DR. LUKÁCS TAMÁS
DR. LUKÁCS TAMÁS
DR. LUKÁCS TAMÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy általános vitában, azt gondolom, hogy először azokat az értelmezési kereteket szükséges kijelölni, amelyekben azt a kérdést vitatjuk meg, hogy milyen okok folytán szükséges a törvény megalkotása, milyen okok folytán szükséges a normatívák megváltoztatása.
Először is a fogalmakat szükséges tisztázni. Amikor a civil társadalomról beszélünk, akkor először ezt a fogalmat Hegel A jogfilozófia alapjaiban használja, bürgerliche Gesellschaft, egy teljesen más összefüggésben. Hosszú fejlődési folyamaton keresztül, és itt látszott az előző felszólalásban, egyféle fogalmat alkalmaz, holott csupán Európában nagyon különféle tartalommal bír az a kifejezés, hogy civil társadalom; tipikusan az a jogi norma, amit a nemzeti jogalkotás körében alkotnak meg, és erre nagyon különböző változatokat találunk Európában.
Ha mégis modellekben gondolkodunk, akkor az európai modellek közül beszélhetünk a korporatív modellről, ami a kontinentális fejlődésnek felel meg, főleg Ausztriára, Németországra és a Benelux-államokra jellemző, aminek a jellemzője, hogy az állami és a közfeladatok ellátására a közpénzek 50-60 százalékát használják fel a saját területükön.
Van a liberális, az angolszász modell, amelyre jellemző a magas tőkeigény, és többségében a magánszféra lát el ilyen módon adott esetben közfeladatokat is. Végül van az északi modell, a szociáldemokrata modell, amelyre az a jellemző, hogy mivel az állam többségében ellátja ezeket a feladatokat, ezért inkább a közösségi, a civil élet kiterjesztése az, ami jellemző erre a modellre. Természetesen ’90 után a kelet-európai államok tisztán egyik modellt sem követték, mégis, ha a magyar fejlődést megnézzük, talán némileg nyilván a jogtörténeti fejlődésünknek is megfelelően, a kontinentális modell követése célszerű és irányadó.
Valamiféle módon, miután nagyon különböző szervezetek tartoznak ebbe a szférába, csak úgy, jellemző módon, hogy egy szélsőséges példát mondjak, Ausztriában például a civil szervezetek 94 százaléka egyesület. Nyilván ez egy jogfejlődési kérdés, hogy ki mit tekint civil szervezetnek, és ebbe a civil szervezeti kategóriába milyen kategóriákat fogad be, és milyen normatívával ruházza fel. Mégis azért fogadjuk el, hogy a közös gondolkodásnak legyen valami közös alapja: az Európai Unió gazdasági és szociális bizottsága a civil társadalomnak öt tulajdonságát határozza meg: nem profitorientált; nem azonos a szűkebben vett magánszférával, de az állami szervekkel sem; közéleti intézményhálózat; köztes helyzete miatt tartozik a nyilvánossághoz, de nem azonos azzal; láthatóvá teszi a társadalom pluralitását.
Tisztelt Ház! Kicsit elcsépelt és sokat hangoztatott az a fogalom, hogy civil társadalom. És az a probléma, hogy amikor a politika a civil társadalomról beszél, mindig a saját civil társadalmára gondol. És akkor beszéljünk erről a kérdésről is, most már nem elméleti síkon és elméleti magasságban, hanem beszéljünk a konkrét gyakorlati kérdésekről. Furcsa dolog, amikor egy politikus szájából azt hallom, hogy egyik oldalon áll a politika, ami bizonyos értelemben lejáratta magát, bizonyos értelemben a korrupció melegágya, nem tisztázott a pártfinanszírozás, a másik oldalon pedig ott áll az a civil társadalom, amelyik hordja magában a tisztaságot, és hordja magában azokat az eszméket, hordja magában azokat az értékeket, amikkel a társadalmat jobbá lehet tenni. Mégis milyen furcsa ez egy politikus szájából! Kissé infantilisnek is tartom, de ugyanakkor az az érdekes, hogy ha csak a napokban, az elmúlt héten történt megnyilatkozásokat megvizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy a szétszakadó párt egyik része azt mondja a kongresszusán: “a jövőben majd a civil társadalomra építem az én pártomat”, meg aki kiválik abból a pártból, az is azt mondja: “azonnal szövetséget kötök a civilekkel.” Hát, ha valami problémát látunk ebben a kérdésben, tisztelt képviselőtársaim, akkor pontosan ez az. Nagyon világosan mondjuk ki: civil, légy, ami vagy, légy civil. Ez nem jelent természetesen értékrend-nélküliséget.
