TÓBIÁS JÓZSEF
TÓBIÁS JÓZSEF
TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én azon gondolkodtam, amikor a törvény benyújtásra került, hogy végül is eltelt több mint húsz év az egyesülési jog megalkotása óta, hogyan és miképpen alakult Magyarországon akár kormányzati ciklusokra lebontva a civil világ, és miközben a mai hozzászólások is arra utalnak, hogy mindenki számára fontos, hogy egy adott társadalomban milyen szerepe van valójában a nem kormányzati szerveknek, nevezetesen a civil szervezeteknek, akkor milyen típusú keretekben kell nekik működni, melyek azok az értékek, amelyek mentén leírhatóak a civil szervezetek.
(18.40)
A legegyszerűbb megoldás mindig az lenne, hogy a források mentén nézzük végig, de én most nem ezzel kezdeném - majd kitérnék erre is, tisztelt államtitkár úr -, inkább arról, hogy a működési autonómiájuk mindenféleképpen biztosított, és elkülönül a kormányzati rendszerektől, hogy önállóan alakítják ki az intézményeiket, tehát nem szól abba bele semmilyen jogszabály kötelező módon, csak keretekben, hogy milyen működési struktúrában kívánnak működni, értelemszerűen legyen lokális, megyei, regionális vagy országos, valamilyen közösségnek a jószolgálati, a közjó szolgálatára hivatottan működnek, vagy arra vállalkoznak. Aztán önmagukban rendezik, hogy mindaz, amit tesznek, azt nem profitérdekből teszik, hanem azért, mert valamiféle közösségi érdeket kívánnak megjeleníteni, és maguk döntenek arról, hogy a belső döntéshozatalai fórumaikat, formáikat hogyan és miképpen alakítják ki.
Ez, azt gondolom, hogyha 21 évvel ezelőtt hangzott volna el, hogy valahol ennek kell lennie a civil világ jelzőjének, akkor ez a mai napig is érvényben lévő elv, keret, ha jól értettem az eddigi hozzászólásokat meg az államtitkár úr által elmondottakat is. Akkor már viszont az a kérdés, hogy ez hogyan és miképpen alakult az elmúlt 21 évben. Én tudom, hogy minden egyes kormányzati periódus alakított és változtatott a saját kormányzati struktúrájában, vagy akár a parlament struktúrájában, hiszen államtitkár úr és jómagam dolgoztunk együtt egy olyan bizottságban, ahol maga a bizottság volt a társadalmi szervezeteknek az egyik olyan, úgymond felügyeletét ellátó vagy a pénzügyi feltételek biztosításában szerepet vállaló, amikor még a parlament látta el ezt a feladatot. Aztán a kormányzati rendszerekben különböző helyekre kerültek ezek, és 2000-ben történt egy átfogó alakítás, aztán a 2000-es évek közepén volt a Nemzeti Civil Alap létrehozása, és most vagyunk itt a harmadik, úgymond állomásnál, ahol egy átfogó szabályozásra került sor.
A törvényjavaslatból az világosan látszik, hogy hosszú évek óta vagy évtizedek óta hordozott problémákra igyekszik válaszokat adni egyik oldalról - ez üdvözlendő -, az, hogy a meglévő szabályozás, amely számos hiányosságot, párhuzamosságot vagy kontrollnélküliséget hordozott magában, ezeket most egységes keretbe rendezi, ez önmagában üdvözlendő. Továbbá üdvözlendő, hogy átláthatóvá teszi a rendszert, bár megmondom őszintén, hogy azt egy kicsit nehéz hallani, hogy megmondjuk, hogy mi a jó civil szervezet és mi a nem jó civil szervezet. Itt most nem az expozéra gondolok, hanem az eddigi hozzászólásokkal kapcsolatban, ugyanis szerintem minden civil szervezet jó, amit az adott közössége jónak tart. Azt nem nekünk kell eldönteni, hogy egy civil szervezet hasznos-e a társadalomnak, mert hogyha elfogadom azt, hogy a civil szervezetek világa önmagában hasznos egy társadalomnak, akkor az már nem kérdés utána, hogy én azt minősítsem akár egy kormányzati szerepkörben is.
