DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr, a szót. Hallgatva Szűcs Erika szavait és a vita ezen szakaszában, már azt hiszem, a vége felé járva egy kicsit, mindenképpen szeretnék néhány fontos gondolatot abban a körben elmondani, hogy a devizaadósok kérdésköre, ez a tragikus helyzet, amelynek nyomán, ezek szerint ez a mai tragikus hír, ez is megtörtént, hogy ismételten valaki öngyilkos lett végrehajtás közben. Nemrégiben pár hete én magam is szólásra emelkedtem a Házban, amikor tolmácsoltam annak a szerencsétlenül járt 49 éves hölgynek az esetét, aki a kilencedik emeletről ugrott ki hasonló körülmények között. Temetésén nagyon sokan voltak. Tehát ez egy drámai helyzet kétségkívül, ebben remélem, hogy nincs vita senki között.
Azt is szeretném világossá tenni - Z. Kárpát Dániel vezérszónoki beszédében egyértelműen hangsúlyozta, és ezt mindig is elmondjuk -, hogy bár más a koncepcionális megoldásunk, mint a kormánytöbbségé, és mi szeretnénk azt a bizonyos alapmegoldásunkat, amit mi gyógymegoldásnak gondolunk az ügyre vonatkozóan, továbbra is szorgalmazni és kikényszeríteni, ha lehet ezt a szót használni, mégpedig azt, hogy egy hibás termék volt ez az egész devizahitel-csomag…
Hibás termékek voltak, Róna Pétertől kezdve Bogár Lászlón át rengeteg közgazdász egybehangzóan elmondja, hogy ez egy megvezetése volt a lakosságnak, átverés volt, a bankok nagyon jól tudták, hogy az árfolyamok meg fognak ugrani. Nem kötöttek kötelezően árfolyam-kockázati biztosítást. Hozzá kell tennem: nagyon szomorú jelenséget tapasztalok, a devizaeladósodást vizsgáló albizottság alelnökeként részt veszek az üléseken hétről hétre. Ezen a héten hallgattuk meg a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének vezetőit, múltkor a Nemzeti Bank vezetőit, azelőtt a volt pénzügyminisztereket.
Amikor megkérdeztem tőlük, hogy mondják már meg: miért nem írták elő kötelezően az árfolyamkockázat-biztosítást a devizaügyletek megkötői számára, bankok számára; miért engedték, hogy egy félkész, hibás, csaló csomagot tukmáljanak rá az emberekre ravaszul megfogalmazott reklámokkal, amelyekkel szemben védtelenek voltak az emberek, akik jobb életre vágytak, szebb életre vágytak, ezt kapják a reklámokból, ezt az üzenetet kapták, miért hagyták, hogy így legyen… - és nem jött igazából válasz. Az volt a válasz, hogy azért, mert drágább lett volna ez a konstrukció. De könyörögve kérem, akkor miért működik a kötelező felelősségbiztosítás intézménye a gépjárműveknél? Pontosan azért működik, hogy a baleseteket kötelező jelleggel orvosolja. Ez is egy baleset, gyakorlatilag egy polgár szempontjából az életét tönkretevő tragédia, egy baleset történt akkor, amikor megugrottak az árfolyamok, válságba került az ország.
Egyáltalán azért azt is nézzük meg, hogy 2001-ben az általános szerződési feltételek egyoldalú változtatásának lehetősége megteremtődött az első Orbán-kormány ideje alatt, utána viszont a forinthitelek jól működő rendszerét Medgyessy Péter hazug ígérete ellenére lebontották a szocialisták, és átterelték a lakossági hitelezést, lakáshitelezést devizaalapú konstrukciókra. Nemcsak hogy átterelték, de nem tettek meg semmit annak érdekében a rendelkezésükre álló jogi eszközzel, szabályozó eszközökkel, intézményrendszerrel, hogy megállítsák ezt.
