SZILÁGYI GYÖRGY
SZILÁGYI GYÖRGY
SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A legjobbkor került rám a sor. Nyakó képviselő úr, valóban, elszámoltatásra van szükség. Mi nem állunk meg itt. Szükség lenne végre a III/III-as listák nyilvánosságra hozatalára, és szükség lenne végre ebben az országban rendet tenni, hiszen csak akkor indulhatunk el a szebb jövő felé, ha lezárjuk a múltat, úgy zárjuk le a múltat, hogy az mindenkinek az igazságosságának megfelelő, tehát ez egyértelmű.
A másik, amiről nagyon sok kérdés felmerült itt az elmúlt időszakban, amiről itt beszélgettünk, és nagyon sok kérdés volt. Engedjék meg, hogy egy kicsit összegezzem e törvényjavaslat múltját is, mert hiszen abban valamennyien megegyezhetünk, hogy ennek vannak előzményei, és a jelenlegi helyzet is, hogy miért szeretnénk mi azt, hogy egy olyan törvényjavaslatot fogadjunk el, amely valóban használható is lesz, tehát ne csak egy ilyen kommunikációs segédeszköz legyen, hogy most aztán elszámoltatunk, aztán amikor eljutunk oda, hogy valóban valaki ellen elindulna egy eljárás, akkor vagy az ügyészség, vagy pedig más szervek azt mondják, hogy hát ezt mégsem lehet.
A törvényjavaslat a visszamenőleges büntetőjogi felelősségre vonás megteremtésének egy újabb jogalkotási kísérlete. A rendszerváltást követően történt pár próbálkozás arra, hogy a volt kommunista rendszer bűnöseit felelősségre vonják. Ezek közül a legismertebb az a törvény volt, amelyet Zétényi Zsolt jogász professzor, aki egyebek mellett a koholt vádak alapján eljárás alá vont Képíró Sándor csendőr százados védője volt, dolgozott ki. Ezt a törvényt is, mint néhány hasonlót, az Alkotmánybíróság jogbiztonság sérelmének megállapítására tekintettel megsemmisítette. A Fidesznek meglepő módon mégis mielőbbi érdeke lett a javaslat beterjesztése és elfogadása. Talán még emlékszünk rá, mint azt Morvai Krisztina, a Jobbik EP-képviselője is alá tudja támasztani, hogy a Fidesz volt az, amely az összes párt közül a legélesebben és a legszenvedélyesebben ellenezte például az ötvenhatos sortüzeket elkövető tömeggyilkosok visszamenőleges büntetőjogi felelősségre vonását, hol a jogállamiságra, hol pedig a nagyvonalú megbocsátás szükségességére hivatkozva. Ez alatt Morvai Krisztina minden lehetséges fórumon érvelt amellett, hogy ilyen súlyos bűntetteket ne lehessen semmilyen jogcímen megúszni. Nemcsak Morvai Krisztina szállt szembe a fideszes elhallgató politikával, hanem Szabó Máté ombudsman egy konferencián arról beszélt, hogy a modern jogállamok alapvető ideái megnehezítik a történelmi igazságtételt.
Ehhez képest a Fidesz honlapján az elmúlt héten az a félrevezető című cikk volt olvasható, amely szerint “elévülhetetlenné válhatnak az emberiesség elleni bűncselekmények”. Ez már önmagában is butaság, hiszen a nürnbergi katonai törvényszék alapokmányában meghatározott emberiesség elleni bűncselekmények, mint a nemzetközi jogforrási jellegükből adódik, el nem évülő bűncselekmény kategóriákat tartalmaznak. Hazánk 1971-ben törvényerejű rendelettel hirdette ki az 1968-as New York-i egyezményt, amely e cselekmények elévülhetetlenségéről rendelkezik. Az ilyen egyezményeket azonban a hozzájuk való csatlakozást követően át kell ültetni a belső ágazati jogi törvényekbe, így az 1971-es dátumra tekintettel a Magyar Országgyűlés jelenleg 40 éves mulasztásban van. Ne feledjük, a rendszerváltáskor a kerekasztal-tárgyalások idején feltehetően taktikai okokból egyáltalán nem került napirendre az igazságtétel kérdése.
