DR. JÓZSA ISTVÁN
DR. JÓZSA ISTVÁN
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kicsit különös módon alakult ez a vita, ugyanis reggel elkezdődött, azután most jóval később, egy esti órán folytatódik, ami szerintem a jelentőségéből egyáltalán nem von le. Ez egy nagyon fontos előterjesztés kellene hogy legyen, az is, csak nem igazából az, mint amire szükség lenne, tehát ennél sokkal komolyabb javaslatra lenne szükség. Megítélésünk szerint ez egy jó gondolat miniatürizált és nagyon redukált megvalósítása.
Tehát amit Ékes József képviselőtársam elmondott taxatíve, ez mind igaz, csak ahhoz képest, amit a miniszterelnök több mint egy, másfél évvel ezelőtt itt, ezen a pulpituson ígért, nagyon csekélyke, ahhoz képest is nagyon csekélyke. Ahhoz viszonyítva, amit a zsákutcás másféléves gazdaságpolitika eredményeként kialakult forintárfolyam jelent, ahhoz képest meg azután végképp kevés. (Ékes József: Ne mondja már a televíziónak!) Én azért mondom a képviselőtársamnak, nem a televíziónak, hogy okuljanak belőle, hogy még egyszer ugyanazokat a hibákat ne kövessék el. Mi tanultunk a saját hibáinkból (Derültség a kormánypártok soraiban.), ez alapján én most másképp beszélek, mint ahogyan önök talán gondolják, ebből is tanulni kell. Ez tehát egy zsákutcás másfél év volt, vissza kell belőle jönni, de sajnos pont azok fizették meg az árát, és fizetik meg az árát a lakásaikkal, az otthonaikkal, akik ebben vétlenek.
Erre a Nemzeti Eszközkezelőre - vagy igazából eszköztelen eszközkezelő - nagy szükség van, és az, hogy ennyire be lett szorítva a lehetőség, amit ez az előterjesztés mutat, azzal van összefüggésben, hogy nem tudnak rá több forrást biztosítani. Én újra elmondom önöknek azt a megközelítést, amit már korábban is ismertettem - csak ezt sajnos nem fogadták meg, más javaslatainkat már megfogadták itt a devizahiteles-probléma kezelésével kapcsolatban -, hogy a nemzeti lakásvagyon ugyanúgy a nemzeti vagyon része, mint mondjuk, a nemzeti olajtársaság, és sokkal több embert érint közvetlenül. Tehát azt az 500 vagy 508 milliárd forintot, amit elnyomtak a MOL-részvények megvásárlására, megítélésünk szerint sokkal indokoltabb lett volna ennek a lakásvagyonnak a megmentésére, biztonságba helyezésére fordítani. Több százezer ember sorsát, életét tették volna nyugodtabbá, nem állt volna elő ez a bankkrízis, mert ebben azért a kormány egyoldalú intézkedéseinek is van szerepe, hogy létrejött ez a bankkrízis, ennek nyomán a forint árfolyamkrízise, és nem utolsósorban nem kellett volna elszenvedni azt a részvényárveszteséget, ami most már olyan 240 milliárd forint körül tart.
(19.00)
Nagyon bízom benne, hogy vissza fog kúszni a MOL árfolyama, de akkor is, ez azért a lényegét tekintve egy tőzsdézés, hogy tőzsdei papírokba fektette a kormány azt a pénzt, ami ott IMF tartalék-hitelkeretként a forint árfolyamának megtámasztásaként szolgált, és mint kiderült az elmúlt három-négy hétben, erre a megtámasztásra nagyon is nagy szükség lett volna, talán másképp alakul a helyzet.
A lakáskérdésre visszatérve, ez egy szükséges lépés, tehát úgy vagyunk vele, mint ahogy annak idején a Fidesz is megszavazta a Medgyessy-féle száznapos programot, mert olyan szociális igényeket elégített ki, aminek nem tudtak ellenállni. Amikor a nyolc év elhibázott gazdaságpolitikájáról beszélnek, akkor legyenek szívesek visszaemlékezni arra, hogy amit most hibásnak tartanak, annak az első lényeges lépéséhez önök is valamennyien, mindenki megnyomta a gombot. Én akkor is jónak tartom, akkor létező szociális problémákat, szociális feszültséget oldott fel, amit sajnos önök az elmúlt másfél évben újragenerálnak.
