DR. ARADSZKI ANDRÁS
DR. ARADSZKI ANDRÁS
DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ígérem, hogy nem használom ki a teljes időtartamot, már csak azért is, hogy utána 35 percen belül hazaérjen Tóbiás képviselő úr. (Derültség.)
A másik, amit el szeretnék mondani: az nyilvánvaló, és azt hiszem, ebben nem lehet vita közöttünk, hogy egységes megoldás a devizahitelesek bajára nincsen. A kormány megpróbálta és megpróbálja a jövőben is szerintem, hogy mindenkire célzottan, minden problémát egy-egy csomagban kezelve alakítsa ki a lehetőségeket. Az első lehetőség volt az árfolyamrögzítés kérdése. Akkor az azt jelentette, hogy akik egyébként még fizetőképesek voltak, de a megnövekedett árfolyamok mellett nem tudták már a részleteiket fizetni, és még élt a jelzálogszerződésük, azok részére átmeneti fizetési könnyítést biztosított, biztosít a mai napig is az árfolyamrögzítés.
Abban lehet bízni, és reményeim szerint is így lesz, hogy amikor 2014 eltelik, akkor már olyan kedvező árfolyamuk lesz a devizáknak, hogy az a fajta veszély, amit most joggal érezhetnek a devizahitelesek, hogy túl magas lesz az az összeg, amit utána egy összegben vagy részletekben ki kell egyenlíteniük, el fog múlni.
A mai nap is egy ékes példája ennek, hogy egy bejelentésszerű valami már hogyan meg tudja mozgatni az árfolyamokat, és hozzá kell tenni, hogy bízzunk magunkban, hogy 2012 második felétől, 2013-2014-re tudunk olyan gazdaságpolitikát folytatni - aminek az első lépését megtettük -, amelynek következtében a magyar lakosság számára érzékelhetően csökkenni fog a devizahitelek költségei.
A második lehetőség az úgynevezett végtörlesztés. Ez valóban azoknak szolgált, akiknek a megfelelő anyagi hátterük megvolt. Ez nem minden esetben azt jelenti - és ez egy kicsit demagógia az ellenzék részéről, illetve azok részéről, akik azt mondják, hogy a gazdagokat támogatjuk ezzel, de nem, kérem szépen, én magam is Békés megyéből elszármazott vidéki emberke vagyok, aki tudja nagyon jól, hogy milyen nehézségekkel küzdenek a nem túl jó jövedelmi viszonyok között élő vidéki emberek, ennek ellenére tapasztalom, hogy a családok összeállnak, segítik egymást, és megpróbálják ezen az úton-módon végleges mentesítéssel megszabadítani az erre rászoruló családtagjaikat a devizahitel átkától.
Kétségtelen tény, hogy ebben a gyakorlatban lehetnek olyan elemek és lehetnek olyan személyek, akiket ez kedvezően érint, de azért álláspontom szerint és erre irányuló tapasztalataim szerint döntően nem ez a jellemző. Hanem itt valóban sikerült olyan lehetőséget biztosítani a hiteleseknek, hogy meg tudnak menekülni a hitelüktől, hozzátéve azt, hogy teljesül az az - egyébként az MSZP által sokszor hangoztatott - követelés, ami főleg az első csomagnál, a devizaárfolyam befagyasztásánál hangzott el, hogy biztosítsunk olyan lehetőséget a devizahiteleseknek, hogy véglegesen mentesüljenek a devizaadósság következményei alól, azaz szabad elmenetel történjen esetükben is; tehát az előttünk fekvő törvényjavaslat értelmében is szabad elmenetel van meg a végtörlesztés esetében is.
A másik, a harmadik területe a devizakérdés rendezésének az, amiről most tárgyalunk. Ezek azok az emberek, akik önhibájukon kívül váltak fizetésképtelenné. Döntően azok a munkanélküliséget elszenvedők, akik munkanélküli-járadékban, álláskeresési járadékban részesülnek. Hozzá kell tennem, hogy ebben eléggé flexibilis a javaslat, mert nem azt mondja, hogy minden egyes devizahitelesnek ilyennek kell lenni, hanem azt mondja, hogy az egy háztartásban élők közül ha egy személy szociálisan rászorulónak minősül, akkor már jogosult ezt a rendszert igénybe venni.
Hozzá kell tennem azt is, hogy nagyon célzott és életszerű ez a javaslat a tekintetben is, hogy olyan értékű lakásokat céloz meg, amelyeket vélhetően és elvárhatóan ezen rétegek szereztek meg, tehát pontosan a lakáshoz is meg a jövedelmi viszonyokhoz is igazítja ezt a lehetőséget. Én nem gondolom, hogy ez egy átmeneti rendelkezés, átmeneti lehetőség.
Reményeink vannak arra, hogy sokaknak, többeknek átmeneti lehetőség lesz ez, ugyanis a két év alatt - ami tulajdonképpen 30 hónap - eljuthatnak egy olyan jövedelemhez, hogy akár egy újabb kölcsön felvételével - de most már forintalapúval és rögzített THM-mel - visszavásárolják az ingatlanokat, mert már elhelyezkedtek a munkaerőpiacon, mert olyan jövedelmet szereztek az alatt a közel három év alatt, ami alapján képesek ezt a lakást visszavásárolni. A másik, akiknek ez nem átmeneti lesz, akik ezzel a lehetőséggel nem tudnak élni, ott van hosszú távon a lakásbérleti lehetőség. Ugyanis egy határozatlan idejű lakásbérleti szerződés fog létrejönni ebben az esetben. Az való igaz, hogy kulcskérdés - és valóban látnunk kell majd és oda kell majd figyelnünk arra -, hogy a lakásbérleti díj milyen módon kerül megállapításra. Az bizonyos, hogy annak fedezetet kell nyújtani hosszú távon a lakásfenntartási költségekre. Ez, azt hiszem, a múlt okán jogos elvárás, mert menjünk vissza 20 évvel ezelőttre, amikor a lakásbérleti díjak nem nyújtottak fedezetet a lakások fenntartására, nézzük meg azt az ingatlanállományt, ami Budapesten vagy vidéki városokban kialakult ezen okok miatt.
