VÁGÓ GÁBOR
VÁGÓ GÁBOR
VÁGÓ GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor közel másfél esztendeje Orbán Viktor miniszterelnök úr onnan a pulpitusról kijelentette, hogy a Nemzeti Eszközkezelővel senkit nem hagynak az út szélén, akkor nem gondoltam volna, hogy az lesz a vége, hogy az utat is megszüntetik, sőt, az árokba küldik az embereket.
Kérem szépen, tisztelt képviselőtársaim, az itt előttünk lévő törvénytervezetben, ami Nemzeti Eszközkezelőnek van titulálva, egy eszköztelen eszközkezelő, alig vannak benne források. A mai napon fogok tartani egy sajtótájékoztatót “Erre bezzeg van pénz!” címmel, ahol összegyűjtöttem azokat a kiadásokat a költségvetésben, amelyek véleményem szerint ebben a súlyos gazdasági helyzetben feleslegesek. Ezek a felesleges kiadások összességében többet tesznek ki, mint ez az 5 milliárd forint, amit az eszközkezelőre fordítanak. Van itt pénz, hogyha nagyon akarják, de úgy tűnik, hogy nincs elszánás a kormányzat részéről. Ez a Nemzeti Eszközkezelő félmegoldásnak is édeskevés.
Egyetlen pozitívum, hogy legalább tárgyalja a parlament. Másfél év alatt eljutottunk idáig, hogy előkerült ez a törvényjavaslat. Amikor jómagam meghallottam, hogy Nemzeti Eszközkezelőről beszél a kormányzat, a következő héten a lakhatási albizottságra meghívtam az illetékes államtitkár-helyettest, hogy mesélje el, mégis mi lenne az eszközkezelő. Másfél éve megvolt ez a koncepció. Másfél éve nem történt előrelépés. Pontosan tudták önök, hogy mit akarnak csinálni, de nem tették meg, nem tettek mellé forrásokat. Ez totojázás.
Nézzük meg, vegyük sorba - mert itt önök egy komplex programról beszélnek -, hogy a komplex programnak milyen elemei vannak.
Először jöttek az árfolyamgáttal. Az árfolyamgátat pár ezren vették csak igénybe, az nem is értékelhető.
Megnézzük a végtörlesztést. Kinek jó valójában a végtörlesztés? Azoknak, akik tudnak mozgósítani forrásokat, és azoknak, akik esetlegesen otthon már jelenleg is rendelkeznek a forrásokkal, ők végtörlesztenek. Most nem akarok számháborúba belemenni, mondjuk azt, amit Matolcsy úr is mondott az osztrák pénzügyminiszternek, hogy ez 10 százaléka a hiteladósoknak. 10 százaléka a hiteladósoknak, a legjobban fizetőképes kereslet kiszállhat ebből az ördögi körből, 1 százaléknak, mivel ez a Nemzeti Eszközkezelő a hiteladósok 1 százalékának nyújt megoldást, a legalsó 1 százaléknak, 1 százalék, aki amúgy se tud majd kijönni ebből a körből, számukra nyújt egy látszatmegoldást, és ott van a 89 százalék, akiknek önök nem mondanak semmit. A hiteladósok 89 százalékának a Fidesz nem ad érdemi választ.
Ha megnézzük konkrétan, miért is van az, hogy valójában a legfelső 10 százaléknak kedveznek, meg csinálnak a legalsó 1 százaléknak egy látszatintézkedést, az szervesen illeszkedik a Fidesz eddigi gazdaság- és társadalompolitikájába, ahol a szociális olló teljesen szétnyílik. Egy dél-amerikai társadalmat hoznak majd létre, ahol a kevesek elitje és a sokak nyomorúsága a jellemző.
Tehát önöknek a magyar társadalom egyik legnagyobb bajára nincs megoldásuk.
