DR. TARNAI RICHÁRD
DR. TARNAI RICHÁRD
DR. TARNAI RICHÁRD (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az előző felszólalásokat hallgatva az a népdal jutott eszembe, hogy két út van előttem, melyiken induljak. Eléggé egyértelmű kép rajzolódik ki, hogyha a Ház falain kívülre tekintünk, és megnézzük, hogy éppen hogyan alakulnak az árfolyamok, éppen mi az oka ezeknek a mozgásoknak. Ugyanis két nagyon jól elkülöníthető út van, és ez nem most alakult ki, hanem az elmúlt években vált világossá.
Az egyik az IMF útja, amit nevezhetünk nyugodtan görög útnak, nevezhetjük annak az útnak, amire az előző szocialista kormányok voltak szívesek rávezetni minket, ami a teljes kiszolgáltatottságot jelenti, ami Görögország esetében jelenleg azt jelenti, hogy már a fizetések, a nyugdíjak kifizetése is veszélybe került, cserébe az IMF lélegeztetőgépén van az ország.
És van a másik út, az pedig a függetlenség, a gazdasági függetlenség útja, aminek érdekében a kormány határozott lépéseket tett az elmúlt időszakban. Gondoljunk csak a bankadóra, amiről ellenzéki képviselőtársaim azt mondták még fél évvel ezelőtt, hogy ezt nem lehet megcsinálni, ez egy kitaláció és megvalósíthatatlan dolog. (Közbeszólások a Jobbik soraiból.) Egyes ellenzéki képviselőtársaim ezt mondták. Aztán közben egész Európa bevezette ezt a fajta intézkedést. A rögzített árfolyamon való törlesztés, ami a devizahitelesek gondjain enyhít, e tekintetben szintén folyamatosan hallhattuk szocialista képviselőtársaink részéről az ellenérveket, pedig emberek széles tömegein segít az országon belül (Dr. Józsa István: Nem így van.), akik pont azért adósodtak el, mert voltak szívesek önök nem tájékoztatni őket az árfolyamban rejlő kockázatokra.
No, tehát a két út teljesen egyértelmű, az egyik az IMF lélegeztetőgépére való rákötése az országnak, a másik pedig a függetlenség útja. A 2012. évi költségvetés a függetlenség költségvetése. Ebben a költségvetésben, ha megnézzük, melyek azok az intézkedések, amelyeket a kormányzat meg kíván valósítani az országban, akkor pontosan ezt a fajta függőséget kívánja megszüntetni, ami eddig van. És szeretnék egy idézettel kezdeni, Roubini úr, az a neves közgazdász, aki a 2008-as válságot előre megjósolta, a következőt mondta: be kellene fejezni a forint elleni spekulációkat. Be kellene fejezni, hiszen arról van szó, hogy miközben a GDP-adatok a vártnál is kedvezőbbek Magyarországra nézve, miközben a tartalékok - pontosan az előbb elhangzott egyik képviselőtársam hozzászólásában, hogy igenis vannak meglévő tartalékok -, sőt, az országvédelmi alap létrehozása pontosan ennek a tartaléknak a kőbe vésését szolgálja a költségvetés tekintetében, tehát miközben pozitívak Magyarországra nézve ezek az adatok, mégis a forint árfolyama különböző spekulációk miatt elkezdett romlani. És ezt nem mi mondjuk, hanem - még egyszer mondom - az a közgazdász, aki a 2008-as válságot is előre jelezte.
A képviselőtársam részéről elhangzott egy mondat, hogy a költségvetésben szereplő intézkedések és a korábbi kormányzati intézkedések a legvagyonosabb réteg támogatását valósítják meg. Nos, hogyha a több gyermeket nevelő, munkabérből élő családok a legvagyonosabb rétegei ma Magyarországnak, akkor igen, akkor őket támogatja ez a költségvetési törvényjavaslat, és őket támogatja az a kormányzati intézkedéssor, amely a költségvetés egyes fejezetein belül megjelenik. Hogyha vitatják képviselőtársaim azt a célt, hogy a munkából élő, saját bérből, a fizetésükből élő és gyermekeket nevelő családokat támogassuk, akkor ebben nem értünk egyet, mert mi igenis őket kívánjuk támogatni, és a költségvetés pontosan erről szól. (Dr. Józsa István: Jobban kellene.)