2004-ben már tízszeresére emelkedtek a devizahitelek. Draskovics Tibor, amikor megkérdeztem tőle a bizottsági ülésen, hogy miért nem kapta fel a fejét, és miért nem lépett úgy, mint mondjuk, Romániában a román nemzeti bank vagy a pénzügyi felügyelet, amikor kötelezte a bankokat arra, hogy hatalmas transzparenseket rakjanak ki a bankok ablakára, hogy vigyázat, egy nagyon veszélyes termék, nagyon veszélyes vízre mennek, ebből nagyon nagy baj lehet. Lehet, hogy kedvezőbb a feltétel, de ezt ne csinálják - nem tették meg. Nem tették meg, és most itt ülnek, demokratikusnak maszkírozott koalíciónak nevezik magukat, miközben függetlenként szólalt fel Szűcs Erika. Azért gondolom, a Marx Károly Közgazdasági Egyetemen szerzett diplomája alapján bizonyára tudnia kell, hogy ennek a folyamatnak nemcsak vége van, hanem eleje is van, és közepe is van, ugye, kedves képviselőtársunk. Tehát ezt a folyamatot keményen önök generálták, önök idézték elő, nemcsak egyrészt, hogy beleterelték az embereket ezekbe a devizahitelekbe, de úgy is, hogy egy katasztrofális gazdaságpolitikát folytattak, amelynek nyomán az emberek képtelenek voltak arra, hogy fizessék a törlesztőrészleteket, megugrottak az árfolyamok is. Természetesen többtényezős a történet, megugrott a kamat is, de nem védték meg az embereket, sőt, mi több, beleterelték ebbe a rendszerbe.
Tehát egy ilyen helyzetet talált maga előtt a nemzeti együttműködés kormánya 2010-ben, és gyors választ kellett adnia, kellett volna adnia. Ez a gyors válasz azért elmaradt. Nekünk ez egy nagyon komoly elégedetlenségünk, és ez nem a mi elégedetlenségünk, ez azon emberek elégedetlensége, akik százszámra, ezerszámra keresnek meg jobbikos képviselőket, és kérik, könyörögnek, követelnek, vagy bármilyen szót használok, mindegyik előfordul, hogy valami megoldás szülessen már végre.
Egy többlépcsős történetről van szó, ahogy a kormány elkezdte ezt a kérdést kezelni. Azért azt ne felejtsük el mindjárt megemlíteni, hogy még a Bajnai-kormány ideje alatt elrendelt végrehajtási moratórium azonnali meghosszabbításáról nem rendelkezett az új kormány. Ez egy nagyon nagy hiányosság. Több hónap volt nyitott tavaly, augusztusban lépett csak hatályba az újabb moratórium. Tehát itt már több hónap volt, és nagyon sok esetet tudok, a Raiffeisen Bank meg a többi magyarellenes, erkölcstelen bank kőkeményen kiradírozta, kipasszírozta a házából a többgyermekes családokat, tehát ez egy hiba volt.
Utána elindultak a lépések, az eszközkezelő beígérése. Végül is itt van most az eszközkezelő, most jutottunk oda, tehát egy jó másfél év után jutottunk oda a kormányra kerüléstől kezdődően, hogy egyáltalán ezt a bizonyos eszközkezelőt tárgyalhatjuk. Továbbra is azt mondom, és Z. Kárpát Dániel képviselőtársam is ezt minden alkalommal elmondja, hogy minden olyan megoldás, ami nem azt célozza, amit a Jobbik is szeretne, hogy tegyük forintalapúvá, kötelezzük, írjuk elő, jogszabály előírhatja, a polgári törvénykönyv lehetővé teszi, hogy írja elő jogszabály azt a bankok számára és a felek számára, azaz módosítsa, tehát jogszabályi úton módosítsuk az összes hitelszerződést oly módon, hogy keletkezésre visszaható hatállyal forintalapú hitelszerződésnek kell tekinteni a hitelszerződést. Ebből fakadóan kell elszámolásra kötelezni a feleket, és amely fizetési kötelezettség az árfolyamváltozások, illetve a jogellenesen kivetett banki költségek miatt került befizetésre, azt számoljuk el a forinttörlesztés részletének, és így húzzunk egy új egyenleget, és így már egészen másként fog festeni a kép.
A bankok így is bekaszálták a maguk profitját, így is kőkeményen, hiába sírnak, ne vegyük már be ezt a szöveget, hogy sírnak a bankok, akkor miért növekednek továbbra is a számaik, miért csillognak továbbra is olyan szépen ezek a bankpaloták, amelyek most jelenleg a magyar emberek vérét szívják, szipkázzák ki a bankok folyamatosan az emberek tartalékait.
