DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A T/4365/9. számú módosító indítványhoz, annak tartalmához kívánom elmondani a véleményemet - ez a Szocialista Párt alternatív költségvetési javaslata -, ezen belül a felsőoktatás és a művelődés, a kultúra kérdéseihez és költségvetéséhez szeretnék hozzászólni.
Helyes dolog, ha az imént felszólaló fideszes képviselő úr a teremből sietve távozik, mert ha az, amit az előbb elmondott, úgy igaz (Moraj a kormánypárti padsorokban.), amint azt elmondta, akkor lehetetlen, hogy ezt a költségvetés támogassa, ugyanis az, amit elmondott, egy helyes megközelítés: teljesen ellenkező azzal és ellentmond annak, ami a költségvetésben a magyar kultúra dolgáról szól.
(12.10)
Néhány konkrét adatot szeretnék elmondani.
A magyar kultúra támogatásában a kulturális intézmények támogatási soron a 2011-es, tehát jelenlegi költségvetéshez képest 43 százalékos csökkenés van, egy év alatt 43 százalékos, a közkultúra esetében a 2011. évi költségvetéshez képest a következő évi költségvetési törvényjavaslatban 31 százalékos csökkenés. Ez a 2010-es költségvetési évben, ami egy roppant szoros költségvetési év volt, ezeken a területeken 50-55 százalékos csökkenést jelent két naptári éven belül. Ilyet háborús időszakon kívül a magyar kultúra költségvetése nem élt meg 1946 óta.
Egyetlenegy olyan évet nem tudnak mondani, amikor ezen belül kulturális költségvetési tétel, amelyet egyébként nem vált ki valamiféle új tétel, 43 százalékos költségcsökkenést, költségtérítés-csökkenést jelent. Ez valóban elképesztő. Ez azt jelenti, hogy az az intézményrendszer, amellyel egyébként önök, akik leginkább vidéken élő magyar emberek, kistelepüléseken vagy középvárosokban… - az az intézményhálózat, amely az elmúlt fél évszázad során kialakult, vagy akár a két világháború között jött létre, és aztán megerősítést nyert, ezzel a költségvetéssel gyakorlatilag fenntarthatatlan.
Kistelepülések művelődési házairól beszélek, azokról a kultúrotthonokról, ahol gyakorlatilag az egyetlen lehetőség, hogy kulturált és valóban megfelelő célokra az ott lakók összegyűljenek, találkozzanak egymással. Nem tudnak mondani olyan tételt, amely ha 43 százalékot veszít egy év alatt a költségeiből, akkor az képes lenne a jelen szerkezetében fennmaradni.
Ehhez képest azt kell mondjam, hogy a kultúra egészében az érdekérvényesítő képességnek olyan hiányáról tesznek tanúbizonyságot, amely példa nélküli. Ha ugyanis elfogadjuk, hogy a költségvetésnek akár a 2011. évi költségvetés egészéhez képest szűkebbnek kell lenni, akkor érdemes megnézni azon területeket, amelyek ennek a szűkítésnek az átlagos értékéhez képest kiugróan magasak, emelkedő szintet mutatnak, és azokat, amelyek csökkennek. Azt kell mondjam önöknek, hogy miközben a legkülönbözőbb területeken önök nemzeti elkötelezettségről tesznek tanúbizonyságot szavaikban, a nemzeti kultúrát ebben a költségvetésben úgy küldik a padlóra, hogy levegőt nem kap, de már esés közben meghal.
Az átlagos költségcsökkentéshez képest 15 százalékkal jobban csökken a magyar kultúra költségvetése, mint az összes többi területé. Ez azt jelenti, hogy minden olyan területen, amely kultúrát jelent, önök a szokványos és a költségvetés egészét érintő költségcsökkentésen túl még 15 százalékot rátesznek, magyarul, ahonnan a legkönnyebb elvenni, ahol a legkisebb az ellenállás - ez a magyar kultúra területe -, amely a politikai kormányzati struktúrájukon belül a leggyengébb, ott a legkönnyebb az ellenállás, és az átlagoshoz képest elképesztő méretekben vesznek el pénzt.
Ez azt kell jelentse, hogy önöknek szembe kell nézniük majd saját választóikkal, de nem is a választókról beszélek, egyszerűen a szomszédjaikkal, azokkal a lakosokkal, akikkel egy településen élnek, akik lehet, hogy összejárnak különböző körökben, próbálnak a magyar kultúra helyi szintjén egyszerűen érvényesülni, amikor 43 százalékot vesznek el egyik évről a másikra, az ott fenntarthatatlan; nem programszinten fenntarthatatlan, hanem intézményi szerkezeti szinten fenntarthatatlan.
Kérem, engedjék meg, hogy egy másik összehasonlítást is mondjak. Minden olyan terület, amely a magyar kultúra nagy területeinek összességébe tartozik, de kellően erős volt ahhoz, hogy kilobbizza magát a kulturális államtitkárság alól, nyert. Kérem, nézzék meg, nézzék végig a költségvetésüket!
A magyar film - ott viszonylag erős az érdekérvényesítő képesség - az első adandó alkalommal kilobbizta magának, hogy mindenhova tartozzon, csak a kulturális államtitkársághoz ne. Ez a terület most a Gazdasági Minisztériumhoz tartozik.
A külföldi magyar kulturális intézetek az Igazságügyi Minisztériumhoz tartoznak. Majd tessék nekem mutatni egyetlenegy országot a világon, nem az Unióban, a világon, ahol a külföldi kulturális intézetek az adott ország igazságügy-minisztere alá tartoznak. Ez egyszerűen azért történt, mert nem akartak a kulturális államtitkársághoz tartozni, és az igazságügyi területet vezető minisztert kellően befolyásos és kulturált embernek tartották ahhoz, hogy ők oda tartozzanak. Mindegy volt nekik egyébként tulajdonképpen, hogy mi ez, csak oda ne, és igazuk volt. Mondom önöknek, például a Balassi Intézet - ez az intézet az, amely a külföldi magyar kulturális intézeteket magába foglalja - összesen 10 százalékos költségcsökkentést szenved el, nem kevés, de az átlagnak megfelelő, ellentétben - mondom - a közkultúrával, ahol meg 43 százalékosat, amely máshová mégse tartozhat, mint a kulturális államtitkársághoz.
Tisztelt Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Kérem a többségi frakciók tagjait, hogy ezt a területet éppen azért, mert egyébként nem gondolom, hogy önök nem hívei a magyar kultúrának, az elmúlt évtizedben sokat dolgoztunk együtt, sokat vitatkoztunk, de tudom, hogy önök a magyar kultúrának hívei, azt, ami most a költségvetésükben van, nézzék át, mert olyan károsítást végeznek, amelyhez fél évtized kell, hogy helyrehozzuk. 40 százalékos költségcsökkenést egy év alatt egyetlen terület nem tud elviselni, egyetlen terület, teljesen mindegy, hogy melyik. Ha ez a kultúrát éri, ahol nem feltétlenül a legerősebb érdekérvényesítő képességgel dolgozó területek vannak, akkor ott a kár még hosszabb ideig tart.
Kérem jó szívvel a kultúra iránt nemcsak érdeklődőként, hanem aki talán az átlagosnál nagyobb tapasztalattal bír, javaslom önöknek, hogy nézzék át, ami a saját költségvetésükben van, módosítsák, hogy jobbá tegyék a lehetőséget.
Elnök úr, köszönöm szépen. (Boldvai László tapsol.)
