Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Arról a nap folyamán már beszéltem, hogy milyen felesleges tételeket talált a Jobbik a költségvetésben, most arról szeretnék pár szót szólni, hogy milyen olyan kitörési pontok lelhetőek fel a költségvetésben, amelyeket természetesen módosítóinkkal próbálunk támogatni, amelyek ráfordítási igénye egyrészt alacsony, másrészt pedig megtartó erőt képezhetnek a magyar vállalkozók, magyar fiatalok számára annak érdekében, hogy ne hagyják el Magyarországot, ne vándoroljanak ki, hanem itt próbáljanak érvényesülni.
Látszólag nem kötődik ide, de egy ilyen nagyon fontos tétel véleményünk szerint az ivóvízkészletek megóvása is. Amellett, hogy Magyarország egy gyógynagyhatalom lehetne, tehát az egyik kitörési pontunkról is szó van, kimondottan az ivóvízzel, és nemcsak a vízkészletekkel kapcsolatban meg kell jegyezzük, hogy több mint 400 településen magasabb az ivóvíz arzénkoncentrációja a megengedettnél. Ez főként északi, illetve dél-alföldi régióban jellemző, és egyértelmű, orvosilag is kimutatható, kutatások által alátámasztott összefüggés áll fenn az ivóvíz minősége és a fogyasztók élethossza között. Ráadásul súlyosbítja a problémát, hogy 2013-tól senki az égvilágon külső forrásból nem támogatja ezen készletek megóvását, tehát kizárólag hazai források érhetők el erre a célra.
Egyik módosítónk tehát arra irányul, hogy ezt programszinten, rendszerszinten is próbáljuk megvalósítani.
Legalább ilyen fontos, bár nem közismert ágazat a méhészet helyzete, hiszen ez jelenleg is mintegy 16 ezer családnak jelent fő- vagy mellékjövedelmet, járul hozzá megélhetésükhöz, és óriási problémákat jelent mind a méhlopásoknak az esete, ami Nagyatád, Hajdúszoboszló, Mezőtúr és egész Csongrád térségében azért egy olyan fellelhető jelenség, amely könnyen megelőzhető lenne a megfelelő források odarendelésével, másrészt a rossz minőségű külföldi mézek - amelyek megjelentek a magyar piacon, adott esetben rákkeltő anyagokkal, antibiotikumokkal szennyezett termékek - tűrhetetlenek a magyar piacon, tehát drákói szigorúságú fogyasztóvédelmi eszközökkel kellene élni, amelyek természetesen elérhetők, ha megfelelő forrásokat rendelünk az ezt végző szervezetek mellé.
Legalább ilyen fontos a génmegőrzés kiemelt támogatása is, amelyet szintén nem érzünk elég hangsúlyosnak a költségvetésben, ez ugyanis megalapozza a később elkészítendő hungarikumtörvénynek a sikerességét, tehát olyan magyar márkaneveket, olyan magyar sikersztorikat tud produkálni a jövendő számára, amelyek pótolhatatlanok bármely egészséges gazdaság számára.
Gyermekeink egészsége érdekében pedig az úgynevezett iskolatejprogram kiterjesztése lenne talán a legfontosabb a hasonló tárgykörben felsoroltak közül. Itt a teljesen egyértelmű népegészségügyi szempontok mellett az egészséges táplálkozásra való nevelés is az eddigiekben mintha hiányzott volna a közétkeztetésből. Elmondható, hogy gyakorlatilag a menzák 40 éve ugyanazokat a menüket produkálják, és bár az országos tisztifőorvos ajánlásai rendre kimennek, és ezen ajánlások pozitívak, előremutatóak, megállapítható, hogy amíg egy szankciórendszer nincs ezek mellé rendelve, tehát nincs következménye annak, ha gyermekeink, mondjuk, az átlagos vagy a megengedett háromszorosát kapják sótartalomban és négyszeresét cukortartalomban, addig nem lehet igazi előrelépést várni.
Ráadásul a gyermekeink magyar tejet kaphatnának, ami által a hazai tejtermelőket is támogatni lehetne, és ami legalább ilyen fontos, a pontos és fix megrendeléseken túl újjá lehetne építeni saját tejüzemeinket, tehát megint egy saját gazdasági ágazatot lehetne építeni, ahelyett, hogy a Szlovákiának nevezett országból, meg Lengyelországból idehozott, sokszor szemét minőségű folyadékot raknánk a gyermekek elé. Ezt azonnal meg kell szüntetni.
