DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A népszavazás kezdeményezéséről szóló törvényjavaslattal hasonló helyzetben vagyunk, mint az Alkotmánybíróságról szóló törvénnyel. A népszavazás jogintézményeinek alkotmányos kereteit - hasonlóan az Alkotmánybíróság intézményéhez - Magyarország alaptörvénye, azaz az új alkotmány határozza meg. Az előttünk fekvő törvény ezeket a kereteket tölti ki az új alkotmányban nem szabályozott részletszabályokkal, amelyek többségében természetük szerint eljárási és technikai jellegű szabályok.
Ezt a törvényjavaslat címe is tükrözi: törvény a népszavazás kezdeményezéséről. A cím értelemszerűen jelzi, hogy a népszavazás kezdeményezése az a tárgy, amely az alaptörvényben foglalt szabályozáson túlmenően még szabályozásra szorul. Mindjárt hozzá kell azonban tennünk, hogy ez a megállapítás az országos népszavazásra igaz csupán, amely a törvényjavaslat egyik szabályozási tárgya, amelyet egyébként a törvény az első részében tartalmaz.
A törvény másik szabályozási tárgyát a helyi népszavazással kapcsolatos kérdések alkotják. E tekintetben a törvényjavaslat a szabályozás egészét tartalmazza, mivel e kérdéskörrel kapcsolatosan rendelkezéseket az alaptörvény - a helyi népszavazás intézményének megemlítésén kívül - nem foglal magában.
A népszavazás intézményének alkotmányos természetét tehát az új alaptörvény határozza meg, amelyhez képest az országos népszavazást illetően a törvényjavaslat csak kiegészítő jellegű. Az alkotmányos kereteket már Steiner és Zagyva képviselőtársaim is érintették, és gondolom, még mások is fognak ezekkel az alkotmányos kérdésekkel foglalkozni. És bár a Kereszténydemokrata Néppártnak a tárgyalás rendjével kapcsolatosan az az álláspontja, hogy az alkotmány vitájának nem most van a helye, hanem azt tavasszal folytattuk le, és akkor kellett volna abban az MSZP és az LMP frakcióinak részt vennie, az alkotmányos keretek számbavételére mi is sort kerítünk. Sort kerítünk egyrészről azért, hogy ne maradjanak válaszolatlanul az elhangzott alkotmánybeli rendelkezésekkel kapcsolatos kritikák, másrészt azért, mert a törvényjavaslat célja ebben az esetben valóban elválaszthatatlan a jogintézmény alkotmányban kimunkált jellegétől.
(18.00)
Tisztelt Képviselőtársaim! A népszavazás jogintézményének szabályozása az országos népszavazást illetően a korábbi alkotmányi szabályozáshoz képest annyiban szorult elsősorban módosításra, amennyiben a közvetlen és a képviseleti demokrácia viszonyának újragondolása azt indokolttá tette. Az 1997-ben végrehajtott - jelzem, az akkori ellenzék, köztük a Kereszténydemokrata Néppárt elutasítása mellett végrehajtott - alkotmánymódosítás ezt a viszonyt erőteljesen eltorzította akkor, amikor lehetővé tette, hogy a választópolgárok kisebbsége felülbírálhassa az Országgyűlés döntését. Mint erre ma már utalás történt, ez az alkotmánymódosítás tagadhatatlanul politikai célok szolgálatában született, jelesül, hogy a kormányzat, mármint az akkori kormányzat véletlenül se vallhasson kudarcot az akkor esedékes NATO-csatlakozás népszavazása kapcsán.
Itt egy nagyon rövid utalást szeretnék tenni a Zagyva képviselőtársam által elmondottakra. Az akkori szabályok szerint ha az a népszavazás érvénytelenül végződött volna, az önmagában még nem lett volna akadálya a NATO-csatlakozásnak, hiszen az akkori szabályozás az érvénytelenségnek azzal a következményével járt, hogy az Országgyűlés szabad kezet kapott volna bármilyen, a népszavazási kérdésből következő bármilyen irányú döntés meghozatalára. Más kérdés, hogy nyilvánvalóan külpolitikailag ez súlyos presztízsveszteséget jelentett volna. Ez volt az a nyilvánvaló politikai szándék, amely miatt az 1997-es alkotmánymódosítás végrehajtásra került, amelynek keretében a mostani szabályozás kialakítást nyert, és amelyben az akkori ellenzék, közte a Kereszténydemokrata Néppárt nem vállalt részt és azt ellenezte. Ezt fontos volt elmondani ennek a kérdésnek a kapcsán.
