FARKAS GERGELY
FARKAS GERGELY
FARKAS GERGELY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! A rendelkezésemre álló időben öt témakört szeretnék körüljárni, mindenekelőtt a világnézeti semlegesség kérdéskörét, amiről már hallottunk itt, hallhattunk itt egyik képviselőtársamtól.
Államtitkár asszony nagyon szépen hangzó szavakat mondott az expozéjában, és bízunk is abban, hogy mindez a Nemzeti alaptantervben meg is fog mutatkozni, ugyanakkor ez a gondolatmenet a törvény egyik rendelkezésében megbicsaklik. Ugyanis a törvény céljánál ezt olvashatjuk: “Az állami és települési önkormányzati nevelési-oktatási intézmény nem nyilváníthat ki vallási vagy világnézeti elkötelezettséget.” Mindez indirekt módon a világnézeti semlegességet jelenti. Annak érdekében, hogy szavaim ne ütközzenek ellenállásba államtitkár asszonynál, kérem, koalíciós képviselőtársa szavait hallgassa meg! Hoppál Péter ugyanis tavaly májusban itt az Országgyűlésben így nyilatkozott nagyon frappáns módon a világnézeti semlegesség helytelenségéről.
Tisztelettel kérném, hogy valaki magyarázza már el nekem, mi az a világnézetileg semleges nevelés-oktatás. Húsz éve ezt hallgatom, előtte 40 évig minden iskolában kötelező módon az egyetlen ideológiát kellett mindenkibe sulykolni, 20 éve pedig helyébe lépett a világnézetileg semleges ideológia bélyege, az ateista ideológia helyett a világnézetileg semleges.
Érdemben semmi sem változott. A lényeg az, hogy 60 éve nem lehet a gyereknek megmondani az iskolában, hogy fiam, az ezeréves magyar államiságban és a kétezer éves európai keresztény normák szerint ez a jó és ez a nem jó. Zárójelben még az is olvasható itt, hogy taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiból.
Úgy gondolom, Hoppál Péter szavai jól rámutattak arra, hogy miért is tarthatatlan a törvényben jelen pillanatban ez a világnézetileg elkötelezettséget nélkülöző megfogalmazás, és kérjük államtitkár asszonyt, hogy ennek tükrében gondolja át ennek a módosítását annak érdekében, hogy ez a törvénytervezet alapvető értékeinken, erkölcsi szabályainkon, nemzettudatot erősítő impulzusokon túl világnézetileg is helyes irányba terelje az elkövetkezendő generációt.
A második témakör az iskolák fenntartása. 3200 önkormányzat esetén el kell gondolkodnunk azon, hogy tényleg mi a helyes: az állam, illetve az önkormányzat, esetleg az iskolák közös fenntartása. Mi már a Radikális változás nevű programunkban is lefektettük, hogy a közös fenntartást tartjuk helyesnek, ugyanis jelen pillanatban ami létezik - az önkormányzatok fenntartása -, tényleg egyenlőtlenségeket okoz az oktatás területén, hisz minden településnek mások az anyagi lehetőségei, mások az adóbevételei, ezáltal az oktatásra is különböző szinten tudnak forrásokat biztosítani.
Mindezek értelmében tehát fontosnak tartjuk mi is, hogy ezen változtassunk, ugyanakkor nem oly módon, ahogy erről a törvény rendelkezik, ez ugyanis a ló túlsó oldala. Elvenni az önkormányzatoktól az iskolákat és mindezt állami kézben összpontosítani, ez ugyanis olyanfajta általánosításhoz vezethet, ami teljesen figyelmen kívül hagyja a helyi közösségek érdekeit. Ezért azt javasoljuk, hogy közös fenntartásban működjenek tovább az iskolák, és erre több megoldás is kínálkozik. Egyik megoldás lehetne, hogy például a pedagógusbéreket központilag az állam biztosítja és a helyi intézmények állagának fenntartását, annak megőrzését pedig a helyi önkormányzat látja el, vagy az is egy megoldás lehetne, hogy az önkormányzatnál hagyjuk a konkrét finanszírozást, ugyanakkor erre az állam biztosít összegeket, ad forrást, ez is egy megoldás lehetne.
Nem rendelkezik ez a törvény arról, hogy milyen módon, milyen feltételekkel veheti vissza egy 2 ezer fő feletti település a saját iskoláját. Úgy gondoljuk, hogy ez egy sarokpontja ennek a kérdéskörnek, ezt pedig nem fejti ki a törvény, ez pedig súlyos bizonytalanságot okoz. Azt sem tartjuk helyesnek, hogy megszabjuk mereven ezt a 2 ezer fős határt, ugyanis létezhetnek az országban olyan kistelepülések akár - akár itt, Budapest környékén, akár máshol az országban -, amelyek olyan lehetőségekkel rendelkeznek, hogy fenn tudják tartani iskoláikat, így mi ezt a 2 ezer fős merev határt nem tartjuk helyesnek, ennél megengedőbbek lennénk annak érdekében, hogy akár ezek a települések is vissza tudják venni az iskolájukat.
