TÓBIÁS JÓZSEF
TÓBIÁS JÓZSEF
TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az első gondolat, ami eszembe jutott, hiszen másfél éve sok törvényjavaslat, sok parlamenti vita zajlott le ezen kérdéskörben a Házban, hogy egyszerű mondattal: vajúdtak a hegyek és egeret szültek.
Nagyon grandiózus terv volt az, hogy olyan megoldást kell kínálni, amely egyik oldalról… Most az egész hitelproblémát szeretném egy kicsit megjeleníteni, hogy az eddigi intézkedések valójában milyen célt szolgáltak, és azok mennyire teljesültek, majd eljutunk a végén a nagy katarzishoz, ami a Nemzeti Eszközkezelő kellett volna hogy legyen.
Az egyik a jövő, hogy hogyan lehet a jövőben biztosítani a szabályozók által a bank által nyújtott termékek átláthatóságát, az ügyfélnek az információval való ellátottságát és a kvázi védelmét biztosítani szabályozók által. Ez megtörtént. Van most még néhány olyan jogszabály, ami várat magára, de azt kell mondjam önöknek, hogy ez eddig így rendben van.
Van egy másik halmaz a jövőn túl, ez a jelen problémája. A jelen problémájában mindaz, ami önök által az elmúlt kilenc hónapban történt, a Rogán Antal-féle nyolc pont, kormányzati előterjesztések, azt tudom mondani, hogy lehetséges, hogy mindig voltak olyanok, akik ennek az eszköznek az igénybevételével segítséget kaptak, de soha nem volt az adott jelen problémáinak a társadalmi csoportját tekintve a többség, amely ezzel érdemben tudott volna segítséget kapni. Akkor mindig az hangzott el, hogy igen ám, de majd a Nemzeti Eszközkezelő. Nem tudom, nem akarok sem aktuális gazdasági helyzetről beszélni, bár lenne mit, nem akarok aktuális társadalompolitikai helyzetről beszélni, mert lenne mit, csak azt szeretném önöknek elmondani, hogy ha valaki olyan magasra teszi a mércét, hogy az a Nemzeti Eszközkezelő lesz az, amely minden egyes bajba jutott embert meg fog menteni, akkor én azt gondolom, hogy adni kell a miniszterelnök szavára. Ő azt mondta, hogy egyetlenegy ember nem marad fedél nélkül.
Az egy szomorú tény, hogy ezzel együtt azért ez zajlik, tehát azért szeretném mondani, hogy a kilakoltatási moratórium ellenére igenis vannak végrehajtások, merthogy csak egy területét szabályozta a jogszabály, és éppen most jött be a végrehajtási törvény. Tehát ennek jóval korábban bent kellett volna lennie a moratóriummal együtt, hogy a bíróság előtt kikötött szerződéseken túl, amiket szabályoz, azt a nem bíróság előtt kikötött szerződés képes legyen szabályozni, ahol meg a végrehajtók vannak jelen. Ott sajnos ez még nem történt meg. Tehát ebből adódóan minden ellenzéki felvetés jogos, higgyék el képviselőtársaim, hogy ez ma zajlik Magyarországon.
Tehát volt egy nagyon magas várakozás mindenki részéről, hogy na majd a Nemzeti Eszközkezelő meg fog menteni bennünket. Elolvasva a törvényjavaslatot, azt tudom önöknek mondani, hogy vagy nincs ismeretük arról, hogy mely társadalmi csoport az, amely valójában a leveszélyeztetettebb, nota bene már olyannyira, hogy 195 napon túl van már, tehát magyarán, már régóta nem tud fizetni. Meggyőződésem, hogy ez a társadalmi csoport a helyzete okán nem lehet az a paraméter, amit önök előállítottak.
(19.50)
Tehát ha egy szociális helyzetben lévő családra lehet csak úgymond fókuszáltatni magát a Nemzeti Eszközkezelőnek a belépési oldalán, akkor azt kell mondjam, hogy az az átlagjövedelem, amivel ők rendelkeznek, eleve nem tette lehetővé, hogy bármikor is ők ingatlanbérleménybe kerüljenek vagy akár hitelfelvételként megvegyenek.
Tehát nem is lehetnek alanyai ennek. Szociális oldalról lehet, de hogy nem ők azok, akiknek az ingatlanjuk ott van, és nem tudják fizetni 190 vagy 200 nap óta, az szinte bizonyos. Hiszen ha megmondjuk, hogy mennyi az az ingatlanérték, amit önök kijelöltek, akkor én meg tudom önnek mondani nagyon őszintén, hogy akár már Pest megyében nagyon-nagyon szűk az a keresztmetszet, akik ebbe be fognak tudni lépni, azért, mert olyan szociális feltételrendszereket állítanak még a belépés oldalára, ami már nem teszi lehetővé, mert vagy nincs hitele, vagy nem felel meg szociálisan. Merthogy miből keletkezett ez a helyzet? Abból, hogy a jövedelméből kifizetni képes részleteket, havi törlesztőrészleteket, mondjuk úgy, kétkeresős, munkájából megélő, átlagjövedelemmel rendelkező család tudta biztosítani. És ezek elveszítették a munkájukat. Ha elveszítették a munkájukat, akkor az nem azt jelenti, hogy ők a szociális dimenzióban való életminőséggel rendelkeznek.
