DR. TARNAI RICHÁRD
DR. TARNAI RICHÁRD
DR. TARNAI RICHÁRD (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Véleményem szerint egy költségvetés lényege és a veleje az, hogy tud-e lehetőséget adni az adott ország állampolgárainak, lehetőséget tud-e adni arra, hogy kibontakoztassák a tehetségüket, megadja-e az állam ehhez a szükséges eszközöket. Ezért én a költségvetés tekintetében a lehetőségek alapján mennék végig, s a lehetőségeket vizsgálnám meg.
Három nagy terület van, három nagy csoport van, ami lehetőséget biztosít a magyar embereknek. Az egyik maga a költségvetési törvényjavaslat, amelyről itt most beszélünk, a másik az Új Széchenyi-terv, amely lehetőségeket, forrásokat biztosít a meglévő életképes tervek megvalósításához, harmadrészt pedig az akadályok elhárítása, a bürokrácia leépítése a harmadik olyan terület, ahol ez a költségvetés és ez a kormányzat a lehetőségeket kívánja biztosítani.
Nézzük először magát a szűken vett költségvetési törvényjavaslatot! Amikor azt olvassuk a költségvetési törvényben, hogy az államadósságot csökkentjük, akkor pontosan ahhoz az állapothoz segíti hozzá ez a rendelkezés, ez az intézkedés az embereket, hogy ki tudjanak teljesedni, a pénzüket arra a célra tudják felhasználni, amelynek megvalósítása mind az ország, mind a saját egyéni sorsukat jobbra fordítja, előreviszi. Egyébként ugyanezek az intézkedések, amelyeket az elmúlt hetekben, hónapokban a parlament meghozott, pontosan ezt a célt szolgálják az egyén szintjén is, tehát amikor az egyének, a hitelt, devizahitelt felvevő magyar emberek terhén próbálunk könnyíteni különböző módszerekkel, akkor pontosan azt akarjuk elérni, amit a költségvetésben országos szinten is szeretnénk elérni, tehát az adósság fojtogató nyomása enyhüljön mind az állampolgárok tekintetében, mind pedig az egész ország tekintetében.
De ugyanezt látjuk akkor, amikor a közbiztonság vagy az oktatás területén pluszforrásokat, az eddigiekhez képest nagyobb összegeket áldoz a költségvetés, hiszen azt gondoljuk, hogy ha egy országban a közbiztonság adott, és a közbiztonságra áldoz az adott ország parlamentje, akkor ez mindenképpen az egész ország és az egyén érdekét is fogja szolgálni, csakúgy, mint az oktatás tekintetében is. Ugyanígy, amikor országvédelmi alapot hozunk létre, akkor ezzel lehetőséget adunk arra, noha nagyon gyorsan és nagyon nagy mértékben változik mind az európai, mind a világ gazdasági helyzete - sajnos, az utóbbi időben ez általában inkább a negatív irányban jelentkezik -, akkor egy olyan tartalékot hozunk létre, amely relatíve biztonságossá teszi az ország költségvetését, biztonságossá teszi az emberek és az ország pénzét is.
De ugyanígy a nyugdíjrendszer átalakítása is lehetőségeket ad, hiszen hogyha a nyugdíjrendszer valóban a saját lábára tud állni, akkor megszűnik az az állapot, miszerint az éves költségvetés minden évben egyre nagyobb és nagyobb összeggel kényszerül, illetve kénytelen hozzájárulni a nyugdíjkasszához, mindig kipótolja azt, és ha megnézzük a demográfiai folyamatokat, akkor ez értelemszerűen a következő években, évtizedekben folyamatosan növekvő összegeket jelentene. Ha viszont egy merész lépéssel a nyugdíjkasszát a saját talpára állítjuk, akkor ez a folyamatos, évről évre növekvő kiadás csökken, illetőleg lekerül a költségvetés válláról, lehetőséghez, levegőhöz juttatja a magyar embereket.
Az arányos adózás meghonosítása is ugyanezt a célt szolgálja, amit olyan egyszerűen fogalmazunk meg, és ez a lényege az arányos adózásnak: aki tízszer annyit keres, az tízszer annyit fog adózni, nem többet, nem kevesebbet, arányosan adózunk, pontosan azért, hogy aki dolgozni akar, az a lehetőségeket is megkaphassa mellé.
