KARÁCSONY GERGELY
KARÁCSONY GERGELY
KARÁCSONY GERGELY, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Elöljáróban annyit, hogy végül is úgy határoztunk, hogy én egy rövidebb vezérszónokit mondok, és akkor utána a képviselőtársaim a rendes felszólalásuk keretében kiegészítik az általam elmondottakat.
Szintén még elöljáróban annyit, hogy nagyon sajnáljuk, hogy időkeretes tárgyalása van ennek a vitának, hiszen az LMP - amelynek három alapértéke közül az egyik az állampolgári részvétel - ezt a törvényt és a népszavazás intézményét különösen fontosnak tartja, úgyhogy sajnáljuk, hogy ebbe a fél órába kell beleszuszakolni a mondanivalónkat.
Nézzük tehát az előttünk lévő törvényjavaslatot, illetve azt a tágabb keretet, amelyben ennek a javaslatnak helye lehet, az új alaptörvény által meghatározott szempontokat. Ma már elhangzott itt az, hogy a demokráciában minden hatalom a népé, de hogy pontosan mit is kell ez alatt érteni, és milyen intézményrendszer az, amely ezt az elvet érvényesíteni tudja, ez nyilván folyamatosan változó politikai környezetet feltételez. A demokratikus átalakulás vagy a demokrácia intézményrendszerének az első nagy időszaka volt a képviseleti demokrácia megerősítése az általános választójoggal, de hogy most népszavazásról beszéljünk, az egy hosszú társadalmi és politikai átalakulás volt, amelyben a népszavazás nem önmagában, hanem nagyon sok más politikatörténeti változással együtt egy újfajta politikai kultúrát és intézményrendszert alakított ki. Ez a változás valamikor a hatvanas évek végén indult el Európában, és olyan folyamatokkal együtt eredményezte a népszavazás intézménye jelentőségének a növekedését, mint általában az országos szint helyett a helyi döntések meghozatala, a civil társadalmak, társadalmi mozgalmak szerepének az erősödése, a közérdekű adatok, a közérdekű információk súlyának erősödése a politikai kultúrában, a bürokrácia civil kontrollja vagy pedig a független hatalmi ágak megerősödése. Ez mind-mind egy olyan politikai folyamat eredménye volt, amikor a politikagyakorlás már nem az elitek monopóliuma volt, hanem az állampolgárok különböző közvetlen csatornákon keresztül kivették a jogukat és a jussukat a politika alakításából.
Ebbe a folyamatba ágyazódik bele a népszavazás intézményének a fontosabbá válása, amely az elmúlt időszakban, részben egyébként az európai uniós döntések, de részben más belpolitikai döntések miatt is Európa-szerte növekedő súllyal szerepel; egyre több országban tartanak népszavazásokat olyan kérdésekben, amelyekben egyébként a politikai elitek is képesek lettek volna korábban dönteni, de mindenféle bölcs megfontolásból ezeket mégis átengedték népszavazásokra.
(18.40)
Én azt gondolom, hogy a népszavazások alkalmazása mellett nagyon sokféle érvet lehet felhozni, ám az, hogy ezek a pozitív várakozásaink érvényesülnek-e vagy sem, nyilván attól függ, hogy milyen a tételes jogi szabályozás, és milyen az adott ország politikai kultúrája.
Egy nagyon hosszú listáról engedjék meg, hogy négy szempontot említsek, ami miatt az LMP különösen fontosnak tartja a népszavazás intézményét a politikában általában, de különösen itt most Magyarországon.
Egyrészt a népszavazás minden esetben növeli a politikai döntések legitimitását. Nyilván itt a Házban nem kell belemennem abba a vitába, hogy mit értünk legalitás és legitimitás alatt, de a legitimitás soha nem teljes, a legitimitás mindig lehet szélesebb körű, míg egy törvény elfogadásánál nyilván meg kell felelni a törvényi szabályoknak. De vannak olyan politikai kérdések, amelyeknek a súlya a legitimitás növelését is megköveteli tőlünk.
Egy további szempont az, hogy ha a demokráciában folyamatosan a nép hatalmára hivatkozunk, akkor bizonyos kérdésekben ezt a hatalmat engedni kell közvetlenül is érvényesülni, és a népszavazás, amennyiben értelmes kérdéseket tesz föl és értelmes vita előzi meg, akkor képes tükrözni a valódi népakaratot, szemben a pártok vagy a politikai elitek akaratával, vagy akár azzal párhuzamosan is.
Nagyon fontos az, hogy a népszavazás hosszú távon mindenképpen növeli az állampolgári részvételt. És persze általában véve igaz - sajnos Magyarországon különösen -, hogy a népszavazásokon kevesebben szavaznak, mint a parlamenti választásokon, ám azt is lehet tudni, hogy a népszavazások közönsége és a parlamenti választások közönsége messze nem ugyanaz. Például a 2008-as szociális népszavazáson nagyon sokan olyanok is szavaztak, akik soha korábban, és valószínűleg később sem mentek el szavazni, amikor pártokról kellett dönteniük.
