MESTERHÁZY ATTILA
MESTERHÁZY ATTILA
MESTERHÁZY ATTILA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen.
Tisztelt Ház! A sikeres országok példája azt bizonyítja, hogy napjainkban egy ország erejét és fejlődését elsődlegesen nem természeti erőforrásainak bősége, nem a meglévő állótőke nagysága határozza meg, hanem a társadalomban rendelkezésre álló humán tőke minősége.
(11.10)
A fenntartható fejlődési pályára való áttérés és a jövedelemtermelő képesség döntően a tudás, a kulturális színvonal függvénye; különösen igaz ez Magyarország esetében. Magyarország sikere azon múlik, hogy a jövő nemzedéke elsajátítja-e azokat az ismereteket és készségeket, amelyek lehetővé teszik, hogy értékteremtő munkát tudjanak végezni; hogy meg tudjanak felelni a gyorsan változó világ kihívásainak, és képessé váljanak életük, sorsuk alakítására. Ezt csak kiszámítható, hatékony és stabil iskolarendszer garantálhatja, olyan oktatási rendszer, amely egyaránt szolgálja a társadalmi elvárásokat, és bővíti minden gyermek lehetőségét, szülessen az ország bármely szegletében, bármilyen jövedelmi viszonyok között élő családba is.
Ezért amikor oktatásról beszélünk, akkor arról beszélünk, hogy hogyan képzeljük el Magyarország jövőjét, milyen társadalmat akarunk építeni, milyen lehetőségeket kínálunk a gyermekeinknek a tudáshoz való hozzáférésre; arról döntünk, hogy lehetővé tesszük-e számukra, hogy jobb életük legyen, mint szüleiknek, vagy növeljük lemaradásukat azzal, hogy kizárjuk őket a korszerű ismeretek megszerzéséből. Úgy tűnik, önök nem befektetésként, hanem költségvetési teherként tekintenek az oktatásra, és nem kinyitni szeretnék a világot a jövő generációi előtt, hanem bezárni; nem a korszerű ismeretek megszerzését támogatják, hanem egy letűnt kor igényeinek akarnak megfelelni.
Az önök koncepciójának lényege a totális centralizáció és a tudáshoz való hozzáférés korlátozása; központosítás és államilag dirigált képzési, oktatási és nevelési rendszer kialakítása a pedagógusok önállóságának megszüntetésével és az oktatási intézmények államosításával. Ezért nem vétetlen, hogy nagy viták övezik az elképzeléseiket még saját padsoraikban is. Nem véletlen az ellenkezés, hiszen a kormány még a lehetőségét sem biztosította annak, hogy azok, akik - Hoffmann Rózsa államtitkár asszonnyal szemben - értenek is ahhoz, amiről beszélnek (Moraj a kormánypártok soraiban.), a szakszervezetek, az oktatási, pedagógiai szakértők, kutatók és az oktatási rendszer egyéb szereplői érdemi véleményt mondhassanak róla, az önkormányzatokra pedig diktátumként akarják rákényszeríteni, semmibe véve a helyi igényeket és az állampolgárok érdekeit.
Ezt a javaslatot nem lehet és nem szabad támogatni, hiszen mit is jelent a javaslat? Négy pontot hadd emeljek ki:
1. A közoktatás intézményrendszerének államosítását jelenti. A kormány ezúttal is túlmegy a rendszer általános irányításával kapcsolatos kérdéseken, és tolakodóan jogot formál arra, hogy egyedül tartsa fenn és működtesse az iskolákat, kényszeríti a helyi közösségeket, hogy megváljanak az intézményektől; ezzel szembemegy az európai tradíciókkal, és a társadalom feletti totális irányítást és gyámkodást kívánja megvalósítani. Mostantól kormány-tisztségviselők fogják megmondani, hogy melyik településen milyen iskola működhet, az iskolában ki és mit taníthat és milyen tankönyvből, sőt az elvárt viselkedés-, erkölcs- és szokásminták terjesztésére és betartásának kikényszerítésére is mód lesz. Mindez ellentétes a helyi közösségek és önkormányzatok érdekeivel, ellentétes az önkormányzatiság elvével, és sérti az önkormányzatok jogait is.
Ráadásul a centralizált oktatási rendszer bevezetésének a finanszírozása is kétséges. A minisztériumi háttértanulmány szerint 717 milliárd forintra lenne szükség a kialakításához, de azt nem mondja meg a tervezet, hogy honnét vennének ennyi pénzt. Ugyan honnét lenne erre pénz? Honnét lenne pénz a működtetésre? Honnan lenne pénz az életpályamodellre, az ösztönző minősítési rendszerre? Hiszen mindannyian tudjuk, hogy az országot recesszió és a leminősítés réme fenyegeti, és ez további brutális költségvetési megszorításokat tesz szükségessé a következő években. Akkor viszont nem marad más, mint több száz iskola bezárása, több ezer pedagógus elbocsátása.
2. Az Orbán-kormány nemcsak a polgármesterek, hanem a pedagógusok válláról is levenné a gondolkodás nehéz terhét: a jövőben nem kell tantervet készíteniük, hanem az állam által meghatározott, előre elkészített, egységes, ideologikus tantervekhez kell igazodniuk. Nem kell majd tankönyvet választaniuk, hiszen az állam meghatározza, hogy miből és mit tanulhatnak gyermekeink. A nevelés szabadsága semmivé foszlik, hiszen a szülőknek sem lesz köze ahhoz, hogy mi folyik az iskolában. A kormány monopolizálná a tankönyvkészítést és a tankönyvkiadást, teljesen kisajátítva ezzel a szakmai gondolkodást, gyakorlatilag felszámolva a rendszerváltás vívmányát, a tanszabadságot és a világnézeti semleges közoktatást. A drasztikus változtatásokkal ismét azok járnak a legrosszabbul, akiknek a legnagyobb szüksége lenne a nyitott, befogadó és a felzárkózást segítő óvodára és iskolára.
