VOLNER JÁNOS
VOLNER JÁNOS
VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Én a törvényjavaslat közigazgatási hatósági eljárásról szóló részeihez szeretnék hozzászólni, illetve a személyi jövedelemadózást érintő kérdésekről szeretnék szólni néhány szóban. A közigazgatási hatósági eljárásról szóló törvény tervezett módosításait, illetve az ezzel összefüggő kérdéseket már többször tettük vita, illetve kritika tárgyává itt a plenáris ülésen, ugyanis volt-e világos koncepciója a kormánynak arra, hogy honnan hova szeretne eljutni a közigazgatásban. Sajnos, azt kell hogy mondjuk, hogy nem volt. Ez az állapotfelmérés azzal indulna, hogy a kormány regisztrálja azt, hogy az adott időpontban mi történik a közszférában, milyen feladatokat végeznek el ott, az állami és az önkormányzati alrendszerben egyaránt, és ebből kirajzolódik majd egy pálya a kormányzati elképzelések alapján, hogy a kormány hova szeretne eljutni ezzel kapcsolatban.
Amit én kifogásoltam többször is: elindult már, a költségvetési törvényben is tükröződik ennek a folyamatnak a kezdete, elindultak az átalakítások, egyet nem látunk, hogy mi lesz ennek az úti célja, ugyanis akkor, amikor 2007-ben még felmérték az országos közfeladat-katasztert, elkészült egy nagy Excel-tábla, ahol össze volt az összes feladat foglalva, amit a közszféra elvégez, 9045 állami és önkormányzati rendszerben ellátott közfeladatot számszerűsítettek, ezt egy hatszintű funkcionális csoportosításban rendezték, és ebből látható volt, hogy hol vannak az állam, az önkormányzati alrendszer tevékenységén belül párhuzamosságok.
A következő fázisa lehetne ennek a munkának az, hogy megjelöljük a végcélt és a közbenső állomásokat, hogy melyik időszakban hol kell hogy tartsanak ezek az átalakítások. Ez azért is fontos lenne, mert amikor még Matolcsy úr a tavalyi költségvetés vitájában azzal foglalkozott, hogy a magyar bürokrácia általa 2800 milliárd forintra taksált költségét milyen módon lehetne 840 milliárd forinttal, azaz 30 százalékkal csökkenteni, akkor elsősorban a közigazgatás, a közszféra átszervezésére gondolt és az ezzel kapcsolatos feladatokat tűzte ki.
Amit mi most hiányoltunk többször is, hogy voltak ambiciózus kormányzati elképzelések arra, hogy ezt a részt megjelöljék célként, ezt megfogalmazzák az emberek felé, viszont egyetlen olyan helyet nem láttunk, egyetlen olyan kiadványt nem olvashattunk, ahol megvolt ezen úti cél végállomásának a felvázolása, illetve a közbenső állomások. Egyelőre tehát az zajlik, hogy a kormány gyakorlatilag napról napra alakítja át a közigazgatást, nem is lehet tudni azt, még ők sem tudják megmondani, hogy hova szeretnének eljutni.
A jövőbeli közfeladat-kataszter fel sincs vázolva, és egyelőre 760 ezer ember jár úgy dolgozni a közszférába, hogy egyrészt nem tudja azt, hogy a későbbiek folyamán mi lesz vele, egyáltalán hogyan alakul majd a sorsa, milyen munkahelyen fog dolgozni és milyen munkát fog végezni, és ami még különösen baj, hogy ez a bizonyos 30 százalékos spórolás, amit a közszférán meg lehetne takarítani a kormányzati várakozások szerint, ez a bizonyos 840 milliárd forint, egyáltalán nem is látszik körvonalazódni.
Ez teljesen nyilvánvalóan ahhoz vezet, hogy a magyar költségvetés lehetőségei, mozgástere a jövő évben a továbbiakban is szűkülni fog, és miközben láthatóan az európai recesszió ismét mélyül, és ahogy mondani szokás, egy W alakú válság következik be, eközben a magyar költségvetés gyakorlatilag az egyébként szabadon mozgósítható vagy éppen megspórolható erőforrásaihoz nem tud hozzányúlni, mert a kormány ötletszerűen alakítgat, most éppen a kormányhivataloknál azt láthatjuk, hogy egymással párhuzamosan működik két struktúra, mert a kormány nem tudta lecserélni a régit, inkább csinált mellette egy újat, és emiatt aztán rendkívül drága lett ez a megoldás.
