SIMON GÁBOR
SIMON GÁBOR
SIMON GÁBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarországon a devizahitelezés elterjedése teljesen racionális volt, amennyiben mindkét fél, tehát a hitelt nyújtó és a hitelt felvevő is igyekezett profitálni a kamatkülönbségek által kínált olcsóbb, forintban törleszthető hitel lehetőségéből. Végre a bankok keresték az ügyfeleket, és sorba sem kellett állni.
Teljesen elfogadható volt a hitelfelvevő számára az a kötelezettségvállalás, hogy forintban törleszti majd a devizaadósságát, amely így jóval alacsonyabb törlesztést kínált, mint a belföldi forinthitel. Kizárólagos, egyszemélyi felelőse a kialakult helyzetnek tehát nincs. De azt sem lehet mondani, hogy a folyamatok villámcsapásszerűen következtek volna be, és sehogy nem lehetett volna felkészülni rájuk. Az biztosan nem fogadható el, hogy az árfolyamkockázat egésze a hitelfelvevőt terhelje.
Az semmiképpen nem volt elvárható, hogy a hitelfelvevő kellően meg tudja ígérni a várható árfolyam-ingadozások kockázatát. Van ugyanis legalább két olyan komponense a hosszú távú kockázatnak, amelyet sem az egyén, de a hitelt nyújtó bank, de még a jegybank sem volt képes hibahatárok között megítélni. Az egyik ilyen kockázat a globális fejleményekre, a hirtelen forrásszűkére való hathatós felkészülésben, felkészítésben jelenik meg. Ez nagyon nehéz volt, hiszen még az ECB is nagyon későn ébredt. A válságban Amerika, illetve Svájc iránti fokozott bizalom nyilvánult meg, a dollár és a frank kereslete felfutott.
A másik kockázat a hitelfelvevő saját kormánya költségvetési politikájának külföldi fogadtatása volt. Az olcsóbb hiteleket felvevő egyén semmilyen körülmények között nem láthatta át a forint-svájci frank, a forint-euró, a forint-jen közti árfolyam-ingadozás teljes kockázatát. A hitelt kínáló, illetve a pénzügyi rendszert ellenőrző hatóságok részéről inkább elvárható lett volna, hogy a kockázatok körül jóval erősebb és célzottabb tájékoztatás és szabályozás történjen meg, akár 2000-2009 között vagy a későbbi időszakban.
Tény ugyanakkor, hogy a kormányváltást követően a Fidesz-kormány, illetve a kormánypártok tagjai érdemi segítségnyújtás helyett - 1-1,5 évvel ezelőttről beszélünk - érdemben rontottak a devizahitelesek mai helyzetén, felelőtlen nyilatkozataikkal, szakszerűtlen gazdaságpolitikával. Az így okozott árfolyam-veszteségért 2010-ben a devizahitelesek 974 milliárd forintos árfolyam-veszteséget szenvedtek el, ami az adósságállományuk 18,8 százaléka. Az egyéni hitelfelvevő, mint annyi minden másban, ebben is kénytelen elszenvedni az ország kockázatát, azaz a hiteltörlesztés többletterhét. Egy ország a költségvetése gyengeségeit nem rejtheti el a világ elől, ha mások megtakarítására, ha tetszik, a külföld pénzére igényt tart.
A rendszerváltás fájó közpénzügyi tanulsága, hogy a polgárnak nem elég a saját kasszáját őrizni, de az állam pénzügyeivel szemben is résen kell lennie, ez pedig nem középiskolás feladat. Nem lehet tartósan nagy különbség egy forinthitel és egy devizahitel kamata között az adott árfolyam és a változatlan kockázati besorolás mellett. Ha az egyik hitel jóval olcsóbb, akkor megnő iránta a kereslet. Már önmagában ez is kifejezett drágulást eredményez forintban, és ekkor még nem beszéltünk a devizának az ország kockázatának növekedésével összefüggő gyengüléséről.