3. A javaslat egyik legjelentősebb változtatása a tankötelezettség felső korhatárának 18-ról 16 évre csökkentése. Ez azt jelenti, hogy évente mintegy 12-15 ezer fiatalkorú gyermek kezét engedi el az Orbán-kormány iskolarendszere. Ha évente 12-15 ezer képzettség nélküli gyermeket kizárunk az iskolarendszerből, az a későbbiekben visszafordíthatatlan következményekkel jár nemcsak az ő jövőjükre, hanem az egész társadalom jövőjére nézve is, ezeknek a fiatal felnőtteknek az ellátását ugyanis biztosítani kell majd, ami jelentős többletterhet ró mindannyiunkra; jóval többet, mintha tettük volna erkölcsi kötelességünket, és megadtuk volna nekik azt az esélyt, ami jár nekik. Akiről 16 éves korában lemondunk, azok a mai világban nehezen válnak majd igazi önfenntartásra képes polgárrá.
4. Jelentősen csökken a középiskolai férőhelyek száma is, a Széll Kálmán-tervből pedig az is kiolvasható, hogy a kormány a gimnáziumi férőhelyek 40 százalékos csökkentését tervezi. Ez, valamint a felsőoktatásban az államilag finanszírozott hallgatói létszám radikális csökkentése azt jelenti, hogy a szegényebb diákok számára jóval kevesebb lehetőség lesz arra, hogy diplomát szerezzenek. Mindez a jobb anyagi helyzetű diákok számára jelent további versenyelőnyt. A tehetséggondozás és a teljesítmény helyett a kontraszelekciót erősíti, miközben jelentősen korlátozza és sokak számára lehetetlenné teszi a felemelkedést. Ezért elfogadhatatlan egy olyan oktatási rendszerkoncepció, amely tömegeket ítél munkanélküliségre és szegénységre, és bebetonozza a társadalmi különbségeket. Elfogadhatatlan, mert az egyéni tragédiákon túl az egész ország modernizációjának és felemelkedésének akadályát teremti meg. (Révész Máriusz közbeszólása.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a koncepció csak egy riasztó és torz társadalompolitikai cél megvalósítására alkalmas, ez pedig a leszakadó társadalmi csoportok kirekesztése, a társadalom mobilitásának további drasztikus csökkentése, végső soron egy kasztokra merevedő társadalom megteremtését szolgálja. Ha az önök oktatási koncepciója megvalósul, akkor a versenyképes tudás megszerzése nem jog, hanem kiváltság lesz. Ha ez a koncepció megvalósul, akkor Magyarország az Európai Unióban az az ország lesz, amely elpazarolja a tehetségeit, és a kor igényeivel szemben képzetlen emberek tömegeivel próbál majd versenyképessé válni egy olyan világban, amely folyamatos modernizációra, innovációra és az azt kiszolgálni képes tudásra, műveltségre és kreativitásra épül.
Ezt a törvénytervezetet a Magyar Szocialista Párt határozottan elutasítja; elutasítja, mert nem kitörési pontként, nem befektetésként tekint az oktatásra; mert nem közmegegyezésen alapul; mert nem csökkenti, hanem növeli a társadalmi különbségeket; mert nem az ország modernizációját szolgálja, hanem a múlt megidézését; mert rontja az ország versenyképességét azzal, hogy korlátozza a tudáshoz való hozzáférést és kontraszelektál; mert a kötelező egyentantervekkel és a felvételi lehetőségek szűkítésével már kisgyermekkortól akadályozza a tehetségek kibontakozását; mert nem ad módot a szülőkkel való együttműködésre és a helyi közösségeknek a beleszólásra az óvodák és iskolák működtetésébe, ezért az oktató- és nevelőmunka során nem érvényesülhetnek a helyi sajátosságok és igények; és mert nem teremt biztos, kiszámítható és tervezhető életpályát a pedagógusoknak, sőt elbocsátásokkal és iskolabezárásokkal kell számolni; és mert nem biztosítja a rendszer fenntarthatóságát és fejlesztését.
(11.20)
Ezért felszólítjuk Orbán Viktort és kormányát, hogy vonja vissza ezt az abszurd, szűk látókörű és primitív javaslatot.
Zárásképpen hadd tegyek még egy gondolatot hozzá. Furcsa ilyet mondani ellenzéki pártvezetőként, a felszólalásom végén mégis el kell mondjam, hogy amit ma Pokorni Zoltán itt a parlamentben elmondott - remélem, önök is figyeltek a mondataira -, az még ellenzékből nézve is értelmes, világos és vitára alkalmas beszéd volt. Ezért arra kérem Pokorni Zoltánt, ne fejezze be az érvelését, és próbálja meggyőzni képviselőtársait arról, hogy ez egy olyan javaslat, amit nem szabad elfogadni ebben a Házban, mert egy ilyen közoktatási javaslat nem tisztességes. Ez egy olyan javaslat, amely XIX. századi megoldásokat kínál a XXI. század kihívásaira, ezért elfogadhatatlan és országunk sikerét semmilyen formában nem szolgálja.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