Ha megnézzük, hogy milyen súlyos ez a baj, lehet a szocikra kenni, persze, van ott felelősség, ez nem kérdés, hanem az, hogy önök mit tettek eddig azóta. Ha megnézzük azt, hogy a törleszteni képtelenek és a 90 napon túliak aránya hogyan nőtt: az önök kormányra lépése óta 25 százalékkal nőtt. Ha a negyedéves tendenciát figyeljük, az exponenciálisan nő, már a növekedés üteme is nő. Tehát a probléma valóban súlyosbodik, és ennek nemcsak pénzügyi kockázatai vannak, nagyon súlyos társadalmi kockázatai is. Ha önök ezt nem veszik figyelembe, és nem fordítanak érdemi forrásokat akár egy Nemzeti Eszközkezelőre vagy az LMP javaslatát megfogadva egy nemzeti ingatlanalapra, akkor itt nagyon sokan kerülnek az út szélére, sőt, már az árokba.
Ha megnézzük, összességében ez az egész otthonteremtési program, mint mondtam, elégtelen. De mégis mire van pénz az otthonteremtési programban? Hát a kommunikációra. Én már háromszor föltettem, kétszer itt a parlamenti padsorokban, egyszer interpellációban, egyszer azonnali kérdésben, írásbeli kérdést is föltettem, hogy mennyi pénzt költ a kormány az otthonteremtési program kommunikációjára. Érdemi választ egyszer sem kaptam, de ahogy közlekedem az országban, azt látom, hogy tele van mindenhol óriásplakáttal, bekapcsolom a televíziót, mennek a reklámok. Tehát a porhintésre, a szemfényvesztésre van pénz, az érdemi megoldásra nincs pénz.
A Fidesz egy kommunikációs lufit fújt csak föl, hogy majd ők megmentik a hiteleseket, de valójában a kormányprogramban lefektetett érdemi részt, hogy egyetlen család sem kerülhet az utcára, nem tudja egyszerűen betartani a Fidesz.
Menjünk bele a törvényjavaslatba, mert a nagy kép is problémás, de ez a törvényjavaslat is ezer sebből vérzik.
Amennyiben történt volna statisztikai adatgyűjtés arra nézve, hogy a programba kerüléshez szükséges feltételek szerint hány hiteladós és hány család kerül így “megmentésre” a Nemzeti Eszközkezelő által, elkeserítően alacsony számot kaptunk volna. Kérdésként merül föl ugyanis, hogy van-e akár a PSZÁF-nak, akár a Bankszövetségnek, akár a Nefminek olyan statisztikai adattáblája, amely alapján megállapítható, hogy hány olyan hiteladósnak adtak a bankok hitelt, akik aktívkorúak szociális ellátásában részesülnek, és legalább két gyermeket nevelnek háztartásukban.
Csak szeretném jelezni a tisztelt képviselőtársaimnak, hogy nyolc hónapja jómagam adtam be egy határozati javaslatot a Háznak, amely arra kérte volna föl a kormányt, hogy végezzen felmérést a hiteladósok tekintetében, és ilyen szociális helyzetre is tegyen föl kérdéseket, hogy ki részesül ellátásban, ki hány gyermeket nevel.
(9.30)
Akkor a kormányzat a bizottságban is lesöpörte, arra hivatkozva, hogy most nem számolgatni kell, most dolgozni kell. Hát, se nem számolgattak, se nem dolgoztak. Ez a két együttes szűkítő feltétel ugyanis drasztikusan lecsökkenti a törvény szerint a programba kerüléshez alkalmas személyek számát. Egyébiránt megkérdőjelezi a bankok prudens működésének és a felelős hitelezéshez való megfelelési képességet is, miszerint miként adhattak ilyen körülményekkel és anyagi háttérrel rendelkező adósoknak hitelt.
Nézzük, hogy mi a hitelválság valódi alapja! A hitelválság valódi alapja az, hogy a bankok nyakra-főre hiteleztek olyanoknak is, akikről ők is pontosan tudták, hogy nem tudják majd azokat a hiteleket visszafizetni. Ha a kormány csak ilyen feltételekhez köti ezen adósok megmentését, akkor azt mondja a bankoknak, igazából nem baj, hogy felelőtlenül hiteleztetek, nem baj, hogy fölfújtatok egy olyan pénzügyi lufit, ami mögött nem áll érdemi reálgazdasági teljesítmény, nem probléma a felelőtlen hitelezés, majd az állam megmenti ezeket az embereket. És végső soron profiltisztítást végez el a bankoknál is, hiszen a bankok ezeket a követeléseiket nagyon alacsony áron tudták volna eladni, így pedig jobb áron jutnak hozzá. Nem száz százalékon, de azért jobb áron jutnak hozzá a bankok.