A jelenlegi megrendült gazdasági helyzetben most már több százezren képtelenek fizetni a törlesztőrészleteket. Hihetetlen számok vannak. Mindannyian tudjuk, de azért mondjuk el: a hitelfelvételi összeg közel háromszorosát kell visszafizetni a bankok részére, embertelen és gyakorlatilag képtelen lehetőség.
Ez a törvényjavaslat, ami előttünk van, megpróbál egy olyan megoldást nyújtani, hogy akik nem tudnak eleget tenni fizetési kötelezettségüknek, azok lakhatását biztosítsa az állam. Ez egy jó cél, tehát ezzel egyet lehet érteni. Egyet lehet érteni azzal, hogy ne hagyjunk senki az utcára kerülni azért, mert ezen tisztességtelen feltételekkel kialakított szerződés szerint nem volt képes teljesíteni.
Jó a cél. A törvényjavaslat éppen ezért részünkről támogatható, nyilván azon kritikai megjegyzésekkel, amelyeket elmondtunk, elmondunk a jobbítás szándékával, a segítés szándékával, hogy valóban, ha már egyetlenegy emberen segítünk, akkor az már egy eredmény. Tehát mi ezen a szemüvegen keresztül vizsgáljuk az ügyet. Természetesen az lenne a legigazibb megoldás, ha ez a bizonyos forintalapúvá tétel megtörténne, és a bankokat köteleznénk így az elszámolásra, és valóban az igazságtétel, ha úgy tetszik, megtörténne.
(19.40)
Amíg viszont nem történik meg ez, megállt félúton a kormány, meghozta a végtörlesztési törvényt, bár így is nagy a siráma a bankoknak, és mennek fűhöz-fához panaszkodni, feljelenteni Magyarországot, de úgy gondoljuk, hogy még tovább is lehetett vagy kellett volna lépni.
Azonban úgy gondolom, hogy a mostani megoldás a lakhatásbiztosítás területén azért sokkal szűkebb felületet ragad meg, mint amennyit meg lehetne ragadnia. Hallottam itt, erre már utaltak többen a képviselőtársak közül, hogy igazából a szociális rászorultság fogalmának meghúzásával, tehát a szociális törvény szerinti aktív korú ellátásban való részesülés feltételeinek előírásával azért egy irreálisan jelentős szeletét kiemeljük a rászorultaknak a történetből, ugyanis igazából a közel lecsúszófélben levő vagy már lecsúszott középrétegek is ugyanúgy veszélyeztetettjei a lakáselvesztésnek és ebből fakadóan az utcára kerülésnek.
Ne felejtsük el, hogy nemrég fogadtunk el egy olyan jogszabályt, hogy ha és amennyiben valaki utcára kerül, és nem megy be a részére biztosított hajléktalanszállóra, és ezt kétszer elköveti, akkor ezért már elzárással sújtható. Tehát egyrészt büntetjük, üldözzük azokat, akik utcán laknak, ugyanakkor viszont szűkre vonjuk azoknak a körét, akik számára az állam mentőövet dob. Egy a lényeg, hogy azt szeretnénk, hogy az állam az embereknek dobjon mentőövet, ne a bankoknak dobjon, még harmadrészben sem felelősök az emberek.
Nemrégiben hallottam, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr azt mondta, hogy most már kétharmad a bankok, egyharmad az emberek felelőssége. Még ilyen arányban sem indokolt az embereket felelőssé tenni, ezen a szemüvegen vizsgáljuk a javaslatot.
Nagyon jó a javaslatban természetesen az a konstrukció… - tehát szűk a szelet, de maga a konstrukció jó. Tehát ha egyszerűen egy módosító indítvánnyal igazából kivennénk ezt a szociálisan rászorult kategóriát, akkor már egészen másként hangozna ez a javaslat, hiszen akkor azon középrétegek számára is értelmes lehetőséget nyújtana arra, hogy megmaradjon a saját lakásában, hiszen pszichikailag ez a kettős csapás, hogy ha valaki bedől, elveszti a lakását, egy fizetési zavarba kerül, az élete felborul, már így is tényleg a kétségbeesés határára kerül, nyomják a rezsiszámlák, nyomják minden oldalról a tartozások, de még a saját lakását, a sok-sok éven át vérrel, verejtékkel, sokszor két kezével vagy kalákában, családi módon megépített lakását el kell hagynia. Ez a legkeserűbb és legrosszabb dolog, ami történhet.
