SZÁVAY ISTVÁN
SZÁVAY ISTVÁN
SZÁVAY ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a törvényről elsőként és általánosságban tegyek néhány megjegyzést, majd egy-két konkrét ügyre, problémára, jó szándékú kritikára, illetve egyébként egy-két általunk üdvözlendő pontra is kitérjek majd.
Általánosságban nem tudom megkerülni azt, és ezeknél a kérdéseknél sosem szoktam, függetlenül attól, hogy mit gondolunk az adott törvényről, hogy kritika tárgyává tegyem azt, hogy ha úgy gondoljuk, hogy túlzottan indokolatlan az a fajta sietség, amivel egy fontos törvényt a parlament elé terjesztenek. Nem gondolom azt, hogy a törvény benyújtása és az első bizottsági tárgyalása között egy fontos, nagy jelentőségű törvényhez másfél munkanap elegendő. Ez a törvény a szombati napon került benyújtásra, kedd reggel ezt már az első kijelölt bizottság tárgyalta, úgy, hogy a kormányzat jogalkotási tervében még októberben kellett volna ezt a törvényt benyújtani. Persze, tudom, hogy sokat egyeztettek ezzel kapcsolatban, ez jó és helyes, ezt mi is üdvözöljük, de szeretném ismét felhívni a figyelmet, hogy itt egy nagyon fontos, komoly, nagy területet szabályozó törvényről van szó. Elég nehéz pontos és szakszerű, felelős véleményt nyújtani ilyen rövid határidők mellett.
Ha már az egyeztetésről van szó, ezt államtitkár úr kiemelte a felszólalásában, tudunk mi is róla, hogy ez egy széles körben egyeztetett javaslat volt. Jó példaként szeretném ezt ajánlani egyébként államtitkár úr kollégái, a többi kormánytag számára, amikor olyan javaslatokat hoznak ide elénk, amelyek az első körben érintett legfontosabbakkal sincsenek adott esetben egyeztetve. Örülünk, hogy ez megtörtént. Ennek ellenére egyébként számos kritikus pontja van a javaslatnak. Van itt azért több olyan kérdés, amit legjobb tudomásom szerint az önökkel egyeztetést folytatóknak nagyjából mindegyike vagy legalábbis közülük nagyon sokan erős kritikával illettek, ezekre majd nyilván ki fogunk térni.
Ezzel kapcsolatban ezért meg kell jegyeznem, hogy ha már itt végre születik egy új testület a nemzeti civil alapprogram helyett, amellyel mi egyébként, itt szeretném jelezni, hogy nem értünk egyet, a nemzeti civil alapprogram működésének volt számos problémája az elmúlt években, ezekkel lehetett volna mit kezdeni, 7-8 éve működik az NCA, azokat a tapasztalatokat fel lehetett volna használni. Semmiben nem látjuk indokoltnak, hogy itt egy új rendszert kellett volna létrehozni. Főleg nem úgy egyébként, hogy önök az elmúlt másfél évben teljesen elsorvasztották és kivéreztették a nemzeti civil alapprogramot, a korábbi 7 milliárdról most már csak 1 milliárd 400 millió alá vitték le az NCA támogatását. Nagyon sajnáljuk, és ez némileg hitelteleníti egyébként a törvényben megfogalmazott jó szándékokat és célokat azzal kapcsolatban, hogy önök… - illetve a kormánypárti felszólalásokat, amelyeket itt hallhattunk azzal kapcsolatban kétszer húsz percben, hogy mennyire fontos a civil szféra szerepe.