A másik kérdés, amiről szeretnénk beszélni, és itt is a tervszerűség hiányát rovom fel a kormánynak, a költségvetést megalapozó adótörvények tárgyalásakor többször is kritizáltuk már azt, hogy a kormány a személyi jövedelemadó-rendszert rendkívül célszerűtlenül és igazságtalanul alakítja át. A célszerűtlenségéről annyit, hogy amikor beterjesztették még a tavalyi költségvetést, mi már akkor elmondtuk azt, hogy a fogyasztói magatartástrendek tanulmányozása alapján nagy biztonsággal megjósolható, hogy ha a legmagasabb jövedelműek további diszkrecionális jövedelemhez jutnak, további többletjövedelmet kapnak az államtól az adóátrendezések folytán, akkor ennek az lesz a vége, hogy részint luxusfogyasztási cikkekre költik, amelyet jellemzően külföldön gyártottak vagy éppen külföldi nyaralásban öltenek testet, vagy éppen az lesz, hogy ezek a pénzek megtakarításokban, inaktív, a gazdaságot nem pörgető tőkében öltenek majd testet.
A kormány akkor ezt azzal verte vissza, hogy ez egy komoly gazdasági pezsgést fog a magyar gazdaságban elindítani, ez az adórendszer a gazdasági fejlődés egyik motorja lesz, aztán idén, amikor szembesültek azzal, hogy mint minden eddigi jobbikos prognózis, ezúttal is sokkal pontosabban fogalmaztuk meg a jövőképet, és láthatóan nem a kormány várakozásai, hanem a Jobbik prognózisai teljesültek, akkor pedig a kormány kijelentette, hogy őt meglepte az, hogy 500 milliárd forinttal támogatja a leggazdagabbakat, a legvagyonosabb réteget, és hogy hát ez a réteg nem pörgeti a gazdaságot jelenleg, hanem megtakarításokra fordítja a pénzét. Ezek olyan szakmai hibák, amelyek elkerülhetőek lennének.
A jövő évi költségvetésnél több dologra is szeretném felhívni a figyelmet. Az adóbevételi oldalról komoly kockázatok vannak. Az Állami Számvevőszék 1747 milliárd forint teljesülését a jövő évi adóbevételeknél nem tudta megítélni, hiszen azok a törvények, kormányrendeletek, az a törvényi környezet, amely a költségvetés alapját kellene hogy képezze, el sem készült. Tehát erről egyszerűen véleményt mondani sem lehet. A költségvetésben pedig 442 milliárd forint olyan tétel van, amely kifejezetten magas kockázatúként jelenik meg. Akkor, amikor javaslatot tettünk ezeknek a kockázatoknak a mérséklésére, az adórendszer biztonságának a növelésére, itt csak emlékeztetni szeretnék például arra, hogy a 180 milliárd forintos adóbevételt hozó evát őrizze meg a kormány a továbbiakban is, akkor mindig zárt falakba ütköztünk, azt láttuk, hogy az evát például ellehetetlenítették azzal, hogy 40 százalékra emelték az adókulcsot, és egész egyszerűen több területen is olyan élhetetlen gazdasági környezetet teremtett a kormány, amely az adórendszer kiszámíthatóságát, az adóbevételek biztos teljesülését súlyosan veszélyeztette.
Ezek azok a kérdések, amelyekre - úgy gondolom - több figyelmet kellett volna fordítani. Ha a kormány a nemzeti együttműködést valóban komolyan gondolja, és ez nem csupán egy szlogen, akkor jobban oda kellene figyelni arra, hogy mit mondanak a Jobbik szakpolitikusai, műhelymunkáknak kellene zajlania, hiszen nem biztos, hogy amit mi mondunk, az akkora őrültség, hölgyeim és uraim, sőt, mint eddig minden prognózisunk esetén bebizonyosodott, pontosabban láttuk a jövőt, pontosabban fel tudtuk vázolni a következő időszakban folyó gazdasági folyamatokat, mint a kormány.
Én tehát arra biztatom önöket, hogy ezeket a módosító javaslatokat, amelyeket ezekben a témákban benyújtottunk, rágja át elsősorban a Nemzetgazdasági Minisztérium, másodsorban a kormányoldal, mert ha nem teszi, akkor az adórendszer kockázatossága, az adóbevételek teljesülése a jövőben egyre nagyobb veszélybe fog kerülni.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
