DR. PÓSÁN LÁSZLÓ
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Számos kormánypárti képviselő elmondta már azt, hogy a törvény benyújtása mellett milyen érvek szóltak. Én ezeket nem kívánom megismételni, mert maximálisan egyetértek azzal, hogy a pedagógusok jobb megbecsülésére, az esélykiegyenlítés szempontjából az állam nagyobb szerepvállalására vagy akár a tantervekben való nagyobb egységesítésre szükség van.
Van néhány kérdés, amelyről viszont azt gondolom, hogy érdemes vele vitatkozni, és érdemes alaposabban átgondolni. Az egyik ilyen kérdés az érettségi. Az érettségivel kapcsolatban Varga képviselőtársunk azt mondta, hogy szerinte nagy érték, hogy 50 órás közösségi szolgálatot az érettségi előfeltételeként fogalmaz meg a törvényjavaslat. Én tisztelettel azt gondolom, nem biztos, hogy ez a legjobban van kitalálva. A következő problémákat kellene orvosolni ezzel kapcsolatban, illetve a következő, első ránézésre szinte megoldhatatlannak tűnő és átvághatatlan jogi problémákat kellene rendbe tenni.
Először is, kiskorú gyermekekről lévén szó, 18 év alattiakról, a munkavégzéssel kapcsolatosan szülői engedély nélkül elég nehéz elképzelni azt, hogy ez ma Magyarországon a hatályos törvények szerint is jogszerűen kötelezővé tehető. Mi van akkor, ha a szülő nem egyezik bele? Mit tudunk csinálni? Továbbá ma az iskola mindaddig, amíg a gyermek ott tartózkodik, addig értelemszerűen felelősséget vállal rá; amennyiben az iskolából kilép, ki vállalja a felelősséget innentől kezdve, akár még büntetőjogi értelemben is? Az az érzésem, hogy ha ezt rálőcsöljük most a pedagógusok nyakába, akkor nem biztos, hogy a pedagóguspálya vonzereje feltétlenül a kívánatos szinten lenne.
Továbbá azért is érdemes lenne ezen elgondolkodni, mert nem minden településen tudjuk megoldani azt, hogy ez a bizonyos közösségi szolgálat a gyerekek életkorához is igazodóan ténylegesen ellátható legyen, és akkor viszont probléma van, akkor lényegében arra kényszerítjük az iskolákat, hogy faligazolásokat szerezzenek be, amelyről azt gondolom, hogy a lehető legrosszabbat teszi egy társadalom morális értékrendje szempontjából.
A szakmai kérdések közé tartozik az is, hogy mikor kellene ezt teljesíteni: a tanórák terhére, a szabadidő terhére vagy mikor? Ez nem teljesen világos. Azt gondolom, hogy itt szintén érdemes lenne cselekedni. Az államtitkár asszony beszélt ezzel kapcsolatban a bizottsági ülésen arról, hogy ez egy sikeres program volt. Én azt nem vitatom, hogy amikor ezt önkéntesen lehet vállalni iskoláknak, és pénzügyi ösztönzők vannak hozzárendelve, akkor sikeres tud lenni. Ha kötelezővé tesszük, és nincs hozzá külön pénzügyi keret, akkor nem biztos, hogy ez így áll elő.
És van még egy nagyon komoly észrevételem. Az érettségi bizonyos szakmai, szaktárgyi tudások számon kérése. Ehhez mi köze van annak, hogy milyen úgymond közösségi szolgálatot lát el valaki? Ez körülbelül az a műfaj, mintha azt mondanánk, hogy az kap zongora- vagy éppen csellista bizonyítványt, aki egyébként előtte a nagyon jó 12 perces Cooper-futást hogyan teljesíti. Azt gondolom, hogy nem összetartozó dolgok. Nem lehet az érettségi feltételének tenni. Hogy az iskolák pedagógiai programjába ilyet beveszünk, az elvileg lehetséges, de az érettségi feltételévé tenni, azt gondolom, nem szerencsés. Ezt érdemes lenne átgondolni.
Az érettségi másik eleme, amely szerintem szintén fontos lenne, már csak azért is, mert ez a parlament körülbelül egy évvel ezelőtt elfogadott egy ilyen törvénymódosítást, ez arról szól, hogy a felsőoktatásba való bemenetelhez pontosan a minőség érdekében az emelt szintű érettségi szerepét tartsuk meg, sőt lehetőleg tegyük kritériummá. A mostani törvényjavaslatban ez nem szerepel, és az az érzésem, hogy az érettséginek az a fajta szabályozása, amelyet olvashatunk, a bemenetelnél a minőségnek azt a kívánt fokát, amelyet szeretnénk egyébként mindannyian elérni, nem tudja kellőképpen garantálni. Az összemérhetőség, a sztenderdizálás akkor, amikor államilag finanszírozott képzési keretek elosztásáról van szó, azt gondolom, az igazságosság és a méltányosság szempontjából is, ebből a szempontból indokolt lenne.
Az utolsó megjegyzésem teljesen más jellegű, egy mellékletet szeretnék mindenkinek a figyelmébe ajánlani, különösen az államtitkár asszonynak.
(14.50)
Az oktatást, a pedagógiai munkát segítőknél a sajátos nevelési igényű ápolószemélyzet, gyerekeknél, diákotthonoknál az ápolószemélyzetnél olyan létszámok vannak, amelyekkel ezt a feladatot képtelenség ellátni. 1-50 gyermek esetében 0,5 főre vonatkozó státus szerepelne, 51-500 között szerepelne egy fő, még egy éjszakai és egy nappali váltást sem lehet ezekkel megoldani, nemhogy abból a szempontból az indokoltságot, ami, azt hiszem, hogy senki szempontjából nem vitatott.
Tehát itt vagy rosszul van számolva, vagy el vannak írva a számok, tisztelettel javaslom, hogy itt korrigáljuk ezt a dolgot, mert a sajátos nevelésű gyermekek egész napos diákotthoni ellátása ebből a szempontból kivitelezhetetlen, legalábbis az ápolószemélyzet oldaláról nézve.
Köszönöm szépen.