A devizahitelezés 2000-ben jelent meg a magyar háztartási hitelpiacon, elsőként a gépkocsi-finanszírozásban. A devizahitelek növekedését szinte teljes egészében ez a hiteltípus adta 2000-2003 között. A devizaalapú lakáshitelek a Fidesz által indított, közpénzből, mindenki adójából fizetett fenntarthatatlan állami lakáshitel kamattámogatási program folytatásaként 2004-től kezdtek el terjedni. A program nyilvánvalóan finanszírozhatatlan volt hosszú távon, és a szűkülő állami források helyett kezdték a bankok bevezetni az akkor kedvezőnek tűnő, de kockázatos lakáscélú devizahiteleket a saját hitelkihelyezési volumenük fenntartásának növelése érdekében.
Röviddel ezután 2004-2005-ben megjelentek a szabad felhasználású, devizaalapú jelzáloghitelek is, ami újabb lendületet adott a lakossági devizaadósság felépülésének. A válság hatására ugyanakkor 2008 végétől a devizahitel állományának növekedése megállt, illetve lassú mérsékelődésnek indult.
A devizahitelezés visszaszorítását ugyancsak támogatta a 2010 márciusától hatályos, a körültekintő hitelezésről szóló kormányrendelet, valamint az augusztusban életbe lépő, a devizaalapú jelzáloghitelezés betiltásáról szóló törvény.
(8.40)
A forint gyengülésének talán legfájdalmasabb magyarországi hatása a korábban devizában eladósodottak helyzetének radikális romlása volt. Másfél éve várjuk az érdemi megoldásokat a kormány részéről. Az elmúlt időszakban volt ötpontos, nyolcpontos csomagjuk is. Mind ez idáig ebből - egyeztetés nélkül, sokszor kapkodva elfogadó - morzsák valósultak meg. Mondhatjuk azt is, tisztelt képviselőtársaim, hogy a kormány ezekben az ügyekben érdemi, átfogó, minden érintetti körre kiterjedő megoldást, megoldási javaslatot mind ez idáig nem terjesztett elő. Ugyanakkor a probléma nem lett kisebb.
Jelenleg a pénzügyi felügyelet honlapján nyilvánosságra hozott adatok szerint 105 ezer olyan lakáshiteles lehet, aki már több mint 90 napos késedelembe esett a hiteltörlesztésével; az általuk felhalmozott tartozás 580 milliárd forint körül van. További problémát jelent, hogy egyre nagyobb hányadot tesznek ki közülük az olyan adósok, akik már legalább egyszer átütemeztették a hitelüket. A tapasztalatok szerint ugyanis az átstrukturált hitelek harmada-negyede is később nem fizetővé válik. Június végén 1,2 millió lakossági jelzálog fedezetű szerződés volt. Ezek egynegyedénél már van valamilyen késedelmességi probléma, több mint egytizedénél pedig 90 napon túli elmaradás. A PSZÁF becslései szerint több mint 301 ezer késedelmes tartozás közül mintegy 262 ezer, a mintegy 142 ezer 90 napon túli tartozóból pedig 123 ezer devizalapú hiteltartozás.
Kezdeményezésünkre a fogyasztóvédelmi bizottság szeptember 6-án napirendre tűzte a devizaalapú hitelfelvevők által kötött hitelszerződések megfelelését a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek, különös tekintettel a fogyasztók védelmét és a megalapozott döntéshozatalát szolgáló európai uniós előírásokra. Ekkor az ellenzéki képviselők részvételével, a kormánypárti képviselők hiányában, határozatképtelenség miatt az érdemi döntés elmaradt.
Többször tettem fel a kérdést, interpelláltam a témában, nyújtottunk be a képviselőtársaimmal módosítót, illetve önálló indítványt. Sajnálatos, hogy ebből nem nagyon találtak támogatható részeket a kormánypárti képviselők. A kormány képviselőinek álláspontja szerint ezek a módosító javaslatok sem tartalmi, sem jogi szempontból nem voltak támogathatók. A sors fintora, tisztelt képviselőtársaim, hogy a kezdeményezéseink a civil csoportok, a devizahiteleseket képviselő érdekvédők javaslatait is magukba foglalták, illetve két javaslatunknak úgymond finom átvételével azért a kormánypárt mégiscsak benyújtott ilyen tartalmú kezdeményezéseket.