Két fő részből áll ez a törvény, ami előttünk fekszik. Az első fele a civil szervezetek működésével és gazdálkodásával foglalkozik, most leegyszerűsítve főként. Rendpártiként természetesen üdvözöljük azt, hogy ez a javaslat számos eddig meglévő, a területet, a szférát érintő, számos eddig meglévő joghézagot betöm, és több olyan fontos területet szabályoz, amelynek a szabályozására eddig még nem került sor. Ez jó és üdvözlendő akkor is egyébként, ha megjegyzem, hogy önökre egyébként abszolút jellemző módon számos esetben azért túllendülnek a ló túloldalára, a törvény sok esetben túlszabályoz, vagy fölösleges szigorral jár el. Ezekben az esetekben mi természetesen meg fogjuk majd a módosító javaslatainkat tenni. De alapvetően azt a szándékot, hogy önök itt rendet szeretnének egy-két területen vágni, azt, hogy itt vizsgáljuk felül tetszhalott, alig létező civil szervezetek működését, és egyáltalán ezt az egész civil szférát tegyük átláthatóbbá, ezt ebben a formában üdvözöljük, még ha módszereiben nem is mindenhol feltétlenül értünk ezzel egyet.
A másik kérdés a nemzeti együttműködési alap, tehát magyarul az, hogy az állam milyen formában segíti, finanszírozza a civil szférát. Na, itt azért jóval kritikusabbak vagyunk. Szó volt itt a visszaélésekről, államtitkár úr, kormánypárti képviselőtársaim. A korábban esetleg meglévő vagy feltételezhető visszaéléseket a rendszeren belül nem gondoljuk, hogy úgy kellene megszüntetni, hogy a civil autonómia durva megsértésével, és a civil önszerveződés háttérbe szorításával önök gyakorlatilag egy kétharmados kormányzati ellenőrzés alá vonják a civil szférát. Ehhez erre nem lenne szükség.
A javaslat egyébként számos apró belső koherenciazavart tartalmaz, nem egy helyen egyáltalán nem következetes a szóhasználata. Hogy csak egy példát említsek, itt több ilyen van, nem térek ki mindenre: van a javaslatnak olyan pontja, amelyik a hatókörben megyei szervezetekről beszél, más esetben területi szervezetekről beszél, tehát ezeket a részeket mindenképpen pontosítani kell. Legalább négy-öt nagyon fontos fogalomhasználatnak a következetlensége található a javaslatban.
Végül pedig általánosságban még egy dolgot, ez az átláthatóság kérdése. A Fidesz-KDNP nagyon szeret, nagyon szeretett az elmúlt másfél évben is minden olyan esetben, amikor valami korábbi nagy rendszert bontott le vagy alakított át, beszéljünk itt akár a médiairányításról, akár bármi másról, vagy a Bethlen Gábor Alapról, a kedvenc példámról sajnos el tudom mondani, akkor mindig felmerült az, hogy eddig rosszul működött, eddig nem volt átlátható, belső mutyizásokra volt lehetőség, következetlen volt a pénzfelhasználás s a többi. Ez történt a Bethlen Gábor Alapnál is, ott is a Szülőföld Alap megszüntetése helyett a Bethlen Gábor Alap létrehozásának az egyik fő indoka az átláthatóság volt. Ehhez képest sikerült egy teljesen átláthatatlan, néhány szűk kör által vezérelt pénzosztási mechanizmust létrehozni. Ne legyen igazam, és nagyon remélem, hogy ez a rendszer nem ebbe az irányba fog elmenni, és valóban ezek a kormányzati szándékok itt érvényesülni fognak. De ezzel kapcsolatban azért engedjenek meg nekünk némi szkepticizmust.
Akkor hadd térjek ki most egy-két dologra konkrétan is a tervezet kapcsán. Nagyon örülünk annak, hogy a határon túli civil szervezetek fogalma itt deklarálásra kerül. Az egyébként - Kővári képviselőtársam nincs itt -, hogy most ez a javaslat majd lehetővé teszi a határon túli és a magyarországi civil szervezetek együttműködését és támogatását, ez eddig is megvolt egyébként az NCA rendszerében, ez nem nagy újdonság. Mindenesetre örülünk, hogy az össznemzeti szemlélet ebben a tervezetben megjelenik.
