DR. ARADSZKI ANDRÁS
DR. ARADSZKI ANDRÁS
DR. ARADSZKI ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Ház! A hitelszerződésből eredő kötelezettségeinek eleget tenni nem tudó természetes személyek lakhatásának biztosításáról szóló T/4858. számú törvényjavaslat vitájában a KDNP vezérszónokaként ki kell emelnem, hogy a törvényjavaslat legfontosabb értékének a rendeltetését tartom. Nevezetesen, hogy biztosítja a lakhatást olyan családoknak is, amelyek a devizahitel rabszolgaságából nem bírnak szabadulni, vagy csak oly módon, hogy nehezen összekuporgatott forintjaik, megszerzett lakásuk tulajdonát elveszítik.
A tervezet része az otthonteremtő programnak, amely az esetek többségében családmentő missziót is jelent, orvosolva a közelmúlt két baloldali-liberális kormányának felelőtlen és bűnös mulasztását, amellyel konspiráltak a pénzvilág érdekeinek és mohóságának. A tervezetet megelőzte a devizakölcsönök árfolyamának rögzítéséről szóló 2011. évi LXXV. számú törvény, amely az árfolyamok rögzítésén túl korlátozta az úgynevezett bedőlt hiteleket biztosító lakóingatlanok kényszerértékesítésének rendjét is. Fontos eleme lett az otthon- és családmentésnek a devizakölcsönök végtörlesztését biztosító 2011. évi CXXI. törvény is, amely ugyancsak fix árfolyamon történt forintosítás után lehetőséget biztosít a hiteladósoknak az adósság alóli szabadulásra.
A törvényjavaslat egy logikus megoldási sorozatba illeszkedik. A kormány a devizahitelesek több rétege számára dolgozott ki különféle megoldási lehetőségeket. Ezek közül az egyik lehetőség az árfolyamrögzítés, amelyet továbbra is érdemes többeknek megfontolni. Ez a törvény közvetlen megalapozója a törvényjavaslatnak, ugyanis rögzíti, hogy az összes kétes, ebből a szempontból nem behajtható követelést biztosító ingatlan egyszerre nem kerülhet a piacra, hanem a törvényben meghatározott kvótarendszer alapján jogosultak a pénzintézetek az ingatlanok kényszerértékesítésére.
A végtörlesztéses megoldás azoknak ad segítséget, akik saját erőből vagy családi támogatással, de a kedvezőbb árfolyamon elszámolt kölcsönöket egy összegben vagy forinthitelre átváltva képesek a devizakölcsönből történő egyértelmű szabadulással azt kiegyenlíteni.
A hiteladósok között van egy olyan viszonylag jelentős csoport, akiknél az eredeti döntéssel volt talán a probléma. Kényszer és egyben normális és természetes igény volt számukra a lakás, döntő többségben az első lakás megszerzése, és egyéb, nevezetesen támogatott kamatozású forinthitel hiányában vállalták a devizakölcsön kockázatát. Ez a vállalás azonban nem volt, nem lehetett tudatos. Nem kaptak megfelelő tájékoztatást a kockázatokról, csak a pillanatnyi anyagi helyzetüket értékelve vágtak bele a lakhatás biztosításába. De az akkori kormányzat is jóval rózsaszínűbb képet festett az ország gazdasági jövőjéről. Emlékezzünk csak: dübörög a gazdaság, száguld a pannon puma. Ma ezt a hagyatékot is rendeznünk kell, mert senkit sem hagyhatunk fedél, lakhatás nélkül, főleg azokat nem, akik egy kormányzati asszisztálással előadott piaci árnyjáték áldozataivá váltak. Nekünk mások hibáit is orvosolnunk kell, mert ez a kötelességünk. Ennek az orvoslásnak az egyik eszköze az előttünk lévő törvényjavaslat.
A tervezet célja, hogy a hitelezők által kényszerű értékesítés alá vont lakóingatlanok esetében biztosítsa tulajdonosai és az ingatlanban lakók további lakhatását immár bérlőként, érvényesítse a rászorultsági elemeket, feltételeket, biztosítsa a hiteladósnak a devizakölcsön terhei alóli teljes mentesülést, biztosítsa, hogy a hiteladós, amennyiben bérlő lesz, meghatározott időn belül visszavásárlási jogával élve lehetőséget kapjon tulajdonjogának visszaállítására.