A kormányzati intézkedésekből előbb öt elem került ki az asztalra, úgy, hogy ezen csomag részei, amelyek egyébként a megoldást fogják segíteni. Akkor kockázatosnak ítéltük meg, ha a rögzített árfolyam miatt átmenetileg lélegzethez jutó devizahitelesek esetleg a felszabaduló pénzeszközeiket fogyasztásra fordítják, és nem számolnak azzal, hogy a gyűjtőszámlán szereplő összeget is vissza kell majd fizetniük.
Ugyancsak hangsúlyoztuk már akkor, hogy a Nemzeti Eszközkezelőre vonatkozó elképzelések nélkül nem tudjuk a megoldási csomagot teljes értékűnek tekinteni.
Nemtetszésünknek adtunk hangot azért, hogy a kormányzat elsősorban a Bankszövetséggel, a hitelt adókkal egyeztet, az ő érdekeinek megfelelően formálja a megoldási csomagokat, és az egyeztetésből folyamatosan kimaradnak a hitelesek képviselői. Ez a hozzáállás sajnálatosan ma sem változott. Majd megjelent a Magyar Nemzeti Bank számítása, miszerint egy átlagadós a mostani törlesztőrészlethez képest 7 százalékkal, 2011 és 2014 között csökkentett törlesztőrészlethez képest pedig 30 százalékkal kell hogy többet fizessen majd 2015-től.
A helyzetet tovább rontotta, hogy a kormány, illetve a kormánytagok időnként nyilatkoztak; illetve a gazdaságpolitikának a ma tapasztalható szárnyalása, aminek az lett az eredménye, hogy a devizahitelesek 974 milliárd forint árfolyamveszteséget szenvedtek el, ahogy azt említettem: az adósságállományuk 18,8 százaléka. Ennyivel kell ma többet fizetni a devizahitelesnek.
Ennek hatására a Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciója egy kilencpontos határozati javaslatban foglalta össze a bajbajutottak megsegítését célzó intézkedéseket. Ebben már jeleztük, hogy a kormány hozza létre az eszközkezelőre vonatkozó javaslatait. Természetesen ez a javaslat is lekerült a napirendről. Aztán eljött a várva várt nap, tisztelt Ház, kedves képviselőtársaim, amikor november 5-én végre megérkezett a Nemzeti Eszközkezelőre vonatkozó törvényjavaslat: az adósságrendezés javasolt szabályozása átfogó, komplex eljárás során biztosítaná az adósságrendezést.
Nézzük a részleteket! Maga az előterjesztés rögzíti a szociálisan leginkább rászorult természetes személy hiteladós lakhatását biztosító lakóingatlan megvásárlását, ezt követően közreműködik abban, hogy a megvásárolt lakóingatlanban bérleti díj fizetése ellenében a hiteladós és a vele egy háztartásban élő személyek lakhatása továbbra is biztosított legyen - nagyon helyes. Rögzíti, hogy ezeknek a feladatoknak az állam a Nemzeti Eszközkezelő Zártkörűen Működő Részvénytársaságon keresztül tesz eleget.
Meghatározza a Nemzeti Eszközkezelő Zrt. státusát. A Nemzeti Eszközkezelő feladatait és költségvetését költségvetési forrásokból látja el. A Nemzeti Eszközkezelő keretszerződést köt a pénzügyi intézményekkel, célja, hogy a Nemzeti Eszközkezelő részére a pénzügyi intézmények formailag és tartalmilag megfelelő kéréseket továbbítsanak. Tartalmazza az előterjesztés továbbá, hogy a Nemzeti Eszközkezelő a megvásárolt lakóingatlanokon azok bérbeadása előtt felújítási munkálatokat nem végez. Rögzíti a Nemzeti Eszközkezelő vagyonkezelésre vonatkozó legfontosabb szabályait.
Részletesen meghatározza, hogy mely feltételek fennállása esetén vásárolja meg a nehéz helyzetben lévő hiteladósok lakását az állam. A jogosultság feltétele egyrészt a hiteladós szociális helyzetéhez, másrészt a jelzáloghitel-szerződés megkötésének időpontjához és fedezetéhez, a megvásárlásra felkínált ingatlan forgalmi értékéhez, az igénybe vett kölcsön összegének forgalmi értékéhez viszonyított arányához kötődik. Továbbá az előterjesztés rögzíti, hogy a Nemzeti Eszközkezelő kizárólag a már kényszerértékesítésre kijelölt lakóingatlanokat vásárolja meg.