Az egészségügyi alap saját talpra állítása is megkezdődik a 2012. évi költségvetésben. Az indokok egyébként ugyanazok, mint a Nyugdíj-biztosítási Alap tekintetében, azt hiszem, itt ez teljesen nyilvánvaló mindenki számára. Ha az Egészségbiztosítási Alap nem egy lélegeztetőgépre van kötve, amikor azon múlik az Egészségbiztosítási Alap bevétele, hogy az adott évben az adott parlament milyen összeggel egészíti ki a forrásait, akkor a lehetőségek tekintetében biztonságosabb működést tesz lehetővé.
Itt van a munkahelyek kérdése, a Start-munkaprogram. Itt engedjenek meg egy kitérőt! Évekkel, évtizedekkel ezelőtt valahol, valakik egy minisztériumban vagy a Miniszterelnöki Hivatalban leültek az asztal mellé, különböző számokat, különböző fejezeteket leírtak egy papírra, és attól kezdve a következő 20 évben ezt az adatot, ezeket a számokat mindenki kőbe vésettnek tekinti. Arról szólt minden költségvetési vita, hogy 10 forinttal többet vagy 10 forinttal kevesebbet rakjunk ahhoz a fejezethez, viszont senki sem volt elég bátor ahhoz, hogy az alapját megkérdőjelezze, márpedig 20 év nagy idő, és az élet elszaladt mellettünk.
Amikor Magyarországon sokan arra rendezték be és rendezik be az életüket, hogy munka nélkül az államtól különböző juttatásokat kapnak, munka nélkül jutnak különböző jövedelmekhez, akkor ezt az alapvető kérdést fel kell tenni, hogy igenis, a költségvetés asszisztáljon-e ehhez a következő években, úgy, mint ahogyan az eddigi 20 évben tette, vagy pedig mondjuk azt, hogy az kaphat az államtól bármilyen módon anyagi ellátást, aki maga is tesz ezért, aki maga is munkát vállal, aki maga is dolgozik. Mi azt mondjuk a 2012. évi költségvetésben, hogy lépjük meg ezt a lépést, tiszta lapot nyissunk, és ne az elmúlt évtizedek berögződéseit toldozgassuk-foldozgassuk, hanem egyértelmű elvek alapján haladjunk. Persze, ez a kérdés felveti azt a problémát is, hogy a szolidaritás, illetőleg az igazságosság hogyan tud érvényesülni.
Nekünk, kereszténydemokrata képviselőknek meggyőződésünk, hogy azt a vékony mezsgyét kell megtalálni, ami biztosítja a szolidaritás teljes érvényesülését, ugyanakkor igazságos is. Konkrétabban értem ez alatt a következőt. Hogyha valaki egészségügyi vagy egyéb állapota tekintetében nem képes a munkára, az államnak igenis kötelessége, illetőleg az adófizetők kötelessége, hogy a szolidaritás elve alapján segítse őket, ne hagyják, hogy ezeknek az embereknek mindenféle jövedelem nélkül kelljen élniük. Ugyanakkor a másik oldalon az igazságosság pedig azt kívánja, hogy ha valaki dolgozik, és erejét megfeszítve napi 8, 10, 12 órát dolgozik, akkor ne az ő általa megkeresett pénzből tartsanak el olyan embereket, akik egyébként nem érdekeltek a saját munkájuk elvégzésében.
Egy érdekes példát hadd mondjak: a Start-munkaprogram pár hónappal ezelőtt indult Magyarországon. Megjegyzem, egyébként jelenleg körülbelül 600 ezer olyan ember él Magyarországon, akik életvitelszerűen segélyből élnek. A 2012. évi költségvetés ezt a számot 200 ezerrel kívánja csökkenteni. Nos, tehát a Start-munkaprogram keretében az egyik településen, ahol egy ilyen mintaprojekt végrehajtásra került, a jelentkezőknek eleve az 50 százaléka, amikor meghallotta, hogy ezentúl a segélyért, amit az államtól kap, dolgozni kell, bejelentették, hogy ők akkor inkább a továbbiakban nem kívánnak ezzel a lehetőséggel élni, majd csak megélnek valahogyan. Tehát eleve a potenciális munkavállalók 50 százaléka kiesett a rendszerből. Nagy valószínűséggel ezek az emberek a szürke- vagy a feketegazdaságban dolgoztak az elmúlt időszakban, és az állam még mellé adott pénzt.
