DR. TÓTH JÓZSEF
DR. TÓTH JÓZSEF
DR. TÓTH JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! A köznevelési törvénytervezet önkormányzatokat érintő részéről szólnék. Folyamatosan érezhető volt és érezhető ma is az az arrogancia, amely a települési önkormányzatok eddigi felelősségteljes munkáját, a több mint húszéves rendszer építését semmissé akarja tenni. Számomra a törvénytervezet filozófiája helytelen, mégpedig azért, mert az üzenete az, hogy a közoktatás nem helyi közügy. A köznevelés a szolga bürokráciát, a helytartókat kívánja szolgálni, és nem az állampolgárokért van.
Az önkormányzatiság egyik legfontosabb alapelve, hogy a dolgok helyben, az érintettekhez minél közelebb, az ő érdekükben és véleményük figyelembevételével valósulnak meg. A fejlett demokráciákban mindez azt jelenti, hogy a választópolgárokat partnerként kezeljük.
Nagymértékű központosítási törekvést látok akkor, amikor másutt éppen az erőforrást jelentő intézményi autonómiát segítő decentralizációs folyamatok zajlanak. Gond, hogy egységesít és nem egyéniesít, elszürkít és nem sokszínűsít. A centralizáció az iskolák sokszínűségét sodorja veszélybe. Az egyenpedagógusi koncepció, az egyentanterv, az egyentankönyv, az egyengondolat - hallottuk már az egyenruhát is - nem szolgálja a települések sokszínűségét, a sokszínű pedagógiai munkát, amely a hatékony nevelő hatás elengedhetetlen feltétele.
Meggyőződésem, hogy adminisztrációs döntéssel nem érhető el egységes színvonalú oktatás. Meggyőződésem, hogy a jó oktatás egyénre szabott, a különböző régiókban más és más igényeket kell kielégítenie. A települési önkormányzatoknak nagyobb rálátásuk van a helyi viszonyokra, a fejlesztési szükségletekre, mint a helytartóknak. Az önkormányzatok többsége eddig jó gazdája volt az iskoláknak, ez a rendszer középszerűsít, visszahúzza a jókat. Az iskolák államosítása, majd köznevelési szerződéssel történő működtetési célú, határozott időre történő feltételekhez kötött visszaadása gyengíti a kapcsolatot a lakossággal, nehezíti a tervezhetőséget, nem engedi a távlatokban való gondolkodást, a pedagógiai folyamatok, ellátórendszerek egymásra épülését. Érdekes, hogy az időtávok, így az öt évre kötött köznevelési szerződés nem alkalmazkodik semmilyen rendszerhez, legfeljebb az intézményvezetők kinevezési ciklusához.
Nem tisztázott, hogy mi lesz a vagyonnal, amelyre a bizottsági ülésen azt a választ kaptuk, hogy az más minisztériumra tartozik. Kérdés, hogy honnan lesz a mostani gazdasági helyzetben az államnak pénze az önkormányzatok által bizonyíthatóan aktivált fejlesztések megvalósítására.
A törvénytervezetből nem látszik a finanszírozás rendezése. Nem értünk és én személy szerint sem értek egyet azzal, hogy miért kell azoktól a fenntartóktól elvenni az intézményeket, akik eddig is bizonyították, hogy jól végzik ezen a területen munkájukat. Gondoljanak bele még egyszer, az átadás, a hozzá kapcsolódó átvilágítás, később a visszaszerződés bonyolult folyamata elbizonytalanítja a rendszer közreműködőit, gyermeket, szülőt, pedagógust, fenntartót egyaránt.
Tudomásul kell vennünk, hogy a világ folyamatosan változik, az idő kerekét nem lehet visszafordítani, és nekünk ehhez a változó világhoz alkalmazkodva kell versenyképes tudással felvértezni a holnap munkavállalóit.
Az esélyegyenlőség kérdése nemcsak pedagógiai probléma, ugyanakkor racionális vízióval kell rendelkezni a közoktatáshoz. Fontos tisztázni, hogy mit várunk tőle. Elhibázott, szerintem társadalomromboló, hogy az iskolákat fenntartani képes önkormányzatokat megfosztjuk iskolaalapító, közjót szolgáló feladataiktól.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
