DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Az előttünk fekvő törvényjavaslathoz úgy is szeretnék hozzászólni mint civil, hiszen nem vagyok párttag, és egyben a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője vagyok, másik minőségemben pedig a Magyar Csodaszarvas Egyesület tiszteletbeli elnöke. Az utóbbi szervezet kitűzte célul azt, hogy a Kárpát-medencei magyarság céljait, az egységesülési törekvéseit úgy szolgálja, hogy jótékonysági koncerteket, könyvgyűjtő akciókat, továbbképző táborokat szervez s a többi. Nem azért mondtam el, hogy magunkat fényezzem, csak egy kis villanásképpen, hogy a szorgos építőmunkások hosszú éveken át tartó téglalerakási műveleteiből épül föl a nemzet, a nemzet teste, amely nemzeti egyetemes munka műhelyében mindenki részt vehet munkájával, aki civilként szeretné ezt a sokat szenvedett nemzetet előremozdítani. Tehát egy ilyen műfajú jogszabályról van szó.
A másik minőségem a Nemzeti Jogvédő Szolgálat, ami meg szintén egy civil munka, jogvédelem, embereket megvédeni egy olyan helyzetben, amikor őket jogsérelem éri, kiszolgáltatottak, akár az állam részéről, akár pedig más személyek, szervezetek részéről, határon innen és túl. Remélem, majd túl is lesz, és létrejön a Kárpát-medencei jogsegélyszolgálat, amelyre vonatkozóan a módosító javaslatomat beterjesztettem a költségvetési törvény vitájában. Biztatnak kormánypárti képviselők, hogy talán van esély arra, hogy létrejöjjön.
Konkrétan rátérve a tárgyra. Lényegében ez egy nagyon jelentős javaslat, elmondták vezérszónoki felszólalásokban a Jobbik képviselői is, de tulajdonképpen ebben, azt gondolom, egybehangzó vélemények hangzottak el a patkó különböző oldaláról, hogy ez a jogszabály kétségkívül egy radikális változást hoz ezen a területen. Tehát itt a Jobbik számára is egyfajta szimpatikus erőteljesség mutatkozik meg az előterjesztett szövegben és annak szellemiségében. Ha összességében kellene fogalmazni, azt mondhatnánk, hogy tartalmaz jelentős pozitív változásokat, azonban vannak valóban olyan elemei a javaslatnak, amelyekre már igazából utalt erőteljesen Szávay István képviselőtársam, amelyek erre a bizonyos centralizációra, illetve itt a civil társadalom feletti kontroll lehetőségére utalnak. Hogy ez mennyire így van, szeretnék konkrétan is idézni az alkotmányügyi bizottságban hétfőn lefolyt vitából, ahol nem akárki, hanem Turi-Kovács Béla képviselőtársunk, a Kisgazda Egyesület képviselője mint civil úgy nyilatkozott meg, hogy kifejezetten aggályai vannak ezen törvényjavaslattal kapcsolatban, mégpedig a következők. “Vajon a civil szervezetek ellenőrzése és az ellenőrzésnek ez a fajtája, amelyekre egyébként a törvény utal, összeegyeztethetők-e éppen azzal a működéssel, amellyel a civil szervezeteknek azt a szabadságot kellene megadni, ami a pártok részére nem áll vagy nem állhat fenn?” És a civil szervezetek esetében nem tartja elfogadhatónak azt, hogy olyan esetekben is ellenőrzéseket helyez kilátásba, ahol egyébként a civil szervezetnek semmilyen gazdasági tevékenysége vagy gazdasági tevékenységgel összefüggő lehetősége nincs, és az állam mégis bele kíván látni a civil szervezet háttérlehetőségeibe, és azt mondja, hogy nem tartja olyannak ezt, hogy kiérlelt lenne, éppen ezért a civil szervezetek számára ez a helyzet így nem megnyugtató. Osztottuk Turi-Kovács Béla kormánypárti képviselő véleményét ellenzéki képviselőtársaimmal, és kérem, hogy a vitában, majd a későbbi szakaszban tényleg legyenek nyitottak arra, hogy próbáljuk oldani ezt a fajta központosítási törekvést.