Háromféle megközelítésből és háromféle módon kívánjuk elérni ezt a célt. Az egyik, ami a függetlenséget biztosítja, az az Új Széchenyi-terv. Tehát pontosan azokat a forrásokat, amelyeket az Európai Uniótól kapunk, pontosan arra kívánjuk fordítani, hogy amit az emberek az országban meg kívánnak valósítani, ahhoz az állam adja hozzá a szükségest, a szükséges eszközöket, pénzeket, és ebből jöjjön létre valami jó, tudjunk függetlenedni Európától és egyébként az Egyesült Államoktól is, gazdasági értelemben.
A másik intézkedéssor, amit szintén az előbbi felszólalásban kritizáltak képviselőtársaim, az a kormányhivatalok létrejötte. Hát pontosan azért jöttek létre a kormányhivatalok, és azért szerepel a költségvetésben is külön soron a kormányhivatalokra fordítandó pénz, merthogy csak ezzel az intézkedéssel körülbelül 60 milliárd forint közpénzt sikerült már eddig is megspórolni. Hiszen az eddig külön-külön, egymástól függetlenül kvázi kiskirályságként működő szakigazgatási szervek egy egységbe lettek hozva, szakmailag megtartva az önállóságukat, pénzügyi, funkcionális értelemben viszont egységes költségvetésre lettek kötve, átláthatóvá váltak a pénzmozgások, egységesek lettek ezek. Még egyszer mondom, mintegy 60 milliárd forint megtakarításról beszélünk csak az idei, 2011-es évben, és ezeknek a hivataloknak pontosan az a feladata, hogy megszüntessük azokat a bürokratikus akadályokat, azokat a hivatali packázásokat, amelyeket szerintem mindannyian - önök is és a tévénézők is - tapasztalhattak nap mint nap, és egyszerűsítsük az eljárásokat. Hát ezért szerepel a költségvetésben a kormányhivatalok fejezete, és ezért sikerült már ebben az évben is ezt a 60 milliárd forintot megspórolni a közpénzekből.
A költségvetés egyes konkrét intézkedései is mind-mind ezt szolgálják. Hallhattunk az országvédelmi alapról; az országvédelmi alap pontosan egy olyan tartalék létrehozását és olyan tartalék képzését tartja nagyon-nagyon fontosnak, hogy azokat a naponta változó körülményeket, amit Roubini úr nyilatkozata alapján a tudatos forint elleni spekuláció is jelent, és ami le fog csengeni véleményünk szerint és reményeink szerint hamarosan, no, ennek a negatív hatásait ki tudja védeni a költségvetés.
Egyébként megjegyzem, pluszforrások is elég jelentősen kerülnek a rendszerbe, ha csak a közbiztonság és az oktatás fejezetét áttekintik, akkor ezt önök is láthatják, úgyhogy kérem, figyelmesen tanulmányozzák ezeket a rovatokat is. És hát az egész költségvetés szellemiségét és a konkrét intézkedéseit is az államadósság leépítése, az adósság leépítése, a függetlenség kiépítése jellemzi mind országos szinten, mind pedig az egyéni, állampolgári szinten. Akkor, amikor a kormány intézkedéseket hoz arra vonatkozóan, hogy a szocialisták által az elmúlt években összelapátolt több mint 80 százalékos adósságállományt levigyük, és kőbe véssük azt, hogy ezt ne lehessen a továbbiakban büntetlenül túllépni, akkor pontosan azt szolgáljuk, hogy függetlenek legyünk az IMF-től, függetlenek legyünk a többi európai és a többi, világbeli államtól, és akkor is, hogyha önök ezt oly viccesnek tartják. Erre ráment sok-sok éve az országnak, és ennek a helyrehozása most a mi feladatunk, és ennek a költségvetésnek a feladata.
