KONTUR PÁL
KONTUR PÁL
KONTUR PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az a helyzet, hogy az, aki volt ilyen táborban - én ismerek elég sok ilyen embert, és élnek még -, ők nem azt kívánják, vagy akár Wittner Mária képviselőtársunk nem azt kívánja, hogy ezeket az öreg embereket végezzék ki. Ők soha nem bosszút kívánnak, hanem egy picit, amit ez a törvény megad, egy igazságtételt, csakhogy elismerjék, hogy ők voltak azok, akiket agyonvertek, mint Meszlényi Zoltán püspököt Kistarcsán, és lehet említeni azt a két fiatalt, akit agyonvertek félig, odakötöztek a karóhoz, és úgy lőtték le őket. Az ő emléküknek legalább egy kis igazságtételt, ezt kívánják, ők nem kívánnak többet, de ön azt mondta, hogy megbékélés. Tudja, képviselőtársam, én is ezt szeretném, de ahhoz az kell, hogy kibeszéljük. Önök nem engedték meg 50 éven keresztül, hogy ezt kibeszéljük, önök nem engedték meg, az önök rendszere, az a ’90 előtti rendszer. Erről nem is volt szabad beszélni, úgy van, ahogy képviselőtársam mondja, még máig nem mernek megszólalni a tanúk, mert félnek, mert élnek a gyilkosok önök között, önökhöz tartoztak.
Tudja, megbékélni akkor lehet, ha van bocsánatkérés, ha van kibeszélés és van bocsánatkérés. Megbocsátani annak lehet, aki bocsánatot kér. Hát tessenek bocsánatot kérni! Tessenek! Tessék megkezdeni! Önök fogadják el azt, en bloc az önök frakciója mondja ki például, hogy ’56 egy szabadságharc volt, menjenek el koszorúzni olyankor, legyen az az önök ünnepe is! Menjenek el! (Közbeszólások.) Aki ezt megteheti, van bőr a képén, és nem volt semmi köze hozzá, menjen el. Tényleg, igaza van, de ahhoz először tisztázni kell, hogy ki melyik oldalon állt, és ki mit csinált, és azt önöknek el kell fogadni (Az elnök csenget.), amit akár csak a 2006-os eseményekkel kapcsolatosan is az önök rendőrségéhez fűznek. (Az elnök csenget.) Kilőtték a szemét az embereknek, puskával céloztak! Ezt ugyanúgy kell elismerni, elnézést, elnök úr, mint ahogy fordítva. ’56-ot is ugyanígy önöknek el kell fogadniuk.
Köszönöm szépen.