Rendelkezik arról, hogy az ingatlanon jelzáloggal rendelkező pénzügyi intézmények hozzájáruljanak a lakásnak az állam általi megvásárlásához, és a rájuk eső vételárhányad megfizetésével minden lakóingatlan bejegyzett, jelzálogjoggal biztosított, a hiteladóssal szemben fennálló további követelésükről is lemondjanak. Rögzíti az előterjesztés a lakóingatlan állam általi megvásárlásának kezdeményezése szabályait.
Megállapítja az adásvételi szerződés megkötésének a szabályait. Rendelkezik az állam tulajdonjogának ingatlanügyi hatóság általi bejegyzéséről. Kifejti a hitelezők követeléseinek kifizetésére vonatkozó szabályait.
Meghatározza a végrehajtási eljárásban szabályozottaktól eltérő vételárfelosztás és követeléskielégítés szabályait, valamint rendelkezik arról, hogy a követelések kielégítése után a fennmaradó összeg, a fennmaradó vételár hányada a hiteladóst illeti meg, azzal azonban, hogy a Nemzeti Eszközkezelő a hathavi bérleti díj összegének megfelelő összeget a bérleti jogviszony fennállásáig visszatartja. Végül meghatározza, hogy a bérleti szerződés felmondása esetén az üresen maradó lakásokat a Nemzeti Eszközkezelő hogyan hasznosítja.
Ezen adósok közül, akik a kedvezményezetti körben vannak, csak kevesen maradhatnak a Nemzeti Eszközkezelő révén a saját lakásukban vagy ingatlanukban. Akiket megment az állam, azoknak minden egyéb, a jelzáloggal kapcsolatos adóssága megszűnik, ingatlanát is visszavásárolhatja két évig.
Elsősorban a szociálisan is rászorulókat akarja megmenteni a kormány az eszközkezelő révén, ahogy azt az előterjesztésben is hallottuk. Az állami megvásárlás alapvető feltétele, hogy a család legalább egy tagja szociálisan rászoruló legyen, és két gyermeket neveljen. A jelenlegi törvényjavaslat szerinti feltételeknek megfelelően sokan kimaradnak, a gyermekeket például egyedül nevelők. Szociálisan rászorulónak is csak az számít, aki a szociális ellátásokról szóló törvény alapján az aktív korúnak járó ellátásban részesül. Ez az ellátás a 67 százalékos mértékben munkaképtelen, illetve legalább 50 százalékos egészségkárosodást szenvedetteknek, vagyis regisztrált munkanélkülieknek jár. Fontos feltétel még az aktív korúak ellátásánál, hogy a család 25 650 forintot meg nem haladó egy főre eső jövedelemmel rendelkezik.
A megvásárolni kívánt ingatlan értéke vidéken nem haladhatja meg a 10 millió forintot, Budapesten, illetve megyei jogú városokban a 15 millió forintot. A felvásárlási érték Budapesten és a megyei jogú városokban a hitelszerződésben megállapított forgalmi érték 55 százaléka, 50 százaléka nem megyei jogú városokban, 35 százaléka községekben. Ebből az összegből kerül kielégítésre minden jelzáloghoz kapcsolódó követelés. Ezen az összegen túl az adóssal szemben semmilyen más követeléssel nem élhet a hitelező vagy hitelezők.
Az ügylet lebonyolítása után határozatlan idejű albérletszerződés alapján albérlővé válik saját ingatlanában az adós. Az albérleti díjról kormányrendelet fog dönteni. A bérlőnek, vagyis az egykori adósnak két évig van visszavásárlási joga az ingatlanra. A visszavásárlási érték vagy a fent meghatározott vételi ár, vagy a forgalmi érték és az eddig befizetett törlesztéseknek az önerőkülönbsége. A kettő közül a magasabb összeget kell majd az adósnak megfizetnie.
A javaslat illeszkedik, tisztelt Ház, a másfél évvel ezelőtt kormány által meghirdetett célkitűzésekbe, azonban a 2010 tavaszán beígért társaság felállítása csak nagyon kevés családon fog segíteni, ahogy említettem.
