BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a törvényjavaslat tárgyalásának körülményeiről. Általában az a megszokott, hogy amikor a kormány beterjeszt egy javaslatot, mögötte, tudjuk, hogy ott áll az azt megalkotni képes kormányzati többség. Jelenleg ebben nem lehetünk biztosak, a kormány által beterjesztett anyagot jegyzi a KDNP padsoraiban ülő államtitkár asszony, és már a bizottsági ülésen is kiderült, hogy ebben a formájában az egyszerű többséget biztosítani tudó Fidesz így nem támogatja. Így tehát igazából nem tudjuk, hogy amihez mi most hozzászólunk, amögött ott van-e a kormány benyújtásán túl maga a parlamenti többség. Volt arra példa, emlékeztettem önöket az egyházügyi törvény tárgyalására, amit KDNP-s képviselők nyújtottak be, aztán hirtelen, a hosszú módosítók éjszakán egyszer csak egy egész más javaslat született meg a Fidesz jó- vagy rosszvoltából.
Én a pedagógus-életpályamodellel szeretnék foglalkozni. Ez egy nagyon szép kifejezés, hogy életpályamodell. Azt jelzi, hogy egy hivatást választó számára világosan láthatóvá válik azt, hogy ha ő az adott feladatot, hivatást teljesíti, megvan az előmenetele, megvannak a feltételek, ahhoz milyen erkölcsi, anyagi megbecsülés társul, és így megtervezheti a teljes életpályáját. Hadd mondjam el, hogy ennek a kifejezésnek a pozitív tartalma már réges-rég devalválódott, ma az életpályamodell annyit jelent a pedagógusoknak is, hogy most semmit, később talán valamit.
A törvényjavaslat részletes indoklásában az szerepel, hogy az utóbbi évek nemzetközi kutatásai és tudományos munkái arra a következtetésre jutottak, hogy az oktatási rendszerek sikeressége elsősorban a pedagógusokon múlik. Ehhez olyan nagy nemzetközi kutatás nem igazán kellett, azt hiszem, ha megkérdeznek szülőt, tanulót, iskolát végzett embert, ez triviális. És tegyük hozzá, bármilyen nagyszerű köznevelési, közoktatási törvényt alkotna is a parlament, a minőségi képzés minőségi pedagógusok nélkül nem lehetséges. Alulfizetett, túlterhelt, másodállásra és szakmán kívüli pénzkeresésre kényszerülő pedagógusoktól nem várható el minőségi oktatás-nevelés, és itt nemcsak a pályán lévők megbecsüléséről van szó, hanem a jövőről. Tanítói, tanári pályát csak úgy lehet kiváló képességű fiatalok számára vonzóvá tenni, ha az tisztes megélhetést biztosít. A magyar pedagógusok fizetése hivatásuk fontosságához mérten elfogadhatatlanul alacsony, összehasonlításban is.
Nézzük, hogy ez a törvényjavaslat milyen egyensúlyt teremt a pedagógusok feladatai, kötelességei és az anyagi-erkölcsi megbecsülésük között. Itt azt látjuk, hogy a heti óraszámuk mennyi lesz a következőkben, 2013. szeptember 1-jétől. Igazából közvetlenül nem mondja ezt ki, egy rövid szorzásra készteti a törvényjavaslat a tanulmányozót, aminek az az eredménye, hogy a kötött munkaidő 32 óra lesz, és a neveléssel-oktatással, tehát az órarendileg lekötött pedig, ki kell mondani, 26 óra, tehát lehet itt szépen mondani, hogy 55-65 százalék, gyakorlatilag a lehetőség ma az, hogy 22 helyett 26 óra legyen. Ha hozzátesszük azt, hogy a fölötte lévő órában kell eseti helyettesítést ellátni, legyen heti két óra, akkor ez a heti kötelező óraszám 28 órára változott. És tegyünk hozzá valamit: 2013. szeptember 1-jétől ez indul, ami azt jelenti, mivel az életpályamodell leghamarabb 2014. január 1-jén lép életbe, ez azt jelenti, hogy nominálisan kevesebb fizetésért, hiszen egyben most arról van szó, hogy a helyettesítési díj, amire a pedagógusok számíthattak, jelen esetben meg fog szűnni.
Tehát ezt ki kell mondanunk, hogy ezek az óraszámok, és ebben a formában történő kötelezettség nominálisan kevesebb pénzt jelenthet. Ha erre az a válasz, hogy kérem szépen, ezzel szinkronban el fog indulni ez az életpályamodell a maga táblázataival, növelt összegeivel, akkor mégiscsak hivatkoznom kell arra a koncepcióra, amelyik ugyanazt a táblázatot magyarázza, ami a törvénybe bekerült, és abban világosan le van írva, hogy amennyiben Magyarország gazdasági helyzete megengedi, akkor életbe lép majd ez az életpályamodellhez tartozó fizetési besorolás. Tehát sajnos igaz, ami biztos, hogy 2013. szeptember 1-jétől növelt óraszám kisebb fizetésért, és ehhez tartozik egy bizonytalan életpályamodell-táblázat szerinti nagyobb anyagi megbecsülés.
