GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC (független): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Parlament! Szakmai vitát folytatunk természetesen, de hát nem lehet attól eltekinteni, hogy a törvényhozás mégiscsak egy politikai döntéshozó testület, amely szakmai, erkölcsi szempontok alapján mérlegel, aztán dönt. Ma itt valami egészen kitűnő erkölcsi kiállást láttunk, és nem tudok elmenni emellett, és nem szeretném szó nélkül hagyni mindazt, amit ma itt Pokorni Zoltán a Magyar Országgyűlésnek megmutatott. Mi is voltunk kormánypárti képviselők. Tudjuk, hogy micsoda összetartó ereje van annak a kényszernek, hogy egy országot kormányozni kell. Tudom, hogy milyen nyomás nehezedik önökre, mindnyájukra, hogy kormányuk mögött állva a kormányuk által beterjesztett törvényt támogassák. Ebben a konkrét ügyben jól érzékelhető a miniszterelnök úr személyes nyomása is, láthatóan nagyon messze elment annak érdekében, hogy biztosítsa a törvényjavaslat politikai hátterét. Ilyen körülmények között egy, a magyar oktatáspolitikában magának tekintélyt szerzett befolyásos politikus egy végtelenül nyugodt hangú szakmai elemzésben minden lényeges ponton szembefordul az előttünk álló törvénytervezettel.
Azt mondja el nekünk, hogy ez a törvénytervezet éppen ellenkező irányba vezet, mint amilyen világról, mint amilyen Magyarországról beszélni vagy álmodni szoktunk. Majd hozzáteszi - némileg szomorúan, de hát a politikusok kenyere időnként ilyen -, hogy a miniszterelnökhöz és pártomhoz fűződő lojalitás nem engedi meg, hogy messzebb menjek annál, mint ameddig elmentem, ezért nyilván kényszerűen támogatni fogja ő, talán a frakciója is ezt a törvénytervezetet. Ha itt meg fog bicsaklani Pokorninak és másoknak az ereje, én ezt őszintén szólva politikusként megértem. Ennél sokszor nagyobb kényszerekkel is találkozik egy politikus. Mindamellett azt szeretném kérni az államtitkár asszonytól és rajta keresztül talán a miniszterelnöktől is, hogy hallgassa meg Pokorni képviselő úrnak a hozzászólását még egyszer. Gondolja végig, hogy vajon ez az emberi, szakmai mérce, ezt kell-e követni, vagy inkább mindazt, amit önök ebben az ügyben szerintem elfogadhatatlan módon megtettek és megtesznek.
Ha már erkölcsről beszélünk, akkor egy fél mondatot hadd mondjak arról, miért gondolom, hogy van erkölcsi okunk és jogunk, nekem személy szerint is a Demokratikus Koalíció képviselői nevében is szólni, mert sok-sok küzdelem mellett, ahol vereséget is szenvedtünk az elmúlt sok-sok évben, általában az oktatás és a közoktatás világa volt, ahol nyilvánvaló, tapintható, a mai napig ható eredményeket tudott felmutatni az a kormány, amelyet én vezettem vagy annak a nyolc évnek jó néhány kormánya. Iszonyatos erőfeszítést tettünk, hogy Magyarország olyan hely legyen, ahol azt érzik a gyerekek, hogy a nemzetnek fia és lánya mindenki, függetlenül attól, hogy honnan jön. Az önök törvénytervezete ennek az ellenkezőjét teszi. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ajjaj!) Az önök törvénytervezetét áthatja egy számukra elfogadhatatlan világnézet, az a világnézet, hogy Magyarországon nincsen szükség mindenkire, hanem szükség van az önök világnézetében osztozó középosztálybeli családok gyermekeire, mert övék lesz a jövő Magyarországa. De mi azt szeretnénk, hogy a jövő Magyarországa azoké is legyen, akik szegénységből, putriból, elhagyott vidéki városokból, tanyákról jönnek, mert Magyarország nem keveseké, hanem az övék is. (Moraj a kormánypárti padsorokból. - Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Miről beszélsz?) Igaza van Osztolykán Ágnesnek, amikor azt mondja, hogy persze az integráció ügye, amelyben sok vita volt, vagy éppen ezzel szemben a szegregáció, amely ellen küzdöttünk (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Hol? Melyik országban?), az ezekre javasolt megoldásaink nem mindig voltak tökéletesek, de a mögötte álló emberi, szakmai tisztesség megkérdőjelezhetetlen, és sokévi küzdelem után megkérdőjelezhetetlen ennek a pozitív hatása. Ha a gyermekeink nem tanulják meg, hogy vannak olyanok is, akik más helyzetből, más környezetből jönnek, és hogy velük együtt kell majd ebben az országban élni (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Tízparancsolat első tétele!), akkor a holnapután Magyarországa nehezebben lesz élhető, mint ma, mert minimális emberi, nemzeti kollegiális partnerség sem fog kiépülni gyermek és gyermek között.
