DR. APÁTI ISTVÁN
DR. APÁTI ISTVÁN
DR. APÁTI ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Meg kell mondanom önöknek, hogy egy döntően szakmai jellegű felszólalásra készültem, de az előttem szólók némileg részlegesen átírták, felülírták az elképzeléseimet. Néhány előttem szóló által elmondottakra feltétlenül reagálnom kell.
Nagy érdeklődéssel hallgattam az államtitkár asszony beszédének a végét, illetőleg Lamperth Mónika képviselő asszony felszólalását, és megint az jutott eszembe, hogy mennyire eltérőek a tapasztalataink, milyen eltérő közegből jöttünk, és milyen mértékben eltérő dolgokat hoztunk magunkkal a parlamenti képviselői tapasztalataink terén. Én teljesen másként éltem meg ezt az elmúlt bő hét esztendőt, teljesen más tapasztalatokkal gazdagodtam, teljesen más szemmel nézem a közigazgatást, különösen az önkormányzati igazgatás világát. Elképzelhetőnek tartom azt, hogy mondjuk, a minisztériumokban, a központi közigazgatási szerveknél valóban mintaszerűen vagy mintaszerűbben lehetett alkalmazni a közigazgatási hatósági eljárás szabályairól szóló törvény egyes rendelkezéseit, csak az elmúlt években a pénzt, fegyvert, paripát soha nem adták hozzá a kormányok legalábbis a helyi önkormányzati igazgatás szintjéhez, különösen a községi önkormányzatokban láttuk ennek nagy kárát, vagy ott szenvedtünk hiányt pénzben és sok esetben személyi, tárgyi és anyagi feltételekben.
Ugyanis ott, ahol az ügyfélfogadásnak van egy jól betartható rendje, ott, ahol akár a hivatal épületének fizikai jellege lehetővé teszi a normális ügyfélfogadást, elhiszem, hogy ezeket a törvényeket és a kapcsolódó szabályokat nagyszerűen be lehetett tartani, lehetett alkalmazni. De egy községi hivatalban - és nemcsak Kocsord községéről beszélek, hanem Szabolcs-Szatmár-Bereg megye nagy részéről -, ahol mondjuk, hétfő reggel fél nyolctól péntek délután kettőig tartott az ügyfélfogadás, mert nem utasíthattunk vissza senkit, rengeteg embernek kellett olyan ügyes-bajos dolgában segédkezni, ami egyébként nem tartozott a Ket. hatáskörébe, amit nem is a Ket.-szabály alapján kellett intézni, teljesen más volt a felállás, teljesen más volt a helyzet. Ráadásul abszolút nem kaptunk elég ügyintézőt, nem volt elég pénzünk ahhoz, hogy elég ügyintézőt alkalmazzunk, hogy az évenkénti több ezres, 4-5 ezres ügyiratforgalmat egy ilyen 3 ezres község szintjén fel tudjuk dolgozni. Ez az egyik.
Az ideális állapotoktól messze vagyunk, mind a Ket. eredeti szövege, mind pedig a többször módosított szöveg szintjén. Az már más dolog, hogy volt olyan miniszter, aki azt tartotta a legnagyobb problémának, hogy munkanapokban vagy naptári napokban számoljuk a határidőt, tehát ettől lett jobb vagy ettől lett rosszabb valami, ez egészen döbbenetes volt. De az, hogy önmagában véve egy ilyen extra saláta létrehozásától várunk hatalmas eredményeket, különös tekintettel a helyi önkormányzatokról szóló törvénytervezet összefüggéseiben, legalábbis döbbenetes, és nem igazán értem, hogy mitől lesz jobb, mitől lesz hatékonyabb, miért fogja szolgálni a közjót, miért fogjuk tudni az emberekhez közel vinni a közigazgatást és az ügyintézést, mitől lesz ügyfélbarát meg ügyfélközpontú az a rendszer, amely egyébként nem vizsgálható a helyi önkormányzati törvény reformjának nevezett falurombolás értelmezése nélkül. Hogyan tudjuk közelebb vinni a közigazgatást, hogyan tudjuk közelebb vinni az ügyintézést, mondják ezt meg nekem, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, amikor a kétezer lélekszám alatti településeken be fognak zárni a hivatalok, amikor nem lesz érdemi ügyintézés, amikor az emberek majd utaznak, vagy esetleg 60-70 évesen vagy akárhány évesen elektronikus ügyintézésre lesznek kárhoztatva?
Egyfajta szakmai és politikai tudathasadást érzek, vagy mintha nem lenne összefüggés az önök gondolataiban az előttünk fekvő törvényjavaslat és a helyi önkormányzatokról szóló törvény tervezete között, tehát mintha a kettőt egymástól külön vizsgálnánk, és semmilyen összefüggést nem látnánk. Ilyet bárki tud mondani, ehhez különösebben magas iskolai végzettség sem szükséges, hogy úgy kell csinálni, hogy jó legyen, mindennek a közjót kell szolgálni, csak az a helyzet, hogy a szavak és a tettek, a megfogalmazott gondolatok és a leírt és benyújtott törvényjavaslatok abszolút semmilyen összefüggésben nincsenek egymással, mondhatni, még köszönő viszonyt sem lehet ezek között felfedezni.