Szociálisan és társadalmilag is érthetetlen, hogy azok az adósok, akik csak egy családi pótlékra jogosító gyermeket nevelnek háztartásukban, vagy nem munkanélküliek, de rendkívül alacsony jövedelemmel rendelkeznek, miért nem jogosultak arra, hogy a programba kerüljenek. Kérem, én másfél éve, amióta bekerültem a parlamentbe, foglalkozom ezzel az üggyel, nagyon sok családdal találkoztam. A legtöbbjük olyan volt, amelyben mind a férfi, mind a nő dolgozott, látástól mikulásig, örültek annak, hogy kinn vannak a vízből, és valójában azon kellett nekik morfondírozniuk, hogy most ebben a hónapban a hiteles csekket fizessék be, a gázszámlát fizessék be, a gyerekeknek vegyenek bérletet, hogy tudjanak iskolába járni, vagy blicceljenek. Ilyen dilemmák előtt állnak azok a szociálisan rászoruló családok, amelyek nem segélyből élnek, hanem dolgoznak. Viszont a Fidesz adópolitikájának köszönhetően kevesebbet visznek haza, a Fidesz áfapolitikájának köszönhetően pedig többet kell költeniük.
Valójában azoknak a dolgozó családoknak nem ad a Fidesz megoldást, amelyek leginkább ki akarnának jönni ebből a bajból, és leginkább többet tesznek, csak nem látják az alagút végét. És azért nem látják az alagút végét, mert a Fidesz falnak vezeti az egész országot. Kérem, gondolják át még egyszer, hogy azoknak akarnak-e megoldást adni az egész hitelezési válság kapcsán, akiknek amúgy is kevésbé volna rá szükségük, lásd végtörlesztés, azon nagyon vékony, hajszálvékony rétegnek akarnak csak megoldást adni, akiknek amúgy sincsen semmi esélyük, hogy visszavásárolják az ingatlanukat. Ez a legcinikusabb ebben a törvényjavaslatban, hogy egy olyan ember, aki eleve alacsony keresetű és mondjuk, a házastársa, élettársa szociális segélyen van, mikor fogja visszafizetni, honnan tesz majd szert hirtelen 10 millió forintra, amikor most a 30 ezres számlákat sem tudja kifizetni. Kérem szépen, ez teljesen abszurd. Olyan feltételt tesznek bele a törvénybe, amiről önök is pontosan tudják, hogy alig valaki tudja majd teljesíteni. Esetleg, ha nyer a lottón, akkor majd visszavásárolhatja a házát. Körülbelül ennyi esélyük van ezeknek a visszavásárlásra.
De nézzük tovább, hogy milyen sebekből vérzik még ez a törvényjavaslat! Indokolatlan és jogilag, alkotmányos szempontból nem alátámasztható az a tény, hogy kizárólag azon ingatlanok vonatkozásában lehet a programba kerülést kezdeményezni, amelyeket a hitelintézetek kényszerértékesítésre kijelöltek. Tehát a bankok döntik el, hogy ki vehet részt a programban. Ezen túl a kényszerértékesítési kvóták kijelölésére a törvényben rendelt határidő miatt további végrehajtási anomáliák is jelentkezhetnek. Hát kérem, amíg nem dúcoljuk alá ezt a törvénytervezetet egyéb módon, addig ez nem fog megállni a lábán, olyan problémákat fog fölvetni, amikre önök még nem is gondoltak, vagy ha gondoltak, akkor nem akartak megoldani.
