DÚRÓ DÓRA
DÚRÓ DÓRA
DÚRÓ DÓRA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A köznevelési törvény mintegy 70 oldalas normaszövege számos pozitívumot és negatívumot tartalmaz, valamint sok dolog nem egyértelmű vagy hiányzik belőle. Vezérszónoki felszólalásomban ezeket szeretném röviden áttekinteni, a szakmai részleteket pedig a vita későbbi szakaszában fogjuk még fejtegetni a képviselőtársaimmal.
A legfontosabb előrelépés az, hogy a liberalizmus bukását teljesen egyértelművé teszi néhány területen. A Jobbik üdvözli a tartós tankönyvek bevezetését és fajtáinak várható radikális csökkentését, a NAT-ban a tartalmi elemek megjelenését, a pedagógusok munkájának külső, szakmai ellenőrzését és értékelését, a testnevelés óraszámának megemelését, a tehetséggondozás területén történő előrelépéseket, és az érettségi rendszer tervezett átalakítását, bár ez utóbbi is egyelőre a homályos részek közé sorolható.
A hátrányos elemeket egy háttértanulmányból is megismerhettük, amelyet azonban titkosítottak, így ismét egy kiszivárgott dokumentumról beszélünk, amelynek a létezését eleinte ráadásul tagadták is a nyilvánosság előtt. Ez túl azon, hogy erkölcstelen, tisztességtelen, a Házszabály 97. § (2) bekezdését is sérti, amely ugyanis kimondja, a törvényjavaslat indokolásában meg kell jelölni az elfogadása esetén várható társadalmi és lehetőség szerint számszerűsített becsült gazdasági hatásokat. Nos, éppen ezek a számszerűsítések szerepeltek a titkosított dokumentumban, 633 iskola bezárása és körülbelül 10 ezer pedagógus elbocsátása.
Annak ellenére, hogy némiképp módosult a javaslat a korábbiakhoz képest, mindez nem kecsegtet szép reményekkel a pedagógusok számára sem. Arról van szó ugyanis, hogy a felső tagozatok nagyon sok, legfőképpen falusi iskolában veszélybe kerülnek, a tanárok munkahelye megszűnhet, a diákok pedig lakóhelyüket már gyerekkorukban elhagyva, városi iskolába fognak járni. Hogy mindez miért is olyan nagy veszteség, azt egy idézettel szeretném megvilágítani: “Az elmúlt évek intézkedéseinek szenvedő alanyaivá vált érintett településeken a polgármesterek, szülők, pedagógusok beszámolója szerint a kis falusi iskolákból városi iskolákba terelt diákok jelentős hányada nem érzi jól magát az új iskolában, s ennek következtében tanulmányi eredménye is leromlik.” Az idézet Hoffmann Rózsa államtitkár asszonytól való, és mélységesen egyetértek a szavaival, csak a tetteivel nem.
A tankötelezettség korhatárának leszállítása 18 évről 16-ra a következő elhibázott lépés, amit említenem kell. Itt ugyanis nemcsak egy számháborúról van szó, hanem egy igen fontos össztársadalmi kérdésről. Amióta a Fidesz kormányra került, többször is változott az álláspontjuk, hol a 18, hol a 17, hol a 16 év mellett tették le a voksukat. A legutóbbi azonban nyilvánvalóvá teszi, nem tudnak mit kezdeni azokkal a problémás, többségükben cigány gyerekekkel, akik az oktatási rendszerben vannak. A Jobbik tisztában van azzal, hogy milyen körülmények uralkodnak manapság az iskolákban, mégsem az a megoldás, hogy kipateroljuk ezeket a gyerekeket az iskolapadból mindenféle képzettség nélkül.
(12.10)
Ez nem csak oktatási probléma, ezt össztársadalmi szinten kell kezelni. A helyes kérdésfeltevés úgy hangzik: újra akarjuk-e termelni a cigányság köreiben azt az életmódot, hogy nem munkából, hanem jobb esetben segélyből, rosszabb esetben bűnözésből éljenek? A Jobbik válasza egyértelmű nem, ezért nem támogatjuk a kormány ezen intézkedését. A megoldást az oktatási rendszeren belül kell megkeresni és megteremteni, méghozzá a bentlakásos iskolák hálózatának létrehozásával.
Természetesen tudjuk, nem várható el az, hogy a pedagógusok hatékony intézkedést tegyenek olyan 17-18 éves fiatalokkal szemben, akiket addig nem fegyelmezett senki, azonban már óvodáskorban látszik, hogy egy gyermek milyen családi háttérrel kerül be a közoktatás rendszerébe, és az a családi háttér neki előnyt vagy inkább hátrányt jelent. Ha időben intézkedünk tehát, akkor nem lesz probléma a későbbiekben sem. Csak a generációs lánc megszakításával van esélyünk arra, hogy tisztességesen dolgozó embereket neveljünk azokból, akiknek a szülei nem a munkára inspirálják őket, és hiába beszélnek ekkor sokan szegregációról vagy rasszizmusról, ez a megoldás vezet eredményre, enélkül minden egyes felzárkóztatásra költött forint hiábavaló pénzkidobás.
Hiszen milyen esélyei lesznek egy olyan fiatalnak az életben, akinek semmilyen szakképzettsége nincsen, mindössze 16 éves, a tanulmányait már befejezte, és nem tudja, mi az a fegyelem, kötelezettségeit soha nem teljesítette? Ki fogja őt alkalmazni? Ki fog neki munkát adni? Nyilvánvalóan senki, így továbbsüllyed a munkanélküliség okozta kilátástalanságba, és leendő gyermekeit sem a munkára és a tanulásra fogja nevelni, hiszen számára sem az volt a fontos, nem az jelentett értéket és megélhetési forrást.
