Az elnök a pohara megkocogtatásával figyelmeztet az időkeret leteltére.), és elveszti azt a sokszínűségét, amit az önkormányzatok biztosítottak az elmúlt években, ezért az ellenzéki képviselők nem támogatták a törvényjavaslatot. (Taps az MSZP soraiban.)