(8.50)
A kormány sajnos másfél éves késésben is van. A javaslat ismét szűkíti azoknak a körét, akin segíteni kíván. A javaslat értelmében csak a rászoruló családokon segít. Tudnunk kell, hogy ugyanakkor a bajban lévő családok nagysága közel 130 ezres ma Magyarországon. Nem tartjuk elfogadhatónak, hogy az állam 2014 végéig csupán mintegy 5 ezer lakást vásárol meg azon a forgalmi értéken, amit az előterjesztés tartalmaz. Nem tartjuk elfogadhatónak, hogy a bérleti díj a szociális helyzetet csupán figyelembe véve rendeleti úton történjen meghatározásra. Nem látunk kellő garanciákat és kellő kidolgozottságot, amely alapján joggal lenne elmondható, hogy hathatós segítséget fog nyújtani a törvényben meghatározott kedvezményezetti körön.
Sajnos ez a javaslat sem jelent átfogó segítséget a bajba jutottaknak. Hiányoznak a háttértanulmányok, az érdekvédelmi szervezetek elképzelései. Nem látjuk tükröződni azokat a javaslatokat, amelyeket egyébként a frakciónk már korábban is benyújtott a kedvezményezett és a tényleges megoldásnyújtás igényével az érintetteknek. Szeretném elmondani, tisztelt Ház, hogy az elhangzott kritikák alapján módosító indítványokat készítettünk, letettük a Ház asztalára, reménykedve, hogy a kormány nem fogja elutasítani azokat, hanem érdemben dönteni fog róluk. Úgy gondoljuk, hogy a Nemzetközi Eszközkezelő javaslatban megjelölt feladatait saját állományban lássa el.
Ugyancsak fontosnak tartjuk, hogy a Nemzeti Eszközkezelő a lakások és a helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvényben foglalt kötelezettségeinek teljesítése során közbeszerzéssel bízzon meg bármely társaságot. Fontosnak tartjuk, hogy annak a hiteladósnak, akinek nehéz helyzete miatt a Nemzeti Eszközkezelő megvásárolta az ingatlanát, hosszabb időt kell biztosítani arra, hogy anyagi lehetősége legyen az ingatlan visszavásárlására. Ugyancsak fontosnak tartjuk, hogy a hiteladós, aki törlesztőrészlet fizetésére sem volt képes, tudja a lakbért fizetni: akkor tudja a lakbért fizetni, ha annak összege nem haladja meg a rögzített mértéket, erre is tettünk módosító javaslatot; illetve hogy a törvény adjon lehetőséget a Nemzeti Eszközkezelő által biztosított igénybevétel lehetőségére a gyermekét egyedül nevelő hiteladósnak is. Azt nem is említem, hogy a következő évi költségvetésben, a költségvetési törvényben meghatározott 3 milliárd forinton is változtatni szükséges.
Zárásképpen, tisztelt Ház, szeretném önöknek elmondani, hogy a devizahiteles-probléma napi szintű megjelenése lényegesen túlmutat azon az előterjesztésen, amit most a Ház tárgyal, amit önök letettek. Nem tudom, gondolkodtak-e azon, hogy nem az érintettekkel kellene-e valamilyen konzultációt folytatni, hátha tudnak önöknek olyat mondani, amely túlmutat azon a szakmai bölcsességen, amivel rendelkeznek, bár ez nyilvánvaló, az önök számára egy kihívás.
Tisztelt Ház! Ennek figyelembevételével a frakció módosító javaslatokkal kívánja az előterjesztést javítani, ennek függvényében tudjuk majd a végleges álláspontunkat kialakítani. De már elöljáróban szeretném mondani, hogy biztató volt, amit a kormánypárti frakció vezérszónoka elmondott, hogy érdemben megfontolják a javaslatokat. Nos, lássuk! Ha ezeket tényleg komolyan gondolják, akkor úgy gondolom, hogy ennek segítségével egy jobb, egy, a devizahiteleseken szélesebb körben segíteni tudó előterjesztést tudunk készíteni, ebben az esetben nyilvánvalóan a mi támogatásunk is ehhez hozzáadódik.
Köszönöm, hogy meghallgattak, tisztelt Ház. (Taps az MSZP soraiból.)