(23.10)
Maga az előterjesztő is elismerte egy hete egy interjúban, hogy az előterjesztés egy igen szűk személyi kört, legfeljebb néhány tucat embert érintene. Köztük megnevezte azt a véres kezű Biszku Bélát, akinek elítéléséért a Jobbik immár évek óta minden létező követ megmozgat.
Az elkövetők felelősségre vonását Biszku Béla esetében pedig jelenleg pont az Alkotmánybíróság késlelteti, amely sürgős eljárásban vállalt jogi véleményadást, amely több mint fél éve még mindig nem született meg. Emlékeztetném rá a tisztelt képviselőtársaimat, hogy az Alkotmánybíróság több olyan törvényt semmisített meg, amely a rendszerváltás után a visszamenőleges igazságtétel keretében való felelősségre vonásokat célozta, a jogállamiság értékeinek tiszteletben tartására hivatkozva az alkotmánnyal össze nem egyeztethetőnek ítélte a kezdeményezést.
Furcsa, hogy a Fidesz ezt a javaslatot még a mostani alkotmány hatálya alatt nyújtotta be, elkövetve ezzel a politikai cél érdekében jogalkotási bakik sorát, hiszen az Alkotmánybíróság döntésével szemben érezzük, hogy itt két ősi jogelv, az igazságosság és a jogbiztonság feszül egymásnak, amelynek harcából a magyar Alkotmánybíróság a jogbiztonságot hozta ki győztesnek. Végső soron tehát jogi indokok mögé bújva az Alkotmánybíróság akadályozta eddig a kommunista bűnösök felelősségre vonását.
A Zétényi-Takács-féle törvényjavaslat benyújtásának egyik legnagyobb támogatója egyébként annak idején maga Balsai István akkori igazságügy-miniszter, jelenleg Fidesz-jelöltként megválasztott alkotmánybíró volt. Mint a javaslat parlamenti vitájában elmondta, a kormány támogatta a törvényjavaslatot, mert arra a következtetésre jutott, hogy nem alkotmányellenes. Ellenben a Fidesz vezérszónoka, az azóta köpönyeget fordító Fodor Gábor viszont úgy foglalt állást, hogy a javaslat sérti a jogállamiság követelményét, ellentétben áll a magyar büntetőjoggal, az alkotmánnyal, a hazánk által is aláírt nemzetközi emberi jogi konvenciókkal és a demokratikus jogállam alapelveivel.
Amikor azonban az Országgyűlés ’93. október 19-én elfogadta, a köztársasági elnök pedig aláírta az 1956. októberi forradalom és szabadságharc során elkövetett egyes bűncselekményekkel kapcsolatos eljárásról szóló törvényt, Balsai István igazságügy-miniszter kiütéses győzelemről beszélt. A törvény alapján megindultak a büntetőeljárások, és nem jogerős bírói döntések is születtek, de 1995. november 8-án a Legfelsőbb Bíróság elnöke és a legfőbb ügyész indítványt nyújtottak be az Alkotmánybírósághoz a törvény alkotmányellenességének utólagos vizsgálata érdekében, álláspontjuk szerint ugyanis a nemzetközi szerződéssel ellentétes törvény értelmezhetetlen és alkalmazhatatlan volt. Az Alkotmánybíróság 1996-ban határozatában kimondta a törvény alkotmányellenességét, és a határozat kihirdetésének napjával megsemmisítette azt.
Ha a jelen javaslat indoklását elolvassák, világosan látható, hogy az a törvény szolgál mintájául a mostaninak, azt azonban, hogy hasonló sorsa jusson, két dolognak kellene megakadályozni. Az egyik az, hogy kivédjünk esetleges alkotmányossági problémákat, és ezért nyújtunk be módosítókat. A másik: megakadályozhatja az a kétharmados többség által elfogadott szabály, amely szerint jóformán senki nem fordulhat az Alkotmánybírósághoz, aki nem a kormánypárt, tehát ez esetleg megakadályozhatja még.