Kíváncsi leszek, hogy hogyan fogják majd elmagyarázni a kistelepülésen élőknek, hogy ők innentől kezdve - legalábbis közigazgatási meg ügyintézési szempontból - másodrangú vagy sokadrangú polgárai lesznek ennek az országnak, és hogyan fogják nekik megmagyarázni, milyen jogon veszik el tőlük azt az alapvető jogot, hogy a helyi hivatalokban intézzék az ügyeiket. Jelzem, nem néhány településről van szó, hanem, ha már mindig leragadunk a bűvös kétharmadnál, a magyar települések jó vagy akár több mint kétharmadáról. De erre majd még ráérünk kitérni egy körülbelül 48 óra múlva kezdődő vitában, a helyi önkormányzatokról szóló törvényjavaslat péntek reggeli vitájában.
Hogy rátérjek a valóban szakmai jellegű okfejtésekre, el lehet mondani erről a törvényjavaslatról azt, hogy igaz ugyan, hogy a nyelvezete nem túl bonyolult, de egy elég szövevényes dzsungelt alkot abból a szempontból, hogy rengeteg törvényt módosít, több törvény szabályaihoz nyúl hozzá kisebb vagy nagyobb mértékben.
(9.20)
Épp emiatt nem könnyíti meg az eligazodást, nem könnyíti meg a képviselők felelősségteljes döntéshozatalát, és talán szerencsésebb lenne olyan kiemelkedő jelentőségű törvényeket, mint a közigazgatási eljárási törvény vagy a polgári perrendtartásról szóló törvény nem salátajelleggel, hanem különálló törvényjavaslatokban módosítani.
A polgári perrendtartásról szóló törvény esetében különösebb problémákat nem látunk. Itt igazából az elektronikus ügyintézés esetköreinek kiszélesítésében, általánosabbá tételében különösebb veszélyeket nem fedezünk fel. Ami a külföldiek magyarországi befektetéseiről, illetve a csődeljárásról, felszámolási eljárásról szóló törvény szabályait érinti, itt is azt lehet észrevenni, hogy a Ket. elektronikus kapcsolattartási szabályait igyekeznek beemelni az eljárásba, az állampolgársági törvény esetében felhatalmazást biztosítanak a kormánynak rendeletalkotásra, illetőleg harmonizációs jellegű a javaslat. A vízgazdálkodási törvény már érdekesebb, ebbe nem szeretnék mélyebben belemenni, mert erről majd Kepli Lajos képviselőtársam fog bővebben beszélni. Itt az állami faladatok átstrukturálása látható, mindenesetre annyit elmondanék, hogy aggályosnak tűnik, hogy különböző minisztériumok között akarják szétosztani, mintegy szétfűrészelni ezeket az eddig egységesen kezelt feladatokat.
A személyazonosító jel helyébe lépő, azonosítási módokról szóló törvény módosításában az összerendelési nyilvántartás vezetése szintén elfogadhatónak tűnik. A természetvédelmi törvény esetében azt láthatjuk, hogy a miniszter hatáskörét venné át a természetvédelmi hatóság.
Ami a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló törvényt érinti, itt az igazgatási szolgáltatási díjakból befolyt összegeket közvetlenül használhatná fel a Gazdasági Versenyhivatal. Önmagában ez véleményem szerint nem aggályos. Az a kérdés, hogy a központi támogatás vagy a költségvetési törvény tükrében hogyan fog változni, fog-e változni egyáltalán. Érdekes szabály mindenesetre, hogy jogosult a GVH felhasználni az előző két évben befolyt bírság teljes összege egy évre számított átlagának legfeljebb 25 százalékát. Talán egyszerűbb, közérthetőbb megfogalmazásokat is lehetett volna tenni, de önmagában véve ezt különösebben nem kifogásoljuk. Részletesen szabályozza ezenkívül az eljárásokért fizetendő szolgáltatási díjakat és egyéb eljárási költségek kérdését. Talán itt is lehetne kicsit pontosabban vagy egységesebben fogalmazni.
Az atomenergiáról szóló törvény esetében a mérlegelési szempontokat hiányoljuk, és talán itt érdemes megfontolni, hogy ez esetleg nem eredményezhet-e a jogalkalmazás vagy jogértelmezés során egy jogbizonytalanság közeli állapotot. Ami az egészségügyi, a fegyveres biztonsági őrségről szóló törvényt, a közterület-felügyeletekről szóló törvényt érinti - meg a felnőttképzési törvényt is ide tudnám sorolni -, itt egyértelműen harmonizációs jellegű a salátatörvény szabályozása. A tankönyvpiac rendjéről szóló törvény esetében azt láthatjuk, hogy a szövegmódosítás az állami kontroll megerősítését szolgálja, amivel egyébként a legmesszebbmenőkig egyet tudunk érteni, illetőleg azzal együtt is… - vagy ez még a versenysemlegességet is érzékenyen érintheti, de mi általában nem szoktunk ellenkezni, ha állami kontroll ilyen jellegű megerősítésével találkozunk.
