VÁGÓ GÁBOR
VÁGÓ GÁBOR
VÁGÓ GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Osztolykán képviselőtársam már elmondta, hogy miért elfogadhatatlan a tervezet az igazságosság és a társadalmi részvétel szempontjából: kizárja a pedagógusokat, a szülőket, a gyermekeket és a helyi közösségeket az iskola ügyeibe való beleszólásból. S elveszi a szegény gyermekek tömegeitől nemcsak a társadalmi felemelkedés, de még a szakma megszerzésének esélyét is. Most lássuk mindezt gazdasági szempontból!
A pedagógus-életpálya olyan fejlesztési irány, amelyben nagyon komoly lehetőség rejlik az LMP szerint. McKenzie oktatási rendszereket érintő besorolása alapján Magyarország azon rendszerek közé tartozik, ahol a pedagógusok fejlesztése, vagyis a minőségi oktatás megteremtése nyújthatja a legnagyobb hozzáadott értéket.
Az elmúlt 20 évben a magyar közoktatás szakmai és szolgáltatási rendszerei óriási átalakuláson mentek keresztül, mind a tananyagok, a tantervek, a továbbképzések, az eszközök, az értékelések területén. Ám a pedagógusok munkakörülményei és életpályája alig változott. De ezután sem fog, hiszen mint ahogy Pokorni Zoltán a tegnapi bizottsági vitában is elmondta, a költségvetés tervezésekor Naszvadi György pénzügyminisztériumi államtitkár fogja eldönteni, jut-e rá pénz vagy sem. Ami a köznevelési törvénytervezetben, illetve annak mellékletében szerepel, írott malaszt csupán, úgyis a Nemzetgazdasági Minisztérium diktál.
Radó Péter oktatáskutató idézi Kornai Jánost, aki a szocializmus hiánygazdaságának leírására alkotott fogalmakat, teremtett meg. Ebből a párhuzamból nyilvánvalóvá válik, hogy ez a rendszer, amit most önök megteremtenek, erős párhuzamba vonható az államszocialista rendszerrel. Lássuk a példákat!
Kornai írja “Gondolatok a kapitalizmusról” című tanulmánykötetében: “A gyakorlatban az állam vagy képtelen volt az univerzális jogosultságokra vonatkozó ígéreteinek eleget tenni, vagy ha erre kísérletet tett, akkor azt csak szegényes, alacsony minőségű szinten valósította meg. A jelenlegi kormányzat minden más területen is érvényesített célja az állam korábban csak az államszocializmusban gyakorolt korlátlan hatalmának a biztosítása. A szocialista rendszerben a javak és szolgáltatások központi állami szétosztásának feltétele a hiány volt, ami automatikusan megteremtette az elosztás kontrollja iránti igényt.”
Megfordítva: logikus, aki a mindent maga alá gyűrő állami kontrollra jelent be igényt, mint ahogy ezt a Fidesz teszi mindennap, az reprodukálja a kontroll egyik legfontosabb előfeltételét, az elérhető szolgáltatások keresletet mélyen alulmúló kínálatát. Másképpen fogalmazva: szűk keresztmetszetek nélkül nincsen erős szelekció, erős szelekció nélkül nincs állami kontroll. Csakhogy a kormányzat elsősorban ott szándékozik szűk keresztmetszeteket teremteni, ahol a magas egyéni megtérülés erős keresletet generál: a gimnáziumi oktatásban és a felsőoktatásban.
A szűkösen rendelkezésre álló férőhelyek elosztása, ahogyan a felsőoktatásban már lényegében elkezdődött, nyilvánvalóan szükségessé tenné egy folyamatos, a tanulói szándékok érvényesülését lényegében kikapcsoló állami elosztási mechanizmus működtetését. Az állami elosztás újraélesztett mechanizmusán keresztül ráadásul újraéleszthetőek lennének az államszocialista hatalomgyakorlás lojalitást kikényszerítő, mindenre rárakódó informális és formális technikái is. A hetvenes években KISZ-ajánlás nélkül nemigen lehetett bejutni az egyetemre. A NER több mint egyéves kormányzása után illúzió lenne azt gondolni, hogy ilyen típusú eszközök visszatérésétől Magyarországon már nem kell tartani.