Kell szólni harmadik témakörként az egész napos iskola néven elhíresült iskolai tanítási módszerről, ugyanakkor tisztában vagyunk azzal, hogy a törvényben ez már nem ilyen néven szerepel. Ott úgy fogalmaztak, hogy 16 óráig kell kötelezően foglalkozást biztosítani a gyerekeknek az iskolában. Ezzel kapcsolatban több probléma is van. Az egyik az ellátórendszer, a tantermek és a pedagógusok részéről annak a hiánya, hogy erre nem áll készen ez a rendszer. Ugyanakkor nem készültek hatástanulmányok sem, hogy mégis ennek milyen következményei lennének.
Nincsenek meg tehát a feltételek, és ami legalább ilyen súlyos probléma, ha nem súlyosabb, az pedig annak a kérdése, miszerint rengeteg családnál az, ha bent tartjuk 16 óráig a gyereket az iskolában, az az oktatásban, a fejlődésben gátolni fogja. Nagyon sok családnál szerencsére adottak azok a lehetőségek, ahol akár a szülő, akár a testvér, akár a nagyszülők tudnak foglalkozni a gyerekkel, és otthon egészségesebb előmenetelben tud részesülni a gyermek, és ez így neki hasznosabb lenne, mint hogy közösségben kelljen tartani, ott kényszeríteni. Tudjuk mindannyian, hogy vannak olyan gyermekek, akik nem tudnak közösségben tanulni vagy éppen hangosan tanulnak, ezeknek az embereknek, gyerekeknek kötelezővé tennénk a 16 óráig való bentlétet az iskolákban.
Felvet ez egy kis apróságnak tűnő kérdést, az étkeztetés kérdését is. Ugyanis ha 16 óráig kötelezően ott kell lenni a gyerekeknek az iskolában, akkor bizony nekik étkezést kell biztosítani. Svájcban is működik az egész napos iskola, ott négyszeri étkezést ingyenesen biztosít az állam. A kérdés az, hogy az állam biztosítja-e ingyenesen az étkeztetést ezeknek a gyerekeknek.
Van egy kitétel a törvényben, miszerint az igazgató felmenti azokat a gyerekeket a kötelező bentlét alól, akiknél ezt a szülő kéri. Mi itt egy aprónak tűnő javaslatot, módosítást fogunk benyújtani, miszerint nem felmenti - kötelező jelleggel -, hanem felmentheti. A kötelező bentlét egyik indoka ugyanis az - és ez teljesen jogos, és ezt mi is méltányoljuk -, hogy vannak olyan gyermekek, akiknél a szülői héttér nem adott arra, illetve visszahúzó jellegű a fejlődése szempontjából, és itt sokkal hasznosabb, ha a gyermek bent tölti a délutánját az iskolában.
Ugyanakkor, ha az igazgatónak kötelessége a szülői kérésre felmentenie a gyereket kötelező bentlét alól, akkor ezt megteheti és meg is fogja tenni, és ezek a szülők lehet, hogy otthon nem tudnak annyit foglalkozni a gyerekkel, mert éppen munkanélküliek, és éppen már a felmenőik is munkanélküliek voltak, és ilyen példát mutatnak a gyereknek, ők fogják kérni ezt a felmentést az igazgatótól, és neki még mérlegelési lehetősége sincs, hogy a gyerek fejlődése szempontjából miként jár jobban: ha bent van 16 óráig ezeken a foglalkozásokon az iskolában, vagy pedig otthon van a szüleivel. Ezt tehát módosító javaslatként be fogjuk nyújtani.
Szintén fontos kérdése a törvénytervezetnek az igazgatóválasztás. Jelen pillanatban a törvény úgy rendelkezik, miszerint az oktatási miniszter a kormányhivatal véleményének kikérésével fogja kinevezni az igazgatót minden egyes településen. Így tehát kiveszik a helyi önkormányzatok kezéből azt a jogot, hogy beleszólásuk legyen a településükön működő iskolaigazgató kiválasztásába, és sajnos ez a politikai alárendeltség, miszerint a minisztérium fogja kinevezni az igazgatót, aggodalmakat ébreszt bennünk, ugyanis itt egyfajta politikai megfelelés, politikai kényszer lesz az igazgatóaspiránsokon, hogy ennek feleljenek meg, és úgy gondoljuk, hogy ez a szakmai szempontokat fogja veszélyeztetni.
Összességében tehát több problémás dolgot látunk itt a törvény kapcsán, ezekre mind módosító javaslatokat fogunk benyújtani, és kérjük államtitkár asszonyt, illetve a kormánypárti képviselőket, hogy fontolják meg ezeket a módosító javaslatokat.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