Hogy a civil társadalom, ami Magyarországon kialakult, jól-rosszul, hogy a fejlődéseink jelen szakaszában milyen feltételrendszer mellett és milyen normarendszer mellett volt kénytelen kialakulni, azt gondolom, hogy a 20 év tekintetében nagyon sok tanulsággal jár, és a jogalkotásnak éppen azt kell eldöntenie, hogy milyen irányba kívánunk továbbmenni. Ahhoz viszont a kelseni jogfilozófia alapján a sein-sollen, a “van” és a “kell” állapotát kell tudnunk meghatározni. Ebből pedig az következik, hogy azt gondolom, ha olyan történések voltak - és az előbb utaltam a pártszervezési kísérletekre -, akkor mondjuk, érdemes volna elemezni ebből a szempontból a Zuschlag-jelenséget.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy például ez a dolog alapvetően megbélyegezte a civil társadalmat, amit a mai napig nehezen hordott ki és nehezen tisztázta magát. És mielőtt érzelmi alapokon viszonyulnánk ehhez a kérdéshez, próbáljuk meg, és elnézést kérek, hogy most statisztikai adatokat mondok, a számok nyelvén és próbáljuk meg a tények alapján megítélni a valós helyzetet, a sein állapotát.
Ha az Állami Számvevőszék jelentéseit megnézzük, akkor egyik oldalról határozottan állíthatom, és ezt a költségvetési vitában is képviselni fogom, hogy az egyik szektor, amelyik a legtöbb hozzáadott értéket termeli, az éppen a civil szektor; zárójelben: nagyon differenciáltan. Ugyanakkor érdekes módon, nyilván a normák változásával vagy az ország költekezésének vagy túlköltekezésének változásával, lehetett megállapítani a civil szektorban a számok növekedését.
(17.40)
2008-ban a civil szektor száma 64 925, ebből alapítvány 24 096, társas nonprofit szervezet 40 829. Azonban, ha az 1 százalékos igénybevételt nézzük, akkor az alapítványok és az egyesületek száma, ami közel azonos, ebben az alapítványok kétharmad részben veszik igénybe az 1 százalékos lehetőséget. El kell dönteni, hogy melyik irányba megyünk. El kell dönteni, hogy milyen lehetőségei vannak az országnak.
Meggyőződésem, hogy természetesen nagyon jó volna, ha egy ország minőségét eldöntő kérdés, hogy milyen közösségalkotási folyamatok, milyen közösségképzési lehetőségek jelennek meg egy országban, és ezzel hogyan élnek az emberek, mennyire van igényük a közösségalkotásra, ami majd eldönti az életük minőségét és eldönti igazából a társadalom minőségét, sőt, állítom, hogy a demokrácia minőségét is eldönti.
Azonban nézzük meg ennek az akadályait! Tisztelt Képviselőtársaim! Az első akadálya a magyar társadalomszerkezet abban a szerkezetű társadalomban, ahol nincs középosztály - mert sok éven át, és mindenki tartsa meg a saját lelkiismeret-vizsgálatát, ki mit tett azért, hogy ez a középosztály nincs Magyarországon, a privatizációtól kezdve sok mindent végigsorolhatnék -, és a középosztály hiánya miatt hiányzik az a réteg vagy az az erős réteg, amely képes volna a közösségalkotásban vezető szerepet játszani úgy, hogy az anyagilag is hozzájárulásokkal bírna közcélú célokra.
A másik ilyen - és ez a másik problémája az országnak, és ebben az értelmezési keretben próbálok erről beszélni - a családok felbomlása, az a fajta korszellem vagy az a fajta magyar korszellem, amely családok felbomlását jelentette, hiányzik a szocializáció, a szolidaritás érzése a másik iránt, amely megint ellene hat a közösségalkotásnak. Az a kérdés, hogy ha őszintén szembenézünk ezekkel a tényekkel, milyen módon próbálunk változtatni - most jön a sollen kérdése - milyen jogszabályokat, milyen normákat kell alkotni annak az igényével, hogy a magyar társadalom a normakövetés rendjében is vagy az elfogadott szokások rendjében is abban az irányban fejlődjön, amely egy minőségi fejlődést jelenthet a társadalomnak és az országnak egyaránt. Ha ezeket a célokat tűzzük ki, akkor ebből a szempontból érdemes megvizsgálni a törvényalkotásnak azt a folyamatát, amelyet ma itt a Ház elé terjesztett a kormányzat.