Viszont ami a mostani javasolt szabályozást illeti, kiindulva abból az alkotmányos tételből, hogy az országos népszavazás nem más, mint az Országgyűlés hatáskörének nép általi elvonása, vagyis elméleti értelemben a közvetett demokrácia kivételes és kiegészítő jellegű intézményként a képviseleti demokrácia működésének felülbírálatát jelenti, az új alaptörvény az Országgyűlés hatáskörének elvonását a választópolgárok többségének akaratához köti. Ez az elvi megközelítés fogalmazódik meg abban az alkotmánybeli szabályban, hogy az országos népszavazás érvényességéhez a választópolgárok több mint felének érvényes szavazatában testet öltő részvétele szükséges.
A kétféle hatalomgyakorlás viszonyának ilyenkénti rendezése nemcsak a demokrácia rendeltetésszerű működését biztosítja, hanem erősíti a népszavazás társadalmi-politikai súlyát és egyben komolyságát is. Ugyanezeket a célokat valósította meg más oldalról az új alaptörvénynek az a rendelkezése, amely megszüntette a véleménynyilvánító népszavazás intézményét, vagyis minden érvényes népszavazást kötelező erővel ruházott fel. Kétségtelen, sokféle megoldás lehetséges e tekintetben, így számos országot ismerünk, ahol csak véleménynyilvánító népszavazás ismert, vagy amelyekben létezik a konzultatív népszavazás is az ügydöntő népszavazás mellett. Mi ez év tavaszán úgy gondoltuk, hogy amennyiben a népakarat kinyilvánítására sor kerül, az a helyénvaló, hogy az mindig legyen kötelező érvényű.
A népszavazás funkcionális szerepének megőrzését szolgálják azok az alkotmánybeli rendelkezések, amelyek a népszavazás köréből kizárt tárgyakat határozzák meg. Az új alaptörvény itt a korábbi, ma még hatályos alkotmányi szabályozáshoz képest nem tartalmaz lényeges eltérést. A kizárt tárgyakat képező tételes felsorolás két elemmel bővült, az alaptörvény módosítására irányuló kérdéseknek, illetve a választási törvényeknek tilalmi listára vételével.
Az elsőként említett terület, az alkotmány módosításának kérdése nem új szabályozás, ezt ugyanis már az Alkotmánybíróság is tilalmi listára tette alkotmányértelmezés útján, és az új alkotmány nem tett mást, mint az Alkotmánybíróság eme alkotmányértelmező határozatát beemelte az új alaptörvénybe. A választási törvények népszavazás alóli kivételét pedig nézetünk szerint az alkotmánymódosítással kapcsolatos tilalomhoz hasonlóan az a megfontolás alapozta meg, amely a választási rendszerek bonyolult működésének és az alkotmányos politikai rendszerekkel való összefüggéseinek dilemmáit nem tartotta igennel vagy nemmel megválaszolható kérdésekre redukálhatónak.
Tisztelt Képviselőtársaim! A tavasszal elfogadott új alaptörvény a fenti változásokkal a már részletezett alapcélokon túlmenően csak érintőlegesen hathat a népszavazás intézménye komolyságának erősítése irányába. Ezt a követelményt elsősorban az előttünk fekvő törvényjavaslat kívánja megoldani, amelyet a javaslat fontos és támogatandó erényének tekintünk. Ezzel kapcsolatosan utalnom kell azokra a közelmúltban megtapasztalt jelenségekre, amelyek az országos népszavazás intézményének lejáratására voltak alkalmasak, és amelyek olykor nem nélkülözték az ez irányú tudatosságot sem.
Talán emlékeznek képviselőtársaim arra a kezdeményezésre - Szakács Imre képviselőtársam ezt meg is említette -, amely szerint abban a kérdésben kívántak az egyik esetben népszavazást tartani, hogy legyen-e mindenkinek ingyenesen joga a sörhöz. Az ilyen természetű és egy időszakban tucatjával jelentkező kérdéseket a népszavazás intézményének működtetésében közreműködő szerveknek, az Országos Választási Bizottságnak, az Alkotmánybíróságnak egyéb rendelkezés híján komolyan kellett vennie, és érdemi határozattal kellett kezelnie.
