SZILÁGYI GYÖRGY
SZILÁGYI GYÖRGY
SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár asszony szóvá tette, hogy az ellenzék részéről mennyi kritikát kapott. Államtitkár asszony, szeretném emlékeztetni arra, hogy nemcsak az ellenzék részéről kapott kritikát, hanem a saját frakciójából Pokorni Zoltántól is. Egyébként tudjuk, hogy az elmúlt egy évben óriási harc dúlt ön és Pokorni Zoltán között, s mindezt úgy mondom, hogy én ebben a háborúban önnek szurkoltam, hiszen Pokorni Zoltán SZDSZ-re hajazó liberális oktatáspolitikájával nem igazán tudok egyetérteni.
Most a törvénynek a mindennapos testneveléssel kapcsolatos részéhez szeretnék hozzászólni. A Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesületének a konferenciáján 1999 márciusában a következő hangzott el: első számú nemzeti érdekünk, hogy a törvények erejével állítsuk meg ifjúságunk egészségének és életvitelének drasztikus romlását. Aztán 1999. május 18-án az Országgyűlés ifjúsági és sportbizottsága napirendre tűzte a mindennapos testnevelés, illetve testedzés koncepciójának a vitáját, de határozat nem született. Ezt követően az Oktatási Minisztérium is tárgyalta az előterjesztést, és a minisztérium érdekes módon nem értett egyet vele. Sajnálatos módon ez a negatív hozzáállás az oktatási szakemberek részéről mind a mai napig jellemző. 2000 májusában törvénytervezet készült a sportról, a közoktatási intézmények számára a helyi tantervek alapján az előterjesztés heti öt testnevelési órát javasolt az 1-4., heti négyet az 5-8., heti hármat pedig a 9-12. osztályok számára.
(14.30)
A javaslatot az Oktatási Minisztériumnak kellett volna előterjeszteni, ám ezt a Sportminisztérium tette, de a kormány ezt nem fogadta el. Aztán a 2001-ben elfogadott, “Egészséges nemzetért” hangzatos nevű programban már a heti 3 testnevelésórát is leredukálták az 1-6. évfolyamon heti 2,5 órára, a 7-12. évfolyamon pedig heti 2 testnevelési órára. Ez a korábbi, heti átlagos 3 órával szemben határozott visszalépést jelentett akkor.
Az MSZP 8 éves kormányzása tovább rontotta a helyzetet, megjelentek a kiskapuk az igazi testnevelési órák kiváltására. A mindennapos testmozgás a helyi tantervben meghatározott legalább heti 3 testnevelésóra és a játékos testmozgás keretében valósul meg, mondták. Tehát új fogalomként jelent meg a testnevelés helyett a testmozgás, meg a játékos testmozgás.
Mind a Jobbik, mind a Fidesz programjában kiemelkedő helyen szerepelt a mindennapos testnevelése bevezetése. Az első lehetőséget 2010 nyarán már el is szalasztotta a Fidesz, amikor is egy nem kellően kidolgozott és átgondolt anyaggal állt elő, amelyet a saját oktatási államtitkára sem támogatott. Nem tudták kellő mértékben megalapozni a mindennapos testmozgás módszertani alapjait, és nem tudtak érvelni e fontos intézkedés mellett, pedig az elmúlt években egyre több helyi önkormányzat gondolta úgy, hogy cselekszik végre, és az állam egy helyben toporgása helyett bevezeti a mindennapos testnevelést. Így például a tegnapi sporttörvény vitája során megtudtuk, hogy az agyműtétek nagy ismerője, Szalay Ferenc városában, Szolnokon is így tettek, és az iskolákban nagyon sok helyen bevezették a mindennapos testnevelést.
A mostani, köznevelésről szóló törvény elolvasásakor felemás érzései vannak az embernek. Tehát az egyik oldalon örül, hogy benne van a heti 5 kötelező testnevelésóra, annak viszont már nem örül annyira, hogy ebből heti 2 órát ki lehet váltani a törvényben nem részletezett, például műveltségterületi oktatással - nem tudom, ez mit fog pontosan takarni. Remélem, hogy nem csupán elméleti oktatásról lesz majd szó.