Mindazonáltal a civil szféra szabályozása tekintetében kétségkívül szimpatikus, tehát jogászként is azt tudom mondani, hogy ez egy jó felismerés, helyes felismerés, hogy azt a fajta széttöredezettséget, ami a joggyakorlatban is megmutatkozott, amelynek elképesztői példái voltak - én magam tizenhárom éve vagyok ügyvéd, és rengeteg civil szervezet bejegyzése körül jártam el, erről rémtörténeteket tudnék én is mesélni meg kollégáim is tucatszámra, arról, hogy milyen hihetetlen széttartó, széttöredezett, következetlen a bírói gyakorlat az egyesületek bejegyzése kapcsán.
Fontos megjegyezni - és erre utalt államtitkár úr is -, hogy a javaslat is tartalmazza a 13. § (1) bekezdésében, hogy a nyilvántartásba vétel szabályairól egy önálló törvényjavaslat készült el. Ez éppen holnap kerül az alkotmányügyi bizottság elé általános vita tekintetében, csak az az igazság, szerintem szerencsésebb lett volna, ha egy csomagban tárgyaljuk ezt az egészet, úgy, mint ahogy az igazságügyi törvénycsomag tárgyában történt. Mindegy, ezen most már túl vagyunk, csak tényleg jó lett volna, ha oda-vissza csatolások kapcsán ezt folyamatosan tudtuk volna elmondani, az eljárásjogi és az anyagi jogi kérdéseket is, mert így igazán helytálló a dolog.
A civil kötődésem tekintetében még az is egy érdekes kötődés volt, hogy azon perben is részt vettem, módom volt részt venni - nem sok ilyenre került sor a magyar állam történetében -, ahol egy bejegyzett szervezetet feloszlatni rendelt a bíróság. Ugye, ez a Magyar Gárda Hagyományőrző Egyesület volt, amelynek az ügye egyébként a mai napig még nem lezárt, hiszen a strasbourgi emberi jogi bíróság előtt van, és hitem szerint egy-két éven belül eldől, a gárdisták számára kedvezően. Mindesetre tegyünk hozzá annyit, hogy a gárdisták is, a bélyeggyűjtők is, a horgászok is, bármilyen úri passzió követői vagy éppen közhasznú ápoló tevékenységet kifejtők vagy hospice-tevékenységet kifejtők vagy jogvédők mind-mind azt szeretnék, ha egy olyan állami szabályozás lenne, amelyben tulajdonképpen alapvetően békén hagyják őket. Tehát hagyják őket dolgozni, minimális adminisztrációval, átlátható, korrekt bejegyzési eljárással, bírósági eljárással, illetve ezt követően a működés ideje alatt a bürokrácia, az adózás tekintetében, bevallási kötelezettségek tekintetében is minimális vagy követhető legyen, és a támogatások rendje is olyan legyen, ami átlátható és kiszámítható.
(19.10)
Egy ilyen rendszer nekünk a szimpatikus, és ha ebben a rendszerben tudunk előrelépni, tehát a javaslat tud javulni abban az irányban, hogy megpróbálja ezt a fajta központosító törekvést oldani, közös munkával meg tudjuk ezt tenni, akkor ez nagyon szimpatikus lehet számunkra. Annyit kell mindenképpen mondani, hogy ez egy szép új világ orwelli világa vagy Huxley-féle világa, egy olyan világ, ahol valóban a civilek tevékenysége akár pénzügyi eszközökkel tulajdonképpen kontroll alá vonásra kerül.
Legyünk őszinték! 1997-ben, a szocialista kormányzás időszaka alatt a közhasznúságról szóló törvény is tulajdonképpen már ebbe az irányba próbálta tolni a civil szektort. Ugyanis én nagyon sok eljárásban, bejegyzési eljárásban vettem részt, és nagyon sok közhasznú minősítés elnyerésére irányuló bejegyzési eljárásban, ahol a civil szervezetektől a közhasznúság megszerzése érdekében, amelynek gyakorlati szempontból egyetlenegy előnye volt, mégpedig az, hogy adókedvezményt kaphattak a támogatás után, nagyon mást, legalábbis a nem kiemelkedően közhasznúak nem nagyon kaptak, fel kellett adni az intimitásukat, tehát egy teljes körű belátást kellett biztosítani. Máig nem értem ezeket a szabályokat. Emlékszem, mindig 15 pontos, 30 pontos hiánypótlásokra hívtak fel a bírók arra, hogy de még a felügyelőbizottsági ülésre is mindenkit be kell engedni, az iratokat is bárki megtekintheti. Hát, nem tudom, én még nem találkoztam olyan civil szervezettel, amely arról számolt volna be, hogy az ülésein rendszeresen megjelennek, az irataiba betekintenek, persze ettől még ez a szabály lehetne jó is, de nem volt jó. Tehát ez a fajta nagyon mély belegyalogolás a szervezetek életébe nem volt jó.