Mi így vagyunk ezzel a törvénnyel, hogy meg fogjuk szavazni, azzal együtt, hogy nem tartjuk elégségesnek. Nem tartjuk elégségesnek, mert ha erre a probléma léptékével arányban lévő forrást biztosít a kormányzat, akkor ez az alapját képezhetné egy nemzeti bérlakásprogramnak. Ékes úr is elmondta, hogy vidéki önkormányzatnál már nincs lehetőség szociális bérlakások kiutalására, mert egyszerűen fizikailag nem áll rendelkezésre, tehát egy ilyen programot nagyon is indokolt lenne beindítani.
Hasonlóképpen szükséges ahhoz, hogy ezen a piacon rend legyen, egy korszerű bérlakástörvényt elfogadni. Ausztriában erre, ismereteim szerint, jó példa van, ahol működik egy olyan bérlakástörvény, ami megelőzi azokat a problémákat, amiket Magyarországon csak polgári peres úton és nagyon-nagyon nehézkesen lehet rendezni, tehát ez is egy élénkülést hozhatna a bérlakáspiaci területen.
Közeledhetnénk ahhoz, hogy a megélhetéssel, lakhatással összhangban lévő lakásbérlemény-árak, négyzetméterárak alakuljanak ki. Ebben nagyon fontos lehetne ennek a törvénynek a szerepe. Piacbefolyásoló hatással bírna, ha bele tudna kerülni akár differenciáltan is bizonyos lakbér- vagy négyzetméterár, tehát ezt mi hiányoljuk ebből a törvényből. Úgy gondoljuk, hogy erősebb lenne, és pozitívabban tudná befolyásolni a bérlakáspiacon jelenleg eléggé elszabadult és viszonyítás nélkül mozgó árakat.
Hiányoljuk belőle, hogy nagyon le van szűkítve azoknak a köre… Én nem tudom, hogy készült-e hatástanulmány, de aki ezeknek a feltételeknek mind megfelel, nem tudom, hogy olyan személy egyáltalán hitelből vásárolni tudott-e valaha lakást, mert ahhoz valami jobb szituáció kellett, hogy egyáltalán hitelképes legyen, tehát nagyon sokat kellett hogy romoljon a helyzete, a szociális állapota, hogy ezek közé a feltételek közé beférjen. Megítélésünk szerint túlszabályozta az előterjesztő ezt a kérdést az igénybevétel oldaláról.
Másrészt a 25. §-ban, ahol szakmai kérdéseket kellene tisztázni, ott viszont elnagyolt. Azokat a szakmai fenntartási, működési kérdéseket viszont sokkal jobban ki kellett volna dolgozni. Ezt most egy felhatalmazással elintézik, hogy majd a kormányrendelet megoldja. De hol van az a kormányrendelet? A jogalkotási törvény szerint egyszerre kellene beterjeszteni a parlament elé az alaptörvényt és a végrehajtási rendeleteket. Arról nem is beszélve, hogy csak akkor tud ez a törvény segítséget nyújtani az érintetteknek, ha megvannak a végrehajtási rendeletek, tehát nem csak egy törvényi kötelezettség, hogy lássa a jogalkotó a folyamat végét, hanem egy szociális igény, tehát hogy ami az egésznek a célja, hogy segítséget nyújtson a devizahiteleseknek, hogy ne vigye el a bank a fejük fölül az otthonukat, az minél előbb létrejöjjön, működni tudjon.
Végezetül, nem tartozik szorosan a napirendi ponthoz, de talán megengedi nekem az elnök úr, hogy egy kis kitérőt tegyek a ma délutáni bejelentésre, ami jótékonyan hatott a forint árfolyamára. Mi úgy gondoljuk, hogy ez egy elkerülhetetlen lépés volt a kormány részéről. Jobb későn, mint soha belátni, ha zsákutcás egy gazdaságpolitika, de azért hozzátenném, hogy nagyon nagy árat fizetett ezért a magyar társadalom, és attól félek, hogy még nincs vége. Ezek a hullámok még tovább fognak gyűrűzni, de mindenesetre ez a konszolidáció irányába tett elkerülhetetlen lépés, tehát ezért én a magam részéről nem bírálnám a kormányzati oldalt.
Az előterjesztés tárgyában viszont azt kérem, hogy a módosító indítványainkra legyenek tekintettel. Rövid az a - azt hiszem - kettő év, ameddig visszavásárolhatja. Nem hiszem, hogy ilyen egzisztenciális kérdések ennyire beszorított életszituációban ilyen rövid idő alatt rendezhetők, tehát kérem, hogy a módosítóinkat figyelembe véve kerüljön ez elfogadásra, és kérem Ékes képviselő urat, legyen rajta, hogy a további lépések is minél előbb megszülessenek.
Köszönöm szépen a figyelmet.