Egypár adatot azért hadd mondjak kedves szocialista képviselőtársaimnak. 2002, ugye, emlékeznek rá, ez volt a kormányváltás, az önök hatalomra jutásának az éve, ebben az évben az EU-27-ek átlagának GDP-növekedése 1,2 százalék volt, miközben Magyarországé 4,5 százalék. Tehát az utolsó olyan évben, amit a Fidesz-kormányzat még gazdasági teljesítményként fel tudott mutatni, több mint 3 százalékkal magasabb volt a GDP-növekedésünk, mint az Európai Uniónak. Szerintem ez nem elhanyagolható körülmény. Aztán jöttek önök, és 2007-re - a válság előtti utolsó évről beszélünk - sikerült a szocialista kormányoknak elérni, hogy a 3,1 százalékos európai GDP-növekedés 0,1 százalékos magyar növekedéssel párosult. Tehát miközben lejtett a pálya, miközben kedvezők voltak a külső feltételek, eközben Magyarország gyakorlatilag nem tudott semmiféle növekedést produkálni. Ezt önök 5, azaz öt év alatt hozták össze sikerrel.
(10.30)
Ha megnézzük a mai adatokat, akkor azt látjuk, hogy 2011-ben gyakorlatilag 0,1 százalékkal behoztuk az EU növekedési átlagát, másfél évvel a kormányváltás után, egy sokkal negatívabb, sokkal nehezebb gazdasági környezetben, mint ami 2002-2007 között volt, hiszen akkor nem volt válság, most pedig van válság, és ennek ellenére most az EU átlagával egyazon emelkedést tud mutatni a magyar gazdaság.
Azt gondolom, hogy az adatok önmagukért beszélnek, és ezt érdemes figyelembe venni akkor, amikor a költségvetés számairól és a költségvetés kiadási részéről beszélünk. Egyébként ezt az utat fogja folytatni a kormány: függetlenedni a külső negatív tényezőktől, és a saját utunkat járni a továbbiakban is, mégpedig azért, hogy eljussunk oda, ahol 2002-ben voltunk. Szomorú, hogy közben 8 év eltelt a semmire, illetőleg a visszafele gyaloglásra.
A nyugdíjrendszer saját lábra állítása, ami a költségvetésben megjelenik, szintén a függetlenedést szolgálja; azt, hogy itt a képviselőknek ne kelljen minden évben egyre növekvő összeggel kipótolni a nyugdíjkasszát, hanem a nyugdíjkassza a saját lábára tudjon állni. A 2012-es évben a költségvetés elfogadása esetén ez meg fog történni, az Egészségbiztosítási Alap tekintetében pedig ez a folyamat meg fog kezdődni. Ez azt jelenti, hogy miközben a demográfiai adatok - ebben talán mindnyájan egyetértünk az itt ülők közül - katasztrofálisak az országra nézve, egyre több idős, egyre több eltartott emberre egyre kevesebb aktív korú jut, egyre kevesebb befizetés történik, ahhoz, hogy a nyugdíjakat ki lehessen fizetni, az Országgyűlésnek értelemszerűen mindig egyre nagyobb összeget kell biztosítani arra, hogy a nyugdíjak kifizethetővé váljanak.
Ez így nem tartható - ezzel mindenki egyetért -, ezért történt meg a magán-nyugdíjpénztári bizniszeknek a megszüntetése, ezért történt a 2012-es költségvetésben a Nyugdíj-biztosítási Alap talpra állítása. Aki nyugdíjjárulékot fizet, az a nyugdíjalapba kerül, és abból mindenki megkapja a nyugdíját, aki nyugdíjra jogosult. (Simon Gábor: Nyugdíj se lesz.) Nincsenek kiskapuk, nincsenek mindenféle olyan juttatások, amelyek nem illenek ebbe a tiszta rendszerbe. Ami az előbbi években, az elmúlt 20 évben jellemző kiadásokat jelenti, azok a helyükre kerülnek, a szociális kasszába kerülnek, a szociális részre kerülnek, hiszen nem járulékfizetés alapján történő nyugdíjfizetésről beszélünk, így viszont fenntarthatóvá válik egyébként a nyugdíjrendszer.