Tisztelt Ház! Önmagában a sarkalatos törvény megalkotása, ha csak formailag tekintem, igényelte az egyesülési jog újragondolását és újraszabályozását. Azt gondolom, hogy a kormányzat hosszú egyeztetés után egy sarkalatos törvénynek megfelelő egyeztetési mechanizmusokkal több mint száz fórumon egyeztetett a szervezetekkel. Ennek az igénynek eleget téve jó minőségű normaszövegeket helyezett el a képviselőház asztalára. Kétségtelen tény, hogy a szabályozás nehézsége abban áll, hogy a szabályozás nagyon sokrétű, különböző élethelyzetben lévő szervezeteket kell hogy szabályozzon, ezért valóban igaz, hogy háttérszabályozásként csak a Ptk.-t vehette figyelembe. Zárójelben jegyzem meg, és ezt végiggondolásra ajánlom a tisztelt kormányzat képviselőinek, hogy amikor a Ptk.-ról írnak, elegendő volna csak a Ptk.-ra célozni vagy a Ptk.-t mint háttérjogszabályt megjeleníteni, mert abban az esetben, amikor a Ptk. változik, akkor az egész törvényt újra módosítani kell. Ha csak a Ptk. szabályaira utal és normaszövegszerűen nem jelöli meg azokat a normahelyeket, akkor egy új Ptk. esetén sem valószínű vagy nem biztos, hogy módosítani kell a törvényt.
Tisztelt Ház! Kétségtelen tény, beszéljünk akkor erről is világosan, ha már a pártoktól való függetlenség ideáját felállítottuk, hogy akkor az a pénzosztási gyakorlat, amely eddig az országban zajlott, most nem a Zuschlag-ügy előtti, hanem a Zuschlag-ügy utáni időszakról beszélek, az Állami Számvevőszék jelentésének a fényében megállja-e azt a kritikát, amely azt állítja, hogy ezen nem kellene változtatni. Azt gondolom, hogy ha önmagában azt a tényt vesszük alapul, hogy az Állami Számvevőszék megállapítása szerint mindazon civil szervezetek vezetői, akik részt vesznek a pénzosztás döntéshozatalában, kétszer-háromszor annyi pénzt, közpénzt szerezhettek meg szervezeteiknek, mint akik ebben a döntési mechanizmusban nem vehettek részt, önmagában felveti ez a kérdés, hogy valóban ezt tekintjük-e ideálisnak, ezt tekintjük-e a közpénzek átláthatóságának.
Meggyőződésem, hogy a pénz osztása valamikor volt a parlamentnél is 2004-ig, azt hiszem, a legrosszabb megoldás, de ez a megoldás sem jó, hiszen a magyar mondás azt mondja, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze, és akit oda delegáltak pénzosztás szempontjából, nem biztos, hogy szent, de attól még maga felé hajolhat a keze. Ezt a tényt támasztják alá az állami számvevőszéki adatok.
Ebből pedig az következik, hogy mindaz a kritika, amely az új felállását jelenti, közpénzeken való átláthatóságát jelenti, akkor válaszolni kellene arra a kérdésre, hogy ezen a helyzeten az illető hogyan kívánt volna változtatni, tudniillik meggyőződésem, hogy a civil világnak az egy professzionális munka és egy nagyon jó felkészültséget igénylő munka, hogy valaki pénzeket, különösképpen közpénzeket átlátható módon, korrekten, tisztességesen, feladatokhoz finanszírozva próbáljon osztani. A civil társadalomnak viszont az a lényege, hogy meglegyen a civil kontroll, tehát az ellenőrzés lehetősége, minden egyes fillér ellenőrzésének a lehetősége. Itt van az egésznek a lényege, és azt gondolom, hogy ez az új felállási rend vagy ez az új megoldási rend biztosítja azt, hogy teljes kontrollt gyakorolnának mindenfajta pénzosztás felett.