De aggályos lehet a testnevelésórák kiváltása a versenyszerűen sporttevékenységet folytató, igazolt egyesületi tagsággal rendelkező vagy amatőr sportoló és sportszerződés alapján sportoló tanuló kérelme alapján is, hiszen ennek kritériuma a tanévre érvényes versenyengedély és a sportszervezete által kiállított igazolás. Ez is sok visszaélésre ad lehetőséget, mert az iskola biztos nem fogja ellenőrizni, hogy az ilyen igazolást benyújtó gyermek valóban jár-e edzésre, vagy csak papíron sportol.
Aztán örülünk annak, hiszen ez lehet a jövő, hogy a 27. § (13) bekezdéséből azt véljük kiolvasni, hogy megpróbálnak elmozdulni egy új testnevelés-oktatási szemlélet felé, a magyar testnevelés-módszertan és az angolszász hagyományokra épülő iskolai sportmodell ötvözete felé. A magyar elsősorban a gimnasztika és a klasszikus torna alapjaira épülő oktatási forma, a gyerekek mozgáskoordinációját fejleszti, és egyfajta általános ismeretet is próbál nyújtani a fiataloknak, szinte az összes sportágról. Az angolszász országokban és a világ angolszász iskoláiban nem testnevelés-oktatás, hanem sportoktatás zajlik. A gyerekek az általános iskolákban még közös testnevelés-órákon vesznek részt, de a felső tagozatokban már egy sportágat kell kreditrendszerben választaniuk a diákoknak, és kizárólag ezt az egy sportágat űzik a gyerekek ezután az iskolai oktatás keretén belül. Ennek a nagy előnye az, hogy a gyerekek megszeretnek, megkedvelnek egy adott sportágat, amelyet életük végéig űznek, vagy legalábbis szurkolóként életük végéig elkíséri őket a sportág szeretete. Ennek a két szemléletnek az ötvözete jelentheti véleményünk szerint egyébként a jövőt.
Az angolszász modell beemeléséhez viszont az iskoláknak meg kellene teremteniük az iskolai versenysport alapjait. Épp ezért komoly kétségeink támadnak ennek az új testnevelés-oktatási szemléletnek a gyakorlati alkalmazásával kapcsolatosan, főleg, hogyha arra gondolunk, hogy a 2012-es költségvetésben önök a diák- és hallgatói sport támogatása tételben a diákok sportolására szánt fejkvóta összegét 430 forint/fő/évben határozták meg. Ez az összeg csak valamivel több, mint a semmi. Ebből az összegből fejlődni nem lehet, pedig fontos lenne az előrelépés.
Meg kell teremteni a valódi iskolai sportélet alapjait. Erre a jelenlegi struktúra nem alkalmas. Hasonlóan az angolszász modellhez, az iskoláknak meg kell teremteniük az iskolai versenysport alapjait. Sajnos a társadalomban is tévhit, hogy kiemelkedő versenysport nélkül kialakulhat jelentős tömegsport. Ez sajnos egyetlen országban sem valósult meg. Tömegsport civil szervezetek vagy sportegyesületek nélkül elképzelhetetlen.
A sportszocializáció alapja a jövőben az iskola kell hogy legyen. A diákoknak itt kell elsajátítaniuk a közösségi lét alapjait, és erre a hasonló érdeklődésű gyerekekből álló sportközösség a legalkalmasabb helyszín. Így kialakulhat egy valódi iskolai sportélet, szemben a jelenlegi állapotokkal, amikor például a diákolimpiák mezőnye kizárólag az iskolától teljesen független sportegyesületek versenyzőiből áll. Tehát hiába kísérgetik a diákokat a testnevelő tanárok az esetek nagy számában, nekik semmi közük a versenyző diákok sporteredményeihez.
Az első cél tehát a diáksportkörök megerősítése kell hogy legyen, és az iskolák összefogása a településeken található egyesületekkel. A távlati cél pedig az, hogy maguk az iskolák működjenek sportegyesületként. Ez jelen állapotban elsősorban az egyetemi sportéletben valósulhatna meg, de hosszú távon a középiskolákban és az általános iskolákban is megvalósítható.
Tehát megállapítható, hogy egyelőre messze vagyunk még attól az álomtól, amikor az iskolákban korszerű módszerekkel, modern létesítményekben, valóban heti 5 testnevelésóra lesz a tanulók programjában, de bízzunk a szebb jövőben, hogy ez az álom egyszer valóra válik.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