Nehéz a képviselők dolga és nehéz a dolgunk, hogy az igazságosság és a szolidaritás szempontját egyaránt tudjuk érvényesíteni. Joggal mondják azt az emberek országszerte, hogy ők, akik megfeszített munkával dolgoznak, verejtékesen rakják össze azt a pénzt, amit megkapnak hó végén keresetként, miért tartsanak el olyan embereket, akiknek egyébként eszük ágában sincs dolgozni, és kapják az államtól vagy az önkormányzattól a különböző juttatásokat. Ez jogos érv, igazuk van ezeknek az embereknek. Ugyanakkor az érem másik oldala a szolidaritás kérdése, hogy vannak olyan emberek, akik betegségükből, életállapotukból fakadóan nem képesek eltartani magukat; ebben az esetben meggyőződésem szerint az államnak igenis kötelessége róluk gondoskodni.
Ezt a két szempontot, az igazságosság és a szolidaritás szempontját egyesíti ez a törvényjavaslat, amikor azt mondjuk, hogy a nyugdíjjárulékból a nyugdíjra jogosultak megkapják a nyugdíjukat. Amit a választási kampányban ígértünk egyébként, hogy megtartjuk a nyugdíjak értékállóságát, ezt valóban megtartjuk, viszont minden ezen kívüli dolgot, ami 38 éves emberek nyugdíjba vonulását és egyebeket tesz lehetővé, kivesszük a rendszerből, és ezek vagy megszűnnek, vagy pedig a szociális ellátórendszer keretén belül jelennek meg. Azt gondolom, hogy a költségvetés intézkedéseinek támogatása pontosan az igazságosság és a szolidaritás határmezsgyéjének a megtalálását jelenti.
Egy mondattal említettem a munkaképesség kérdését. A Start-munkaprogram - amit idén indítottunk el, és amire a költségvetés most már az egész országra nézve a forrásokat tartalmazza - pontosan ezt a célt szolgálja. Engedjenek meg egy példát, amit pontosan a Start-munkaprogram elindított akcióinak az egyikén tapasztaltak az ott dolgozó kollégák. Amikor a Start-munkaprogramba jelentkezők mintegy 50 százaléka megtudta, hogy neki dolgoznia kellene azért, hogy továbbra is kapjon valamiféle ellátást az államtól vagy az önkormányzattól, eleve az 50 százaléka bejelentette, hogy ők inkább nem kívánnak élni a lehetőséggel, hiszen így-úgy ők majd megoldják a saját helyzetüket.
Nem kell túl nagy fantázia ahhoz, hogy kikövetkeztessük, hogy ők eddig is a fekete- vagy a szürkegazdaságból éltek, úgy tartották el magukat, és egyébként még az állam csak úgy odaadott nekik havi 30, 50, 100 ezer forintot. Ez a rendszer megszűnik. Ha valaki munkaképes, és ha valaki akar dolgozni, akkor a Start-munkaprogram keretén belül megkapja ezt a lehetőséget. A költségvetési törvényjavaslat szerint abból a 600 ezer emberből, aki az előbb említett módon jelenleg ellátást kap, körülbelül 200 ezer ember vissza tud térni a Start-munkaprogramon keresztül a rendszerbe, tehát ennyivel csökken az állam - tegyük hozzá, hogy fölösleges - kiadása. Gyakorlatilag azokat jutalmaztuk, akik megpróbálták kijátszani a jogszabályokat, és eszük ágában nem volt a valós gazdaságból megélni.
