PÁLFFY ISTVÁN
PÁLFFY ISTVÁN
PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Vendégek! Tisztelt Ház! A köznevelés felvállalása, a keretek törvénybe foglalása és az állam köznevelésben betöltött szerepének új meghatározása, ez az a három sarokkő, amelyre támaszkodik az önök előtt lévő tervezet.
Hogy milyen hatalmas kormányzati, rendszerszintű és mélyreható társadalmi vállalkozás ez, annak az illusztrálására magam nem lévén szakpolitikus, oktatáspolitikus, hadd hozzam a magyar történelem, a neveléstörténet és a közoktatás történetének a legfontosabb hasonló példáit; jó példákat, sikeres, építő, nemzeti elkötelezettséggel megvalósított példákat. Érdekes párhuzamokra lelhetünk, és ezek bizonyítják, hogy a köznevelési törvény tervezete miért elemi szükséglet egy globális, tudásalapú világgazdaságban, az Európai Unióban lévő Magyarországon, a magyar oktatási rendszer, a diákok, a szülők, a gyermekek, a tanárok számára, és látni fogjuk azt is, hogy az építést, az építkezést mindig a rombolás előzte meg. (Kovács Tibor: Akkor ez most rombolás?)
Tisztelt Képviselőtársaim! A történeti áttekintést kezdjük az első önálló, már sajátságaiban is magyar példával. Az államtitkár asszony az expozéjában már utalt is rá, a kiegyezés után megteremtett iskolarendszer legnagyobb formátumú alakítását Trefort Ágoston végezte el, tervezte meg és vezényelte le, ezt rombolták le Lukács Györggyel az élen a vörösök. Utána az első világháborúból és a trianoni csonkítás kataklizmájából kivergődő magyar állam új közoktatási felépítményét pedig szintén a már többször hivatkozott Klebelsberg Kunó teremtette meg, ezt rombolta le Ortutay Gyula minisztersége és a kommunista hatalomátvétel idején az egyházi iskolák államosítása. Majd pedig a kádári diktatúra után a vallásszabadságnak, a hazaszeretetre nevelésnek a közoktatásban való érvényesülése teremtette meg a ’93. évi törvényt, és ezt hordták szét, módosítgatták százszorosan, száznegyvenszeresen és üresítették ki a liberális oktatási kormányzatok.
Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd emelem ki a sikeres nagy magyar történelmi időszakok közoktatási intézkedésének az okait. 1867 után a kapitalista ipari fejlődés következtében konkrétabbá vált a közoktatással szembeni igény. A hangsúly a népoktatással szemben az ipari, a mezőgazdasági és a kereskedelmi oktatási formák felé tolódott el, és ezért a közoktatás előnyben részesítette azokat az iskolatípusokat, amelyek nem a humán pályára, hanem az iparra, mezőgazdaságra és kereskedelemre neveltek, oktattak. Trefort Ágoston ezzel összhangban arra törekedett, hogy a közoktatást összhangba hozza ezekkel a társadalmi, gazdasági szükségletekkel. Nos hát, egy ilyen hasonló igény a közoktatással, a szaktudással szemben ma ismét jelen van, a globális gazdaság is hasonló elvárásokat támaszt, nyilván a kiművelt, szakképzett munkaerő teremt magasabb hozzáadott értéket.
Vagy vegyük a következő hasonlatosságot: Trefort egyesítette a képzést, és a színvonal javítása érdekében átszervezte a tanvizsgáló bizottságokat, és elrendelte a módszertani értekezletek tartását is. A törvény rendelkezett a képesítés feltételeiről is. Ma a minőség biztosítása érdekében ugyanezekről a dolgokról rendelkezik a köznevelési törvénytervezet korszerű formában: egységesítés, amelynek során a minőségbiztosítást az állam kezébe vonja, mert ugyebár az etalont, a méterrudat sem a piac szabályozza, hanem a Mérésügyi Hivatal, ezért a pedagógiai munka megítélésének a helye is az államnál van.
(14.20)
De hadd említem azt a hasonlatosságot is, ahogyan a köznevelési törvény tervezete és például a 128 évvel ezelőtt hozott törvény készült, mégpedig azért, mert az oktatási kormányzatot rendre az a vád éri-érte az ellenzék részéről, hogy lassan haladt a munka a minisztériumon belül. No de annak idején, amikor Trefort Ágoston beült a bársonyszékbe, akkor hat hónapon keresztül ki sem jött a minisztériumból, munkatársaival éjjel-nappal az oktatási rendszert tanulmányozta, és csak azután állt elő a javaslataival. Nos, 2011-ben is ilyen alapos előkészítéssel készült ez a javaslat.