Éppúgy nem volt jó egyébként, picit ugorva egy másik témára, az ügyészi felügyeletnek az a fajta széles köre, amely megfigyelhető volt. A ’72. évi ügyészi törvény, amelyet újraszabályoz most a Ház, egy olyan szemléletet tartalmazott, amely lényegében a buharini, sztálini államelmélet alapján az állam kinyújtott kardjaként, az ügyészség csapjon le a renitens elemekre, többek között a civil szervezetekre, tehát a törvényességi felügyeleti eljárási eszközrendszer az ügyészek kezében a jelenleg hatályos szabályozás szerint megengedhetetlenül széles. Tehát ha ezt szűkíti a javaslat, és ebben majd kérem az államtitkár úr egyértelmű válaszát, hogy szűkíti-e vagy tágítja, ha szűkíti, akkor szimpatikus, jó irány, ha nem szűkíti, az nagyon nem jó irány.
Hadd emlékeztessek a Magyarok Világszövetségének az ügyére, abban is véletlenszerűen éppen szintén közreműködtem, nem az ügyészségi oldalon, és ott azt tapasztaltuk, hogy egyszerűen önjárásban van az ügyészség, és lényegében addig molesztál, addig fáraszt, addig nyuvaszt egy egyesületet, amíg az adott esetben le nem húzza a rolót, fel nem adja, és ott is egy hosszú, sok-sok éves per után dőlt el, hogy minden közgyűlési határozat érvényes volt, és nem volt megalapozott az ügyészség keresete, de ott már csődbiztos kirendelését vagy vagyonfelügyelő kirendelését is kérték, tehát nagyon-nagyon kemény helyzetek állnak elő. Ugyanez figyelhető meg nagyobb egyesületeknél, a Magyar Macskabarátok Egyesületénél is volt egy ilyen nagyon komoly konfliktus, az Ebtenyésztők Egyesületénél, tehát nagyon sok ilyen elnehezült ügy van, ahogy az ügyészség nem a funkciója szerint jár el. Ezt mindenképpen meg kell változtatni.
A javaslatnak az a szellemisége, hogy a Ptk. szabályozását harmonizálja az egyesülési jogról szóló törvény rendelkezéseivel vagy az egyesülési jog szabályaival, ez egy helyes megoldás mindenképpen. Abban tud az ember reménykedni, hogy majd a bírói gyakorlat fel tud zárkózni emögé. Már a bizottsági ülésen is jeleztem, hogy a hatálybalépés időtartama rövid, tehát egyszerűen már előre borítékolható, hogy itt hatalmas káosz lesz a társadalmi szervezetek bejegyzésével foglalkozó bírói karnál, amely amúgy is túlterhelt, amúgy is szobajog uralkodik, ugye ez náluk, az ügyvédi körben gyakorlatilag egy ilyen mondás, hogy nemcsak hogy bíróságonként más egy adott egyesület alapszabályának a megítélése, de bírósági folyosónként is más, szobánként is más. Tehát ha gyakorlatilag úgy alakul, hogy az ember jó bíróhoz kerül, akkor átmegy az az alapszabály, a szomszédos bírói szobában már nem megy át ez az alapszabály, és kap az ember egy 30 pontos hiánypótlást. A TASZ csinálta meg azt a tesztügyet pár évvel ezelőtt, hogy benyújtott húsz megyei bíróságra ugyanolyan tartalmú alapszabályt, kérve ugyanolyan alakisággal benyújtott kérelemmel a bejegyzést. Mi lett a megoldás? Húsz különböző végzés született. A fele bejegyezte, a másik fele nem, tehát teljes káosz van. A civilek számára nagyon jó az, amit megnyit a törvény, ez a bejegyzés nélküli civil társulás című dolog, egyébként ilyennek minősült és minősül jelenleg is a Gárda-mozgalom, nem tudom, hogy miért nem értették meg ezt az eljáró bírók ebben a hosszú eljárásban. Remélem, hogy Strasbourgban csak felhomályosul a dolog, de egyelőre ez egy fontos és jó dolog, tehát nem kell mindenáron betuszkolni ezeket a szervezeteket valamilyen kategóriába.