Ez a fajta állampolgári részvétel azért is tud nőni, mert a népszavazásoktól joggal várhatjuk azt, hogy a népszavazások növelik az állampolgárok politikai tudatosságát és az információs szintjüket. Ha a népszavazási kampányok valóban azt a célt szolgálják, hogy az állampolgároknak releváns információkat szolgáltassanak bizonyos kérdések meghozatalához, akkor a népszavazások rendszeres alkalmazása erősíti az állampolgári kultúrát. Számos nagyon pozitív példa van Európában ezzel kapcsolatosan, még akkor is, ha a magyar népszavazások nem mindig feleltek meg ennek a fajta elvárásnak.
Ugyanis mi kell ahhoz, hogy ezek a pozitív hozadékok, amik a népszavazásokban benne rejlenek, valóban realizálódjanak? Mi kell ahhoz, hogy a népszavazás ne az elitek hatalmi manipulációs játéka legyen, hanem valóban a nép akaratát közvetlenül kifejező intézmény? Ezt a kérdést azért is föl kell tennünk, mert túl azokon a szakmai részleteken, amiket részben ellenzéki képviselőtársaim már a javaslat kapcsán elmondtak, van két alapvető probléma ezzel a javaslattal, ugyanis részben nem segíti a helyzet megoldását, részben pedig kifejezetten visszalépést jelent abból a két nagyon fontos szempontból, amit szeretnék hangsúlyozni itt a vitában.
Az egyik szempont, ami kell ahhoz, hogy a népszavazás valóban betöltse a hivatását, az, hogy egy megfelelően tájékozott közvélemény dönthessen ezekben a kérdésekben. A népszavazás akkor képes a valódi közakarat kifejezésére, és a népszavazásban részt vevő állampolgárok akkor képesek bölcsebben dönteni, mint a politikusok külön-külön, ha van lehetőségük arra, hogy megfelelően tájékozottak legyenek, ha van mód arra, hogy legalább megközelítsük azt a fajta ideált, amit Jürgen Habermas megfogalmazott a polgári nyilvánossággal kapcsolatosan, ahol az érvek számítanak, és ahol a racionális érvelésnek van helye, és ahol a konszenzusra való törekvés a meghatározó a vitapartnerek esetében. Ez nem egy olyan idea, ami megvalósíthatatlan lenne teljes mértékben, hiszen nyugat-európai tapasztalatok és a sokat idézett svájci példa mutatja azt, hogy létezik olyanfajta politikai vita és olyan politikai vitakultúra és olyan kampányfeltételek, amelyek közelítenek minket ezekhez az ideákhoz.
Sajnos, Magyarország nem ezt a példát mutatja. Magyarországon kétfajta népszavazással álltunk szemben. Az egyik népszavazás a 2008-as volt ezzel kapcsolatosan példa, amikor egy bizonyos politikai kontextusból kiragadott, néhány, önmagában nem éppen igazában fajsúlyos kérdést állítottak a népszavazás előterébe, és az elitek egymás közötti vitáját döntötte el a népszavazás, és egy ilyen vitahelyzetben nehéz volt igazából racionálisan tájékozódni.
A másik, szintén rossz példa a 2003-as európai uniós népszavazás, ahol pedig tulajdonképpen az elitek által konszenzusosnak tartott döntést nyomtak le a magyar társadalom torkán, és ahol egy olyan kampányt folytatott a kormányzat, ami tulajdonképpen megpróbálta szőnyeg alá söpörni azokat a társadalmi félelmeket, azokat az aggályokat az európai uniós csatlakozással kapcsolatosan, amelyek teljes joggal ott voltak az emberek fejében. Ennek volt köszönhető az, hogy Magyarország tulajdonképpen szégyenpadra került, ami a választási részvételt illeti. Az 1972 és 2003 között megtartott összes, európai uniós tagságról szóló népszavazások közül Magyarországon mentek el a legkevesebben szavazni. Az a népszavazási kampány, amely akkor folyt, nem a bölcs és megalapozott közvélemény kialakítását eredményezte, hanem egyszerűen félrevezették a közvéleményt, és ez sajnos meglátszik azokban a felmérésekben, amelyek az európai uniós tagság megítélésének drámai visszaesését mutatják Magyarországon, egyszerűen azért, mert az emberek egy olyan dologra szavaztak, amivel kapcsolatosan csak annyit tudtak nekik mondani a kommunikátorok, hogy majd Bécsben is lehet cukrászdát nyitni.