Végül, ami még érdeme a javaslatnak, az az összeférhetetlenségi szabályok szigorítása, hiszen világos, hogy az elmúlt húsz év után a mai napig föl kell tenni azt a kérdést, hogy valójában a civil szervezetek és az állam viszonyában mi is az a kapocs, vagy mi az az együttműködési mező, amely tiszteletben tartja az általam felsorolt négy alapelvet, de amúgy lehetőséget ad a kormányzatnak arra, hogy az általa akár átvállalt feladatokban… Itt zárójelet nyitnék, hogy itt hiányzik is egy lába ennek a javaslatnak, hogy azok a speciális szabályok, amelyek arra adnak lehetőséget, hogy amikor az államtól vagy állami intézménytől, önkormányzattól vállalnak át feladatot civil szervezetek, akkor azt milyen módon, milyen keretekben tudják megtenni, bár erre voltak az elmúlt húsz év kormányzati tapasztalataiban úgymond sikeres és kevésbé sikeres megoldások. De a lényeg nem változik, hogy mi az a mező, amelyen a civil világ autonómiája erősödik, a közjó szolgálata, annak gyermekbetegségei kihordódnak, és egy erős, valójában a forrásokhoz nem idomulni vágyó, hanem amúgy a saját közösségi érdekeit megjeleníteni képes civil világ tud kialakulni.
Ha ez a cél, akkor föl kell tenni azt a kérdést, hogy egy kormányzat - bármelyik kormányzatról beszélünk, mert most tekintsünk el az aktuálpolitikai kérdésektől -, bármelyik kormányzat képes-e lemondani hatalmának egy részéről azért, hogy a civil társadalom meg tudjon erősödni. Ez másképpen nem megy, csak ha rájuk bízzuk, hogy a saját maguk terepén kialakíthassák a saját maguk döntéseit - most nem egy civil szervezetről, hanem általában véve a civil világról beszélek -, ezért én önmagában fontos elemnek tartottam azt, hogy a Nemzeti Civil Alap ezen a logikán jött létre. Tisztában voltunk azzal, hogy mivel az azt megelőző évtizedekben kialakuló civil világ igazándiból úgy, mint a hazai kis- és középvállalkozások - bocsássanak meg a párhuzamért, de -mégiscsak forráshiányosak voltak, és minden egyes jó ötletért, minden egyes jó kezdeményezésért úgy volt, hogy mecénásokat kellett keresni, vagy meg kellett keresni azokat a pályázati formákat, amelyeken keresztül ezt érvényre tudták juttatni. Ilyenkor mindig az adott regnáló hatalom azért igyekezett a saját kurzuspolitikáját érvényesíteni, ez mondjuk, szektorsemleges a mai ülésterem tekintetében, ebben, azt gondolom, szintén egyet tudunk érteni. Az ebből való ellépés azt jelenti, hogy a civil világra rábízzuk, hogy saját maga legyen képes kihordani azokat az intézményeket, azokat a döntési mechanizmusokat, amelyek révén valójában, elválasztva az alap működési támogatást és a szakmai projektek finanszírozását, a tevékenységet, egyfajta döntéshozatali centrumot vagy mechanizmusokat hozzanak létre vagy alakítsanak ki. Számomra ezt jelentette a Nemzeti Civil Alap.
A benyújtott javaslat - azért volt ez a kitérő, hogy azt mondjam el, államtitkár úr, hogy a benyújtott javaslat - viszont mindazzal, amit a papírban pozitívumként tudnék elmondani, felülírja, hogy egy centralizáló, igenis egy kormányzati, nemcsak a kontrollban, hanem annak a kijelölésében, a működtetésében is egy nagyon direkt kormányzati hatalmat akar érvényesíteni a jelenlegi előterjesztés. Azt hiszem, hogy ez így nincs jól, hiszen akkor az történik, hogy a non government mezőből betoljuk őket a kormányzati mezőbe, és onnantól kezdve az dől el, hogy ki az, aki elfogadja annak a kurzusnak azt a típusú értékrendjét, az lehet sikeres ebben az ügyben, mert áldásosan, a minisztérium delegálásával jogot nyer arra, hogy jelen legyen ebben a tanácsban, amelynek amúgy más a véleménye - ami egy civil világtól, civil kurázsitól teljes joggal elvárható -, ők viszont akkor nem lesznek ennek a dolognak a kezdeményezettjei. Tehát azt kérem, pont azért, merthogy dolgoztunk ebben együtt, és volt néhány jó konferencia, és ezt gondolja végig, államtitkár úr, akár ön személyesen, meg az előterjesztő is, hogy ez így helyes-e. Szerintem nem fog segíteni hosszú távon a magyar civil világ megerősítésében, szuverenitásának megteremtésében, hogyha a kormányzat ilyen módon avatkozik bele.