Tisztelt Képviselőtársaim! Visszatérve arra, hogy miért lett ilyen fontos a Fidesznek az igazságtétel, engedjenek meg egy eszmefuttatást. Az Alkotmánybíróság a rendszerváltás első öt-hat évében rendre megsemmisítette az ilyen tartalmú, visszamenőleges igazságtételt célzó törvényeket, azokat a törvényeket, amelyek szakmaisága, jogi megfelelősége mellett például az akkori MDF-es igazságügy-miniszter, Balsai István állt ki töretlen hittel. Balsai azóta fideszes képviselővé, majd pártja jelölése kapcsán alkotmánybíróvá avanzsált. Kíváncsian várnánk egyébként, hogy mit mondana Balsai alkotmánybíró úr, ha ez a javaslat a taláros testület elé kerülne, de - mint említettem az előbb - ez sohasem fog kiderülni, mivel a fideszes kétharmad arroganciája az Alkotmánybírósághoz fordulás lehetőségét drasztikusan csökkentette, végső soron kizárta e jog állampolgárok általi gyakorlását.
Most, hogy a kedves újkori elvtársak mindenkit beültettek a megfelelő székbe, jöhet a csinnadratta egy népszerű cél érdekében. Az, hogy a törvény keveseket érint, kit érdekel ma már, mint ahogy az Alkotmánybíróság érvelésében mindig is szereplő jogbiztonság kopjafáját is megácsolhatjuk. A lényeg az, hogy megint önökhöz lehessen kötni egy látszatintézkedést. Egy olyan párt teszi rá a kezét a Jobbik kezdeményezésére, akik az úgynevezett rendszerváltáskor meg sem említették, hogy az igazságtételt meg kell valósítani.
Répássy államtitkár úr mondta, hogy nem számít, hogy kinek a neve alatt fut ez a törvény. Ezzel maximálisan egyetértek, egyáltalán nem számít, de egyetlenegy történetet mégis hadd mondjak el, hogy mi így állunk hozzá, és hogy önök hogyan állnak hozzá ezekhez a dolgokhoz. Történt ugyanis az, hogy amikor a Jobbik feljelentése alapján Biszku Béla ellen elindult az eljárás, aztán az ügyészség úgy gondolta, hogy ez mégiscsak bűncselekmény és bíróságra utalta az ügyet, akkor én egy pénteki napon tartottam egy sajtótájékoztatót. Ezen a sajtótájékoztatón két lényeges dolgot mondtam el. Az egyik az, hogy Biszku Bélát nem azért kellene elítélni, amit 2010-ben mondott, hanem azért, amit 1956-ban és utána tett, a másik pedig, ami volt, hogy Al Caponét sem a gyilkosságokért ítélték el, hanem adócsalásért, tehát ha most emiatt ítélik el, akkor az is már egy kisebb cél. Aztán szokás szerint a nagy médiaelhallgatásban ez sehol nem jött le. Majd kinyitottuk a Magyar Nemzet szombati számát, amiben a Magyar Nemzet megszólaltatta Gulyás Gergelyt ugyanebben a témában, aki azt mondta a Magyar Nemzet szerint, hogy Biszku Bélát nem azért kellene elítélni, amit 2010-ben mondott, hanem amit 1956-ban és utána tett, és hogy Al Caponét sem azért ítélték el, mert gyilkosságokat követett el, hanem azért, mert mást találtak rá.
Csak azért, hogy kinek a neve alatt mi fut, én úgy érzem, hogy minket annyira nem érdekel, de önök azért megpróbálnak minden ilyet elhallgatni, és most fontos lett, hogy olyan populáris javaslattal álljanak elő, amely a népszerűségüket visszahozza annak a bizonyos kétéltűnek a hátsó fertálya alól. Kommunistaellenes nemzetmentőként tetszelegnek, míg a nép nyomorog és nyögi a fideszes kétharmad diktatúráját. Talán egyszer ezen időszak miatt is eljön az elszámoltatás. Én ígérhetem önöknek, hogy a Jobbik nem fog 21 évet várni.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