Azt gondolom, hogy ha ezeket az egymáshoz illeszkedő rendszereket figyeljük, akkor való igaz, hogy nem tűnik ez egy koherens világnak, de a valóságot tekintve azt kell látni, hogy különböző rétegeknek, különböző adósoknak az esetükhöz igazodó különböző megoldásokra van lehetőség.
Hozzá kell tenni azt is, hogy ez a fajta három pillér nem lezárt. Mindenki hallotta a hírekben, hogy az első pillér, az árfolyamrögzítés, a hozzá kapcsolódó ingatlanértékesítési portfólió kialakítása és ahhoz kapcsolódóan az előttünk fekvő eszközkezelő elfogadása konszenzusos alapon létrejövő megoldás, a bankok és az állam közötti tárgyalások eredményeként jött létre.
Kétségtelen, hogy a második megoldásban nem volt konszenzus. Annak volt egy olyan oka, hogy látható volt, hogy a devizatörlesztésnél sokszor banki magatartás miatt egyfajta gentlemen’s agreement felmondásával akadályozták a bankok, hogy minél többen éljenek ezzel a lehetőséggel. Ezért lépte ezt meg a kormány.
(20.20)
Most várható lesz a következő eszköz, ugyanis mindenki tudja, hogy Matolcsy miniszter úr a bankokkal megállapodott, hogy ellenükre más megoldást nem fog kidolgozni. Kíváncsian várjuk a pénzintézetek ilyen irányú megoldását. Lehet, hogy ez a megoldás megint egy olyan devizahiteles-rétegnek nyújt lehetőséget, amelyek egyébként eddig ebből a rendszerből valójában kimaradtak.
Azt se felejtsük el, Tóbiás képviselő úr említette, mi van azokkal, akik nem tudják fizetni, de nem kerülnek bele ebbe a rendszerbe. Itt is azért ketté vagy háromfelé kell osztani a dolgot. Egy részük lehetséges, hogy tudott élni a végtörlesztéssel, nekik lett volna kitalálva egyrészt az árfolyamrögzítés. És a harmadik: azért ne felejtsük el, a bankok egy része - lehetne mondani, kik nem, azokról megvan a különvéleményem, de nem a Ház elé tartozik - azért proaktív módon megpróbált ezekkel a még fizetőképes, éppen a fizetőképesség határán mozgó devizahitelesekkel leülve megállapodni az átütemezésről, tehát ezek bent vannak a banki rendszerben, ezeknek nincs közvetlenül szükségük az állam által kínált megoldásra, vagy ha szükségük van, akkor valamelyiket fel tudják vállalni.
Még egy gondolat. Elegendő-e ez az összeg, amit biztosít a költségvetés a fedezetkezelő céljainak megvalósítására? Azt látom, hogy igen, ugyanis ez pontosan kapcsolódik az árfolyamrögzítésről szóló törvényben meghatározott, a pénzintézetek fokozatos ingatlanértékesítési lehetőségéhez. Tehát egyszerre nem kerülhet az összes ingatlan kényszerértékesítésre, ez törvényben meghatározott, ez egy egyezség része, tehát fokozatosan kerülhetnek ebbe az eszközkezelős rendszerbe is ezek az ingatlanok. Tehát felesleges egy zártkörű részvénytársaságnál parkoltatni olyan összegeket, amelyeket a költségvetés más területen hatékonyabban vagy a szükségletnek jobban megfelelve tud hasznosítani.
Természetesen úgy néz ki, a 2012. évi költségvetés biztosítja ezt az összeget, úgy, hogy - azt hiszem - 2011-ben már elhatárolásra került 2 milliárd forint, 2012-ben pedig 3 milliárd forint megnevezésre került a költségvetésben, mindamellett a működéstől függően tudjuk majd meghatározni, illetve a kényszerértékesítésre került lakások számától függően tudjuk majd meghatározni a 2013-as és a 2014-es szükségleteket, és akkor még nem számolunk azokkal a szerintem remélhetően nagyobb számban előforduló visszavásárlásokkal, amelyek egyébként visszapótolnak összegeket a felhasználás forrásába, nevezetesen az eszközkezelő forrásába.
Úgy látom tehát, ha egy kicsit árnyaltabban megnézzük ezt a kérdést, akkor van mindenre valamilyen kézzelfogható válaszunk. Én valóban egyetértek az előttem szólókkal a tekintetben, hogy a bérleti díjnak lehet, hogy kell lennie bizonyos szociális elemének, de én nagyon bízom abban, hogy ez úgy lesz megállapítva, hogy egyébként mindenféleképpen biztosítja a lakhatását az arra rászorulóknak, ezért változatlanul azt tudom mondani, hogy alkalmazható és működőképes ez az eszközkezelőről szóló törvényjavaslat.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)