Ismert, hogy az Alkotmánybíróságot a 2007-2008. években szinte megbénította az ilyen természetű ötletek tömege. A Kereszténydemokrata Néppárt messzemenően helyesli, hogy a törvényjavaslat ezeknek olyan különböző eszközökkel igyekszik útjába állni, mint például a szervező és a kezdeményezést aláírók megkülönböztetése vagy például a szervező nevének nyilvánosságra hozása. Lehetséges, hogy a törvényjavaslat indokolásában írt különféle lehetőségek közül helyénvaló lenne alkalmazni azt a felmerült, de végül elvetett eszközt, miszerint az Országos Választási Bizottság elnökének legyen joga saját hatáskörében elutasítani a komolytalan kérdést azzal, hogy azt bármelyik OVB-tag visszahozhatja testületi döntéssel.
A törvényjavaslat lényeges elemét képezi, hogy eleget téve az Alkotmánybíróságnak az Országgyűlés jogalkotási kötelezettségére vonatkozó határozatának, szabályozza a népszavazási kezdeményezések visszavonásának rendjét is. A törvényjavaslat ezzel kapcsolatos megoldásaival magunk is egyetértünk. Mint arra már utaltam, a törvényjavaslat nemcsak az országos népszavazás kezdeményezését, hanem a helyi népszavazás szabályozását is magában foglalja. Képviselőcsoportunk egyetért azzal, hogy a jelenlegi helyzettől eltérően mindkét népszavazási fajtával egy törvény foglalkozik.
Ugyancsak helyeseljük azt a kodifikációs megoldást is, hogy az új alaptörvény és a törvényjavaslat nem tartalmaz egymást átfedő rendelkezéseket, illetve, hogy az összetartozó szabályok vagy az alaptörvényben, vagy ebben a törvényben kerülnek áttekinthető módon rögzítésre.
A jelenlegi, ma még hatályos törvényi szabályozás mindezek tekintetében hibás vagy legalábbis vitatható kodifikációs megoldást tartalmaz. Ennek orvoslását mindkét tekintetben szükségesnek tartjuk és támogatjuk.
(18.10)
Tisztelt Országgyűlés! Messzemenően egyetértünk azzal is, hogy a helyi népszavazásra vonatkozó szabályozás lényegében azonos a hatályos szabályozással, illetve, hogy az országos népszavazás szabályaihoz képest eltéréseket csak annyiban tartalmaz, amennyiben az elkerülhetetlen. Ez utóbbi szempont érvényesülése a népszavazás intézményének egységes szabályozását biztosítja, szakítva azzal a jelenlegi, indokolatlan helyzettel, hogy más szabályok vonatkozzanak az országos és más szabályok a helyi népszavazásra.
A ma még hatályos szabályozásból az indokolatlan eltérés látványos példájaként a népszavazás érvényességére vonatkozó eltérő szabályokat említhetjük. Ma már többször szóba került ez az én felszólalásomban is, tehát logikátlan és indokolhatatlan az a helyzet, hogy az országos népszavazásban az eredményesség feltételei a helyi népszavazás érvényességi és eredményességi feltételeitől eltérően alakuljanak. Ezeket a következetlenségeket feltétlenül indokolt a jogi szabályozásból száműzni és a népszavazás intézményének koherens jellegét biztosítani.
Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány kérdésben szeretnék reflektálni Steiner képviselő úr egyes megjegyzéseire. Három olyan észrevétele volt, ami, úgy gondolom, itt most, ezen felszólalás keretében is választ igényel és választ indokol, indokolt, hogy most válaszoljunk rá. Az egyik annak a kifogásolása, hogy az új szabályozás már nem tenné lehetővé azt, hogy az országgyűlési képviselők egyharmada is kezdeményezhessen népszavazást. Ez kétségtelenül így van, képviselő úr, de ez a rendelkezés, lássa be, abszolút funkciótlan volt. Tudniillik a most hatályos szabályozás szerint is a népszavazás elrendeléséhez többség szükséges. Egyetlenegy eset sem fordult elő a 20 év alatt, hogy a képviselők egyharmada kísérletet tegyen népszavazás kezdeményezésére, nyilvánvalóan azért is, mert tudták, hogy a kezdeményezés még nem népszavazás, és ahhoz, hogy a népszavazás kiírásra vagy elrendelésre kerüljön, a parlamentben többséget szükséges szerezni.
