MILE LAJOS
MILE LAJOS
MILE LAJOS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Ipkovich képviselő úr hozzászólására szeretnék reagálni, egy kicsikét messziről fogom indítani. A görög hiedelemvilágban, a görög mitológiában az egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb bűnnek az számított, hogyha a holtakat nem temették el. Ha máshonnan nem, akkor Szophoklész drámáiból ezt tudhatjuk, és ez nemcsak úgy számított bűnnek, hogy az emberek közösségében valamiféle megbotránkoztatást keltett, hanem a világrend elleni bűnnek, vétségnek számított. Azért hoztam ezt a párhuzamot, mert úgy gondolom, hogy mindaddig, amíg az a fajta erkölcsi normarendszer nem áll helyre egy társadalmon belül, amiről Schiffer képviselő úr beszélt, addig az ’56 utáni megtorlások áldozatai is - csak egy példát mondtam - ezek közé a temetetlen holtak közé tartoznak. Amíg ezt a szertartást - értsd: az erkölcsi rend helyreállítását - nem végezzük el, ezeknek a holtaknak a temetetlensége ott fog kísérteni végig, és nem lesz olyan lelkiismereti állapotban a társadalom, hogy valóban egy demokratikus, felszabadult és normakövető közösséggé váljon.
Tehát megbékélésről addig nem lehet beszélni, amíg ezt a fajta hátralékot, ezt az adósságot nem tudjuk le, lehetőleg minél szakszerűbb formában és az alkotmányos kereteknek megfelelően, minden olyan szabályt betartva, amely megkülönbözteti az igazságtevőket azoktól, akik az igazságtalanságokat elkövették. De ismétlem, addig nem lehet megbékélés, míg ezeket a halottainkat el nem temetjük, mert mindig, mindig kísérteni fognak bennünket és az egész társadalmat, és addig nem áll helyre sem a társadalmi rend, sem a világrend, sem annak a közösségnek az együvé tartozás érzése, amit a magyar társadalomnak képzelünk és szeretnénk tudni.
Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)