És adja magát az egész probléma kiterjesztésében a gyökérproblémának nevezhető népességfogyás drámai mértékű súlyosbodása is, amit szintén nem kezel senki, éppen ezért nemcsak a KSH Népességtudományi Intézetének kiemelt támogatását javasoljuk, azt, hogy valóban induljanak meg az ezzel kapcsolatos párbeszédek, de akár a cigány-magyar együttéléssel kapcsolatos problémák feltárása is, ezeket is vizsgálóbizottsági szinten szeretnénk a közeljövőben szabályozni, és egyáltalán, megtalálni azokat a megoldásokat, amelyek az együttélést bármilyen formában is lehetővé teszik, hiszen nem járja az, hogy egy kisebbség több megyében ellehetetlenítse a többség életét. De emellett azt is mondjuk, hogy olyan nagyon fontos egyesületek esetében, mint a magzatvédelemmel foglalkozó Alfa Szövetség, vagy pedig a Családokért, a Magyar Megmaradásért Közhasznú Egyesület, mely olyan népesedési szerzők, kutatók hagyatékát kezelik, akik nélkülözhetetlenek a magyar kultúra és irodalom szempontjából is, nem tartható fenn tovább, hogy semmiféle támogatásban ne részesüljenek.
Végezetül pedig egy nagyon fontos és helyi illetőségű, helyi jelentőségű ügyről kell hogy beszéljek. Eljutott Magyarország pénzügyi helyzete oda, hogy nagyon sokszor a saját lakóhelyünk, választókerületünk környékén levő kezdeményezéseket is meg kell próbálni bizony költségvetési módosító indítványokkal támogatni, hiszen látható, hogy a lokális szintű vezetés vagy nem ismeri fel ezt a problémát, vagy nem kezeli a saját súlyán.
Hogy egy példát említsek, lakóhelyemen, élőhelyemen a Csillaghegyi strandfürdő több mint száz éve szolgálja a polgárok érdekeit, nemcsak a rekreációs igényeket szolgálja ki, de egyértelmű, hogy komoly megtakarításokat eredményez az egészségügyi ráfordítások tekintetében is. A városvezetés, a helyi városvezetés akarja ennek a fenntartását. Az ott dolgozók, az ott lakók is akarják ennek a fenntartását, mégis egy állítólagos, pármilliós veszteségre hivatkozva ilyen nemzeti kincseket, ilyen pótolhatatlan kincseket kívánnak bezárni, ellehetetleníteni. Ezért vagyunk mi kénytelenek költségvetési módosító indítványt benyújtani, hogy látsszon világosan, a kormányzatnak szándékában áll-e megóvni ezeket a nemzeti kincseket, vagy pedig folytatja elődei káros tevékenységét; ugye, a Gyurcsány-Bajnai-korszak alatt egy szőnyegbombázás ment végbe a magyar kulturális kincsek, értékek tekintetében, ami még mozdítható volt, az elprivatizálták, de jellemző volt az is, hogy bezárták a hasonló intézményeket, hagyták őket lerohadni, és nyomott áron adták el külföldiek kezébe. Mi ezt szeretnénk megakadályozni.
(11.20)
Látható az, hogy az olyan kincsek, mint a Csillaghegyi Strandfürdő, pótolhatatlanok. Ha egyszer bezárják, ott kő kövön nem marad, a lakóparképítő cégek martalékává válhat egy 12 hektáros terület, 5 saját gyógyvízforrással.
Mi jelképnek tekintjük ezen kezdeményezéseinket és az eredményüket is. Ha sikerül ezeket keresztülvinni, akkor látható az, hogy képesek vagyunk megóvni nemzeti kincseket, értékeket. Szégyen és gyalázat lenne, hogy ha Demszkyék alatt nyitva maradhatott nagy harcok árán ez az intézmény, akkor most Tarlós István főpolgármestersége alatt kellene bezárni. Ez katasztrófa volna, nyilvánvaló, hogy az önök számára leginkább, de az összes budapesti lakos és polgár számára is.
Teljesen egyértelmű, a költségvetésből kiviláglik, hogy független és szabad Magyarországról nagyon nehéz beszélni, amíg ilyen kormányzati gazdaságpolitika folyik, de legalább kíséreljünk meg építeni dolgokat, megtartani, megőrizni dolgokat a folyamatos leromlások és bezárások helyett, hiszen ma országépítésre van szükség egyértelműen, nem pedig a külföld által diktált megszorításokra.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