Ebben is látunk egy óriási hibát, megint idézem a koncepciót, ugyanaz a táblázat, ami a törvényben van: “Jelentős alapilletmény-növekedés a pedagógus II. kategóriában várható.” 9-11 évvel a pálya megkezdése után, holott nekünk azzal kell vonzóvá tenni a fiatalok számára, hogy nem kell tíz évet várni a pályán ahhoz, hogy érdemi anyagi megbecsülésnövekedés legyen. Ez egy súlyos hiányossága. És tegyük hozzá még az erkölcsi megbecsülést! Én teljesen érthetetlennek tartom, hogy bevezeti a gyakornok fogalmát. Ha valaki eljut az abszolutóriumig, az egyetemi kötelezettségeit gyakorlatilag befejezi - kivéve a szakdolgozatot, diplomázást -, egy évig pedagógusjelölt lesz. Rendben van, készüljön föl gyakorlatilag erre. Egy évig pedagógusjelölt, majd 2-4 évig gyakornok lesz. Ez azt jelenti, hogy az ő megnevezése nem pedagógus, és adott esetben, négy évvel a pályája megkezdése után majd azt mondják, hogy de hát gyakornok, kérem szépen, ne mondja nekem azt, majd ha pedagógus lesz. A Jobbik javasolni fogja, nem olyan nagy változás, hogy legyen pedagógus I., pedagógus II., ne kelljen már ennyi tanulás és gyakorlat után valakinek azt mondani, hogy ő még csak nem is pedagógus.
A pedagógus II. kategóriában arról ír az anyag, hogy tízévenként egy év fizetés nélküli szabadság lehet annak érdekében, hogy ő a szakmai előmenetele érdekében valamilyen kutató vagy tudományos munkát végezzen. Tehát azoknak szól, akiknek a családtagja, férje, felesége egy évig tudja fizetni azt, hogy ő ezt a további, a hivatását elősegítő kutatást végezze? Ennél sokkal többet jelentene, ha azt mondanánk, hogy öt hónapig, de megkapja a fizetését, ezzel valóban segítenének. Egyébként a köznevelési rendszer átalakítása nyilvánvalóan forrásokat igényel, és mi azt mondjuk, hogy amikor a Jobbik elvárta volna, hogy ez a törvény jóval hamarabb szülessen meg, és az anyagi megbecsülés, természetesen minden összefüggésben áll azzal a gazdasági programmal, amely alapján mi úgy ítéljük meg, hogy a humán területek a kellő forrást meg tudnák kapni.
Egyébként hadd idézzem államtitkár asszonyt, a kormányprogram vitájában mit mondott: “Új országot építeni csak a fiatalokkal együtt lehet, és természetesen tanítókkal és tanárokkal, nevelőkkel együtt, akik megbecsülésében testesül meg a fiatalok és a jövő iránti felelősségünk.” De önök, ahogy hallottuk és tudjuk, a 2008. évi szociális népszavazás óta biztosak voltak abban, hogy kormányra kerülnek. Azóta volt lehetőségük arra, hogy fölkészüljenek, hogy ezt a megbecsülést hogyan adják meg. Most ott tartunk, hogy ennek érezhető hatása 2014. január 1-jétől lehet, vagyis a ciklus utolsó évében, a választások előtt, miközben a negatív hatása már jóval hamarabb érvényesülhet.
Úgyhogy mégis, egy idézettel hadd fejezzem be, nyilván, én adott területre ismertettem a Jobbik felfogását és kritikáját, de elnézést, hogy nem tudom most egy olyan valóban szép idézettel befejezni, ahogy hárman is tették. Én nagyon földhöz ragadt idézetet akarok mondani, ezt Orbán Viktor mondta, WikiLeaks-kiszivárogtatás, hogy mennyire kellett komolyan venni az elmondottakat a választási időszakban. Ő azt mondta, hogy “Ne a szavakra figyeljenek, hanem a tettekre.” Sajnos ki kell mondanom, hogy a pedagógusok életpályamodellje, megbecsülése tekintetében eddig csak a szavakat láttuk, tetteket még nem láttunk, úgyhogy a Jobbik ezt a törvényjavaslatot ebben a formájában, ahogy beterjesztették, támogatni nem tudja.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
(12.40)