Nagy problémája ennek a javaslatnak, hogy semmit nem tesz ennek az orvoslására, semmit nem tesz azért, hogy ne ismétlődjenek meg a már említett példák, vagy a Házban sokszor felemlegetett 2004-es népszavazás a kettős állampolgárságról, ahol szintén kormányzati eszközökkel egy rendkívül demagóg propagandát zúdítottak a magyar közvélemény nyakába.
Az LMP egyik módosító javaslata éppen az lesz, hogy a kiegyensúlyozott kampány feltételeit is tartalmazza a törvény. Nincs értelme népszavazást tartani akkor, ha ezek a feltételek a nyilvánosságban nem teljesülnek.
A másik nagyon fontos szempont - és sajnos ilyen szempontból egy visszalépést tartalmaz ez a javaslat - pedig az, hogy a népszavazás akkor képes beteljesíteni hivatását, ha a közvetlen demokrácia, tehát ez az intézmény és a képviseleti demokrácia intézménye jól összekapcsolva, harmonikusan működnek, és nem állítunk elő egy olyan helyzetet, ahol ezek egymás rovására kell hogy érvényesüljenek, egymás riválisai legyenek.
Ilyen szempontból nagyon fontos kérdés az alkotmányba öntött részvételi küszöb, az érvényességi küszöb visszaállítása. Én azt gondolom, hogy lehet érvelni amellett, hogy egy ilyen küszöbre szükség van, abban az esetben, ha parlamenti választáson is van ilyen küszöb. Az alaptörvényben nincs ilyen, és a jelenleg hatályos választási rendszerünk -, amelyet egyébként nemrég módosítottunk, és az LMP egyetértett ezzel a módosítással - a második fordulóban gyakorlatilag eltörölte a részvételi küszöböt, éppen azért, mert a második fordulóban mandátumnak kell születnie, különben egy másik alkotmányos elv sérül, mégpedig azon választópolgárok képviseletének a fontossága, akik egy olyan választókerületben laknak, ahol például időközi választás van. Az alaptörvényben egy szó nincs arról, hogy a parlamenti választásnál lenne részvételi küszöb, és az eddig elhangzott javaslatok is megoszlottak annak tekintetében, hogy kell-e ilyen küszöböt felállítani. Azáltal, hogy önök az alkotmányba belefoglalták ezt a részvételi küszöböt, ezzel tulajdonképpen egy magasabb részvételt határoznak meg a népszavazások esetében, mint a parlamenti választásoknál meg fognak határozni. Azért is gondolom ezt, mert főleg, ha egyfordulós lesz a választási rendszer, akkor valószínűleg egyáltalán nem lesz benne a részvétellel kapcsolatos küszöb, tehát tulajdonképpen az az érv, amit Salamon képviselőtársam mondott - ami, mondom, egy akceptálható érv -, egyszerűen nem áll meg a jelenlegi vagy a január elsejétől hatályos, új alaptörvény vonatkozásában.
Még egy dolgot el kell mondjak, és tudom, hogy most megint legszívesebben nyúlnának a kétperces gombért, hogy miért nem akkor mondtuk el, amikor az alaptörvény vitája volt. Én azt gondolom, hogy azt az alaptörvényt, amelyet önök elfogadtak, nem bocsátották népszavazásra, és egyébként emiatt az LMP nem vett részt a vitában, tehát nem az volt a bajunk, hogy egy olyan helyzetet teremtettek, amiben egy nekünk nem tetsző alkotmányról kellett volna vitatkozni, hanem az volt a bajunk, hogy egy olyan alkotmányozási folyamatot indítottak el, aminek a kellő legitimitása nem állt rendelkezésre, éppen azért, mert már az elején kifejezték azt, hogy nem kívánják népszavazásra bocsátani az alaptörvényt.
Ez azért nagyon fontos, mert a népszavazásnak egyik tipikus létjogosultsága éppen azoknak a döntéseknek a megerősítése, amelyek alapvető változást hoznak egy demokratikus rezsimen belül. Európában már létező demokráciában új alaptörvényt csak kivételes esetben fogadtak el népszavazás nélkül. Én azt gondolom, hogy ha valaki tényleg erősíteni akarja a népszavazásokat, és azt akarja, hogy a népszavazások ne a képviseleti demokrácia rovására érvényesüljenek, akkor az a minimum, hogy a képviseleti demokráciát új alapokra helyező alaptörvényről népszavazás révén kérik ki az állampolgárok véleményét. Mivel ez nem történt meg, ebben az értelemben tehát mi kétségbe vonjuk ennek az alaptörvénynek a legitimitását. Éppen ezért nemcsak ehhez a törvényhez, hanem az új alaptörvényhez is be fogunk nyújtani olyan módosító indítványokat, amelyek véleményünk szerint a népszavazás intézményének a lehetőségét kiszélesítenék, és helyes feladatmegosztást alakítanának ki a képviseleti demokrácia és a népszavazás intézménye között.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az LMP padsoraiban.)
(18.50)