A kormányzat az oktatásban helyreállítaná a parancsgazdaságok másik, Kornai által leírt tulajdonságát, a költségvetési korlátok felpuhítását. A hiánygazdaság működése mögött alapvető strukturális probléma a rendelkezésre álló erőforrások és az ígéretek közötti nagy szakadék volt. Érvelhetne itt bárki azzal, hogy a költségvetés jelenlegi állapotában a hiánygazdaság körülményeinek reprodukálása az oktatásban elkerülhetetlen. Ez az érvelés azért nem állja meg a helyét, mert az oktatás szűk kapacitásait a kormányzat mesterségesen állítja elő. Ugyanis a magyar költségvetés finanszírozási kapacitása az egy tanulóra eső GDP-arányos ráfordítások nemzetközi összehasonlítása alapján lehetővé tenné a jelenlegi közoktatási és felsőoktatási részvétel stabil fenntartását is.
A kormányzat nem finanszírozási igényt csökkentő reformokban, hanem primitív kapacitáscsonkolásban gondolkodik. A kormányzat eltérő jövedelemgeneráló képességéből fakadó problémák megoldását szolgáló, a legtöbb európai országban alkalmazott, önkormányzati finanszírozásba épített kiegyenlítő mechanizmusok helyett a közoktatás államosítását tervezi, amivel lényegében megfosztja az oktatásfinanszírozást a nem állami költségvetési források, így az önkormányzati és alapítványi források becsatornázásának lehetőségétől. Emlékeztetőül: a gimnáziumokba felvehető tanulók számát 40 százalékkal csökkenteni akarja a kormány a Széll Kálmán-terv szerint. Ez a törvényjavaslat méltán illeszkedik bele a Széll Kálmán-tervben kirajzolódott versenyképességi koncepcióba.
A Fidesz-kormány úgy akar versenyképes országot teremteni, hogy olcsó munkaerőre építsünk, majd jönnek a külföldi vállalatok, amelyek majd alig rabszolgabéren fizetik meg az embereket, és ők fizetnek majd a tőkéjük után adót. Ez a versenyképességi minta a távol-keleti országok mintája. Ne akarjunk Kínát! Tekintsünk inkább a finnek versenyképességi példájára. Finnország szintén ugyanott van a versenyképességi rangsor elején, de mint azt Osztolykán Ágnes képviselőtársam elmondta, azt úgy érték el, hogy befektettek az oktatásba. Ez a törvénytervezet kivenne az oktatásból, nem pedig beletenne.
Hosszú távon Magyarországnak akkor van versenyképességi lehetősége, hogyha jól képzett, alkalmazkodni képes, egészséges munkaerővel megyünk ki a világpiacra. Ez a törvénytervezet nem a kreativitást, nem a jól képzettséget, nem azt hozza ki az emberekből, hogy mindenki tegye hozzá diákként is, amije van, tegye hozzá a kreativitását, a tehetségét, hanem mindenki bólogasson, és majd figyeljünk mindig a minisztériumra, mert onnan jön majd az ukáz, hogy mit kell éppen csinálni.
Nem államszocializmust kell építeni itt a NER zászlaja alatt. Itt okos, alkalmazkodni képes és jó magyar munkaerővel kell a kis- és középvállalkozásokat ellátni.
(13.10)
Így lesz Magyarország versenyképes, nem pedig a távol-keleti úton. Kérem szépen a Fideszt, hogy gondolják át, és válasszuk mindannyian együtt inkább skandináv utat, mint a kínai utat. (Balczó Zoltán: Vagy a szingapúrit!)
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az LMP soraiból.)