Nézzük tovább! A hitelező negyedévente, a negyedév első napján jelöli ki a kvótába tartozó ingatlanokat, és erről a tényről, valamint a kijelölt ingatlanok adatairól a tárgyév (sic!) 15. napjáig köteles a PSZÁF-ot tájékoztatni. Az első kényszerértékesítésre kijelölt ingatlanokról szóló értesítés ezek szerint idén október 15-én került megküldésre a PSZÁF számára. A törvény szerint a pénzügyi intézmény a felügyeletet, valamint az adóst is értesíti arról a tényről, hogy az ingatlant kényszerértékesítésre kijelölte. A kvótatörvény szerint az első kényszerértékesítésre jelölés időpontja, a felügyelet erről történő tájékoztatása azonban időben megelőzi a NET-törvény kihirdetését. Tehát valójában már megtörténtek kijelölések, de a törvényt még nem hirdettük ki. Ez olyan anomália, amit azonnal rendezni kell.
Felmerül a probléma, hogy annak ellenére, hogy a Nemzeti Eszközkezelő létrejött, lehetnek olyan szociálisan rászorulók, a törvény szerint a NET-programra jogosult hiteladósok, akik elvesztik ingatlanukat a végrehajtás során pusztán azért, mert a törvény még nem lépett hatályba. Önök, mivel késlekedtek, másfél évet késlekedtek, hiszen pontosan tudták, hogy mit kell csinálni, másfél éve lemondták a lakhatási albizottság ülésén, hogy mit szeretnének, nem tették meg, hamarabb hoztak egy olyan törvényt, ami már életbe lépett, most emberek fognak az utcára kerülni. Még ha meg is felelnének a Nemzeti Eszközkezelő Társaság kritériumainak, de egyszerűen az önök késlekedése miatt kiesnek a rendszerből.
Az a módosító javaslatunk, hogy a törvénybe kerüljön be olyan átmeneti szabály, amely lehetővé teszi, hogy a törvény hatálybalépése előtt kényszerértékesítésre kijelölt ingatlanok vonatkozásában, amelyek a törvény hatálybalépéséig még nem kerültek végrehajtásra és értékesítésre, a pénzügyi intézményeknek az adós irányába történő értesítési kötelezettsége megjelenjen, a hiteladósnak pedig egy rövidebb határidővel a szándéknyilatkozat megküldésének lehetősége nyitva álljon. Van még lehetőség, módosító javaslatokkal szeretnénk aládúcolni ezt a törvénytervezetet, remélem, önök is nyitottak lesznek rá.
A visszavásárlási ár törvény szerinti meghatározása gyakorlatilag megoldhatatlan és kezelhetetlen problémákat vet fel. Szerintem az egy cinikus feltevés, hogy majd a legrosszabb helyzetben lévő 1 százalék fogja visszavásárolni az ingatlanát. Ez abszurd! Tehát a tartósan munkanélküli, aktív korúak ellátására jogosult, két gyermeket nevelő személyek valaha is képesek lesznek visszavásárolni ingatlanjaikat, amikor most sem tudják fizetni a részleteket? Az adós által fizetett önerő mint fogalom nem értelmezhető. Egyáltalán nem volt hitelfelvételkor, illetve vitatható, nem is minősül önerőnek.
Érdemes lett volna a törvénytervezettel együtt a végrehajtáshoz nélkülözhetetlen kormányrendeletet is megalkotni, amely a lakbér mértékét megállapítja majd. A lakbér várható összegének ismerete nélkül megalapozottan nem lehet dönteni a törvény elfogadásáról, hiszen lehet, hogy a lakbér ismeretében prognosztizálható lenne, hogy nem lesz olyan adós, aki a programba szeretne bekerülni, mert előre látja, hogy még ezt a lakbért sem lesz képes kifizetni. Kérem, az önök kormánya másfél évet késlekedett, majd olyan lukakat hagyott itt a törvénytervezetben, ami miatt még az is kiszámolhatatlan, hogy hányan fogják igénybe venni. Ha, teszem azt, egekbe mennek ezek a lakbérárak, akkor valójában nem lesz olyan, aki igénybe akarná ezt venni.