A pozitívumok és negatívumok után át kell térnünk arra, hogy melyek azok az elemek, amelyek hiányoznak a javaslatból. Kerettörvényről lévén szó, nem tartalmaz olyan részletszabályokat, amelyeket a jelenleg hatályos rendelkezés. Ez bizonyos esetekben jogos, más elemeiben viszont nem helyeselhető, ráadásul a már említett titkosított háttértanulmányban olyan mértékű megszorításokról szereztünk tudomást, amelyek a tárca irányában eddig meglévő bizalmat is alapjaiban rengették meg.
Itt kell beszélnem az érettségi rendszeréről és az Oktatási Jogok Biztosának Hivataláról, amelyekkel kapcsolatban nem egyértelmű a törvény. Nem titok, hogy a kormánypártokon belül éles ellentét feszül a kétszintű érettségi rendszerével kapcsolatban, és ez érződik a javaslaton is. A Jobbik álláspontja egyértelmű: elutasítjuk, zsákutcának tartjuk a jelenleg hatályos rendszert, és az egységes vizsgakövetelményeket támogatjuk a felvételi lehetőségének megtartásával. Baranyi Károly, a Nemzeti Pedagógus Műhely vezetője számos kiváló szakmai tanulmányt készített ebben a témában, amelyekben megmutatta a gyenge pontokat, az ő nyomán szeretnék most röviden rávilágítani ezekre.
Hosszasan sorolhatnám az olyan rémtörténeteket is, amelyekből minden egyetemista vagy diplomás fiatal tucatszámra képes mesélni, hogy miket nem tudnak manapság a felsőoktatásban tanuló hallgatók. Kossuth Lajost egyes egyetemisták második világháborús elítéltként emlegetik, vagy nem tudják, mi a különbség a kft. és a bt. között. Szégyen, hogy az ilyen emberek egyáltalán érettségit kapnak, nemhogy felsőoktatási tanulmányokat folytathatnak.
Kezdjük az érettségire felkészítő tankönyvekkel. Olyanokat találni bennük, amelyekben egy feladat megoldásához négy közül kell kiválasztani a jó választ, amelynek az indokolása, és most idézet következik: azért a d) a jó, mert a másik három nem helytálló. Ez is rávilágít arra, hogy a tankönyvfajták számának csökkentésére szükség van. Maguk a feladattípusok is felszínességre nevelnek, amikor például egy kétmondatos idézet alapján kell egy egész korszakról véleményt írni a történelem érettségin, de hasonló abszurditást képvisel a feleletválasztós tesztek megjelenése irodalomból.
Emellett szólni kell a tartalomról is. Köztudott, és a Jobbik a tiltakozását is kifejezte, amikor néhány évvel ezelőtt Spiró György szerepelt a feladatlapon. Túl azon, hogy ilyen magyarellenes embereknek semmi keresnivalójuk a magyar fiatalok környékén, azért is felháborító, mert méltatlan helyzetbe hozza azokat a tanárokat is, akiket például a Jönnek című hungarofób és trágár verséről kérdeznének a diákok. Mit mondhat egy nemzeti érzelmű irodalomtanár egy természetesen világnézetileg semleges iskolában erre a kérdésre? Sorolhatnám tovább az indokokat, de az időm fogytán van, és talán az eddigi érvek is bizonyítják, hogy radikális változásra van szükség a további színvonalcsökkenés megelőzése érdekében.
Az emelt szintű érettségi puszta követelménye ugyanis nem hozza magával a színvonal emelkedését. A hiányt és a méltatlanságot persze nemcsak az érettségi jelenti, hanem sajnos úgy látszik, keserű sors vár az oktatási jogok biztosának intézményére is. A hivatalt egyébként az első Orbán-kormány hozta létre, és úgy tűnik, a második Orbán-kormány fogja kiüresíteni. A brutális megszorítások következtében már a nyomtatási költségeire sincs pénz, persze kormányzati ígéretet ő is kapott, hogy mindent megtesznek ennek orvoslása érdekében, de fideszes ígéretekkel már tele a padlás. Ehhez képest nemhogy arról nem hallani, hogy növelnék a hivatal számára juttatott támogatási összeget, hanem egyenesen kivették a törvényből a tanulók, a tanárok és a szülők jogát arra, hogy panaszaikkal a hivatalhoz forduljanak. Nos, Aáry-Tamás Lajos hivatala tavaly 828 közoktatási, 527 felsőoktatási és 56 szakképzési panaszt vizsgált meg, és adott azokra választ vagy kezdeményezett eljárást, a beszámolóit olvasva pedig kiderül, hogy igen hasznos és magas színvonalú szakmai munkát végez. 2009-ben az iskolai agresszió elharapódzására hívta fel a figyelmet, nemzeti stratégia kidolgozásának szükségességét szorgalmazva.
(12.20)
Érthetetlen és káros tehát a kormány korlátozó intézkedése, illetve az, hogy ezeket a jogokat nem biztosítják a törvényben. Összefoglalásként tehát azt mondhatjuk, hogy a törvény számos kétségtelenül pozitív intézkedése ellenére félő, hogy néhány elemével helyrehozhatatlan károkat okoz a közoktatás, ennek következtében a nemzet életében, ezért a Jobbik Magyarországért Mozgalom számára ebben a formában elfogadhatatlan.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