A törvénytervezetben kulcsszereplőként megnevezett eszközkezelő mint társaság már 2011 augusztusában létrejött. A működéséhez szükséges forrásokat a költségvetés 2 milliárd forintban elkülönítette, a 2012-es költségvetés további 3 milliárd forintot biztosít az eszközkezelőnek.
Ez is mutatja, hogy figyelemmel a lakások ütemezett kényszerértékesítésére, megfelelő pénzügyi fedezet áll a probléma kezelésére. A törvényjavaslat rögzíti, hogy milyen módon fordulhat az arra jogosult hiteladós az eszközkezelőhöz, milyen feltételekkel vásárolja meg az eszközkezelő az ingatlant, illetve mi történik az eszközkezelő általi vásárlás után. Fontos különlegessége a javaslatnak, hogy nem tesz különbséget az adósok között, hogy deviza vagy forint alapon adósodtak el. Mindkét eladósodotti csoport tagjai számára meglesz a lehetőség lakhatásuk biztosítására.
Kik azok az adósok, akik igénybe vehetik az eszközkezelőt? Az adósnak vagy a vele háztartásban élő házastársának vagy élettársának szociálisan rászorult személynek kell minősülnie; fontos, hogy a bejelentett lakhelye az adott ingatlanban legyen; legalább két gyermeket neveljen; és a hitelszerződés 2009 vége előtt jöjjön létre. A szociális ellátásról szóló törvény alapján az aktív szociálisan ellátottak közé tartoznak mások mellett a munkanélküli és álláskeresési járadékosok, álláskeresési segélyesek is, akik az érintett adósi kör gerincét képezik.
Az ingatlan forgalmi értéke is korlátozva van. Abban az esetben fordulhat az ügyfél az eszközkezelőhöz, hogyha Budapesten és a megyei jogú városokban 15 millió forint alatti, egyéb településeken pedig 10 millió forint alatti az ingatlan értéke. Ezzel is biztosítja a javaslat, hogy nem luxusingatlanok, hanem a lakhatáshoz ténylegesen szükséges lakóingatlanok tulajdonosainak nyújtson a társadalom segítséget, illetve hogy az eszközkezelő szervezet feladatainak ellátása pénzügyileg finanszírozható legyen.
(9.00)
Fontos, hogy a kényszerintézkedésre kijelölt ingatlan tekintetében a bank elfogadja a ráeső vételárat, ugyanis ezzel a bank lemond fennálló követeléséről. A lakóingatlan vételára oly módon lesz meghatározva, hogy a Budapesten és a megyei jogú városokban a jelzáloghitel-szerződésben megállapított forgalmi érték 55 százaléka, egyéb városokban 50 százaléka, községben pedig 35 százaléka lesz. Miután az eszközkezelő megvásárolja az ingatlant, a korábbi adósnak lehetősége van továbbra is az ingatlanban lakni bérlőként. Az eszközkezelő határozatlan időtartamú bérleti szerződést köt a volt adóssal. A most már bérlő volt adós visszavásárlási jogát biztosítja a törvényjavaslat, tehát az adásvételi szerződés megkötését követő 6. hónaptól 24 hónapig áll fenn ez a visszavásárlási jog.
A visszavásárlási ár is megfelelően definiált a javaslatban, ez pedig két érték közül a magasabb. Ez a két érték a forgalmi értéknek a kifizetett önerő és kifizetett tőketörlesztések összegével csökkentett értéke, a másik pedig az eszközkezelő által fizetett vételár, felkamatoztatva a jegybanki alapkamattal a visszavásárlási döntésig. Ez az utóbbi lehetőség indokolja azt, hogy miért szűkebb, összesen 30 hónapnyi időtartam áll a visszavásárlási döntés meghozatalára. Ugyanis az eszközkezelő költségvetési forrásból finanszírozza ennek az ingatlannak a vételárát, amelynek a kamatkockázata szintén a költségvetést terheli. Ez a kamatkockázat megjelenik a törvényjavaslatban, viszont az időbeli korláttal biztosítani lehet azt, hogy ez ne idézzen elő automatikusan olyan helyzetet, hogy a visszavásárlásra jogosult képtelen legyen élni ezzel a jogával.
Tisztelt Ház! Az előbbiekben ismertetett javaslat tartalma megfelelő eszköze lehet az otthon- és családvédelmi szabályozásnak, segítségével biztosítható több ezer honfitársunk lakhatása, amellyel kapcsolatos elvárásokat az alaptörvényünk is megfogalmazza.
Mindezek alapján a KDNP támogatja a törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