Tisztelt Képviselőház! Azért tartottam szükségesnek, hogy valahol az aurea mediocritast, az arany középutat megtartva nézzünk szembe a valós problémákkal, meggyőződésem, hogy ez a jó norma színvonalú beterjesztés alkalmas arra, hogy keretszabályt adjon a civil társadalom fejlődésének. Meggyőződésem az, hogy eleget tesz annak a követelménynek, amit egy új alaptörvény után egy sarkalatos törvénynek biztosítani kell. Érdekes módon a fórumok tapasztalata is igazolja, hogy magukban a civil szervezetekben is megfogalmazódott a változtatás igénye. Lehet a változtatással szembemenni, de ha a változtatással szembemegyünk, akkor konzerválunk állapotokat. Például ha olyan ideálisnak tartja az előttem felszólaló képviselő úr ezeket a konzervált állapotokat, hadd figyelmeztessem szintén az Állami Számvevőszék jelentése alapján, hogy miközben a budapesti szervezetek aránya 25 százalék, az összes közpénz 54 százalékát vitték el.
Kérem szépen, ezt az esélyegyenlőséget támogatja továbbra is az MSZP képviselőcsoportja? (Szászfalvi László Nyakó Istvánra mutatva: Igen. - Nyakó István: A próféta szólt.) Szeretném feltenni a kérdést, hogy tud-e valamifajta korrekt, megnyugtató választ adni arra, hogy a kongresszusukon elhangzik az, hogy hát kicsit bajban vagyunk itt a mindenfajta tagi nyilvántartásokkal, már Zuschlag egyszer megcsinálta, nem baj, jön a civil társadalom, majd velük kötünk megállapodásokat. Miről beszélünk, képviselőtársaim? Tehát mankónak használjuk a civil társadalmat? Segédcsapatoknak használjuk a civil társadalmat? Mire akarjuk felhasználni őket? (Gőgös Zoltán: Mikor mondta?)
Képviselő úr, tessék figyelni, még egyszer meg kell ismételnem: civil, légy az, aki vagy, és bocsánat, azt gondolom, hogy mindnyájan egy kicsit civilek vagyunk, mert az, hogy politikailag valaki elkötelezett vagy van világnézete, vállalom. Az azt jelenti egyébként, hogy nemcsak most, nemcsak fiatalkoromban, hanem jelen pillanatban is nyilván több civil szervezet tagja vagyok, hamarabb voltam civil szervezetek tagja, mint adott esetben egy párt tagja.
(17.50)
Azt gondolom, hogy ez egy teljesen természetes folyamat, de aki politizálni akar, akkor valljon színt, mert a civil világ és a párt között csak az a kapcsolat, hogy aki párttagságot kíván, és a hatalom megszerzését és megtartását akarja, az valljon színt, és vállalja azokat a feltételrendszereket, amely feltételrendszert a normavilág, a jogelv megszab. Ne csináljunk úgy, hogy trójai falovakat gyártunk, és trójai falovakkal akarjuk a civil társadalmat felhasználni, mint ami ebben az országban húsz év alatt gyakorta zajlott.
Mindig, amikor civil társadalomról beszélnek, akkor mindig a saját civil társadalmunkról beszélünk. Bocsánat, egy országban élünk, egy civil társadalom lehet, az a civil társadalom, ami nagyon nagy megbecsülést érdemel. Most nemcsak a számok nyelvén mondom, hogy a hozzáadott értékben a legtöbbet termeltek, és remélem, hogy a költségvetési vitában ezért ki is állnak azokért az értékekért és azokért az előterjesztésekért, ami, ezt a világot meg akarják erősíteni, én azt gondolom, hogy a civil társadalom értékvilága az önszerveződés. Azt segítsük elő, hogy valóban ebben az országban a közösségigény növekedjen, a közösség minősége növekedjen, és ezáltal az élet minősége is növekedjen.
Úgy gondolom, hogy kerettörvényként - hangsúlyozom: kerettörvényként - ez a norma erre alkalmas, és teljesen természetes, hogy mindenki, aki ezzel a jobbító szándékkal áll hozzá, az ebben partner lehet, és mutassunk példát arra, hogy egy sarkalatos törvény esetén a közös gondolkodással az ország javára tudunk együtt gondolkodni.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
