VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem akartam hozzászólni a vezérszónoki után a vitához, de Ékes úr megszólított. 20 percben kifejtettem azt, amit a rádióinterjúban 2 percben volt alkalmam elmondani, de fontos azt látni, és örülök annak, amit Ékes úr elmondott, hogy ennek lesz folytatása, lehet, hogy lesz rá több pénz.
Javasolnék önnek forrásokat a jelenlegi költségvetésben is, lehet, hogy most már kapcsolódó módosítóval nem, de az önök jogalkotási problémájával bármi átmegy. Például nézzük meg, az Országház épülete előtti felszíni parkoló helyett újabb több száz devizahitelest tudnánk megmenteni. De mondjuk, ha megnézzük a debreceni stadion rekonstrukciójára a kft.-t, már maga az alaptőke 200 millió forint - de hagyjuk ezt! Rengeteg szabad forrás van a költségvetésben, tehát lehetne még többet tenni.
Egy dolog az, hogy ki a hibás, én ezzel most nem akarok foglalkozni. Az a fontos, hogy merre indulunk el a megoldás útján. Az a törvénytervezet, amiről most szól az általános vita, csupán a szociálisan leghátrányosabb helyzetben lévők számára nyújthat valamiféle, szerintem látszatmegoldást. Azért látszatmegoldás, mert például visszavásárolnia egy ilyen sanyarú sorsban lévő embernek 2 éven belül ezt az ingatlant, hogyan is mondjam, ez eléggé merész vállalkozás volna. Másrészről az ingatlanalap-koncepciónkat, ami a bérlakásrendszerrel összefüggésben van, azt Ékes képviselő úr nem értette meg pontosan. Arról van szó, hogy az ingatlanalapba az önkormányzatok, ha laktak benne, ha nem, beviszik a közösségi lakásállományukat, s ezentúl minden magyar embernek biztosítani kell a lakhatását, és a bankok is ugyanúgy részt vesznek ebben a programban, mert ahogyan Ékes úr is elmondta, az állam nem tudja egyedül megoldani a problémát, és a végtörlesztés nem egy jó eszköz, viszont a nemzeti ingatlanalapba bele tud szállni a bank a követeléseivel és forrásokkal is, ezért arra gondolok, ez talán így megoldás lehet, és remélem, ezzel a félreértéseket eloszlattam.