Tehát jó az ötlet. Jó az ötlet, hiszen biztosítja a lehetőségét annak, hogy bennmaradhasson a megszorult és megborult adós, azonban vannak olyan elemei a javaslatnak, ami miatt még lehetne bővíteni. Például nem tartom azt jó megoldásnak, hogy tulajdonképpen valóban egy diszkrecionális joga lesz a Nemzeti Eszközkezelőnek, tehát a Nemzeti Eszközkezelő saját szubjektív döntése alapján dönthet arról, hogy kívánja-e megvásárolni vagy nem. Én azt mondom, hogy ezt valamilyen szigorú feltétellel, de mégiscsak egyfajta kvázi automatizmussá kellene alakítani. Tehát aki ilyen bajba kerül, annak az állam… Azért tartjuk el az államot, hogy végül is mentsen meg minket akkor, ha elüt az autó, mert akkor a mentőt küldi értünk, és úgy gondolom, hogy ebben az esetben egy mentőövre való alanyi jogot nyugodtan számon kérhetünk.
Nem jó megoldás az, hogy pénzügyi intézmények útján kell kérni ezt a mentőövet, hiszen a pénzügyi intézmény, a bank 30 napig gondolkodhat azon egy előterjesztett kérelem esetén, hogy egyáltalán lemond-e a jelzálogjogáról, mert ez előfeltétele a konstrukció működésének. Nem jó dolog ez, mert kiszolgáltatottak az emberek a banknak, egyszerűen azt fogják csinálni, hogy a bank ott fogja parkoltatni a fiókjában ezeket a kérelmeket, gondolkodik, gondolkodik, majd kitalálja, hogy mégsem, azért, mert mondjuk - tipikus esetet mondok -, a bankhoz közel álló ingatlancégek, ingatlanhasznosító cégek, élősködő cégek egyszerűen kinézték maguknak az ingatlant, és lenyúlják, rámennek, és nem fogják támogatni azt, hogy az ember, a család megmeneküljön.
A visszavásárlási joggal kapcsolatban a javaslat 10. §-a, ha jól veszem ki, kétéves időtartamot ír elő. De hát könyörgöm, hogy lehet ezt reálisan elképzelni, hogy valaki szociálisan rászorult, nem bírja fizetni a részleteket, kiteszik emiatt a lakásából, kénytelen eladni az államnak, majd hirtelen megrázza magát, és képes arra, hogy 6 hónap és 2 éven belül hirtelen visszavásárolja. Nyomjuk már meg hosszabbra ezt a visszavásárlási időszakot a Ptk. szerinti maximális 5 évre. Kinek fáj ez, hogy 5 éves a visszavásárlási jog? Biztosítsuk a lehetőséget, az a kérésem, tegyük meg ezt.
A javaslat még tartalmaz olyan elemet, amelyről mindenképpen szólni kell. Jó dolog, hogy szünetel a végrehajtási eljárás ilyen esetekben. Jó dolog, hogy része az adásvételi szerződésnek a lakásbérleti szerződés mellékletként, hiszen ez garancia arra, hogy bennmaradhat az érintett. Viszont nem jó, hogy a hatálybalépést 60 napra szabták meg. Szerintem ezt rövidítsük le. Tudom, hogy ez előkészületeket igényel, és nehézkes, de hát már másfél év telt el, tehát 15 napon belül léptessük hatályba a jogszabályt, biztosítsuk ezt a mentőövet az embereknek.
Plusz, ha már az illetéktörvényhez hozzányúltunk, akkor biztosítsuk a lehetőséget, amit a Jobbik előterjesztett, hogy azon személyek, akik érvénytelenségre hivatkozva egyébként megalapozottan támadják ezeket a szerződéseket, illetékmentesen tehessék meg, hogy ezeket a pereket megindíthassák a bíróságon, mert egyébként az irreálisan nagy terhek miatt nem tudják megvédeni magukat.
Tehát összességében a javaslatot az elmondott szempontok miatt támogatjuk, azonban kérjük, hogy az elmondott módosítási javaslatokat szíveskedjenek támogatni.
Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
