VARGA LÁSZLÓ
VARGA LÁSZLÓ
VARGA LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársak! Először is engedjék meg, hogy köszönetet mondjak Hoffmann Rózsának, aki végigharcolta ezt a törvényt, végigküzdötte több mint egy évig, és ahogyan fogalmazott, több ezer oldalt olvasott el, dolgozott be, és ezért nem értem azokat, akik olyan tanulmányokra hivatkoznak, amelyeket mi nem láttunk, és hiányolják, hogy nincs benne a törvény indokolásában. Gondolom, nehéz lett volna azt a 6 ezer oldalt beletenni. Mindenesetre köszönet az államtitkár asszonynak, nagyon nehéz egy év után van.
Köszönöm azt is ennek a törvénynek, és az egyik legnagyobb erénye, hogy legalábbis a tartalmát kifejezi rögtön a címe, hogy nem közoktatási törvény, hanem köznevelési törvény. Amikor 1990-ben elindítottuk az egyházi iskolát, akkor az elmúlt rendszerben nevelődött pedagógusokkal sokat kellett vitáznom azon, hogy ne úgy mondjuk, hogy oktatás és nevelés a célunk, hanem mondjuk úgy, fogalmazzuk úgy, hogy nevelés és oktatás. Hála istennek, hogy eljutottunk oda, hogy ez a törvény valóban köznevelési törvény, amelyikben nyilván az oktatás nem másodrendű, de mégis a nevelés előzi meg, hogy valóban az oktatás eredményes is legyen.
Nagyon szükséges volt ez a törvény, nagyon vártuk ezt a törvényt, ahogyan az előbb mondtam, iskolafenntartóként bizony nagyon sokszor elvesztünk abban a 150 módosításban, ami az elmúlt törvényt állandóan újból és újból módosította, minden módosítás rontotta, küzdöttünk vele. Nagyon örülök, hogy megszületett egy egységes, szükséges köznevelési törvény.
Egyéni dolog, de nekem, hadd mondjam, vesszőparipám volt, különösen az egyházi iskoláknál, ahol egy fenntartó óvodát, általános iskolát, gimnáziumot is fenntartott, hogy térjünk vissza a több évszázados kollégiumi rendszerre, de nem a bentlakást jelentette ez a kollégiumi rendszer, hanem az iskolarendszert, ahol közös igazgatás, gazdasági irányítás alatt több iskolatípus működhet. Én nagyon javasolom, ahol többféle oktatási intézmény van, akkor ezt a többcélú intézményt használják ki, nevelő hatása van, együtt van a kisgyerek a naggyal, neveli a kicsi a nagyot (sic!), egységes az egész nevelés és nem utolsósorban gazdaságos.
Nagyon örültem annak is a törvényben, hogy megtaláltam a házirendre vonatkozó részét is. Végre már egy magatartási vázlatot is ad ez a törvény, amelyik sok mindenre kitér, mert azért ha nyári időben vagy még télen is bemegyünk egy-egy iskolába, bizony az öltözködés, a megjelenés kívánnivalót hagy maga után. Nem a szegény gyerekekről van szó, hanem éppen a gazdagabb gyerekek divatbemutatójáról. Előírhatja az iskola, hogy ne divatbemutató legyen az iskola, s ne legyen különbség a szegény és a gazdag öltözete között, mondjuk, egy köpennyel (Zaj az MSZP soraiban. - Az elnök csenget.), de ezt felejtsük el, mert azért rögtön megtámadnak itt a kedves képviselőtársak. Valamikor volt, és nagyon bevált ez.
A törvénynek nagyon komoly része az, hogy kötelességeket és jogokat együtt ad szülőnek, tanárnak, tanulónak és fenntartónak. Nyilván ebben a négyességben lehet az iskolát fenntartani, nevelni, hogyha a szülő, a tanár, a tanuló és a fenntartó, mindannyian nevelni akarnak, és mindannyian megteszik azt, ami az ő feladatuk. Ez a törvény erre nyitott lehetőséget ad, lehet vele élni.
Úgy érzem, amikor végigolvastam a törvényt, persze, hogy pénz kérdése, kedves képviselőtársaim, a pedagógus-életpálya. Mi nem pénz kérdése? Mi az, amit ma meg tudunk oldani? Az orvosokét sem tudjuk, a pedagógusokét sem, de mégis ad egy jövőképet, s a pedagógusok tekintélyét erősíti meg ez a törvény akkor, amikor a pedagógusok tekintélye egyre lejjebb süllyedt már.
(13.50)
Megtörtént, hogy megverték a pedagógust a szülők meg a diákok. Ez a törvény pedagógusoknak is valóban a tekintélyét erősíti meg. Külön fontos részének tartom a törvénynek, hogy csak az érettségizhet, aki legalább 50 órát ledolgozott közmunkában, segítésben, szociális munkában vagy olyan helyen, ahol megismeri egy kicsit a munka világát. Nagyon nagy pozitívuma ez a törvénynek.
Külön fontos része a törvénynek az, hogy külön foglalkozik a nem állami vagy önkormányzati fenntartású iskolákkal, így az egyháziakkal, illetve az alapítványiakkal, ugyanis az előző 150-féle módosítás úgy összekavarta ezt a két fenntartótípust, hogy nagyon nehéz volt eligazodni benne, világosan megmondja, hogy milyen joguk van a nem állami és nem önkormányzati iskolafenntartóknak. Világos, tiszta, elfogadható ez is.
Egyetlenegy dolgot szeretnék kérni, hogy - és remélem, hogy mivel ez a törvény talán ennek nem is ad helyet, de - szükség lenne megemlíteni már a törvényben is az etikaoktatás fontosságát. Amikor államtitkár asszonnyal erről beszéltem, azt mondta, hogy az a NAT-ban benne lesz. Feltétlen szükséges lenne, hogy végre etikaoktatás is legyen az iskoláinkban. Ne csak a hit- és erkölcstanra járó és azt tanuló gyermekek tanuljanak etikát, hanem azok is, akik ebben a szülők döntése alapján nem részesülnek.
Sokan idéztek bölcs emberektől. Én ebből a törvényből hadd idézzek; és ezzel szeretnék felelni jobbikos képviselőtársaimnak arra a fölvetésére, hogy nem elég nemzeti, nem elég elkötelezett. Úgy érzem, hogy az 1. § (2) bekezdése, amikor azt mondja, hogy a köznevelés egészét a tudás, az igazságosság, a rend, a szabadság, a méltányosság, a szolidaritás erkölcsi és szellemi értékei, valamint az egyenlő bánásmód és az egészséges életmódra nevelés határozzák meg. A köznevelés egyetemlegesen szolgálja a közjót és a mások jogait tiszteletben tartó egyéni célokat. Nagyon örülök ennek a mondatnak, és megnyugtató: valóban legyen így, ahogy megfogalmazza a törvény.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a KDNP soraiban.)