Az önök törvénytervezete kevesek Magyarországának a törvénytervezete. 2001-ben, amikor szembesült az Egyesült Államok vezetése, hogy milyen bajban van az Egyesült Államok közoktatása, egy kétpárti nagy törvénytervezetet fogadtak el: “no child left behind” - senkit, egyetlen gyermeket sem hagyunk magára, ennek két fontos pillére volt. Az egyik, hogy az a mögött meglévő pedagógiai megfontolás nem fantazmagóriákra, hanem a pedagógia nagyszerű, kutatásokkal alátámasztott eredményeire épült. Nagyjából azokra a megállapításokra, amelyek Magyarországon az itt már idézett Zöld könyvben lelhetők fel. Önöknek rendelkezésére áll egy átfogó, a szakma által támogatott, a szakma által osztott elemzés és javaslatsor, hogy mit kell tenni a magyar közoktatásban. Önök oktalanul, kivagyiságból, vagy a jó ég tudja, miért, félreteszik a szakma közös elemzését és ajánlatát, ehelyett egy szakmailag, eszmeileg teljességgel elfogadhatatlan, tárgyalásra alkalmatlan, elfogadásra pedig végképp alkalmatlan törvénytervezetet tettek ide.
De volt még egy pillére az ottani sikernek, az, amire utaltam, hogy a törvénytervezet kétpárti elfogadottságú lett. Ott állt mögötte az Amerikai Egyesült Államok két nagy pártja, és amikor az elnök aláírta, akkor a fényképen ott mutatja magát a republikánus és demokrata szenátor egyaránt. Önöknek egyetlenegy párt támogatása sincsen meg, és nincsen olyan tekintélyes szakmai vagy civil szervezet, amely támogatná ezt a tervezetet. Önök ebben az ügyben egyedül maradtak. És én, aki időnként egyedül maradtam saját reformjaimmal (Derültség az LMP soraiból.), kaptam önöktől nagyon sokat (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Keveset!), mondhatom önöknek, hogy ha másból nem, a saját példámból is tudom, hogy ilyen előkészítettség, támogatottság, ellentmondásosság mellett a törvény nem fog működni, mert nincsenek meg hozzá az érdemi feltételek sem a szakmában, sem az országban (Halász János: Tévedsz!), sem a politikában. Önök pirruszi győzelmet arathatnak, hogy áttolják ezt a törvényt a parlamenten, de ez az ország ki fogja vetni magából (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Téged kell, hogy kivessen!), mert ez az ország nem ilyen oktatást akar magának. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ahogy titeket kivetett!) Önöket meg lehet erőszakolni a miniszterelnök által, hogy ezt tegyék meg, de az ország egészét már nem lehet megerőszakolni.
A világnézeti semlegesség ügyére hadd mondjak egy mondatot. Nincsen abban közöttünk vita, hogy az iskolának a jóságra, a tiszteletre, a munka becsületére, a haza szeretetére kell nevelnie. Hogy a jóságnak mi a forrása (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Mondjad még egyszer! Tisztelet!), az isteni hit, a kereszténységben való közös osztozás vagy az ember eredendő jóságában való hit, ezt nem az iskolának kell eldöntenie. Ez a választás minden ember sajátja. Az iskolának a közös, egyetemes, humánus értékeket kell képviselni. Ezt teheti az egyén, a család a valláserkölcsből levezetve - ez az ő dolga -, de teheti csak azért, mert tudja, hogy az ember megismételhetetlen, a maga csodálatossága elegendő forrás mindehhez. Ha önök ezt értik, akkor érthetik azt is, hogy nem kell evangelizálni az iskolát, mert a kétszáz éves felvilágosodásnak van egy nagyon nagy erénye: állam és egyház széjjelválasztása, és ez teremtette meg az élhető, szabad világot, ez teremtette meg az emberi szabadságot. (Kontur Pál: Őszödi beszéd II.! - Kőszegi Zoltán: A mocsokból nem tudtok kijönni?)
Köszönöm szépen. (Taps a függetlenek soraiból.)