Mert a válság… - 2008 óta, most ne menjünk bele, képviselő úr, hogy mennyi munkahely teremtődött, mert 300 ezer családról beszélünk, és van néhány tízezer, ami bővülést jelentett, elsősorban közmunkából, gratulálok, nagyon sok sikert, de nem erről beszélünk. Arról beszélünk, hogy a Nemzeti Eszközkezelő belépési oldalán, ahol az utolsó mankó lehetne a már bajba jutottaknak, egy nagyon-nagyon szűk belépési aktor. Nem azt vitatjuk el, hogy van-e szükség Nemzeti Eszközkezelőre, csak ennél kicsit úgymond szakmaibb, a szociális szakmai területek intenzívebb igénybevételét javasolnám a tisztelt előterjesztőknek. És még egyet: a Nemzeti Eszközkezelő valójában az állami bérlakásprogram bázisa kellett volna hogy legyen.
Belemehetnénk abba, hogy már 2008-ban is, 2009-ben is születtek olyan jogszabályok, hogy az önkormányzatok kedvezményes hitellel elővásárlási jogot szerezhettek volna a bajba jutott családok ingatlanjának megmentése érdekében, és most tényleg ne értsék félre, de ha jól emlékszem, 2006 és 2010 között zömében önök irányították az önkormányzatokat is. Kimutatható a Magyar Fejlesztési Bankban, hogy hány önkormányzat élt ezzel a lehetőséggel. Tudom, önök azt mondják, hogy nagyon rossz helyzetben lévő önkormányzatok már nem is akartak még egy hitelterhet felvenni. De szeretném mondani, hogy néhány száz milliárd forint kötvénykibocsátásra azért futotta. Ha már nagyon-nagyon belemegyünk, közgazdászként azt gondolom, hogy vannak a teremben olyanok, akik értik, hogy egy 20 éve az önkormányzatiságban a vagyonelemek felélését követően lehetőség lett volna arra, hogy újra önkormányzati vagyonelemekhez jusson hosszú távon egy adott település akkor, ha ebben a programban részt vesz.
Ma is ezt gondolom. Van egy álságos helyzete az egész törvényjavaslatnak. Az egyik az, amit már több képviselőtársam is elmondott, ez a kétéves időtartam. Ha valaki szociális dimenzióban lesz jogosult, akkor eléggé életszerűtlen feltételezés, hogy két év múlva ebből a szociális dimenzióból kitörve megvásárolja az ingatlant. Ugye, azért nem egy életszerű történet? Kettő: azzal is egyetértek, hogy a válság, most már látjuk egyéb vonatkozásban is, nem úgy van, hogy mondásra érkezik, és mondásra megy el. Az úgy van, hogy sajnos marad. Tehát hosszabb periódusban kellene számolni mindazokkal, akik ebben a helyzetben vannak.
De a legérdekesebb számomra az, tudják, hogy ha az állam 35-50 százalék között vásárolhatja meg az ingatlant, amiről majd kegyesen persze a banknak még el kell döntenie, hogy neki megéri-e vagy a piacon tudja azt értékesíteni többért… - szeretném mondani Ékes képviselőtársamnak, hogy 2009-ben már folytattunk tárgyalásokat a Bankszövetséggel e tekintetben, és tudja, azért az úgy van, hogy abban a kockázati alapban van ilyen hitel, meg van olyan hitel is. Van Szabolcs megyében is ingatlan, meg van az agglomerációból is ingatlan. Ha ez úgy van, hogy az állam nem rendelkezik azzal a diszkrecionális jogával, hogy azt mondja, bajba jutott, rendben van, kérem az ingatlant, és én azon a 35-50 százalékon erről gondoskodom, ha megengedjük a bankoknak, hogy ők maguk döntsék el, hogy mi az, ami számukra kedvezőbb, akkor nem az érintetten segítünk, hanem megint őt tesszük kiszolgáltatottá.
Tehát ebből adódóan azt gondolom, hogy vagy az van, hogy a bankoknak nincs ebben az ügyben mérlegelésük, hanem a rossz hiteleket egy az egyben kiveszik, és átadják az államnak, akkor azt mondom, hogy ez rendben van. De ennél mondok egy még egyszerűbbet, mert maga a javaslat is ilyen, hogy ennyi erővel akkor meg kell adni azt a kedvezményt is, hogy felajánlják az adósoknak, azon a 35-50 százalékon akkor vegyék meg ők. Ha önök a végtörlesztést is így kezelték, össze lehet szedni a családban meg a rokonságtól a pénzt, akkor miért ne mondhatnák. Lehet, hogy ezer embernek, ezer családnak vagy kétezernek ugyanúgy segítünk. 2014-ig ez a program 1500-2000 családnak tud segíteni, a kormányszóvivő nyilatkozata alapján tudom idézni. Nincs ezzel baj, mert minden egyes ember fontos ebben a kérdésben.
Csak azt akarom önöknek mondani, hogy amekkorára ki lett nyitva az eszközkezelő vágya, hogy az majd megoldja mindazt a problémát, amit az egyoldalú szerződések, a végtörlesztések, a moratórium nem tudott megoldani, az majd ezt mind megoldja. Ehhez képest mondom önöknek, hogy ezt nem hozza annak a társadalmi csoportnak, amelynek jelentős része a közép- vagy az alsó középosztályból került ki, mert ők bíztak abban a jövőben, amelyben a jövedelmükből képesek lettek volna a hiteleiket finanszírozni. Azoknak ez nem nyújt érdemi megoldást. Tehát vagy azt mondjuk, hogy van még nemzeti eszközkezelő II., vagy van még egy olyan állami bérlakásprogram, ami ezt az egészet összefogja, és annak csak egy eleme az eszközkezelő, azt el tudom fogadni. De ha ez az utolsó menedék, akkor higgyék el, hogy nagyon kevesen tudnak beállni az eresz alá a vihar elől.
Köszönöm szépen.