Ami mindenképpen kritikus és az átláthatóság ellen hat, államtitkár úr, a 2. § 25. pontja, a pályázati felhívás. Ezt úgy fogalmazza meg a törvény, hogy “az a nyilvános vagy előre meghatározott körben közzétett felhívás”. Ez teljesen elfogadhatatlan, államtitkár úr, nem tudom, hogy miről beszélnek itt. Milyen előre meghatározott körben lehet felhívást tenni? Önök eldöntik, vagy a tanácsban majd valaki, hogy melyek azok a szervezetek, amelyek számára, mondjuk, pályázatokat kiírnak? Nagyon szépen kérem önöket, ha a legkevésbé is komolyan gondolják ennek a rendszernek a működtetését, akkor nagyon kérem önöket, hogy felejtsék el ezt a félmondatot ebben a javaslatban, hogy itt bármilyen pályázatot is előre meghatározott körben lehessen közzétenni.
(18.00)
A 15. §-t szeretném üdvözölni. Most inkább sorba mennék, nem csoportosítottam a pozitív és negatív észrevételeinket. A nyilvántartáshoz való hozzáférés egy régi probléma. Ez valóban számos visszaélésre, vagy legalábbis bujkálásra adott lehetőséget. Örülünk, hogy itt viszonylag világosan és egyébként szerintünk jól fogalmaz a javaslat.
A közhasznúság kérdése: indokolatlanul szűknek találjuk azt, ahogy önök a közhasznúságot szabályozni kívánják. Nem gondoljuk azt, hogy a közhasznú szervezet csak és kizárólag az lehet, amelyik közfeladatot lát el, de erről egyébként részletesebben majd Bödecs Barna képviselőtársam ki fogja fejteni a véleményünket.
És itt vagyunk a nemzeti együttműködési alapnál. Ezzel a névadással egyébként egy igen magas labdát dobtak fel nekem, és remélem, Szávayként megengedik, hogy egy teniszes hasonlattal éljek. Olyan magas labda ez, amit szinte nem is merek lecsapni, mert annyira egyértelmű. Önök úgy akarnak együttműködni, hogy van egy kilencfős testület, ahova így vagy úgy, persze bemagyarázva, de gyakorlatilag a kilenc emberből hat főt ilyen vagy olyan formában önök fognak kinevezni. Ebből is az látszik egyébként, hogy a kormány leginkább csak saját magával akar és tud együttműködni, illetve néha még saját magával sem, gondoljunk itt akár a Pokorni-Hoffmann-vitára, vagy bármi másra ezzel kapcsolatban. Ez a számunkra a legkritikusabb, egyébként mások is megfogalmazták ezzel kapcsolatban a kritikáikat.
Szerintem lehetne elegánsabban is, államtitkár úr, a kormányzati szándékok megjelenését biztosítani ebben a testületben. Persze, itt eldugjuk azt, hogy ezt a miniszter nevezi ki, meg a parlamenti bizottság kéri fel a tagokat meg egyebeket. Ez tökéletesen ugyanaz a módszer, ahogy a tévékuratóriumokat megszállták. Ott is megszüntették a civil szervezetek delegálási jogát, és megneveztek önökhöz közel álló, elvileg független szervezeteket, amik szépen delegáltak oda olyan személyeket, akik az önök politikai céljainak megfeleltek. Itt is valami hasonlót látunk. Csak hogy világos legyen mindenki számára: a legfőbb irányító, döntéshozó testületbe innentől kezdve a kilencből csak három főt választhatnak közvetlenül a civilek, hatot a kormányoldal nevez ki.
Mi a módosító javaslatunkban ennek az aránynak a megfordítását kezdeményezzük. Ez az eddigieknél még mindig nagyobb beleszólást biztosít a kormány számára, hiszen korábban egy körülbelül tízfős testületben mindig egy-egy miniszteri delegált volt, a többieket a civilek választották. Ezt nevezhetjük egy 10 százalékos kormányzati részvételnek. Én nagyon bízom benne, hogy önök ezt az álláspontjukat át fogják értékelni, és adott esetben ezzel a korábbi helyzethez képest egyébként megnövekedett egyharmados részvétellel is meg fognak elégedni.