A másik, amit idekapcsolnék, hogy azért mégiscsak az a legfontosabb, ha már népszavazásról beszélünk, hogy a nép kezdeményezhesse a népszavazást. Ezt pedig a törvényjavaslat változatlan feltételekkel teszi lehetővé a választópolgároknak; most azon komolytalan kezdeményezések kiszűrésére szolgáló technikákat nem idevéve, mármint ami a változatlanságot illeti, tehát a szervezők és a kezdeményezők szétválasztását, illetőleg a kezdeményezők nevének nyilvánosságra hozását. De változatlanul áll az a szabály, hogy 100 ezer választópolgári kezdeményezés esetén az Országgyűlés mérlegelheti a népszavazás elrendelését, 200 ezer választópolgári kezdeményezés esetén pedig nincs mérlegelési lehetősége, el kell rendelni a népszavazást. De még egyszer mondom, a jelenlegi törvényi megoldás, illetőleg alkotmánybeli megoldás mindenképpen több a most hatályos és leváltandó rendelkezéshez képest, hogy a megtartandó népszavazás mindenképpen kötelező erejű lesz az Országgyűlésre, az állami szervekre nézve. Ez volt az egyik észrevételem.
A másik pedig: nem egészen értem, hogy miért látja abban valamiféle kormányzati hatalmi pozíció biztosítását, hogy ez a törvény nem minősített többségű, nem kétharmados többségű törvény, hanem egyszerű többségű törvény. Tudniillik szerintem a következmény pont fordított: egy egyszerű többségű törvényt a mindenkori többség bármikor könnyen meg tud változtatni. Itt különböző, az alkotmányos rendszer kiépítésével kapcsolatos viták során az ellenzék azt hányta a mi szemünkre, hogy bizonyos elképzeléseket kétharmados minősített többségű törvénybe akarunk - idézem most az ellenzék kifejezését - bebetonozni. Itt most pont a fordítottja történik. Megpróbálok, képviselő úr, az ellenzék logikájába helyezkedni. Itt egyszerű többségű törvény lesz, tehát itt bebetonozásról beszélni, gondolom, abszolút értelmetlen.
Ami pedig a harmadik megjegyzésemet illeti: képviselő úr sérelmezte, vagy legalábbis hangsúlyozta azt a véleményét, hogy helytelen az, hogy a népszavazási kérdésekkel kapcsolatos jogviták egyik köre, jelesül a kérdés hitelesítése végső fokon nem az Alkotmánybíróság hatáskörébe, hanem a mai elnevezésével Kúria, a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe kerül. Én azt gondolom, hogy a jogorvoslat és a jogbiztonság szempontjából indokolatlan, sőt talán bántó különbséget tenni a Kúria és az Alkotmánybíróság között. Mind a kettő az állami szervezet csúcsán elhelyezkedő ítélkező, illetőleg alkotmányvédő szerv, de azért elárulok még egy külön információt is. Képviselő úr, éppen a 2007-2008-as alkotmánybírósági tapasztalatok okán fogalmazódott meg alkotmánybírákban - nem most, már évekkel ezelőtt, 2-3 évvel ezelőtt - az az igény, hogy ezt a népszavazási hatáskört, ezen kérdések jogorvoslati elbírálására vonatkozó szerepkört vegyük el az Alkotmánybíróságtól, és bízzuk rendes bíróságokra. Tehát alkotmánybírósági igényeket teljesítünk ezzel a megoldással.
Befejezésül, tisztelt képviselőtársaim, utalok arra, hogy a törvényjavaslat számos részletszabályt tartalmaz, amelyek részletes elemzése már túllép az általános vita szokásos keretein, ezért ilyen részletekbe nem kívánok bocsátkozni. A törvényjavaslat általános megítélését összegezve: a Kereszténydemokrata Néppárt a megalkotandó törvényt szükségesnek, alapelveit és megoldási irányait helyesnek tartja. Ezért a törvényjavaslatot általánosságban támogatja, és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlja.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)