De hogy még beljebb menjek, ami szintén a nemzeti együttműködési alappal van kapcsolatban, azt értem, hogy megpróbál meghagyni bizonyos működési, normatív támogatási, amúgy pedig egyéb finanszírozási keretet. Itt éppen azt olvastam, hogy az adománygyűjtő civil szervezeteknek egy külön támogatást fog biztosítani ez a rendszer, amely lehetővé teszi, hogy még progresszíven segítse azokat a civil szervezeteket, amelyek maguk is kezdeményeznek úgymond társadalmi jószolgálati tevékenységet jó társadalmi ügyekben, és ehhez kíván hozzájárulni, de az nem mindegy, hogy ez akár egy lokális térben - tehát egy megyében, egy városban, egy településen -, vagy azoknak, akiknek intézményi hálózatuk van vagy szervezeti hálójuk van, országos térben képesek megvalósítani. Ez aránytalanságot jelent, mert csak annak a néhány nagy adománygyűjtő szervezetnek tud ezen jogszabály alapján, vélelmezem - vitassuk meg, államtitkár úr, hogy így van-e -, de ezeknek tud biztosítani pluszforrásokat, miközben szerintem egy fontos elem az a típusú helyi karitativitás, akár megyei szintű kezdeményezések sorozata, amelyek biztos, hogy nem fognak tudni annyi forrást összeszedni. Most gondolja végig, hogy milyen eséllyel indul Borsod megyében egy ilyen karitatív szervezet adománygyűjtésben, meg mondjuk, milyen esélye van egy budapestinek. Ez ebben a tekintetben szerintem nincs rendjén, és valamilyen módon szerintem kiegyenlítésre kellene hogy kerüljön.
A másik, amit fontosnak tartanék, az az, hogy az úgynevezett nemzeti együttműködési alap, amely az elosztásokat, a normatív, a működési és egyéb keretet most már visszahozza, amúgy szerintem egy rosszízű önrendelkezési keretet, ami a miniszter lehetőségévé teszi, hogy úgymond saját maga döntsön bizonyos pályázati pénzek felett. Tudjuk nagyon jól, hogy ez mindig a politika céltáblájává válik, nemcsak a miniszter esetében, hanem az érintett civil szervezetek esetében. Ez önmagában nem jó, nem egészséges.
(18.50)
Szerintem minél távolabb kell lenniük a forrásautomatizmusoknak a direkt pártpolitikai vagy akár kormányzati döntésektől.
De talán emlékszik arra a vitánkra, amelyik arról szólt, hogy ha egy civil szervezet működése és tevékenysége tekintetében azok az elosztási arányok, hogy a tevékenység van preferálva - ami értelemszerűen segítené a civil szervezetek megerősödését -, eközben pedig a működési feltételek nincsenek biztosítva, és e tekintetben - hogy finoman fogalmazzak - az önkormányzati rendszerhez vagy egyéb más állami intézményrendszerhez viszonyítva nincsenek meg a területi kijárások, tehát azok a forrásautomatizmusok, amelyek segítenék a helyben lévő források elosztását, hogy ne mindenki fölfelé áramoljék ebben a rendszerben, mert ha jogilag nézzük, akkor ma a bejegyzés tekintetében a civil szervezet a hatáskörét és a tevékenységi körét regionálisan vagy országosan jelöli meg, akkor az azt jelenti, hogy olyan típusú pályázatokra tud jelentkezni, miközben nagyon nehéz kontrollálni, mert meg tud felelni akár a normatív előírásoknak is, hogy hány megyében vagy hány településen vesz részt. Ebből adódóan tehát ugyanazt látjuk, ami a jelenleginek is a problémája, hogy ha nagyon felfelé tolul a működési normatívához való hozzájárulás egy centrumban, akkor a kicsiknek megint nem lesz annyi esélyük, mintha önkormányzati vagy megyei szinten lenne ennek a végiggondolása. Tudom, hogy a megyék a tevékenységüket tekintve már nem ebbe az irányba hatnak, de az önkormányzatiságban fontos szerepe lenne, hogy ott is legyen egy ilyen típusú automatizmus mint keret, amelyet a helyben működő civil közösségek érnének el, azt követően pedig a tevékenységükre lehetne pályázatot benyújtani ahhoz a nemzeti együttműködési alaphoz, amely éppen most itt készül.
Nagyon szépen köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)