Ami az egyik legfontosabb törvényt vagy a legfontosabb törvényt, a Ket.-et érinti, ott már találkozunk érdekesebb és talán sokkal inkább vitatható szabályozással. Ugyanis a jelenleg hatályos szövegben kizárólag az szerepel, hogy a törvény adhat ügyféli jogosultságot meghatározott ügyekben. Ezt a módosítás szövege legyengíteni látszik akkor, amikor azt mondja, hogy jogszabályi szintre tereli, tehát adott esetben önkormányzati rendeletben is megállapítható lenne ezentúl ügyféli jogosultság a mostani szabályozással szemben, hiszen a nyilatkozattételi jogot ha vizsgáljuk - az (5a) bekezdés kiemeli a sorból a nyilatkozattételi jogot -, akkor talán felmerülhet az is, hogy ez adott esetben szűkítheti a civil szervezetek ügyféli pozícióit, az ügyféli pozícióhoz kapcsolódó jogosítványokat.
Azt gondolom, hogy helyesebb meghagyni az ügyféljogosultságot érintő szabályokat törvényi szinten, és nem helytálló itt egy általános jogszabályi szintre helyezve, teret adva ezzel a különböző rendeletalkotásoknak. Ami az iratbetekintés jogát érinti, érdeklődéssel várnám államtitkár asszony válaszát arra, hogy amikor egy ügy jogerősen lezárul és ezt annak rendje-módja szerint valamennyi hatóság irattárba helyezi, akkor milyen egyéb cselekményeket kell foganatosítani a fokozott adatvédelem érdekében; hogyan zároljuk, milyen módon történjék ez.
Ugyanis az utólagos iratbetekintés során valóban lehet jelentősége egyébként az adatvédelemnek, de nem igazán látjuk indokoltnak vagy nem igazán tartjuk érthetőnek ezeket a megfogalmazásokat. Erre feltétlenül kérném az ön válaszát. Illetőleg érdekes a szakhatóságok bevonásának mérlegelése a Ket. 44. §-ának összefüggésében, amely úgy gondolom, szöges ellentétben áll a Ket. megalkotása idején fellehető jogalkotói szándéktól azzal a nagyon helyes szándékkal, hogy egy generális törvényben általános jelleggel igyekszünk szabályozni, és az addigi áldatlan állapotokat számoljuk fel azzal, hogy nem adunk teret, legalábbis szűkítjük annak a lehetőségét, hogy túlságosan részletszabályokba mennénk bele ágazati szinten. Ennek a kigyengítésének valószínűsége vagy az esélye egyre komolyabban fennáll, ugyanis általános jellegű törvény helyett megint a túlzott részletszabályok nyerhetnek teret, amely úgy gondolom, nem szerencsés. Ha egyszer sikerült ennek elejét venni, akkor nem lenne jó ilyen értelemben visszaállítani az eredeti, azt megelőző, sokkal kedvezőtlenebb és sokkal hátrányosabb állapotokat.
Ami a Ket. 73. és 73/A. §-át, az azzal kapcsolatos módosításokat érinti, itt megint a törvényi szintről az általános jogszabályi szintre való helyezést látjuk, a törvényhelyet, a jogszabályi kitételt, a jogszabályi megfogalmazást fedezhetjük fel a normaszövegben. Ha már egyszer a jogorvoslati jog vonatkozásában alkotmányos szintű szabályzás szól arról, hogy törvényi szinten kell biztosítani, törvényi szinten kell szabályozni a jogorvoslati jogot, akkor finoman szólva sem szerencsés itt ismételten a jogszabályi kitételt, jogszabályi megfogalmazást használni.
Összefoglalva: minden lépést meg kell tenni a generális jelleg, az erős és határozott eljárásitörvény-jelleg megerősítése, illetőleg megfogalmazása terén. Nem lenne szerencsés és nem lenne a jogalkalmazást megkönnyítő az, ha túlzottan elvesznénk a részletekben, ha túlzottan megint elmennénk az ágazati részletszabályozások irányába.
Épp emiatt egyelőre várakozó álláspontra helyezkedtünk, különösen a vízgazdálkodási törvény tükrében, különösen a szakmai szervezetek, az érdek-képviseleti szervezetek által hozzánk eljuttatott észrevételek tükrében. Kíváncsian várjuk, hogy a szakma javaslatait és ezzel együtt a Jobbik javaslatait, az ellenzéki javaslatokat általában milyen mértékben hajlandó befolyásolni a kormánytöbbség, és ennek függvényében alakítjuk majd ki végleges álláspontunkat a későbbiek során.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