Az idő előrehaladtával térjünk át az LMP megoldási javaslatára! Még itt van, még nyitva áll az a történelmi lehetőség, még nyitva áll az az ablak, hogy megalapozzuk egy közösségi bérlakásrendszer létrejöttét. Hiszen amikor itt beszéltünk körülbelül egy éve a devizahitel-válság kapcsán, mindannyian megegyeztünk abban, államtitkár úr is ugyanezt mondta, hogy mind a bankok, mind az állam, mind a hitelesek felelősök ebben a kérdéskörben. Ha közös a felelősség, akkor a megoldásnak is közösnek kell lennie. Ebben a megoldásban valójában nem vesznek részt a bankok. Érdemi dolgot nem tesznek hozzá, csak a profiltisztításnak örülnek.
Amit az LMP ajánl, az az, hogy úgy hozzunk létre egy nemzeti ingatlanalapot, hogy beleteszik a bankok azt a pénzt, amivel likviddé tudnák tenni az egész rendszert úgy, hogy az a bankadóból leírható, másrészt beleteszik a bankok a követeléseiket, amelyekkel az ingatlanok kapcsán rendelkeznek, valamint a tulajdonosok a még fennálló tulajdoni hányadukat beleteszik, továbbá az önkormányzatok a bérlakásállományukat.
(9.40)
A rendszerváltás egyik ősbűne volt az, hogy nem foglalkozott a közösségi lakásszektorral, odadobta az önkormányzatoknak, az önkormányzatok pedig ezt szépen lassan folyamatosan fölélték. A jelenlegi sanyarú önkormányzati finanszírozási helyzetben még inkább úgy tekintenek a lakásvagyonra, mint a családi ezüstre, amit azonnal el kell adni. Tehát valójában lakáspolitikai megoldása nincs a kormányzatnak, hiszen itt nem 5 ezer emberről van szó, és nem csupán azokról van szó, akik hitelproblémával rendelkeznek, hanem ugyanazokról van szó, akik most szociális bérlakásokban laknak, hiszen az ő fejük fölül is eladják az önkormányzatok az ingatlanokat. Egyre több ember kényszerül az utcára.
De nézzük a másik oldalról! Mit csinál, mondjuk, Papcsák polgármester úr? Eldózeroltatja a hajléktalanviskókat, elveszi a takarójukat, majd azt mondja, hogy lehet hajléktalanellátásba menni, ami nincs. Így nem lehet társadalompolitikát folytatni, hogy valójában játszunk! Elmondták a fideszes képviselőtársak is, hogy játszanak egy rétegnek, amelyet fel akarnak tőkésíteni. (Zsigó Róbert: Mikor mondták el?) Az adótörvények vitájában. (Zsigó Róbert: Itt voltál?) Itt voltam, köszönöm szépen.
Szeretném még elmondani, hogy van két olyan pont az LMP javaslataiban, amiket önök megint süket fülekkel hallgatnak, illetve csak arrogánsan beszólogatnak, mint azt teszi polgármester úr is. Az pedig a magáncsőd védelme, illetve a védett számla intézménye. Meg kell teremteni a védett számla intézményét, hiszen azon családok számára, amelyek tényleg dolgoznak és tényleg szeretnének kijönni a bajból, nem biztosított, hogy a rezsiköltségeket, az iskoláztatáshoz szükséges költségeket és az élelmezési költségeket ki tudják fizetni, ha a bank ráteszi a kezét a számlájukra. Az a fontos, hogy azoknak az embereknek próbáljanak végre megoldást nyújtani, akik ki akarnak kerülni a bajból. Önök a legfelső 10 százaléknak és a legalsó 1 százaléknak játszanak, de azoknak a családoknak, ahol mondjuk, az egyik tanár, a másik ápoló, nevelnek egy gyermeket, és az önök adó- és társadalompolitikájának köszönhetően egyre rosszabb helyzetben vannak, s ott van még a nyakukon a hitel, nekik nem tudnak semmit mutatni.
Kérem, fontolják meg jobbító szándékú javaslatainkat, és fontolják meg az alternatív megoldási javaslatainkat, mert ha így megyünk tovább, akkor tényleg szociális katasztrófa elé nézünk, ami nem csupán az egész magyar társadalmat rengetheti meg, hanem az önök politikai kormányzását is.
Köszönöm a szót.
