TÓBIÁS JÓZSEF
TÓBIÁS JÓZSEF
TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tényleg azt hittem, hogy ezen már túl vagyunk. De ha már képviselőtársam jelezte, hogy egyrészt szociális, akkor szeretném megkérdezni, ön tudja-e, hogy ma azok, akik tényleg arra várnak… - és nem mi mondtuk, képviselő úr, arról a szószékről mondta a Magyar Köztársaság miniszterelnöke, hogy senki nem marad fedél nélkül. Abban meg egyetértünk, hogy az eddigi intézkedések a leginkább bajba jutottaknak nem segítettek, akik már nem képesek finanszírozni a hitelüket. Ezért az eszközkezelő volt a csodafegyver. Nem én mondtam, én egyszerűen csak azt minősítettem, hogy ez nagyon szűk keresztmetszetet ad. De ha már ön szóba hozta, hogy eleve beletesszük, hogy Magyarország gazdasági lehetőségeihez mérten, akkor meg azt tudom önnek mondani - és tisztelettel elnézést kérek levezető elnök úrtól -, hogy mégiscsak kellene beszélni a MOL 260 milliárdjáról, a Rábáról és a többiről, hogy a gazdasági lehetőség vagy az államadósság, hogy mást ne mondjak, ami éppen most ment vissza oda, ahol 2010 áprilisában volt egy magán-nyugdíjpénztári vagyon einstandolása után.
Tehát ha azt nyitjuk meg, hogy mekkorák a magyar gazdaság lehetőségei, akkor azt tudjuk mondani, hogy ezen gazdasági lehetőségek között is lett volna 250-300 milliárd arra, hogy megmentsük. Hát akkor erről kell beszélni. Én nem akartam ezt a kérdést megnyitni, örültem volna annak, ha ez megmarad a szakmai keretben. Örömmel hallom, hogy azt mondja, Zsigó képviselőtáram, hogy még további lépésnek kell jönni. Akkor csak azt ígérje meg, hogy azok, akik aktív keresők voltak - és mehetünk az okokra, azt is nagyon szívesen megnyitom, megnyithatja, vitatkozhatunk róla -, mikor kapnak segítséget. Mikor nyitja ki az eszközkezelő a lehetőséget arra, hogy ne csak a szociálisan rászorultak, hanem azok is beléphetnek, akik nem ebben a kategóriában vannak. Ha azt mondja, hogy lesz rá lehetőség, akkor be is fejezhetjük a kétpercezést és el fogom fogadni.
Köszönöm szépen.