Tisztelt Képviselőtársaim! A következő nagy építési-építkezési időszak a Klebelsberg Kunó nevével fémjelzett éra, amiről már volt szó. Klebelsberg közoktatási politikája az egységes, de tagolt iskolarendszert teremtette meg, és fontos eleme volt a nemzetközi források bevonása is. S akárcsak a mai kormányzat oktatáspolitikáját tekintjük: átjárható iskolarendszer és az európai források bevonása oda, ahova lehetséges.
Megjegyzem, kísértetiesen összecseng a mai folyamatokkal az is, ahogyan Klebelsberget akkor fogadták, ugyanis az ő politikáját a korabeli baloldal, jobboldal és a liberális ellenzék is vitatta, s anélkül, hogy tartalmi kérdéseket vagy társadalmi kérdéseket minősítenék, mintha a köznevelési vitában ma ugyanúgy bizonyos fideszes, MSZP-s vagy LMP-s hangokat hallanánk a javaslattal szemben, ahogy az Klebelsberg esetében is történt.
Visszatérve a javaslatra: további párhuzam a mindennapos testnevelés. Klebelsberg az ifjúság sportoktatására is nagy hangsúlyt helyezett. Ő szervezte meg a Testnevelési Főiskolát, ma pedig a köznevelési törvény készül annak szellemében, hogy a nemzet fiatal generációi szellemileg, fizikailag és lelkileg jól nevelten és egészségesen kerüljenek ki az iskolákból.
De párhuzamra találunk abban az esetben is, ha az Andrásfalvy Bertalan és Mádl Ferenc minisztersége alatt készült oktatási törvény alapvető szándékait vizsgáljuk. Ez pedig az állam szerepének a meghatározása. 1993-ban a kommunizmus, a diktatúra közeli, akkor még hosszú árnyékában és az átalakulás kezdetén, annak közepette nem lehetett, nem volt mód az állam szerepét erősíteni, nem kerülhetett sor a teljes állami garanciák megadására a közoktatásban. De ma ez a javaslat mindenkitől elvárja-elvárhatja a köznevelés rendszerében való részvételt, s egyúttal felel is azért, hogy annak az elérését magas színvonalon minden állampolgár számára biztosítsa. Eközben az önkormányzatok továbbra is biztosíthatják ezt a közszolgáltatást, ha képesek legalább azt a finanszírozási és szakmai szintet biztosítani, amire az állam garanciát vállal. Ezek a garanciák a tananyag közös meghatározása, az országos szakmai ellenőrzés, a pedagógus-életpályamodell és a szektorsemleges központi bérfinanszírozás.
Végül hadd zárjam egy idézetcsomaggal: “Az új magyar pedagógia egyik legfontosabb feladata, hogy a közszellemet felszabadítsa az önimádatból, hogy elutasítsa az üzleties nemzetközi szemléletet, amely tagadja a nemzet hagyományainak jogosultságát.” Tisztelt Képviselőtársaim! Márai Sándor mondta ezt a nemzetnevelésről szóló röpiratában. Ez a nemzetnevelés egy erős polgári réteg létrehozását célozta, s ugyanakkor a programjába tartozott, már akkor szintén erős hangsúllyal, az alsóbb társadalmi rétegek felemelése is. Azt mondta Márai, hogy a nevelést természetesen a mélyben kell kezdeni, a népiskolában. És ez egy újabb párhuzam, tisztelt képviselőtársaim. Ezek a mondatok valóban helyettünk beszélnek, mert a törvény hosszú távú célja az erős nemzeti középosztály megteremtése, és ezzel együtt az esély megteremtése minden magyar gyermek számára.
És végül: tisztelt képviselőtársaim, ezek a párhuzamok fényesen bizonyítják, hogy a köznevelési törvényre szükség van. Ebben a nagy minőségi versenyben a nemzeti műveltség sorsa nem csupán az egyetemeken, a tudományos műhelyekben, az Akadémián vagy a gazdaságban és a médiában dől el, hanem az általános iskolában, ahol - és ez szintén Márai - ”először érti meg egy zsenge lélek, mi a magyar műveltség, és mi az európai műveltség, s hogy ez minden magyart mire kötelez”. Ez kötelez bennünket is, tisztelt képviselőtársaim, ezért kérem, hogy támogassák a javaslatot.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