A segélyezési rendszer egyébként eddig rendkívül igazságtalan volt, hiszen ha valaki egy olyan településen élt, ahol az önkormányzat lehetőséget biztosított arra, hogy nagyvonalú segélyeket osszon, akkor ő ezt megkapta, de ha mondjuk 10 kilométerrel arrébb, egy másik településen élt az illető, és ott az önkormányzat rosszul gazdálkodott - tegyük fel, hogy szocialista polgármestere volt -, akkor ott nem volt lehetőség arra (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Mit beszélsz hülyeségeket? - Moraj az MSZP padsoraiban. - Káli Sándor: Honnan jött?), hogy ilyen pénzeket kapjanak, és ilyen segélyekhez jussanak, tehát maga a születési hely, az a hely, ahol élt, meghatározta a lehetőségeit. A korábbiakban nem volt független a lakóhelytől a segélyezési rendszer, ezért a költségvetési törvényjavaslatban azt mondjuk, hogy függetlenné válik a lakóhelytől, és megszűnik a munkaképes lakosság segéllyel való tömése: aki dolgozni tud, annak dolgoznia kell, akkor fog bért kapni, és ez jóval magasabb összeg, mint amit egyébként segélyként megkapna. (Káli Sándor: Katasztrófa!)
Még egy, a minimálbérre vonatkozó adatot szeretnék önökkel megosztani. Ha munkára szeretnénk építeni egy társadalmat, és egy költségvetés, mint a 2012. évi költségvetés, a függetlenedés szempontjából is a munkát helyezi mindenek fölé és előtérbe - akkor is, ha a szocialista képviselőtársaim ezzel nem értenek egyet -, abban az esetben akkor nézzük meg, hogy mondjuk, 1998-ban, az előző Fidesz-kormányzás idején mennyi volt a minimálbér összege. Ez az összeg 19 500 forint volt, amit 4 évvel később 50 ezer forintra, tehát két és félszeresére emelt az akkori kormányzás, majd elkövetkezett újabb 4 év, amikor önök voltak szívesek kormányozni, amikor az 50 ezer forintról 62 500-ra sikerült ezt feltornászni - tehát az egynegyedével növelték -, azaz a két és félszeres minimálbér-emelés után jött egy egynegyedével történő minimálbér-emelés. Most a költségvetési törvényjavaslatban a minimálbér-emelés is szintén elég jelentős szerepet kap, és így most már lassan a 100 ezer forintot fogja megközelíteni a minimálbér, hiszen azt gondoljuk, hogy a bérek emelése önmagában ösztönzi a munkavállalást.
Összefoglalóan tehát azt tudom mondani, hogy ez a költségvetés és az ehhez benyújtott kormánypárti módosító javaslatok - mint a 450., 452. és 479. módosító javaslat is - mind azt a célt szolgálják, hogy a gazdasági függetlenedés megvalósuljon mind az egész nemzet, mind pedig az egyének számára. Ezért csökkentjük az adósságot az ország szintjén, ezért hoztunk intézkedéseket a devizahitelesek védelme érdekében több lépcsőben is.
Az a két út, amiről a felszólalásom elején beszéltem, továbbra is nyitva áll. Választhatjuk azt az utat, amin 8 éven keresztül jártunk a szocialista hatalomgyakorlók vezetésével, ami az IMF karjaiba lökött minket, és ami a görög utat jelenti; ami azt jelenti, hogy ha azt az utat választanánk, akkor Magyarországon se fizetések, se nyugdíjak nem lennének. Mi erről az útról letértünk, és egy teljesen más utat választunk: mi a magyar utat választjuk, ami pedig azt jelenti, hogy függetlenedünk, minden tekintetben megvalósítjuk Magyarország gazdasági függetlenségét, a 2012-es költségvetés és az ehhez benyújtott kormánypárti módosító javaslatok pedig éppen Magyarország gazdasági függetlenségét jelentik, és ennek biztosítékát adják.
Köszönöm szépen azoknak, akik meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