Ehhez képest szintén érdekes, és a másik, ami a leginkább számunkra elfogadhatatlan, államtitkár úr, a 10 százalékos miniszteri keret. Ha már egyszer kétharmaddal biztosítják a kormányzat befolyását a pénzosztó testületben, akkor miért van szükség még arra, hogy az összeg 10 százalékára bármilyen egyeztetés, véleménykikérés és pályázat nélkül a miniszter saját hatáskörében döntsön? Ez nyilvánvalóan nem indokolható.
A másik pedig, ez már csak egy apró kérdés, hogy mind a tanács elnökét, mind a kollégium tagjait a miniszter nevezi ki, magyarul az a felállás, hogy önök a kilencfős testületbe beküldenek hat embert, ebből a hat emberből még önök választják ki, illetve a miniszter választja ki a tanács elnökét. Elegánsabb lenne a tanácsra, illetve a kollégiumokra bízni, hogy saját tagjaik sorából válasszanak maguk közül elnököt, egy kicsit demokratikusabb lenne ennek az egésznek a kinézete. Kérjük ezt is megfontolni, benyújtjuk az ezzel kapcsolatos javaslatunkat.
Illetve, ha már ragaszkodnak ahhoz, hogy három tagot az Országgyűlés illetékes szakbizottsága jelöljön ki, ahol önök nyilván kétharmados többségben vannak, kevés aggodalmam van azzal kapcsolatban, hogy nem három, kormánypártok számára kedves, úgynevezett civil delegált fog majd bekerülni. Ha önök szeretnének itt valami önkorlátozást alkalmazni, akkor erre is lesz egy kiváló módosító javaslatunk, amely az illetékes szakbizottság döntését négyötödös többséghez kötné. Ennek a javaslatnak az elfogadásával vagy elutasításával önök teljesen világossá tehetik azt, hogy kívánnak-e valamilyen formában az ellenzékkel együttműködni, vagy valóban saját soraikból kívánják ezt a három civil delegáltat kinevezni. Nincs több időm.
(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Egyetlenegy dologra szeretnék még kitérni, és valami pozitívval befejezni. Kifejezetten jónak tartom, és ezt nagyon üdvözlöm, államtitkár úr, az 58. § utolsó sorait - ezt ön is kiemelte -, vagyis azt, hogy az alap bevételi maradványai nem vonhatók el, és az alapra vonatkozó zárolás és maradványtartási kötelezettség nem írható elő. Ez viszont legalább a korábbiakkal ellentétben valóban egyfajta biztonságot fog nyújtani az érintett civil szervezetek számára. Az elmúlt években meglehetősen kaotikus volt a nemzeti civil alapprogramon belül a tervezhetőség, főleg azért, mert soha nem lehetett tudni, hogy a kormány mikor fog egy-két félmilliárd vagy egymilliárd forint összegig ehhez a pénzhez hozzányúlni. Ezt mindenképp szeretnénk üdvözölni, és azt hiszem, ez egy komoly dolog. Bizonyára nem mindenki értett ezzel egyet a kormányzaton belül. Örülünk, hogy ez belekerült.
Én ennyire szerettem volna külön kitérni. A képviselőtársaim még folytatják a felszólalásainkat.
Azt, hogy mi mennyire komolyan vettük ezt a javaslatot, és úgy látjuk, hogy ez még egészen jóvá tehető, jelzi, hogy körülbelül negyven, de inkább negyvennél több módosító javaslatot fogunk Bödecs Barna képviselőtársammal ehhez a törvényhez benyújtani, és ennek az elfogadásával kapcsolatos álláspontunkat a módosító javaslataink fényében fogjuk kialakítani.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)
