BRÁJER ÉVA
BRÁJER ÉVA
BRÁJER ÉVA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Véleményem szerint minden vita hasznos, ami előrevisz.
Ha a köznevelési törvényt övező politikai és szakmai forrongások, illetve civil reakciók összességét beletennénk a mai kisiskolások képzeletbeli iskolatáskájába, vajon merre lépdelnének e csomaggal jövőjük számegyenesén? Negatív vagy pozitív irányba? Annyi bizonyos, hogy nekünk, akik felelünk értük, 2011-ben, ki tudja, hányadszor, szinte megint a nulláról kell indulnunk. A nulláról, hiszen néhány biztató kivételtől eltekintve még mindig elkeserítő állapotban vannak hazánkban oktatási intézmények százai. Nehéz arra szoktatni az óvodában és alsó tagozatban a gyermekeket, hogy az illemhely használata után alaposan mossanak kezet, hiszen a mosdóinkban nincs melegvíz. Számos esetben az utcát fűtjük a rossz minőségű nyílászárók miatt. Az iskolai udvarok szürkék és szomorúak. Van tudomásunk beázó tetőszerkezetű iskoláról, nem is egyről. Az elégtelen műszaki állapotú épületek elnyűtt kabátként csüngenek a megroggyant egészségű rendszeren. Azon a rendszeren, amelyben az elmúlt időszak végképp kilúgozta a pedagógustársadalom maradék hitelét. Ehhez sajnos hozzájárult a szakma ma már senki által sem vitatott minőségi romlása is. A gyengébb felkészültségű diplomások sokat rontottak a valamikor mélyen tisztelt hivatás presztízsén. Szomorú, hogy ezt a veszteséget kénytelenek elviselni, elszenvedni azok a pedagógusok is, akik nap mint nap emberi és szakmai maximumon végzik munkájukat, és mindent elkövetnek azért, hogy gyerekeinket a biztos boldogulás útjára vezessék.
Ki kell mondani azt is: ugyanebben az időszakban nőtt fel az a generáció, amelynek egyik legfájóbb mutatószáma a legfrissebb drogstatisztika. Hogy ki a felelős mindezért? Én nem bocsátkozom ujjal mutogatásba. Ugyanakkor óva inteném magunkat attól, hogy hasonlóan a korábban meggondolatlan döntések hozóihoz, megengedjük magunknak a felületességet.
Tudnunk kell, hol tartunk most. A változtatás alapját képezheti egy komplex állapotfelmérés, amely lajstromba veszi és összefüggéseiben vizsgálja mindazokat a tényezőket, amelyek hatással vannak gyermekeink fejlődésére. Így nem úszható meg például az sem, hogy számba vegyük, hol hiányzik a minőségi oktató-nevelő munkához illő és kellő környezet, milyen állapotok uralkodnak a közétkeztetésben, adottak-e a mindennapos testnevelés feltételei minden településen, és a többi.
Jómagam sokkal inkább a kérdések megválaszolására, mintsem az eddigi munka zsigeri elutasítására fordítanék időt és energiát. Természetesen a felháborodás és a lelkesedés jogos; az alkotóké és a cáfolóké, a suttogóké és az asztalt csapkodóké egyaránt. Az egyetlen közös nevező kell legyen, tisztelt képviselőtársaim, a jobbító szándék. Mindenki megelégedésére szolgáló törvényt nyilván képtelenség alkotni.
(14.40)
Egy biztos, hogy ha minden hozzászóló bebetonozza magát saját meggyőződésébe, a vadhajtások lenyesetlenek maradhatnak, és mindazok, akik nem ülhetnek ebben a teremben, de elszenvedői lesznek a kiforratlanságoknak, joggal fognak bennünket sajátos szövegkörnyezetben kritikával illetni. Próbáljunk meg tehát mindezért méltóak lenni a témához, messzemenőkig tartsuk tiszteletben azokat, akiknek a jövőjéről döntenünk kell: a gyerekeinket.
Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiból.)