Azt gondolom, sokaknak igazuk van, akik azt mondják, kinyílik a bicska a zsebükben az ilyen történetek hallatán, hogy miközben valaki törvénytelenül a szürke- és a feketegazdaságban “keresi meg” a pénzét, az állam még odarak mellé 20-, 30-, 50-, 80 ezer forintot. No, ennek a világnak fogunk véget vetni a 2012. év költségvetésében, és ez az a mezsgye, amelyről az imént szóltam, hogy a szolidaritás és az igazságosság határán kell egyensúlyoznunk. Azt gondolom, hogy a 2012. évi költségvetés ezt jól teszi az előbb említett intézkedések alapján.
Még egy gondolatot engedjenek meg! A tavalyi évben, amikor a költségvetésről beszéltünk, akkor megemlítettem, hogy két olyan probléma van az országban, amelynek a megítélésében, azt gondolom, minden képviselőtársammal egységesen gondolkodunk. Az egyik a demográfiai probléma, a másik pedig a munka világának a problémája. Azt gondolom, teljesen világos mindenki számára, hogy a következő évtizedek úgy fognak eltelni, hogy egyre kevesebb aktív korú, egyre kevesebb járulékfizető van, és egyre nagyobb létszámú inaktív korú, tehát idős embert kell ennek a rendszernek eltartania. Ez nem lehet másképpen - és akkor itt a munka világára térnék át -, mint úgy, hogy egyébként az aktív korú munkaképes lakosság valóban munkát végezzen, valóban járulékot fizessen, és így tudja az idős nemzedékeket eltartani.
(10.30)
Magyarul, az idős korosztályoknak is érdekük az, hogy egyre több aktív korú dolgozzon. Aki pedig nem vállalja azt, hogy munkát vállal akár a Start-munkaprogram keretében, akár pedig más módon, ő pedig ne kapjon az államtól és ne kapjon az önkormányzattól sem semmiféle juttatást vagy pedig segélyt.
Egyébként amikor a lehetőségekről beszéltem a felszólalásom elején, akkor pontosan erre a kérdésre is utaltam. Jelenleg, ha valaki az egyik X településen lakik, és az adott önkormányzat jó anyagi körülmények közt van, jól működik a testület, jól működik a polgármester, akkor arra számíthat, hogy magasabb összegű segélyeket kap az adott településen. Ha esetleg 5-6 kilométerrel arrébb egy másik településen, egy másik faluban lakik, akkor az adott önkormányzat, ha rosszul gazdálkodik, akkor esetleg egyáltalán nem tud vagy jóval kisebb összegű segélyeket tud fizetni.
Azt gondolom, hogy ez teljes mértékben egyenlőtlenség. Itt elhangzott az egyik felszólalásban a röghöz kötöttség kérdése. Pontosan itt jelenik meg a röghöz kötöttség, amit 2012-től fel fogunk számolni, mert az véleményünk szerint tarthatatlan, hogy valaki pusztán azért kap kevesebb vagy több pénzt, kevesebb vagy több segélyt, mert az adott településen vagy egy másik településen él.
De az oktatás tekintetében ugyanebbe az irányba szeretnénk elmenni. Az, hogy 2012. január 1-jétől az iskolák fenntartása állami kézbe fog kerülni, pontosan azt az érdeket szolgálja, hogy ne azon múljon valakinek a taníttatása, hogy egy jobb módú településen lakik, ahol az önkormányzat a zsebébe tud nyúlni, és magasabb szintű oktatást tud nyújtani, vagy pedig egy esetleg rosszabb helyzetben lévő önkormányzat kisebb összeget, alacsonyabb szintű oktatást tud biztosítani. Tehát ne a gyermek lakóhelye döntsön arról, hogy ő milyen lehetőségekhez jut.
És akkor még egyszer egy gondolatot engedjenek meg! Lehetőségeket vizsgáltunk, lehetőségeket néztünk. A költségvetés megadja ezeket a lehetőségeket. Az Új Széchenyi-tervvel pénzt pumpálunk a rendszerbe, pénzt adunk ahhoz, hogy az emberek elképzelései, életképes tervei megvalósulhassanak, harmadrészt pedig eltakarítjuk a bürokratikus akadályokat, eltakarítjuk azokat a sokszor okvetetlenkedő alkalmazottakat, tisztviselőket, akik ezeknek az elképzeléseknek a megvalósulását akadályozzák. Erről szól egyébként a 2011 januárjában létrejött kormányhivatalok létrehozása.
A 2012. év a lehetőségek éve, a lehetőségek költségvetése. Kérem önöket, hogy támogassák ezt. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