A közhasznúság körében itt átminősült; beszéltek már a képviselő kollégák arról, hogy milyen módon minősül át a fogalomrendszer. Itt az az aggályunk, hogy nagyon sok olyan közhasznú szervezet lesz a jövőben Magyarországon, amennyi kiemelkedő közhasznú van, tehát valamilyen módon így a közhasznúsági fogalom szűkítése igazából elfogadhatatlan, mert az államháztartási jogszabályok szerint a költségvetési forrásokhoz való hozzáférésnek minden támogatási útvonalon a közhasznú minősítés a feltétele. Tehát az állam a civilek mezében és kereteiben elsősorban a saját szervezeteit ismerheti el vagy támogathatja. Állam alatt, szofisztikáltan fogalmaztunk, adott esetben éppen a kormánytöbbséget is érthetjük, a mindenkori kormánytöbbséget, tehát nem akarok most mindenáron a kormánytöbbség felé mutogatni, de benne van a rendszerben ez a lehetőség.
Az is elgondolkodtató, hogy vajon helyes-e a jogszabályban az a megoldás, amely úgy foglalható össze, hogy a végelszámolási, csőd- és felszámolási szabályok alkalmazását rendelik el az egyesületekre. Erre a válasz egyértelműen az, hogy igen, ez egy jó megoldás. Jó megoldás, mert gyakorlatilag az egyesületek szereplői gazdasági ügyleteknek bizonyos szegmensekben, és azért az tényleg megengedhetetlen, hogy megrendel egy 10 millió forintos könyv kiadását egy egyesület, a nyomda legyártja, az alvállalkozók közreműködnek, ott az eredmény, a teljesítési igazolás, és az egyesület azt mondja, hogy bocsánat, én szegény egyesület vagyok, nem tudok fizetni. Nyilván a felelősségi rendszer ugyanúgy alakul, mint ahogy egy kft.-nél, tehát gyakorlatilag nincs igazából felelősség, csak a vagyon a fedezet, de lehessen az ilyen szervezetet megszüntetni, kiiktatni az élők sorából, ha valóban nem tartja be a vonatkozó szabályokat.
Amit még mindenképpen kiemelnék, és lehet, hogy még egy későbbi felszólalásban majd még tovább szőhetjük ezt a történetet, az a szabályrendszer, amit most újraszabályoznak végül is egyesülési jog anyagi jogi szabályai tekintetében. Tehát nagyjából a szabályok változatlanok, ha jól vettem észre; tíz fő ugyanúgy, megalakulás kimondása, ügyintéző képviseleti szerv létrehozása. Nagyon helyes, hogy a vezető tisztségviselő már nemcsak magyar állampolgár lehet, hanem bármely Magyarországon tartózkodási engedéllyel bíró személy. Én azonban ennél még tovább is mennék, mondjuk, adott esetben egy kárpátaljai magyar, ha jól észlelem, ő ezek szerint nem lehet mondjuk magyarországi civil szervezet vezetője. Erre majd konkrét választ kérnék szépen az államtitkár úrtól. Ez nem jó megoldás így. Tehát mi egy magyar nemzetben gondolkodó képviselők vagyunk, remélem, mindannyian, és nekünk ebben a Házban az össznemzeti érdekeket kell figyelembe venni, tehát kérem, hogy ezt vegyék figyelembe.
Mindenesetre rövidre zárva a dolgot, én úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat számos biztató elemet tartalmaz, ezt azonban olyanná kell tenni, hogy a civil szféra valós akaratát, valós érdekeit még jobban szolgálja, és ne telepedjen rá az állam a civil szektor minden elemére, és próbáljuk meg olyan keretek között tartani az állam szerepét, ahogy ez szükséges, tehát egy minimális, de szükséges szinten.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
